Part

 1    4|    milyen szépen illenének rájuk nagybátyám vitézei lovagoknak.~A tengerparton
 2   37| tudakozni. Mondták, hogy van egy nagybátyám, anyámnak valami távoli
 3   37|        lettem, azt mondták, hogy nagybátyám haza kíván, s ezentúl saját
 4   37|          Szálli kisasszony, kire nagybátyám rábízott, negyven és ötven
 5   37|          ez mind hamis is lehet.~Nagybátyám igen parancsolólag viselte
 6   37|     ezüstneműeket is, bevezetett nagybátyám szobájába, segített elrakosgatni
 7   37|      hárman ültünk az asztalnál, nagybátyám, én és egy öreg, hallgatag
 8   37|         úr; mint később mondták, nagybátyám házi ügyvédje. Szálli kisasszony
 9   37|    közönyös tárgyról folyt a szó nagybátyám és ügyvédje között, amik
10   37|     között, amik nem érdekeltek; nagybátyám annyit gondolt velem, ahogy
11   37|          kétszer is megcsókoltam nagybátyám kezét, s kedvem lett volna
12   37|          A gyermek felnő – monda nagybátyám.~Azzal kártyázni kezdtek.
13   37|         volt. Én odatámaszkodtam nagybátyám székének, s néztem hol a
14   37|         mely most úgy meglepett. Nagybátyám acélmetszetű képe volt az.
15   37|       felőle…~Két évet töltöttem nagybátyám házánál ezután. Öröm, játék
16   37|           mikor indulatba jövök.~Nagybátyám volt azonban, aki legjobban
17   37|     dalidót is, amidőn én mindig nagybátyám karján léptem a világ elé.
18   37|     hiszik, hogy ő férjem. Pedig nagybátyám.~Hanem egy bántott mégis.~
19   37|         egypárszor megkísértette nagybátyám előnyére elejtett szavakat
20   37|     tudat, hogy gazdag vagyok, s nagybátyám csak birtokomért akar elvenni,
21   37|   törvényes úton felszabadítanak nagybátyám gyámsága alól, vagy más
22   37|     előtt megállani. Ügyvédem és nagybátyám ügyésze, Livádi léptek ki
23   37|       mint azon holmik árát, mik nagybátyám kegyéből tulajdonaim voltak,
24   37|        áldozatává. Szálli mindig nagybátyám bérence volt, s ő tudósította