Part

 1    2|              megkérte. A megtámadott ellenség Minka volt. Nem állhatott
 2    4|             ha egy karjára néha négy ellenség is jutott, miért ne juthatott
 3    6|            minden házban benn van az ellenség!~A férfiak sok helyütt előre
 4   11|              azzal hanyatt-homlok az ellenség soraira rohantunk, s egy
 5   23|          szabad pihenni akkor, mikor ellenség zörgeti a vár kapuit. Te
 6   23|           felfogyasztottak már, s az ellenség közeledéséből, a várfalak
 7   23|         várban sötét volt minden: az ellenség őrtüzeit kioltogatta, mint
 8   23|     Laurenzia di San Sol a diadalmas ellenség kezére jusson? Inkább sajnálnád
 9   23|              Ha látni fogod, hogy az ellenség elfoglalja sáncainkat, s
10   23|           rejtve; a többit érted; az ellenség elmondja, hogy látta Laurenzia
11   23|         magasban, égő üszkök, tépett ellenség közepette, mindig közelebb,
12   23|        kedvetlenül Gideon.~– Oh, nem ellenség az – szólt Laurenzia –,
13   23|            de Dios Amador a túlnyomó ellenség ellen, mialatt a harc, az
14   23|          volt az egész ütközetre, az ellenség leverésére; nem ésszel,
15   23|           míg ez Narinóval együtt az ellenség háta mögötti szorosokat
16   23|            akármi oldalról jön is az ellenség, mert az ő állása haditerünk
17   23|          hogy akit hívtál, gonoszabb ellenség lesz, mint akit elűztél. –
18   23|       büszkén, hogy Columbia földjén ellenség többé nem áll. – Ami még
19   23|           hogy többet ér egy megholt ellenség, három élő jó barátnál.~–
20   24|        másikban a karddal rontott az ellenség közé, s ha nem is látszott
21   24|    bástyáival, miket elszánt, ravasz ellenség véd, mögötte a tengeren
22   24| hetvenezernyi haddal, míg a negyedik ellenség, ez a láthatatlan, a dögvész,
23   27|            közel állottak egymáshoz, ellenség és jó barát könnyen összetévesztette
24   27|           hajójukat náluknál erősebb ellenség, nem talál náluk semmit,
25   29|       alakítani, mellyel a fenyegető ellenség földjére berontván, annak
26   29|         Péterből nagy ember lett. Az ellenség városait sorra látogatta,
27   36|              de él, s maga a győztes ellenség segített sírját hozzájárulhatóvá
28   36|             zúgását, az oltani siető ellenség lármája volt az; a lárma