Part

 1   36| ostromolják. Ez volt a második.~– Annius, a római propraetor közelg
 2   36|     órával jött hamarább, mintsem Annius légiói a város túlsó kapuján
 3   36|      árulja, amit mondék. Hallod: Annius trombitái már az utcán szólnak.
 4   36|     Csörtető kíséretével jött fel Annius a palota lépcsőin, fényes
 5   36|     mondott, hogy szép és fiatal.~Annius még szebbnek találta őt,
 6   36|         áldozatra elszánt, lépett Annius elé, ki tiszteletteljesen
 7   36|       széttép fátyolt és rabigát.~Annius távozást inte kísérőinek,
 8   36|     nemzet szülötte vagyok, nevem Annius Gallus. Kora gyermekéveimben
 9   36|       Miért sírsz? – kérdezé tőle Annius. – Én mondám, hogy egyedül
10   36|       férjnek holt híre maradjon.~Annius gyöngéden lépett oda a fájdalomtól
11   36|        némának kell őt mondanunk. Annius, a római vezér, azt ejté
12   36|         tudta, mit értett azalatt Annius. Saját magát szánta kárpótlásnak.~–
13   36|         akarok kísérteni valamit. Annius szavát bírom, hogy fölmehetek
14   36|       aggodalmad. Derék vezérünk, Annius pótolni fogja helyét.~Eponine
15   36|     Kilenc év múlt el ez idő óta.~Annius még mindig katonai parancsnok
16   36|         azért belőlük.~Megkísérte Annius minden eszközt, mit a természet
17   36|       Angres fejedelemnője felől. Annius mindenről számot tudott
18   36|          Ott is mindenütt kísérik Annius megbízottjai, de nem bírnak
19   36|            sem be nem lehet jutni Annius tudta nélkül.~És mégis megtörténik,
20   36|        berkekben.~Kilenc év alatt Annius megvetett szerelme a bosszúálló
21   36|      fejjel üldözésére elindulni.~Annius pedig többet tudott már
22   36|      ugyan, de egytől sem félt.~*~Annius azonnal kiválasztott húsz
23   36|            a nyílás járható lett.~Annius pajzsát előretartva, jobbjában
24   36|           Ott megállítá harcosait Annius és csendet inte.~Egy szál
25   36|          jól meg tudta vonni azt.~Annius megismeré Eponinét.~A nő
26   36|   szeméből a könny.~E pillanatban Annius pajzsa csattant; kardja
27   36|   gyermekét palástja alá takarva.~Annius a fáklyát emelte föl, mit
28   36|          ne légy gyáva! – hangzék Annius parancsszava.~Azon pillanatban
29   36|           Eponine kezétől küldve.~Annius a fájó sebtől nem izgatott