Part

 1    1|     látta, hogy látogatója alig áll a lábán, s leültette pamlagára.~–
 2    1|   viszonzás részemről éppen nem áll arányban a nagy szolgálattal,
 3    2|    fogja, hogy melyik az övé.~– Áll az alku!~A két vitéz rögtön
 4   19|        kocsmárosa egyetértésben áll a vidék minden rablójával,
 5   23| megnövekedett; ahol egy spanyol áll, két libertador áll vele
 6   23|     spanyol áll, két libertador áll vele szemközt. És én mégis
 7   23|      Íme ott mindjárt melletted áll Piar Manuel, kinek éppen
 8   23|       szíved is annak hiszi. Ki áll nekünk jót afelől, hogy
 9   23|      földjén ellenség többé nem áll. – Ami még spanyol van,
10   23|    haditörvényszék bírája előtt áll. Piar Manuel, én téged elfogatlak!
11   23| hazafiak. A hölgy, ki előttetek áll, még dona Laurenzia di San
12   23|         tehette azt, a honleány áll oldalánál, ki nem könyörög,
13   24|         állunk, Pompeius helyén áll Komnén!~
14   27|      mert azon alul ő szóba sem áll veled.~Robertson szívében
15   27| meglátta, hogy a kormány üresen áll, a kapitány elaludt, másik
16   30|     demi-mondnál megint feljebb áll, mert függetlenül és tulajdon
17   30|       sorsom fölött, hatalmában áll azokért bosszút állni rajtam,
18   30|     tudta, hogy e sírbolt előtt áll egy régi római sarcophag,
19   30|     méregé, ha átlátszó üvegben áll, a puszta világosságtól;
20   33|      egy kis rémeskedés hírében áll, aminek saját kísértete
21   33|     kérdém a kocsisomtól.~– Ott áll már az őr – mondá ő egy
22   33|   valami csodálatos ellentétben áll az.~Néhány perc múlva elhallgatott,
23   33|    fizetem előre a díját. Nos – áll az alku?~Komolyan beszéltem
24   34|        őszi este nagy társzekér áll meg Adándy lakása előtt,
25   36|       nemzet forradalmát, s nem áll bosszút a lázadókon; hanem
26   36|         egy embernek hatalmában áll. Vespasian nem tartá magát
27   37|         s minden bosszúnk abból áll, hogy nem gondolunk rájuk.~
28   37|       is jut még eszébe. Két út áll kegyed előtt; egyik az erős