Part

501   33|               vagyok a lapponiai király!~– Én pedig az orosz cár vagyok! –
502   33|                    cár vagyok! – viszonzám én rá hirtelen, megfelelő rátartással.~
503   33|                  megfelelő rátartással.~Az én emberem erre csendesen visszadugta
504   33|                  és senki más a földön.~Az én tiszttartóm, aki figyelemmel
505   33|                 aki figyelemmel kísérte az én mindenféle variatión átmenő
506   33|              jobban ismeri a chemiát, mint én, s úgy a szegletbe szorított
507   33|                 estét kívántunk egymásnak; én a kaucsuk zsákot lehelyeztetém
508   33|               gumilasticum zsák – feleltem én neki komoly képpel –, most
509   33|                   hiszen azért jöttem ide: én a kastélyban gázvilágítást
510   33|                 itt kifizesse magát.~– Oh, én meg azt hiszem, hogy ki
511   33|            köthetek.~– Velem? – kérdezé az én emberem, aki nem látszott
512   33|                    egy szobát lámpagázzal, én majd csak egy fújtatót hozok
513   33|                   meggyújtanom a végit.~Az én emberem elkezdett nyugtalanul
514   33|                   használható produktumot, én pedig megfizetek érte becsülettel;
515   33|                pénzt nem fogadhat el; mire én a büszkét kezdtem eljátszani,
516   33|                   kezdtem eljátszani, hogy én meg ajándékokat nem szoktam
517   33|                   talál az úr izzadni, azt én megveszem; majd biz én a
518   33|                 azt én megveszem; majd biz én a mostani praktikus világban
519   33|           értékesítetlenül, mint az úr.~Az én emberem homloka izzadni
520   33|                    megtagadsz engem; pedig én vagyok a te lényednek egyedüli
521   33|         gyulladtunk meg a gáztól.~Hanem az én tiszttartóm egy perc múlve
522   33|                 heroicus cura használt. Az én emberem egészen okos ember
523   33|                    nem fogott: az egyik az én láthatatlan dalos szirénem,
524   33|                  hallucinans! És mit tudom én még mi mindenféle variatiója
525   33|                   ennek a szónak: „őrült”, én az mind magam vagyok.~Egész
526   33|                hogyan alszom.~Hogyan tudom én azt, ha alszom?~Nagyon jó
527   33|                  hat órakor felébredek, az én órám nem négyet, ötöt, hatot
528   33|                inkább siet, mint késik.~Az én láthatatlan látogatóm, mikor
529   33|                    pokolban is úr”. Holott én saját házamban sem vagyok
530   33|                   elbeszéli másnak. Hiszen én nem is állítom, hogy nem
531   33|                    ránézek, elpirul: ezért én alig várom, hogy az éjszaka
532   33|                 hogy elaludjam, mert az az én életemnek szebbik fele.
533   33|                    még túlvilágibbá vette.~Én nagyon örültem neki, hogy
534   33|                  sokat, azért ismerem jól.~Én egy gránátalmát felmetszettem,
535   33|                  nem jöttem volna erre.~Az én tündérem mosolyogva hajolt
536   33|                   igazi emberek csókolnak; én magamon kívül a mondhatatlan
537   33|                 kellett visszatérnem, hogy én bizony most sem vagyok ébren,
538   33|                    s másféle álomhoz kezd. Én most ezt a kis bámulatraméltó
539   33|                     az úr pokolban is úr”. Én majd bizonyítom neki, hogy
540   33|                neki, hogy ez nem igaz. Már én tapasztalom az ellenkezőt.~
541   33|              tapasztalom az ellenkezőt.~Az én bohókás öregem azonban nagy
542   33|                  van önnek? Neheztel érte?~Én alig bírtam magamhoz térni
543   33|                    szavakban beszélt, hogy én önkéntelen megkínáltam,
544   33|            alakulva; tulajdonképpen tán az én hibám volt, hogy azokat
545   33|                 tanultuk ezt a beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél.
546   33|                leány már tízéves volt: „Ha én meg találok halni, ha kimondom,
547   33|        őrültekházából váltotta ki. Egyedül én voltam annyi között az egyetlen
548   33|                  rendben volt, hanem éppen én űztem azért a legtöbb bódultságot,
549   33|                   gyógyított volna ki. Oh, én azt hiszem, hogy ha van
550   33|                  az ajtóra kerülne. Többet én sem tudok. Arról, hogy ez
551   33|                    éjjelenként az udvarra; én készen tartom szükséges
552   33|                   azokat átveszi tőlem; ha én meghalnék, a tiszttartó
553   33|                    úgy kétségbe volt esve; én el nem tudtam találni, mi
554   33|              gyöngéd, reszketeg mosolygást én le nem tudom írni, amivel
555   33|                csakhogy ne haragudjék reá. Én pedig azért könyörgök önnek,
556   33|               Meggondoltam, itt maradok.~– Én ugyan nem hiszem, hogy Violát
557   33|               tartozik minden derék ember.~Én csak azon vettem észre magamat,
558   33|                   hangját sem hallottam az én tündéremnek. Mindennap úgy
559   33|                   kerül a sor.~Törődtem is én ezzel, aki sem éjjel, sem
560   33|              egyszerre elsötétült, s midőn én meglepetve tekinték a kandalló
561   33|                másik kezével eltakart – az én álmaim megtestesült képe.~
562   33|                    magukkal vittek, kit az én golyóm talált; egy másik
563   33|               hittem, most igazán megőrül.~Én gyöngéden fölemelém őt a
564   33|                  mondám neki, hogy ezentúl én leszek rá nézve az a hű
565   33|                    az esemény óta, mialatt én abban a munkában fáradok,
566   34|                 György?~– Szolgálatjára.~– Én pedig lord Davidson vagyok;
567   34|               vagyok; csodálkozik ön, hogy én magyarul beszélek? Annak
568   34|                  aki magyar nő volt. Annak én csodálatos módon jutottam
569   34|               alatt, s beleugrott a vízbe. Én rögtön utána. Még a víz
570   34|                  görög asszonyság; de amit én nem hittem el neki. Különben
571   34|                 csendesen viselte magát, s én elhatározám magamban, hogy
572   34|             visszanyerte lelki tehetségét, én azt mondám neki: „Mylady,
573   34|                    vállán. – Bánja is ő.~– Én tehát nőül vettem az ismeretlen
574   34|                   kérem, csak várja végét! Én egy kicsit furcsa ember
575   34|               mondta nekem: „Mylord, uram, én nagy hibát követtem el,
576   34|               midőn önhöz nőül menék, mert én nem voltam hajadon leány,
577   35|                   mi az ördögnek emlegetem én az ördögöt; mintha nem volna
578   35|                 csinos férjet kapott, mint én, ugyebár? Hát nem elég,
579   35|               fizeti? Dehogynem fizeti. Ha én három szót szólok vele,
580   35|                    Mit akar itt?~„Ahán: az én sárkányom, hálófőkötőben.
581   35|                  sárkányom, hálófőkötőben. Én vagyok itt hej! Én jöttem
582   35|          hálófőkötőben. Én vagyok itt hej! Én jöttem haza.”~– Én? Ki az
583   35|                    hej! Én jöttem haza.”~– Én? Ki az az én? Micsoda „haza”.
584   35|               jöttem haza.”~– Én? Ki az az én? Micsoda „haza”. Itt mindenki
585   35|                    Senki-e? Az volna szép. Én csak tudom, hogy nem vagyok
586   35|                    hogy nem vagyok otthon: én, önnek a férje.~– Megkövetem:
587   35|               lehet valaki, de férjem nem. Én vagyok a kapus.~– A kapus?
588   35|        feleségeméhez. No, hát eresszen be, én vagyok a madame-nak a férje!~–
589   35|                     s az a mossziő Corbián én vagyok.~– Azt én nem tudom.
590   35|                   Corbián én vagyok.~– Azt én nem tudom. A házasság a
591   35|                  Mit akar ön?~– Mit akarok én? Hogy én mit akarok? Hát
592   35|                  ön?~– Mit akarok én? Hogy én mit akarok? Hát ki vagyok
593   35|                  mit akarok? Hát ki vagyok én?~– Azt én nem tudom.~– Hát
594   35|                    Hát ki vagyok én?~– Azt én nem tudom.~– Hát nem vagyok
595   35|                    tudom.~– Hát nem vagyok én önnek a férje?~– Az én férjem?
596   35|              vagyok én önnek a férje?~– Az én férjem? Az régen meghalt.~–
597   35|                  Patvarba! De a második.~– Én másodszor nem mentem férjhez.
598   35|                   a bizalmas megszólítást. Én nem ismerem önt, nem tudom
599   36|              földben, ugye?~– Ott, uram.~– Én másra gondolok. Még állanak
600   36|                 folytatni, ahol elhagytuk. Én még élni akarok, s ha ti
601   36|              nyílását egy nagy kő takarja. Én ez üregbe fogok alászállni:
602   36|                 hírt arcod vonásain, ahogy én eltemettem Sabinust vára
603   36|                 panaszaitok, adjátok elém, én a császár elé juttatom azokat.
604   36|                    veletek, mondjátok meg, én enyhíteni fogom a szigort;
605   36|                 rajtatok nehéz, szóljatok; én megkönnyebbítem; ha ősi
606   36|              kigúnyolák, tudassátok velem, én el fogom tiltani a gúnyt;
607   36|               szabad szót, kiáltsatok fel, én meghallgatom.~Langres fejedelemnője
608   36|                     kérdezé tőle Annius. – Én mondám, hogy egyedül állsz
609   36|                    tiltotta a római augur, én mégis odahordtam. Az is
610   36|                    jönni.~– Tyr, ne bánts, én sem bántalak; Tyr, ne zúgj
611   36|                engedhetem, hogy megölj. Ha én most meghalnék, uram, Sabinus
612   36|              rabszolga, Sabinus hangján. – Én vagyok az.~Tetrix megrendült,
613   36|          gyakoroljon a gál fölkelők iránt. Én meg akarok kísérteni valamit.
614   36|                    a császár elé jutva, az én gondom leend, hogy őt könyörgésemmel
615   36|                viasztábla kezemben van, ha én Angresben fejedelemnő vagyok,
616   36|                  halálra kereshetni többé. Én viselem az ország gondjait:
617   36|                 Meghalt, de neve él, s azt én viselem. A gál fejedelmeknek
618   36|                  szoktak emelni hitveseik, én azt sem tehetem, mert Sabinus
619   36|                     Mutasd meg, melyik az! Én magam fogom őt hozzá elvezetni.~
620   36|                   így szólt hozzá a vezér, én terád egy nagy feladatot
621   36|                    figyelmét magadra vond. Én parancsot fogok adni, hogy
622   36|               lakók mentek hatalmától.~– S én a sírban lakom.~– Már kilenc
623   36|                  megtiltottad azt nekem, s én szót fogadok. Csak az omló
624   36|                  fejedelmi szavadat. Akkor én egyedül voltam, nem tudtam
625   36|                   olvashatni, mint amit az én gyönge szavam mondhat. Ha
626   36|                    szólt hozzá szárazon. – Én arról, hogy férjed él, semmit
627   36|                    adtál, Sabinus élete az én életem is. Boldogabb voltam
628   36|                életem is. Boldogabb voltam én a sötét föld alatt, a hangtalan
629   37|    nevelőintézetben a fényűzés lehetséges, én úgy voltam tartva, hozzászoktam,
630   37|                 saját házánál fog tartani.~Én előre örültem e változásnak.
631   37|                     szája ízét eltalálják. Én nem tudom, honnan jöttem
632   37|                    inas segített felülnöm; én arra gondoltam, hogy nekünk
633   37|                mellékterem ajtaja nyílt, s én felkeltem helyemről, hogy
634   37|                 viselete úrias és elegáns.~Én annyira meg voltam lepetve,
635   37|                  fehér fogsora látszott, s én még akkor nem tudtam, hogy
636   37|                     elmehetünk a páholyba.~Én magamon kívül voltam örömömben.
637   37|                volt öregebb.~Ő eltávozott; én pedig siettem végigjárni
638   37|                 hátam mögött, de úgy, hogy én is jól hallottam: „valóságos
639   37|                  az asztalnál, nagybátyám, én és egy öreg, hallgatag úr;
640   37|                  éppen Ernánit adják, amit én végtelenül szerettem, s
641   37|                 úgy gondolom, whiszt volt. Én odatámaszkodtam nagybátyám
642   37|                    most elbocsátom aludni.~Én azt hittem, hogy meg akarja
643   37|                 vidám parázs fénylett elő; én odafutottam, s egészen kitártam
644   37|                    lopott be szobámba, míg én távol voltam; úgy hogy be
645   37|                  adott a kedvemért, mikben én úgy tetszettem magamnak
646   37|               nyilvános dalidót is, amidőn én mindig nagybátyám karján
647   37|                   ügyvéd védencéhez; pedig én úgy szerettem volna, ha
648   37|                élete korábbi eseményeiről, én azt úgy elhallgattam volna
649   37|                 meghittebb barátnéja, mint én tudnék lenni, aki úgy szeretem,
650   37|                   mennyi kiadást tett rám. Én először sem tettem azt,
651   37|                  nekem számadásokat, mikor én tudom, hogy úgy is rendjén
652   37|                    neki fáj, ha sírni lát. Én azonban tovább is szomorú
653   37|                miért vagyok oly lehangolt. Én bátorságot vettem magamnak
654   37|                    merően nézett maga elé.~Én hirtelen odaborultam vállára,
655   37|             sebesen:~– Akarsz-e nőm lenni?~Én e szóra felugrottam helyemből,
656   37|                   ki engemet szeret, s kit én szeretnék atyámnak nevezni –
657   37|               nejének akar nevezni, s akit én gyűlölök.~Eddig minden este
658   37|                    intézni hozzám; azonban én oly ijedelemmel találtam
659   37|                  tudattal, hogy ez mind az én tömlöcöm, melyben fogva
660   37|            méregnek mondá a hercegnővizet. Én egyszer rávettem Szállit,
661   37|                    azt mondta, szép vagyok én anélkül is; de azért csak
662   37|                    is törődnék vele.~– Hát én gazdag vagyok? – kérdém
663   37|                   többször számot adni, de én nem engedtem.~– Kár volt.
664   37|                  nem engedtem.~– Kár volt. Én biz így könyv nélkül meg
665   37|       Terézvárosban, s mikor helyben lesz, én egyszer meglátogatom őt,
666   37|             remeknek találta ezt a tervet; én pedig örök hálára köteleztem
667   37|               Midőn beléptek a szobába, az én fiatal ügyvédem igen gyanús
668   37|                   szemeiben, szavaiban; de én nem akartam azt észrevenni,
669   37|                lépésre szánta magát? Ez az én becsületesen megőszült fejem
670   37|                kért volna felvilágosítást? Én soha el nem árultam volna.~
671   37|                    ahogy nyelvemre jött.~– Én tisztelem kegyedet, ügyvéd
672   37|                 hangon tevé.~– Kisasszony, én nem tudom, micsoda ügyetlen
673   37|           éppenséggel semmi vagyona sincs.~Én gúnyosan kezdtem mosolyogni.~–
674   37|                  tulajdon vagyona volt, és én tudom jól, hogy nagyon sokat
675   37|                 most mindenütt kinevetnek; én nem tudhattam, de kegyednek
676   37|               Livádi egyedül maradt velem.~Én elszédülve roskadtam egy
677   37|              esetre sem. Azt már nem. Arra én sem gondolok; nem is hinném
678   37|                  úgy van, kisasszony, majd én megmondom kegyednek, hogy
679   37|              Kegyednek sok lélekereje van, én úgy gondolom, hogy amidőn
680   37|                   férjhez szerelem nélkül.~Én elkezdtem sírni, megragadtam
681   37|               mendemondának kitenni, ámbár én azokra semmit sem adok,
682   37|               akárhány meggazdagodott már. Én különben ezt csak ötletképpen
683   37|              harmadik is van, hanem azt az én szám ki nem szokta mondani
684   37|                megint bolond beszéd; hanem én maradtam amellett.~Azután
685   37|              tűzzel fogtam a munkához. Oh, én nem szégyenlettem azt. Boltot
686   37|                    este máshová hivatalos.~Én egy percig sem vonakodtam
687   37|                legnagyobb gyönyörűségem, s én feltettem magamban, hogy
688   37|              igazat. Azt is megtudta, hogy én nagybátyámnak vissza akarom
689   37|               nekem ajándékba adott, s mit én csak kölcsönképpen fogadtam.
690   37|                  becsületszavát adja, hogy én őt sohasem fogom látni.
691   37|                    hogy megtudá, miszerint én őt keresem, s küldeményét
692   37|                szégyell – éreztem, hogy az én arcom is ég.~Valamit rebegtem
693   37|                Valamit rebegtem neki, hogy én e férfit nem láttam, nem
694   37|                   s nem ügyelt rám többet.~Én zavarodottan keltem föl
695   37|                írásából, ahogy eltávoztam.~Én nem vétettem semmit, meggondoltam
696   37|                    hogy mindenütt lát, míg én őt sehol sem tudom megtalálni?
697   37|            szavakkal kezdődött:~„Kegyednek én rejtélyeskedésemmel bizonyosan
698   37|                 szellem? Ki lát engem, míg én őt sehol sem találom, ki
699   37|                    belőle szakítva; hiszen én magam szakítottam azt ki,
700   37|                 Megfejtem önnek a talányt: én Anglia legelőkelőbb családjából
701   37|                    hozzám hűtlen lenni, és én elhagytam őt. Öregapám kedvenc
702   37|                  vagyonom legyen a nőé, és én tisztán egy schilling jövedelem
703   37|                  jogom is enyésszék el, ha én hasonlóan hűtlen volnék
704   37|                hűtlen volnék feleségemhez. Én a legelső bűn felfedezésénél
705   37|           legkisebb alapjuk sem volt soha. Én nem voltam nőhöz hűtlen,
706   37|           csalatkozhatik igaz vonzalmában. Én azt hiszem, hogy kegyednek
707   37|              legtitkosabb eszméimet, ahogy én képzelem kegyed gondolatait
708   37|               angyali szíve. L. Harding.”~…Én meg voltam igézve. Egy ember,
709   37|                   megtörténhetett? Egyedül én vagyok ennek az oka, én,
710   37|                    én vagyok ennek az oka, én, én, én, amiért szegény
711   37|                   vagyok ennek az oka, én, én, én, amiért szegény vagyok
712   37|               vagyok ennek az oka, én, én, én, amiért szegény vagyok és
713   37|              kegyed mindennap ki van téve. Én kegyedet úgy tekintem ezentúl,
714   37|                    szállást a belvárosban. Én még ma fogok kegyednek annyi
715   37|                    kísért a Városligetben, én én nem láttam senkit magam
716   37|                 kísért a Városligetben, én én nem láttam senkit magam
717   37|              nyomtattam orgonavirágból… És én nem láttam őt meg!~Egy negyedév
718   37|                   el vagyunk választva. És én mégis szeretnék egy szót
719   37|                     s engem kiutasíthatsz. Én nem kívánok melletted ülni,
720   37|                  cím alatt poste restante; én nem merem azt reményleni.
721   37|                   voltam. De mégis ketten: én és egy tőr. Ha megcsal,
722   37|                   ne lehetett volna látni; én elfogult kebellel susogtam,
723   37|                nyelven szólított meg, amin én is beszéltem, bár nem olyan
724   37|                mint ő – ő minden vagyonát, én minden jóhíremet. Azt is
725   37|                 fölött, amit eddig érzett.~Én még mindig nem tudtam neki
726   37|                  kellene neki mondanom. És én egy szónak nem voltam ura.~–
727   37|                    kell haragot tartanunk. Én kosarat kaptam, kegyed nem
728   37|                    nem akart nőm lenni, és én elismerem, hogy igaza volt,
729   37|               köztünk.~Azzal kezét nyújtá; én mit tehettem egyebet, minthogy
730   37|                most is Turandot játssza.~– Én? Játszom?~– No, no, no;
731   37|              énelőttem! Furcsa, hát hiszen én nem vagyok idegen. Előttem
732   37|               hozzám, átkarolta derekamat, én keblére borultam, és fülébe
733   37|                 elolvasta és elárulta, míg én azt hittem, hogy az, ha