Part

 1    5|         egymással beszélünk, oly édes dolgokat, minők a szívet
 2    5|         a holdba néztünk, mennyi édes dolgot elmondtunk egymásnak,
 3    6|    keblet vassal átszúrni, ennyi édes, piros ajkkal a föld porát
 4    7|          kidobott, minőket saját édes fogaira két esztendő alatt
 5   10|          képzetében fölidézte az édes emlékeket, mik lelkét e
 6   14|     Pedig ah, a ragyogó szem, az édes ajk veszendő kincs; egy
 7   16|       mióta férjnél volt.)~– Ah, édes Ó úr! Végem van, oda vagyok!~(
 8   16|        tegyen neki széket.~– Ah, édes Ó úr! Nézze csak, olvassa
 9   18|       mióta férjnél volt.)~– Ah, édes Ó úr! Végem van, oda vagyok!~(
10   18|        tegyen neki széket.~– Ah, édes Ó úr! Nézze csak, olvassa
11   23|          összezördült feleket, s édes szava mindjárt összeforrasztá
12   23|   szerelemmel, rábeszélő szóval, édes könyörgéssel elvonja kedvesét
13   24|    könnyező szemekkel átöleli, s édes testvérének nevezi őt, s
14   24|          valami oly mondhatatlan édes, magasztos gyönyört érzett
15   26|         De az úristen áljda meg, édes barátom, ez rettenetes tréfa
16   27|         a tömjénfüsthöz százféle édes illatszer vegyül, mely áthevíti
17   27|        boldog ábrándozó, aki egy édes vágyat visz magával fel
18   27|     kiszállni a szigetre egy kis édes vizecskéért.~Georges mosolyogva
19   27|          mondom, mi ketten, akik édes testvéröcséinket túléltük,
20   29| hadastyán fölveté szemeit, az az édes csengő hang fogadta, aminél
21   30|        kellett Olivát.~– Bizony, édes asszonyság, ez egy igen
22   33|         a negyedik bolond.~– No, édes Louis, hát csak mosolyogja
23   33|      őszintén: „bizony rossz ez, édes úr, nem érdemes pénzt adni
24   33|       ment végbe. Az én kocsisom édes megnyugvással fogadta a
25   36|        civilizációt.~Még maga az édes anyaföld is meghódolt az
26   37|        csábítva mosolyog rám, ez édes ajk, mely gyönyörrel kínál,
27   37|          minden gondolatát az az édes nyugalom, hogy van egy lény