Part

 1    3|    szívében minden csepp vér, mely eddig gyönyörre vágyott, a vakmerő
 2    4|          fel; új érzelmektől égve, eddig ismeretlen gondolatok közt
 3   16|       akartál, nem elég volt engem eddig búsítani? Te, te rossz ember!~
 4   18|       akartál, nem elég volt engem eddig búsítani? Te, te rossz ember!~
 5   21|           félelmes vetélytárs volt eddig a szalonokban a férfiakra
 6   21|           még sápadtabb lett, mint eddig volt. Azzal csendesen helyeikre
 7   23|       nevet, melyet adtatok; s bár eddig nem szolgáltam azt meg,
 8   23|            be is lesz végezve. Még eddig az én érdemeim e munkában
 9   23|        mögé mutatott Gideon, s kit eddig észre nem vett Bolivár,
10   23|          szorítva mondá neki:~– Ha eddig el nem fogadtam volna a
11   27|        meredek sziklafalon, melyen eddig meglapult, hirtelen beleszökött.~
12   30|    suttogott e rácson keresztül. – Eddig te látogattál meg engem,
13   30|        hogy „az mindegy”, mint aki eddig semmi érdekeset sem talál
14   33|          sokat meg fog érteni, ami eddig különösnek tetszett, s ha
15   33|           ez gyógyíthatott meg.~Az eddig oly dőrének látszó arcvonásai
16   33|            hibám volt, hogy azokat eddig is másformáknak láttam,
17   33|          ön ezt talán nem is tudta eddig.~– Oh, igenis jól tudtam.~–
18   33|           Oh, igenis jól tudtam.~– Eddig nem volt őrült a gyermek,
19   35| visszamenjen oda, ahol az éjszakát eddig töltötte, s fényes nappalra
20   36|           fekete jaspis-fogsor, az eddig megszokott elefántcsont
21   37|       nevezni, s akit én gyűlölök.~Eddig minden este belefoglaltam
22   37| elszakította is magát azoktól, kik eddig sorsára ügyeltek, azok kegyedet
23   37|         mely oly tisztának mutatta eddig magát, mint egy acéltükör;
24   37|         azon szerelem fölött, amit eddig érzett.~Én még mindig nem
25   37|             aki voltam. Valami új, eddig ismeretlen világba vagyok