Part

  1    1|         vizsgálódott, fejet csóvált.~– Ez a bőr ép, eleven. Az erek
  2    1|          engemet ki nem gyógyít. Nekem ez az irónnal körülkerített
  3    1|     könnyebbülten, enyhén, mint akinek ez igen jólesett.~– Nem égeti
  4    1|              Mintha ketté volna vágva. Ez a kis fájdalom, amit a vérzés
  5    1|             elé.~– Mi történt? – kérdé ez megdöbbenve.~– Nem vágtuk
  6    1|             minden tagja reszketett.~– Ez a csodákkal határos! – szólt
  7    1|            szólt elbámulva az orvos. – Ez eset túlmegy minden eddigi
  8    1|                  Csoda, rémséges csoda ez, orvos úr. Ne kutassa, ne
  9    1|               sebet, szélesebb körben; ez egyedüli menekülésem.~Az
 10    1|              gátolta volna az írásban.~Ez volt a levélben:~„Tisztelt
 11    1|           nagyobb fájdalmat, mint amit ez okoz. Ez pedig csak tréfa.~
 12    1|          fájdalmat, mint amit ez okoz. Ez pedig csak tréfa.~Én igen
 13    1|         sugdosta fülembe, hogy – hátha ez mind csak tettetés? Az ember
 14    1|            nyitva nem hagyta a fiókot.~Ez a gondolat engem gyötreni
 15    1|          ölelésének, csókjainak. Hátha ez mind csak ámítás?~Egy napon
 16    1|           eszembe jutott, hogy illik-e ez. Becsületes emberhez illő
 17    1|         Becsületes emberhez illő munka ez? Felesége titkait elorzani;
 18    1|                méreg marná bele magát. Ez a fájdalom óráról órára
 19    2|            állnak rá?~– Oh, dehogynem: ez a férfinép örül, ha alkalmat
 20    2|               Hát ti hogyan? – sóhajta ez kétakkorát.~– Nem bántad-e
 21    3|             gróf tölti be helyedet, és ez nem is titok többé; egész
 22    3|              Visconti halálának hírét.~Ez óra cserélte ki lelkét:~–
 23    4|               leányát adta hozzá nőül. Ez a jutalom lett halálveszedelme.~
 24    4|               tejtestvére tudatá vele.~Ez ifjú szemei előtt e pillanattól
 25    4|       keresztül azt olvasá ki, hogy ha ez őt veszélyesnek fogja találni,
 26    4|               megnyugodott benne, hogy ez bolond. Csak egy vén tanácsos
 27    4|           visszatért a régi kedv; hisz ez az igazi Hamlet, akinek
 28    4|                vérdíjával teleöntve:~– Ez az egyik – ez a másik…~Ki
 29    4|             teleöntve:~– Ez az egyik – ez a másik…~Ki ne kacagott
 30    4|               s úgy ment a király elé. Ez barátságos mosollyal fogadta
 31    4|            bajnokaival hősi viadalban. Ez a vége szokott lenni minden
 32    5|            követte minden veszélybe, s ez a tisztelet volt az örök
 33    5|          bennünket az emberek előtt, s ez árulás boldogtalanná tett
 34    5|            levertebb voltam, mint hogy ez a szó most megvigasztalt
 35    5|                az újvilágba átutazott; ez a hónap érdektelenül telt
 36    5|                az a sápatag hajnalfény ez, mit a kelő hold küld maga
 37    5|            világ határáról; e hat betű ez volt: „SZERET”.~„Szeret!”
 38    5|              gondolatja? Oh, bizonyára ez üzenet nem bántá meg a szűz
 39    5|            csak egy betűt hozott tőle, ez a betű volt egy „O”. Egy
 40    5|            volt, mintha minden falevél ez égi tündér megjelenését
 41    6|        megeskették vőlegényével.~Mikor ez megtörtént, azt mondá Velezke
 42    6|           felfordítja az egész világot ez az egy őrült leányzó, ha
 43    7|             nem jött azokból pénz elő. Ez az ember elvitte azt magával
 44    7|           ostyába takarta és lenyelte. Ez egyébiránt a legszerényebb
 45    7|            legszerényebb vélemény, mit ez esetről hallani lehete.~
 46    7|          Némelyek azt állították, hogy ez ember titokban poligámiát
 47    7|             csak poétától várni lehet. Ez nem talált vevőt, pedig
 48    7|      Utánanézek a lajstromban, hát oda ez van írva: E ritkabecsű képet
 49    7|                én festettem, de ki hát ez az Attila?~Dehogy Attila,
 50    7|            Attila, dehogy Attila, hisz ez Beregi Bandi!~Legalább Beregi
 51    7|            pedig mit találtam! – szólt ez phlegmatice (úgy szokott
 52    7|                s mutatja az öregúrnak.~Ez azt hitte: régi pénz.~Nézi,
 53    7|              Incze pápa idejéből való, ez kapott legelőször teljes
 54    7|                család? A fehér rózsa-e ez, vagy a piros rózsa?… Hogy
 55    7|             hant között; kiveszem, hát ez volt a földben.~– Nem kerested
 56    7|        Thaddeus úr meg volt lepetve, s ez idő óta nem volt neki kedvesebb
 57    7|         roppant silány mázolás lesz ám ez.~– Éppen olyan kell nekem.~–
 58    7|         meglátja nála, s kérdi: mi az?~Ez hidegvérrel mondja, Aurum
 59    7|             sarkából.~Halála óráját is ez idézte elő. Egy vasárnapon
 60    8|             gavallér; úgy hiszem, hogy ez órában egypárszor büszke
 61    8|               eget vette volna magára. Ez nem lehet valami szegény
 62    8|               és betanult agacéria; de ez mind nem segített itten;
 63    8|           beleszorítva.~A vizitkártyán ez a név pompázott: „Marchesa
 64    8|             hogy megér ötszáz frankot.~Ez nagyszerű! Aki meghívó jegyeihez
 65    8|              bízni: nem fél tőle, hogy ez a légyott helyett viszi
 66    8|               csillag mindegyik rámán. Ez nagyon elegáns ötlet.~De
 67    8|              szemek és epedő ajkak, és ez mind az én kedvemért mosolyog.
 68    8|           magamból. Ki lehet, mi lehet ez az asszony? Annyi bizonyos,
 69    8|       szenvedélyt még nem láttam soha. Ez megöl, ez egész lelkemet
 70    8|             nem láttam soha. Ez megöl, ez egész lelkemet átváltoztatja.~
 71    9|            külső formájából kivehetém, ez már mind megtalálta azt
 72    9|            csak esküdt volt. Hanem hát ez csak egy. Tessék csak hallgatni
 73    9|               esperes, ahhoz sem ment, ez is mást vett el, de ennek
 74    9|                egy halom hangjegyet.~– Ez igazán eredeti, hogy valaki
 75   10|        politikai szabadelvűsége miatt. Ez utóbbinak köszönheté, hogy
 76   10|              kegyben állt. – Egyik oka ez volt neje gyűlöletének férje
 77   10|               pedig ott tartja magánál ez álöltözetben, mivé lesz
 78   10|                Saint Creux tudta, hogy ez őmiatta történt.~Néha, mikor
 79   10|          Elszomorodva tapasztalá, hogy ez nem volt az ő kedvence,
 80   10|              Nem is hitték talán, hogy ez utoljára van; azt gondolák,
 81   10|            tükör hátulsó részére tűvel ez volt felírva:~– Kedvesem,
 82   11|             úrfit pedig elverék onnan. Ez rossz divat; nálunk a szülék
 83   11|               is szabad volt kapnom, s ez nekem sokkal jobban tetszett
 84   11|              senkinek, azért élhetünk. Ez öntudat egészen elbízottá
 85   11|                voltak felkötözve. „Hát ez miféle megszorítása a szólásszabadságnak?” –
 86   11|              orromra húzom a kesztyűt, ez csak civilizáció.”~Ez idő
 87   11|        kesztyűt, ez csak civilizáció.”~Ez idő óta kezdtem félni a
 88   11|              viseltettem mindenha.~Már ez velünk született ellenszenv.
 89   11|                tudott pénzt teremteni.~Ez a becsületes ember két hónapig
 90   11|            melyekbe nem tettek semmit. Ez utóbbi esetekben gazdám
 91   11|              semmiféle sors sem esett. Ez keserű volt. Igavonó állatnak
 92   11|             Jótét helyett jót ne várj. Ez arany mondatot későn tanultam
 93   12|              ismerősei közé; mint vala ez az eset 1656-ban Toledóban.~
 94   12|                azt is.~– Nesze hát még ez az egy! – ordítá senor Juan
 95   12|               bélyeget a bal pofáján – ez már bizonyos.~
 96   13|       Néhanapján Nagy Jánosnak hívták, ez bizony nem nehéz név, könnyen
 97   13|             második személye: „tu es”. Ez olyan ismeretes dolog, hogy
 98   13|               es” helyett, hogy „sus”.~Ez a három betű rontotta el
 99   13|              aki rá talált nézni, hogy ez most azt mondja magában „
100   13|                Sus uramnak, azt hitte, ez annak becsületes neve, s
101   13|             tartogatott szerencse volt ez.~– Hát domine Nagy János –
102   13|               bánta ő azt; asylum volt ez őrá nézve, s a kenderáztató
103   13|       eladnivaló; éppen arra való hely ez, hogy aki egyszer beleveszett,
104   13|                hinni, hogy megjelenése ez ártatlan teremtésre nem
105   13|             Hát nem olyan közömbös szó ez őrá nézve, mint anser, anas,
106   13|             nevet? Hát a homlokára van ez írva, hogy onnan olvassák
107   13|               is tesz senki mássá.~Oh, ez a fölfedezés kétségbe ejtette.
108   13|               vagy. Majd kikapsz most.~Ez a sértés fájt. Nem hagyhattam
109   13|           bizonyossággal, hogy hol van ez elszakadva.~Ezzel aztán
110   13|                humorába.~– Botrány biz ez. Scandalum. Hisz éppen azért
111   13|         megfoldoztassam. Lássa: ki van ez is szakadva; valami átkozott
112   13|               Rogo humillime; jó nekem ez a köpenyeg; inkább szeretnék
113   13|              most is peregrinál-e még.~Ez ellen tiltakozott: most
114   13|          azokat hordja faluról falura.~Ez bizony elég hasznos munkálkodás.
115   13|             hajdani professzor uramat.~Ez a kérdés kellemetlenül látszott
116   13|      elkomorodott e szóra.~– Lássa ön: ez az egyetlen ember a világon,
117   14|           világított, mintha lángolna.~Ez a tünemény így szólt hozzá
118   14|            lehet ilyen.~Másnap elmondá ez esetet Ali Hodzsiának, kire
119   14|                 a szép Eminha.~Eminha!~Ez a név feléleszté Muhzin
120   14|              Megálljatok! Megálljatok! Ez Eminha. Ez az én nőm!~A
121   14|                Megálljatok! Ez Eminha. Ez az én nőm!~A kísérők, a
122   14|            Kadileszker, bámulva néztek ez őrjöngő alakra, ki vakmerően
123   14|              olajba mártotta volna. De ez a rendkívüli tulajdonsága
124   14|              testét elállta a rémület. Ez nem azon hatás volt, amit
125   14|    holdvilágból lesz is a szakálluk.~– Ez bölcs beszéd, Muhzin – szólt
126   14|       gyémántokkal.~A szultán elbámult ez olvasón.~– Minő pompás olvasód
127   14|             tartották a dzsirid téren.~Ez alkalommal is részt vett
128   14|            sorba próbálgatta azokat.~– Ez se jó: egy se jó! Hajh,
129   14|          padisah.~Szolimán ezt akarta. Ez volt a legkiválóbb ékszer,
130   15|         kisebbítse.~Őszinte vagyok, de ez már nekem nyavalyám, mint
131   16|             Bankó öcsém megházasodott. Ez volt rá nézve a tropicus
132   16|               sőt még tán reggel volt; ez az ostoba paraszttermészetű
133   16|                hiszemben lenni, mintha ez az Ó, mely iratom végén
134   16|              álnév hieroglyphja lenne; ez valóságos tisztességes vezetéknevem,
135   16|            hagyok az orromon hasítani. Ez megnyugtatta végre, és elment.
136   16|                betűket írtak volna rá. Ez idő óta Euphemia tökéletesen
137   16|           ember ily cifra sebeket kap.~Ez így tartott hat hónapig.~
138   16|                azon bosszúságból, hogy ez az ember fél év óta mindig
139   16|             öcsém! Találj ki már mást, ez elég sokáig tartott. Egyszer
140   16|               Lássa kegyed – mondám –, ez a vérszopó vadállat oly
141   16|                üdv, te vagy csupán”…~– Ez már hidegvér – mondám –,
142   16|            Bankó beszélni látszott, de ez olyanformán ütött ki, mint
143   17|         kisebbítse.~Őszinte vagyok, de ez már nekem nyavalyám, mint
144   18|             Bankó öcsém megházasodott. Ez volt rá nézve a tropicus
145   18|               sőt még tán reggel volt; ez az ostoba paraszttermészetű
146   18|                hiszemben lenni, mintha ez az Ó, mely iratom végén
147   18|              álnév hieroglyphja lenne; ez valóságos tisztességes vezetéknevem,
148   18|            hagyok az orromon hasítani. Ez megnyugtatta végre, és elment.
149   18|                betűket írtak volna rá. Ez idő óta Euphemia tökéletesen
150   18|           ember ily cifra sebeket kap.~Ez így tartott hat hónapig.~
151   18|                azon bosszúságból, hogy ez az ember fél év óta mindig
152   18|             öcsém! Találj ki már mást, ez elég sokáig tartott. Egyszer
153   18|               Lássa kegyed – mondám –, ez a vérszopó vadállat oly
154   18|                üdv, te vagy csupán”…~– Ez már hidegvér – mondám –,
155   18|            Bankó beszélni látszott, de ez olyanformán ütött ki, mint
156   19|                 csak úgy szavam járása ez. Mind ismeritek, te is,
157   19|             okvetlenül el van romolva, ez napirend; belefulladunk;
158   19|     közbeszóltam:~– Grófné, ma déesse, ez nem tréfa. Lássa, minek
159   19|             Vendégmarasztó! Ah, bravó. Ez hát éppen nekünk való. Térjünk
160   19|            szállnánk, de minthogy csak ez az egy van, tehát nincs
161   19|              félünk.~Már az igaz, hogy ez a kis rossz tündér nem is
162   19|            otthagyom és elszaladok; de ez mégsem illett volna, meg
163   19|       csábítóbbnak, kedvesebbnek, mint ez órában. Máskor is láttam
164   19|                senki, hogy mi az, mint ez a semmirekellő betyár.~Eleinte
165   19|                aggódtam folyvást, hogy ez a vad fickó nagy hevében
166   19|          belőle. Bámulatos egy asszony ez!~Ekkor megint felém fordult
167   19|               elő a zsebéből.~No, most ez azt akarja megtudni, mennyi
168   19|          halántékomon. Mért nem tudott ez a szerencsém lenni Pozsonyban
169   19|               tanítja egyre a grófnét, ez az ő nótája.~A vad gazember
170   19|        egyáltalán nem tudok énekelni. (Ez a gonosz lidérc asszony
171   19|        tegyenek mindnyájunkon.~No, még ez a biztatás kellett az én
172   20|              megkísérté ezt a játékot. Ez csak kellemes szórakozás
173   20|             emberi kéznek öt ujja van; ez öt ujj lefogása és kinyújtása
174   20|               táplahelyéül; ott állott ez örök emlékek közepette a
175   20|              erre fölkeltek a földről.~Ez általános földreborulás
176   20|               csodatételei által nekem ez éjjel tudtomra adá, hogy
177   20|         tudhatják meg mások.~A bizebán ez eset után megszűnt Salihát
178   21|                a farsang alatt történt ez a furcsa eset. Valóban furcsának
179   21|               furcsának kell neveznem, ez az illő mellékneve, mert
180   21|                körutat pihenés nélkül. Ez már bravour: ez hősi tett
181   21|                nélkül. Ez már bravour: ez hősi tett és valóban bámulatra
182   21|            volt az kiverve.~Az Adonist ez az eset arra a farsangra
183   21|              lélekjelenlétet képzelni? Ez sokáig közbeszéd és általános
184   21|              ragadták el az orra elől. Ez igazán különös tréfa. Szegény
185   21|           jószágot?~– Hol?~– Makaóban…~Ez az élc elég jól elterjedt
186   21|          szándékozik letelepedni”.~Ah, ez csúnya affront! Hol van
187   21|               érte, hogy miért tettem.~Ez átkozottul jól volt játszva.
188   21|              Annyi belátása volt, hogy ez az ember őt halálosan gyűlöli,
189   22|                azt, hogy „napmadár” és ez olyan ritka madár, hogy
190   22|              Xelenhoa születése óta, s ez a nap volt kitűzve arra,
191   22|         boldogabb, mint ő volt?~– Íme, ez mind a tied, Xelenhoa –
192   22|               az egész palota bevonva, ez a gyász színe a mennyei
193   22|              nem vevé kezéről soha.~És ez így tartott nyolc napig –
194   23|                azt előtte, tudva, hogy ez a szép hajadon szemérmes
195   23|                 mint ők voltak! Osszon ez a kard a te szűzi jobb kezedben
196   23|        menyasszonya gyöngéd kezét.~Oh, ez a kéz nem volt gyöngéd többé!
197   23|               órával elébb vagy utóbb?~Ez a hideg, elszánt hang kétségbe
198   23|            nyargalnak. Fogadjunk, hogy ez jó barát.~Don Gideon elmosolyodott
199   23|              spanyolok hadsoraira.~Ah! Ez gyönyörű roham volt! Az
200   23|           rajta a derék lovas had.~Ah, ez gyönyörű találkozás volt!
201   23|                mutatták arcaikon, hogy ez nekik fáj. A szörnyeteget
202   23|                patrióták kiirtására. – Ez a Boves, ez a hajdani dugárus
203   23|              kiirtására. – Ez a Boves, ez a hajdani dugárus és most
204   23|            kézzel Varinas várát.1 Íme, ez a hős Jose Antonio Paez.
205   23|           berkeikből a bátor Llanerok; ez volt az első csapat, mely
206   23|                a hajadonnak, hogy oda, ez üresen hagyott helyre boruljon,
207   23|                erős összefüggésben van ez azzal, amit ez órában nektek
208   23|      összefüggésben van ez azzal, amit ez órában nektek mondani fogok;
209   23|             vagyonunk, önakaratunk. Ha ez azt mondja: előre rohanjatok!
210   23|               hanem rohamra menjen; ha ez azt mondja: álljatok meg!
211   23|            arcával néz is szembe, s ha ez azt mondja: fussatok innen!
212   23|        ostromlott sáncokon: „Hazafiak, ez az utolsó pont!” És ez a
213   23|                 ez az utolsó pont!” És ez a jelszó jobban ébren tartá
214   23|              varinasi gyilkosokra!” És ez a vezényszó elég volt az
215   23|     elszántsággal vívta ki hadseregünk ez egyenlőtlen harcban győzelmeit;
216   23|             Paez által, s bevárod, míg ez Narinóval együtt az ellenség
217   23|                s lerakja a fegyvert. – Ez nem lett volna csoda, nem
218   23|              népét meg akarta menteni. Ez jó mentség lehet ott, ahol
219   23|        gondolatok feltalálják egymást. Ez órában én eljegyzem előttetek
220   23|            másikban rettegek e naptól. Ez a nap egyesít veled, ez
221   23|                Ez a nap egyesít veled, ez a nap távolít a kormányról.
222   23|                az én gondolatom hangja ez; de a koporsóra hulló hantok
223   23|           szólt Bolivár mérsékelten.~– Ez alku árulás volt!~Bolivár
224   23|   végveszélynek.~– Talán veled történt ez, Don Gideon? – kérdé Bolivár
225   23|             meglepetéstől.~– Mit keres ez az ember itt?~– Téged keres
226   23|             Azt kérdem, hogy mit keres ez ember itt e helyen – kiálta
227   23|             sápadt volt, mint a halál. Ez válságos pillanat volt ránézve.~–
228   23|                istennek tetszik.~– Hát ez öreggel itt mit csináljunk? –
229   23|                árulást emlegetve: hisz ez Bolivár menyasszonya, a
230   23|               zsarnoka nem leend soha. Ez esküt beváltani, vagy mint
231   23|             bitorlót. Nem ellentmondás ez, amit beszélek. A hű nő
232   23|             előtt ne imádkozott volna. Ez este is oda fog jönni. Engedjétek
233   23|                föláldoztad Bolivárnak, ez fájt nagyon; még fejemet
234   23|               Laurenzia di San Sollal.~Ez alkalommal már viselte a
235   23|              mindenütt egyenlővé tevé. Ez az ő fájdalmuk, de ez az,
236   23|            tevé. Ez az ő fájdalmuk, de ez az, mely újjáteremti e szétzilált
237   23|            magát ölelő karjai közül.~– Ez végső szavad első kérésemre?~–
238   23|               föl?~– Ne féltsd, akinek ez szól, az több válaszra nem
239   23|              monda neki. – Bolivár itt ez ajtón fog bejönni, hosszú,
240   23|               érje szerelmese arcát. – Ez a lövés teneked volt szánva,
241   24|              előtt, mennyit szenvedett ez ősz monarcha, minő csodák
242   24|              szavával az olasz népeket ez égrekiáltó jogtalanság megbosszulására;
243   24|               míg a negyedik ellenség, ez a láthatatlan, a dögvész,
244   24|    figyelmeztetni, hogy férje, Robert, ez éj magányos óráit egy fiatal
245   24|              azt leszakítani; nem volt ez érzésben semmi földi eszme.~
246   24|               nagyobb teher lett volna ez órában Guiscard Robert fején,
247   24|            Guiscard szemeinek nem volt ez órában könnye. Nyolcszáz
248   25|           Odarohanok, felragadom: „Kié ez a sipka? Itt férfinak kell
249   25|               ön? Mit akar ön itt? Öné ez a sipka? – ordíték rá, mint
250   26|                mindig ott ült.~– Uram, ez már szemtelenség! Ön megszöktet
251   26|           délfelé csak nem nyughatott. Ez mégis tréfának egy kicsit
252   26|               áljda meg, édes barátom, ez rettenetes tréfa öntől.
253   26|              hogy mit akarok – sóhajta ez, s fejét másik oldalra hajtá,
254   26|              valami halálra váló volt. Ez igazán meg akar halni.~Már
255   26|                ha nem akar enni!~Hanem ez mégis rendkívüli lélekerejű
256   26|              szerelmi kétségbeeséstől. Ez nagyszerű bizonyítványa
257   27|         szabadságháborúk alatt történt ez a kaland; az idő éppen kedvező
258   27|                piasztert – osztalékul.~Ez egészen lehangolta a nagyravágyó
259   27|                fölkeresni a templomot; ez a legelső ház, melynek küszöbén
260   27|               Mi is lehetett volna más ez érzelem, mint a legmagasztosabb
261   27|             hajósra, aki azelőtt volt; ez most inkább, még mikor ébren
262   27|            volt iránta tisztában, hogy ez a rendetlen ember, ki majd
263   27|            ismerős Limában.~– Ki lehet ez a hölgy? – kérdezé tőle.~–
264   27|               hölgy? – kérdezé tőle.~– Ez, drága barátom, Lima legszebb
265   27|            fehér rendöltözetben…~– No, ez az, barátom, ugyanaz; férje
266   27|            Gyönyörű csengő hangja van. Ez az. Hat hete, hogy letelt
267   27|               kolostorból.~– Hát lehet ez? – kérdé Robertson elbámulva.~–
268   27|            igen-igen földi szépség; és ez a legveszélyesebb csalódás.
269   27|              Mentől mélyebbre süllyedt ez vak szenvedélyébe, annál
270   27|            Mindenki hahotával nevetett ez ötletre; maga az említett
271   27|             jelen volt, az is kacagott ez enyelgésen.~Robertson is
272   27|                mindenestől; nekem kell ez a tízmillió dollár; szedje
273   27|             mind, akik jogot tartottak ez átkozott kincshez, elimádkozhatták
274   27|                mind fölemészteni, amit ez a sziget terem, pedig módjukban
275   27|                a mesevilág paradicsoma ez, ahol az embernek nem kell
276   27|              Robertson jól tudta, hogy ez a négy – az előőrs…~Ha ő
277   27|              Robertson jól tudta, hogy ez a négy férfi őrá vigyáz,
278   27|            lesz. Mindenkinek tele volt ez órában a keze dologgal;
279   27|             mennyi lélekjelenlét lakik ez emberben, és sietett parancsait
280   27|                 hanem magunkat őtőlük. Ez a húsz ember nem mind részeg.
281   27|              telepedhetnek a szigeten.~Ez indítványt mindenki helyesnek
282   27|                 Donna Tereza kacagott; ez volt válasza a kérdésre.~
283   27|               gyanítani lehetett, hogy ez valami kis hajó kapitánya.~–
284   27|             kutyákra szokott vadászni, ez a keresete, ami elég jól
285   27|            jutott el Hobartownig. Most ez elrejtett kincset kellene
286   27|              Robertsonnak nem tetszett ez az új tapasztalás. Amint
287   27|             egész tízmilliót elhozza”. Ez a suttogás azóta mindig
288   27|            találkozott. Miért jöhetett ez vissza?~Az valóban őt üldözte.~
289   27|                ütött büntetlenül soha. Ez irtóztató gondolat. Két
290   27|         elgondolta magában, hogy ő, ki ez átkos vagyonért annyi társát
291   27|             emberevő cápafajnál.~Mikor ez öbölbe értek, Robertson
292   27|            boldogságot szerzett volna.~Ez a történet nem sokat érne,
293   28|                anyja tanította otthon.~Ez már elég ok volt arra, hogy
294   28|                 Te, meg én, azután meg ez a kis baba itt ni?~Azzal
295   29|              egy esztendő alatt.~– Hm, ez nagyon szép. Lássa, professzor
296   29|           grófné hívta be szobájába, s ez meg azt az ajánlatot tette
297   29|               Leonorát lelkéig hatotta ez a nagy gyöngédség. – Ilyen
298   29|                fel nem ébredni többet. Ez a fölfedezés végtelenül
299   30|                több okot adni férjének ez indulat élesztésére.~A másik
300   30|         vélemény volt felőle: az, hogy ez a nő csodaszép volt!~Olyan
301   30|          lágyak, oly gyöngédek, mintha ez a hideg bűvész, a halál,
302   30|         elkezdtek arról beszélni, hogy ez a nő meg van mérgezve.~Honnan
303   30|           mérgezve.~Honnan vette magát ez a vak hír, miből támadt,
304   30|                valami nincsen rendjén.~Ez a mendemonda a marquis-nak
305   30|                a hideg hírszellő, hogy ez a nő meg volt mérgezve férje
306   30|        acheronion”-nak nevezte azt.~És ez valóban megérdemelte pokoli
307   30|             semmi nyomát a méregnek. – Ez az acheronion.~Marquis Malmont
308   30|                          II.~Párizsban ez idő alatt egy sajátságos
309   30|              leírni.~A való körülbelül ez:~Messziről kell kezdenünk,
310   30|           átláthassák, mennyire voltak ez események is befolyással
311   30|             egy gazdag özvegyasszonyt. Ez a hír való volt. A sértett
312   30|             benne; ezer kár érte, hogy ez nem valami fényes lóversenyen
313   30|         üdvözölve. De kárpótlás volt-e ez a megőszült hajért?~Hát
314   30|               egyszer tudott szeretni. Ez a mindnyájunk bűnhődése:
315   30|               szerencsétlen; a leányra ez gyanús árnyékot vet. Akárhogy
316   30|                az anyja szerencsétlen.~Ez a tudat végképp elkeseríté.
317   30|     pazarlással tönkretenni; hanem biz ez mind kárba veszett dolog
318   30|               másképpen játszik, éppen ez hozta őt divatba. Az emberek
319   30|              Onnan ismerte, hogy éppen ez volt azon tanúk egyike,
320   30|                úgy ahogy az végbement.~Ez az ember volt Malmont marquis.~
321   30|            mindig szomorú volt előtte. Ez a legjobb ok arra, hogy
322   30|               levelet Ardenttól. Abban ez volt: „Elveszett mennyországom!
323   30|             Malmont elnevette magát.~– Ez a fiú várni akar addig,
324   30|           elhagytál te is (alkalmasint ez sem kapott már egynéhány
325   30|              élni. Üldöző ördögöm (ah, ez én vagyok! – gondolá a marquis)
326   30|         koporsóm fedelére fog hullani. Ez az egyedüli nyugalmas gondolata
327   30|               És most azt hiszem, hogy ez a kárpótlásom, hogy annyit
328   30|          marquis, énbennem nagyon régi ez a fájdalom; sokkal régibb,
329   30|               mert ha gyűlölni tudnék, ez volna az első indulat, amit
330   30|             jól kell értenie, mit tesz ez, mert ön maga is az.~Malmont
331   30|               mennyi gyötrelmet kiállt ez asszony, mennyit fáradt,
332   30|       minduntalan eltorzított.~– Igen. Ez ember lehetett egy őrjöngő,
333   30|            szeretek.~– Kit?~– Nőmet.~– Ez mese.~– Méreggel öltem meg
334   30|        halálnak titka.~Oliva elolvasta ez iszonyú leveleket – mosolyogva;
335   30|          újrafodroztatja. Boldog ember ez a marquis.~Kétszer is zörgetett
336   30|           midőn a koporsóban feküdt; s ez volt a menyasszonyi pongyola,
337   30|         megijed menyasszonyától?~– Ah, ez öltöny…~– Nagyon tetszhetik
338   30|       gyöngyfüzéren függött.~– Valóban ez is az övé volt.~Malmont
339   30|         feszületre nyomva, halottan. – Ez az öltözet volt rajta. –
340   30|                volt elhinni neki, hogy ez már most meg van halva.~
341   30|                oly puha, oly ruganyos, ez arc még oly üde, ez ajkak
342   30|          ruganyos, ez arc még oly üde, ez ajkak oly elevenek.~Ardent
343   30|                                     V.~Ez álomkórság csak hetek múlva
344   30|           egymástól? Nem egy új élet-e ez, amelyben most jár, egy
345   30|               férj és neje között van.~Ez a férfi, ki oly hiú, oly
346   30|              beszélt férjéhez, s amire ez kétségbeesve ordítozott
347   30|                lője őt vele főbe; amit ez természetesen nem fogadott
348   30|               csak kérje tőle a főnök; ez az asszony bizonyosan ki
349   30|                s azt mondta neki, hogy ez önfeladás nyomán őt azonnal
350   30|          rendőrfőnök fedett hintajába, ez mellette foglalt helyet;
351   30|                Malmontnak, hogy legyen ez úr előtt egészen nyílt,
352   30|               vele tudatni óhajt, mert ez az úr lesz az ön védője.
353   30|               néha a kezét megfogta, s ez érzé, hogy annak ujjai,
354   30|              meg. Különös ügyvéd lehet ez.~Azonban csak mondta előtte
355   30|             szólt Oliva szánalommal –, ez rögeszméje; előttem is sokszor
356   30|       idegrendszerét. Úgy hiszem, hogy ez mindent legjobban kimagyaráz.~–
357   30|                legjobban kimagyaráz.~– Ez sokszor megtörténik – mondá
358   30|       gyógyulóban van.~Nappal sikerült ez neki; nyugodtan, szelíden
359   30|            őrültek rögeszméjénél, mert ez való, gyógyíthatatlan tudás…
360   30|             fejüket, hogy micsoda neme ez az őrültségnek, mely éjszaka
361   30|    figyelhettek akkor; maga a zivatar, ez a természet őrült fia, pártul
362   30|             amerre a zivatar húzódott: ez volt az ő természetes védője,
363   30|          fedett a halomra hullott jég.~Ez éppen arra való hely volt,
364   30|             egy percre. – Jó világítás ez annak, aki úgy keresi az
365   30|             nem is arra való volt neki ez az éjszaka, hanem kigondolta
366   30|           egyszer a jövő században, ha ez a sírbolt is rommá lesz,
367   30|             tárcaköltők!~Tetszett neki ez a gondolat; hiú volt rá.~
368   30|         magában, hogy csak már elmúlna ez az utálatos napfény.~Annak
369   30|          szomorú, hervatag virág volt, ez pedig egy vidám, piros,
370   30|            gondolá, hogy minőt tévedt, ez más: ez Charlotte.~A pajkos
371   30|             hogy minőt tévedt, ez más: ez Charlotte.~A pajkos nő azonban
372   30|            Nyomorult! Azt hiszed, hogy ez undok megbántással kényszeríteni
373   30|               Bizony, édes asszonyság, ez egy igen különös történet;
374   30|          életben van. Akárhogy történt ez, a tény megváltoztathatatlan,
375   30|             érvénytelenül köttetett, s ez kegyedre nem fog azért homályt
376   30|             bírságot fizet. – Minthogy ez ügy hovadőlése engemet is
377   30|             Nagyon jól van, asszonyom. Ez igen érdekes per fog lenni.
378   30|           személyesen fog plaidirozni. Ez nagy sensatiót gerjesztett;
379   30|        elhalasztá egy héttel az ülést.~Ez még százszorosan felfokozta
380   30|           bámultak mind Oliván; őt még ez sem hatotta meg, nem sír
381   30|           kezébe vissza nem adom soha.~Ez nagy izgatottságot gerjeszte
382   30|       meggyőződtek volna felőle, vajon ez a nő csakugyan elraboltatott
383   30|              zsibaját lehetet hallani. Ez váratlan ellenvetés volt.
384   30|              váratlan ellenvetés volt. Ez csakugyan olyan kő volt,
385   30|                 hogy Olivának joga van ez ellenvetést tenni, s e kérdésre
386   30|               elnöknek:~– Látja, uram, ez rögeszméje szegénynek, hogy
387   30|             levelet Amália írta hozzá, ez volt benne:~„Asszonyom!
388   30|               a halálnál. Azt mondják, ez az igazság; mert Ardent
389   31|     megszorítja az unokaöccs karját, s ez azt feleli „igen”. A férj
390   31|     kisasszonyok a Leopoldmezőre, báró ez meg amaz a vadászudvarhoz,
391   31|       Svábhegyen, vissza kell menni.~– Ez már kimulatta magát.~– Csak
392   31|               ezelőtt húsz esztendővel ez sem volt itt. – Nem ám. –
393   31|              felel az jámborul –, hisz ez a tehénlegelő –, s azzal
394   31|             szépséget magához térítse; ez azonban, amint a lovag odaér,
395   31|            magasztalásában, egyik báró ez amaz lakomáját dicsőíté,
396   31|                 melyben forgott.~– Hát ez a fél kifli a zsebedben?~–
397   31|               dugta oda tréfából.~– És ez a karcolás arcodon?~– Egy
398   31|         esztendő alatt sokat változott ez a Svábhegy, kár, hogy odább
399   33|         alagcsövezésekkel kezdeni meg; ez az én igazi ártatlan börzejátékom,
400   33|              ami nem veszteség másnak; ez az a munka, amire az ember
401   33|             000 forint. Tudjuk meg, mi ez?~Felkerestem az ügyvédet,
402   33|            gyümölcsös, Napóleon-körte, ez nagyon megvesztegető említés
403   33|              új birtokosnak.~– Ha csak ez a baj, az nem nagy baj;
404   33|               Az úr pokolban is úr!”~– Ez az ember bizonyosan részeg! –
405   33|          részeg! – mondám a kocsisnak. Ez nem felelt semmit.~A házakból
406   33|           mosolygó hűség az egész kép. Ez az ember nem részeg, hanem
407   33|         emberre találok már a háznál. (Ez ugyan nem tudja eltitkolni,
408   33|           hahaha.~Szép társaság.~– Hát ez a kis büszke gnóm, aki úgy
409   33|       lapponiai király! Hahaha.~Ejnye, ez már aztán jól össze van
410   33|              hahaha.~– Szépen vagyunk: ez meg a negyedik bolond.~–
411   33|          akartam gyújtani.~Malczer úr, ez volt a tiszttartó neve,
412   33|             azt nagyon csodálnám. Hisz ez az eladási feltételekkel
413   33|          feltételekkel együtt jár. No, ez nem volt rendjén, ha ezt
414   33|               nevetésére, igen jó fiú. Ez bizony egy kissé mágnásnak
415   33|                őrült?~– Fájdalom, hogy ez is az. Egyébiránt igen szelíd,
416   33|            bányalámpák. Mi az ördögnek ez a sodronyszövet a lámpa
417   33|            volnánk? A tejüveget akarja ez pótolni?~Hanem hát ezen
418   33|                nem nyertem volna, mint ez a tiszttartó. Ennek köszönheti,
419   33|          hátraestem a székemben – hisz ez a fő-fő bolond! – Hisz én
420   33|                nem szabad.~Hanem aztán ez az eszme sem tetszett sokáig;
421   33|             jött valaki kérdezni: jó-e ez a citrom? Megmondta neki
422   33|                őszintén: „bizony rossz ez, édes úr, nem érdemes pénzt
423   33|               talán kimenne a fejemből ez a nagy bosszúság. Ha ezek
424   33|          pásztorbotokkal.~Oh, be hideg ez az ágy is. Bizonyosan innen
425   33|               bebámult hozzám a hold – ez a bolondok patrónusa. Ennek
426   33|          bennem a gondolkozás. Mi volt ez? Dal-e vagy zene? A sphaerák
427   33|         holdvilágra, úgy hallgatóztam. Ez az ablak az udvarra nyílt,
428   33|           rászedve, sőt, ellenkezőleg, ez a sok különös ember, akit
429   33|              fel nem fogja.~Először is ez a bohó fiú, ez a nevetőgép:
430   33|              Először is ez a bohó fiú, ez a nevetőgép: hát lehet ennél
431   33|              jó vigasztalás; hát aztán ez a kis hátahoporjás gnóm;
432   33|           nézett kétkedve: vajon tréfa ez, vagy komoly dolog?~– Idd
433   33|               iszom én, a másikból te.~Ez a cura használt. Louis nagyon
434   33|            üssön! No, még jobban! Hisz ez nem is fáj, mit ér azzal
435   33|              is meghódítottam egyszer. Ez egy büszke individualitás
436   33|                idő volt, mikor a hold, ez a betegek tükre egész erejéből
437   33|                meg nem is hiszem, hogy ez itt kifizesse magát.~– Oh,
438   33|             székén.~– Úgy hiszem, hogy ez ellen kegyednek sem lehet
439   33|     ajándékokat nem szoktam elfogadni; ez csak olyan volna, mintha
440   33|                őt is magukkal ragadva. Ez a néhány perc támasztá rögeszméjét;
441   33|                azzal az eszmével, hogy ez most itt szép nyugodtan
442   33|            tudom kitalálni, honnan jő.~Ez még nem elég. Mikor alszom,
443   33|                ott jár-kel a szobámban ez az énekes kísértet, néha
444   33|              honnan jár ki a szobáiból ez a rejtélyes valaki, mikor
445   33|          semmiről sem tud semmit, mert ez a tárgy olyan kényes titka
446   33|                majd talán megnyugszik.~Ez a magyarázat nem ért semmit,
447   33|             foltot: ott ment ő ki.~No, ez legalább költői felfogással
448   33|                mert meg van babonázva.~Ez még legjobb. Tehát szakállas
449   33|                rögtön megjelen előttem ez a kettős kép: a való alakja
450   33|            ébreszte fel álmomból.~Nem, ez nem lehetett mind álom;
451   33|                nem lehetett mind álom; ez valódi csók, valódi ölelés,
452   33|             mert hiszen oly igaz, hogy ez itt a kezemben nem más,
453   33|          bizony most sem vagyok ébren, ez is csak álom, az ember sokszor
454   33|              ilyen furcsákat elégszer. Ez is ilyen furcsa álom lesz
455   33|          sohasem engedi magát elfogni, ez a legegyenesebb út volt
456   33|             majd bizonyítom neki, hogy ez nem igaz. Már én tapasztalom
457   33|               térni a bámulattól. Hisz ez az ember nem bárgyú.~– Nekem
458   33|        szavából azt kelle hinnem, hogy ez az egész kastély titkát
459   33|             titkát tudja, s engem csak ez gyógyíthatott meg.~Az eddig
460   33|               halni, ha kimondom, hogy ez a gyermek enyém, mi fog
461   33|               fogja hagyni a kastélyt. Ez a kastély úgy van építve,
462   33|              én sem tudok. Arról, hogy ez miként van rendezve, nincs
463   33|             hogy az úr pokolban is úr: ez csak olyan mendemonda.~Két
464   33|               a csodás talapzat.~Tehát ez volt a titok megfejtése.
465   33|                soha a feljárást, tehát ez is Viola szobájából volt
466   34|                nő meg volt tébolyodva. Ez igen sajátságos történet,
467   34|               közte s az orvos között. Ez így ment egy esztendeig.
468   34|               elő a mylady tárcáját.~– Ez volt-e az? Tessék átvenni.
469   35|           Micsoda parfüm érzik rajtad? Ez valami táncosnéról ragadt
470   35|                 s megint csak ásított, ez könnyebben ment neki, mint
471   35|                Hát nem madame Corbiáné ez a ház?~– Nem bizony; hanem
472   35|        ajtajában.~– Mi történik itt?~– Ez az idegen úr erővel akart
473   35|          vagyok.~– No, no, Eliz, minek ez a komédia a cselédek előtt?~–
474   36|                egy nagy kő takarja. Én ez üregbe fogok alászállni:
475   36|                 a lingok szétverettek!~Ez volt az első jajszó.~– Sabin
476   36|               Sabin várát ostromolják. Ez volt a második.~– Annius,
477   36|            Meghalt Sabin?~Olyan kérdés ez, amire egy feleletet nem
478   36|                 Eponine szólt hozzá:~– Ez a kéz szorítá meg az övét,
479   36|              övét, midőn halálba ment. Ez a kéz temette őt el, midőn
480   36|              őt el, midőn elhamvadott. Ez a kéz mutassa meg nekem,
481   36|              látsz: amaz szívemből jő, ez szívemnek indul. Hazát és
482   36|            tábláit összetörték, de nem ez fáj nekünk. Igaz, hogy mezítelenre
483   36|             szájából a falatot, de nem ez keserít. Igaz, hogy fiainkat,
484   36|            dicsvágyának adózni, de nem ez ejt kétségbe minket. Egy
485   36|             bánt, egy az, ami megöl: s ez az egy, hogy le vagyunk
486   36|          ingerelték.~– Tehát ne fájjon ez sem – szólt nyugodtan a
487   36|              tartsa magát rabnak senki ez országban, ím tartsd meg
488   36|    visszaadhatom.~Eponine nem jól érté ez ígéretet, de Tetrix elérté.
489   36|          ígéretet, de Tetrix elérté. S ez mindkettőjükre nézve nagy
490   36|                nem a képzelem játéka-e ez ismét? Nem, nem; a hangok
491   36|              Tetrix készen tartá magát ez órától fogva, hogy Tyr bosszút
492   36|                Rábámult: hogy jöhetett ez ide?~Rövid rabszolgaköntösben
493   36|               azt hivé, a nomák játéka ez. A szép hosszú, szőke fürtű
494   36|                átkozva. Szabadítsd fel ez átok alól, s leghívebb alattvalódra
495   36|               reménylő tekintettel, ha ez is elhalt? Bár újra fel
496   36|         Eponine okosabb volt, minthogy ez aranyos döglegyek előtt
497   36|                 hiszen csak tréfa volt ez, hiszen csak a halállal
498   36|          élesítve.~*~Kilenc év múlt el ez idő óta.~Annius még mindig
499   36|           szenvedélye van, a vadászat; ez tölti be napjait. Néha egész
500   36|      valamennyien sem bírtak elejteni. Ez volt tanúbizonysága annak,