Part

 1    1|        vigasztalás! Nem voltam én szomorú. Végre azonban bizalmasan
 2    2|          a két menyasszony nagyon szomorú képeket csinált egymásnak.~–
 3    5|     haladt tovább a néma csillag: szomorú képe az élettelenségnek,
 4   10|  Riviers-be, melyhez egykor annyi szomorú, most már annyi kedves emlék
 5   11|           hivatás várhat reám ily szomorú földön, hol sem kisúrfi,
 6   19|           grófnénak, hogy micsoda szomorú kalandba keverhetett volna
 7   20|           teremnek, s miknek az a szomorú történetük van, hogy a szultán
 8   22|    Xelenhoa szépsége, halála, s a szomorú férj hívogatása, hogy jöjjenek
 9   24|       maga mellé, s megcsókolva a szomorú férfi homlokát, könnyező
10   26|          egy okos szóra!~Az imádó szomorú mosolyra lágyítá sápatag
11   30|      tiszta, azokon gyorsan végzi szomorú munkáját az enyészet; azok
12   30| emberismeretet adott?~Oliva ezt a szomorú szerepet igen vígan tudta
13   30|         szerette férjét, s mindig szomorú volt előtte. Ez a legjobb
14   30|            Azután lefeküdt abba a szomorú ágyba, ami bársonnyal van
15   30|       csendéletnek. – Mintha az a szomorú, kétségbeesett halvány teremtés,
16   30|            Nem, uram, az csak egy szomorú hallucináció, egy képzeletben
17   30|           óra alatt kiért abból a szomorú pásztából, amit a jégeső
18   30|        mert akit ő eltemetett, az szomorú, hervatag virág volt, ez
19   30|          kegyed ezáltal ugyanazon szomorú játékot ismétli, melynek
20   30|          mindenki szívét, midőn e szomorú tárgyakat letevék a törvényszék
21   32|           Péter, és efelől nagyon szomorú lapok vannak teleírva a
22   36|      sötét kis üreggel, s azzal a szomorú vigasztalással, hogy ott
23   36|           számára hagytak üresen…~Szomorú jelképe egy hatalmas népnek,
24   37|           megkérdeznem, miért oly szomorú mindig, miért oly hallgatag,
25   37|         lát. Én azonban tovább is szomorú maradtam; ő leült mellém,
26   37|       hangon.~– Mert mindig olyan szomorú, és nekem nem mondja meg,
27   37|        mennem a színházba. Valami szomorú vágyat vittem onnan haza