Part

 1    1|         is meggyónta nekem, mint nehéz vétkét, ha álmában nem énrólam
 2    3|        kényvár alapjait megásni, nehéz köveket hordani hozzá, s
 3    3|         megszólítá a hölgyet, ki nehéz kapával kezében vágta a
 4    6|      lőni a körülfogott táborra; nehéz egy nőt megölni közelről,
 5   10|       Saint Creux-nek azért volt nehéz magát elrejtenie, mert arcképe
 6   12|    ábrázatjához, hogy azt majd a nehéz nyavalya törte ki ijedtében.
 7   13|   Jánosnak hívták, ez bizony nem nehéz név, könnyen megtanulhatja
 8   13|      háta, az is előre görbülve; nehéz, vastag feje alacsony kidülledt
 9   22|          két rableánynak, hogy a nehéz gyöngyfüzérek le ne rántsák
10   23|         is meg volt már törve; a nehéz ostromlövegek egész nap
11   23|           Itt Bolivár megállt; a nehéz emlékek felidézése kifárasztá,
12   27| százötven mázsa, hogyne volna az nehéz egy ember lelkén?~Ha azt
13   27|        lógnak.~A tervet nem volt nehéz kivinni; egy éjszaka húsz
14   27|          hordó ezüsttel terhelve nehéz.~– Az igaz.~– Arannyal terhelve
15   30|       mely a ravatalt ékesíti; a nehéz selyem szemfödélről, a fehér
16   30|          A terv kezdete nem volt nehéz; az ember csak egy látogatójegyet
17   30|        volt.~– Lassan felnyílt a nehéz vasajtó, a rozsdás sarkak
18   30|    odabenn, s láthatlan ajkakról nehéz fohászok hangzottak a sötét
19   30|         akit nászestéjén kitör a nehéz nyavalya. Úgy szánták a
20   30|        szép halvány arcot, olyan nehéz volt elhinni neki, hogy
21   33|          enyémen.”~Az igaz, hogy nehéz volt hozzáférni rögeszméjéhez.
22   33|       rablók el voltak űzve. Egy nehéz sebesültet magukkal vittek,
23   34|         inasnak, hogy rettenetes nehéz az, lehetetlen, hogy ágyú
24   36|        nyílásba illeszté ismét a nehéz követ. Sabinus el volt temetve.~
25   36|          ha a sarc volt rajtatok nehéz, szóljatok; én megkönnyebbítem;
26   37|          megtanultam-e már azt a nehéz szót, amit tegnap nem tudtam