Part

 1    3| patyolatköntösét vitte el magával s éjszaka mindig azt teríté vánkosára,
 2    6| asszonyoknak és leányoknak: „Hogyha éjszaka lesz, minden asszony, minden
 3    6|        sátor alá, ittak késő estig; éjszaka, éjfélkor tért haza minden
 4   11|         tőlem az én nyolc körmömet. Éjszaka akkora lyukat kapartam a
 5   14|            ő maga volt a tündér, ki éjszaka phosphorkenettel mázolt
 6   19|             Lássa, minek jöttünk el éjszaka hazulról, most itt hálhatunk
 7   19|           belőle.~– Ah, minő pompás éjszaka! Milyen illatos az erdő,
 8   19|           hová tetszik utazni ilyen éjszaka?~(Meg ne mondja! – inték
 9   22|         magának csak tízféle ételt; éjszaka ott feküdt a koporsó mellett
10   23|           egész nap működtek rajta. Éjszaka pihentek a spanyolok; csalhatatlan
11   23|            füvek száraiból. Az első éjszaka megfogta Jose két marokkal
12   27|    Robertson végrehajtá küldetését; éjszaka meglepé Benavides rablócsapatát
13   27|   összeszövetkezett a legénységgel, éjszaka a hajótulajdonost híveivel
14   27|             volt nehéz kivinni; egy éjszaka húsz ember kikötött a Mocha-szigetén
15   27|            civódást Robertsonnal, s éjszaka mindig tapasztalá Robertson,
16   27|           el akarja venni. Csak egy éjszaka van még a Saypan-szigetig
17   30|             ez az őrültségnek, mely éjszaka megjő s nappal elmarad.
18   30|             magát.~Lassanként egész éjszaka lett, az ég beborult, sötét
19   30|           arra való volt neki ez az éjszaka, hanem kigondolta magában
20   30|         törődtek vele.~Aztán megint éjszaka lett, és ő megint futott
21   30|           azután még egy fáradságos éjszaka és még egy unalmas nap következett,
22   30|              hogy majd mikor megint éjszaka lesz, a sírbolt tetején
23   30|             volt egy régi híve, aki éjszaka felnyitotta a sírboltot,
24   33|            jó tanácsot ad, hogy egy éjszaka sokat változtat az ember
25   33|            ördöngös boszorkány, aki éjszaka szakállas farkassá változik,
26   33|        ezért én alig várom, hogy az éjszaka következzék, hogy elaludjam,
27   36|            csak a megszólíthatatlan éjszaka volt körüle.~Már utolsó
28   36|             azért születtek az örök éjszaka sötétségeiben, hogy négy
29   37|           más – rebegém –, mint egy éjszaka a Lánchídról a vízbe ugranom.~–