bold = Main text
    Part                                            grey = Comment text

501   33   |             felém ne jöjjenek, mert én meg olyan bolond vagyok, aki
502   33   |           előlem, hanem az nem zavarta meg jókedvét.~Én pedig bezártam
503   33   |          nyomorult emberekkel? Ki ütne meg egy őrültet, aki nem tehet
504   33   |              jóllakni és lefeküdni; én meg majd megyek Amerikába, ott
505   33   |            igazán bejönnek a kéményen, meg a rejtett padlatnyíláson
506   33   |             kezeikben; az asszonyságok meg úgy rátartják magukat azokkal
507   33   |             bizony ne csúfoljon.~Akkor meg egészen sötét lett a szobában,
508   33   |               idő, az elkezdett százat meg százat ütni egymás után;
509   33   |              addig csavargattam jobbra meg balra, míg egyszer azt vettem
510   33   |            volna, mi volt az.~Hanem én meg voltam már babonázva.~Nem
511   33   |         bölcsőben ringatnak, s a dajka meg énekel hozzá; addig énekel,
512   33   |             akitől sem tolvaj, sem tűz meg nem lephet, s aki minden
513   33   |            nemes munkát nem folytatni.~Meg kell vallanom őszintén,
514   33   |             benne növekedtem volna.~Ha meg nem gyógyítottam is bolondjaimat,
515   33   |             utána: nem nevetett többé; meg volt sértve és keserítve
516   33   |               hogy az ő gazdája aligha meg nem bolondult egy kicsit.~
517   33   |        kijózanodni. Csak egyszer tette meg velem azt az élcet, hogy
518   33   |               padlóra, hogy csapjam én meg.~– Nem, Pista öcsém, én
519   33   |             olyan becsületeseket, hogy meg lehetett velük elégedve.~
520   33   |               én emberem azóta egészen meg van könnyebbülve, nem győz
521   33   |          becsületesség fanaticusa, aki meg nem csalt volna valakit
522   33   |             kellene felállítani, aztán meg nem is hiszem, hogy ez itt
523   33   |              kifizesse magát.~– Oh, én meg azt hiszem, hogy ki fogja
524   33   |            kezdtem eljátszani, hogy én meg ajándékokat nem szoktam
525   33   |          lelkében belül, hogy az arcán meg lehetett azt látni; két
526   33   |                pénz felé akart nyúlni, meg visszahúzta a kezét, utoljára
527   33   |              levegőbe, nem gyulladtunk meg a gáztól.~Hanem az én tiszttartóm
528   33   |            perc múlve elájult, annyira meg volt minden idegében rázva:
529   33   |                kőszénbányát látogatott meg, amidőn a hirtelen előtóduló
530   33   |                dalos szirénem, a másik meg saját magam, aki szerelmes
531   33   |                véletlenül felébrednék, meg ne lássam, hogy valaki van
532   33   |           ismét elindítja; erről tudom meg, hogy hány óráig, hány percig
533   33   |              nyoma, aminek különben is meg kellene látszani a mindennapos
534   33   |              ne áruljam, ha tőle tudom meg; az a rejtélyes lény nem
535   33   |                a golyó nem járja, mert meg van babonázva.~Ez még legjobb.
536   33   |             valósággal el nem aludtam, meg nem jelent; sőt mintha kitanulta
537   33   |                 Hogy hol kacagott? Azt meg nem tudtam magamnak magyarázni.
538   33   |            nagyon közel hozzám.~Ítélje meg akárki, hogy nem volt-e
539   33   |             Álmodtam hát mindent, vagy meg vagyok igazán őrülve, vagy
540   33   |              szalagjaival; egy éjviola meg egy lepke volt ráhímezve
541   33   |            biztosít számukra, tőlem is meg fogják kapni egész évre;
542   33   |                  Igen uram. Hallgasson meg; elmondok önnek mindent,
543   33   |                akkor úgy hiszem, sokat meg fog érteni, ami eddig különösnek
544   33   |            engem csak ez gyógyíthatott meg.~Az eddig oly dőrének látszó
545   33   |              nem hallotta módon gátolá meg őt e szándékában – a leány
546   33   |              szépen, de sohasem tanult meg beszélni, hanem ahelyett
547   33   |            akik nyelvén értenek, amint meg tudja az értetni magát,
548   33   |               ő is énekhanggal értetni meg magát. – Óh, a szegény gróffal
549   33   |               már tízéves volt: „Ha én meg találok halni, ha kimondom,
550   33   |                sem bérbe, sem örökáron meg nem veszi senki; kénytelenek
551   33   |      odalopózott, és az Isten bocsássa meg neki, önt álmában megcsókolá. –
552   33   |              hogy ne fogja el, ne ölje meg. Viola azért könyörgött,
553   33   |           haragudjék ön reá; bocsásson meg neki, sohasem fogja önt
554   33   |          magamat, mint akinek valakije meg van halva, s minden éjjel
555   33   |            eltalálhat, de alig villant meg e gondolatom, midőn szobám
556   33   |               saját késével. A vakmerő meg merte támadni a lapponiai
557   34   |                este nagy társzekér áll meg Adándy lakása előtt, melynek
558   34   |               az lett a baj, hogy a nő meg volt tébolyodva. Ez igen
559   34   |                fogadtam, hogy tanítson meg magyarul, hogy tolmács lehessek
560   34   |             mintha vipera csípte volna meg.~Az angol hidegvérrel vonta
561   35   |                azzal fenyeget, hogy ha meg nem javítom magamat, majd
562   35   |         bejutást elátkozott várába; ők meg odábbmentek.~A hazaérkezett
563   35   |               Ezt már csak meghallják. Meg is hallották. Egy ablakredőny
564   35   |       kezdhetsz ellene. Hol esküdtetek meg?~– A St. Eustache egyházban.~–
565   35   |               Barátom, a te házasságod meg van semmisítve.~Hogy férhetett
566   35   |              maga Corbiánné vesztegett meg erre valakit.~A kitagadott
567   35   |               egy évig, s ha becsülete meg lesz támadva, majd önként
568   36   |           minden ország, minden nemzet meg volt már hódítva.~Meg volt
569   36   |           nemzet meg volt már hódítva.~Meg volt hódítva az idegen férfierő;
570   36   |             sem lengeté már a határon.~Meg volt hódítva a nemes nagyravágyás;
571   36   |                bűbájos ragállyal lepte meg az idegen nemzeti életet;
572   36   |          elbukott nép egyszerre szokta meg a jármot és a civilizációt.~
573   36   |        cselekszünk.~– Egynek közületek meg kell halni, s egynek árulónak
574   36   |               Szépen hanyattfekve halt meg, kezét kardmarkolatán tartva,
575   36   |               kardmarkolatán tartva, s meg nem mozdulva a kínhalál
576   36   |           Eredj asszonyodhoz, és mondd meg neki, hogy Sabinus hőshöz
577   36   |       fájdalomhangot új kín szólaltatá meg.~– Elveszett az ütközet,
578   36   |                érzékeny hozzá, nyíljon meg alatta és nyelje el fájdalmaival.~–
579   36   |              hozzá:~– Ez a kéz szorítá meg az övét, midőn halálba ment.
580   36   |          elhamvadott. Ez a kéz mutassa meg nekem, hol van az ő sírja,
581   36   |              ki tiszteletteljesen állt meg előtte, midőn Eponine inte
582   36   |                 a császár engem bízott meg a fővezérséggel, ki magam
583   36   |              bántak veletek, mondjátok meg, én enyhíteni fogom a szigort;
584   36   |                ez országban, ím tartsd meg a fejedelmi pálcát, mit
585   36   |               férjet, kiről most tudta meg, hogy él; mennyi lélekerőbe
586   36   |               gondolkoznak a halottak? Meg vannak-e elégedve azzal
587   36   |              alulról semmi óriás válla meg nem emelheté azt.~Hallgatózott
588   36   |           nehogy az beszélni találjon, meg nem szüntette a csókot.
589   36   |          szólhatunk együtt, nem hallja meg senki.~Azzal gyújtószereket,
590   36   |             lakik, a hadistené; de itt meg kelle törni a szentséget,
591   36   |                 Nem, uram, ma nem ölsz meg! – nyüzsgött küzdve a viador,
592   36   |               a gál fölkelők iránt. Én meg akarok kísérteni valamit.
593   36   |                biztosítá, hogy mindent meg fog neki adni, ami egy embernek
594   36   |             midőn rám bíztad.~– Legyen meg.~A császár parancsot adott
595   36   |          senatori ranggal ajándékozott meg – s miért ne tehette volna,
596   36   |        fölöttébb elégedetlen veled. Te meg akartad őt csalni, és könnyen
597   36   |               magadat csalhattad volna meg. Kegyelmet kértél megholt
598   36   |          feküdt?~– Ellenségei találták meg hulláját, és édemeihez méltón
599   36   |          fegyverzetét magára véve halt meg helyette, s Sabinus a szolga
600   36   |          számodra hoztam, nem azt adja meg, amit az imperatortól kértél,
601   36   |               kiderülne, hogy nem halt meg, hanem valahol elrejtve
602   36   |          esetben is, ha nem halt volna meg, hanem élne, ment legyen
603   36   |             egész jövőjétől foszthatja meg. Melyiknek adjon előnyt?~
604   36   |             rabszolgaköntösben. Engedd meg neki, hogy az imperator
605   36   |             rebeghesse hozzá.~– Mutasd meg, melyik az! Én magam fogom
606   36   |            véget ért; egy csókért halt meg, mely Sabinust illeté, s
607   36   |          nélkülözést idéze rá: – a nőt meg nem ingatá sem a jó, sem
608   36   |              zuhatag robaján keresztül meg lehessen hallani.~Erre a
609   36   |              lények csodáival népesíte meg. A csataedzett triariusok
610   36   |             rajta; a nagyobbik már jól meg tudta vonni azt.~Annius
611   36   |                A nő gyöngéden simogatá meg a férfi omló hajfürtjeit,
612   36   |             Melyik halottnak ártana az meg, ha föltámadhatna újra?~–
613   36   |            előrohantak:~– Sabinus, add meg magad!~A meglepett fejedelmi
614   36   |               el élve. Római, vigyázz; meg ne ölj egyet is. Ez a vér
615   36   |            acélhangon kiálta:~– Római, meg ne sebesítsd őket, minden
616   36   |                 s e hosszú küzdelemben meg ne tébolyuljon!~Vespasian
617   36   |                Sabinusért; itt ígérted meg, hogy kegyelmet adsz neki.
618   36   |            adsz neki. Akkor nem tartád meg fejedelmi szavadat. Akkor
619   36   |          feltámasztod a sírból. Mutasd meg, hogy Róma császárai nemcsak
620   36   |       eltemettél. Gyáva zsarnok, öless meg engem is, hogy nyugton alhass!~
621   36   |             Vespasian együtt ölette őt meg férjével.~Tán félt tőlük?
622   36   |               félt tőlük? Azért ölette meg?~Oh, nem.~Megölette őket
623   36   |              azért, mert nem engedheté meg, hogy a magas római erények,
624   37   |             valóság éppen nem közelíté meg ábrándomat. A várt nyájas
625   37   |           úrias és elegáns.~Én annyira meg voltam lepetve, hogy nem
626   37   |          Azután a nevelőnőnek köszönte meg a velem tett szíves fáradozásait,
627   37   |             hogy ügyeljen rám, mutassa meg a kertet, a szobákat, tegye
628   37   |            angyal”.~Napestig nem szűnt meg dicsérni; akármit tettem,
629   37   |            aludni.~Én azt hittem, hogy meg akarja csókolni homlokomat,
630   37   |                homályba ejtve a képet, meg fellobbant, újra elém tüntetve
631   37   |                ennyi szívességet, amit meg nem érdemlek, s meghálálni
632   37   |           szomorú, és nekem nem mondja meg, miért az.~Ő nem felelt
633   37   |           hévvel unszolám, hogy vallja meg nekem, miért oly bánatos.~
634   37   |               rosszról, akitől őrizzen meg az Isten.~E naptól fogva
635   37   |           látszott, hogy sokkal jobban meg volt rettenve, minthogy
636   37   |            bajom volt, azt nem mondtam meg másnak, egyedül őneki. Az
637   37   |                Én biz így könyv nélkül meg nem mondhatom, hogy mije
638   37   |               kért, hogy ne bántsam őt meg ezzel.~Néhány nap múlva
639   37   |             háborítás nélkül virradtam meg új szállásomon.~Másnap reggel
640   37   |           fiatal ügyésszel ismerkedtem meg, ki akkor meglehetős közönyös
641   37   |               Sz** árverés útján vette meg, s az neki törvényesen szerzett
642   37   |               korábban nem mutathattam meg kegyednek ezeket. Nem hittem,
643   37   |        Streicher-féle zongorát rendelt meg kegyed névnapjára, most
644   37   |    Szorgalommal, takarékossággal ebből meg lehet élni. Kegyednek sok
645   37   |       köszönetemet Sz** úrnak, s kérje meg nevemben, hogy felejtse
646   37   |              nem tette, nem keserített meg vele. Őszintén, szívemből
647   37   |              szívemből mondhatom, hogy meg voltam elégedve sorsommal,
648   37   |               Szálli nagy örömmel jött meg valahonnan, egy előkelő
649   37   |              még azt is végignézném, s meg nem mozdulnék a helyemből.~
650   37   |                 hogy a levél tartalmát meg tudtam érteni; az elején
651   37   |       Hardingról Pesten.~Nem nyugodtam meg szavában; másnap magam mentem
652   37   |                 Azalatt folyvást újabb meg újabb megfoghatatlan események
653   37   |               az egész lap, nem maradt meg belőle semmi.~Másnap egy
654   37   |           enyémen kívül, nem látta azt meg… Tehát valóban együtt érez,
655   37   |               álomra hajtanám fejemet: meg vagy-e velem elégedve?~Csak
656   37   |              sérelmet férfi nem bocsát meg először sem. – Ez órától
657   37   |        gondolatomat kifürkésszék; száz meg száz új mese és koholmány
658   37   |         gyöngéd hajlamot.~Ekkor láttam meg kegyedet. Bámulva győződtem
659   37   |            kegyedet. Bámulva győződtem meg jellemerejéről; és most –
660   37   |               Egy vigyázatlan szó, egy meg nem óvott tekintet oly gyanút
661   37   |                szíve. L. Harding.”~…Én meg voltam igézve. Egy ember,
662   37   |          erszényét, tán el sem veszté; meg is sértett több ízben, amiért
663   37   |                amiért a rendőrtiszt őt meg is bünteté száz pengőig,
664   37   |                törődni, nem engedhetem meg, hogy hasonló kellemetlenség
665   37   |    orgonavirágból… És én nem láttam őt meg!~Egy negyedév múlt el így.
666   37   |      világítatlan szobában jelenhetnék meg. E kívánat őrjöngés tőlem;
667   37   |                angol nyelven szólított meg, amin én is beszéltem, bár
668   37   |                érzek? Miért szomorítám meg más szóval, mikor az magamnak
669   37   |                akkor? Álmodtam-e, vagy meg voltam őrülve? Vagy csakugyan
670   37   |             lelkem elzsibbadt e szóra; meg voltam merevedve, mint egy
671   37   |               valóban ott haltam volna meg. Csak sokára térített magamhoz
672   37   |           kiterjedt. El vagyok árulva! Meg vagyok csalva; az, akit
673   37   |           hittem, hogy az, ha elégett, meg van semmisítve. Így könnyű
674   37   |             tettem azt és – nem bántam meg!~Ítéljenek önök halálra!~