Part

 1    1|              a bőrben.~– Megálljon – kiálta az orvos, ki megijedt, hogy
 2   12|           meglátta a hóhért, vidáman kiálta rá:~– Eh, senor Juan, hát
 3   13|     feleségül.~– Jaj, Sus bácsi! … – kiálta a leány ijedten, s azzal
 4   13|              öcsém! Hová szaladsz? – kiálta rám, folyvást tartva a galléromat. –
 5   14|     egymáshoz.~– Ő nincs meghalva! – kiálta Muhzin a szörnyűködő népnek –,
 6   14|            mozsárban.~– Te mondád! – kiálta ekkor a szultán elítélő
 7   20|           nem ér, midőn az imám újra kiálta: „Allahú ekbér!” (nagy az
 8   23|     földhányásba.~Don Gideon ijedten kiálta Laurenziának, hogy fusson
 9   23|             perccel?~– Egy életbe! – kiálta fel az lelkesülten.~– Jó.
10   23|              meg.~– Veszve vannak! – kiálta don Gideon, kinek szeme
11   23|               mint ők.~– Ide, ide! – kiálta Laurenzia a lovagnak. –
12   23|           tenne. Ti nem is sírtok? – kiálta Morillo. – Bakó! Folytasd. –
13   23|            bennünket efelől?~– Én! – kiálta felcsattanó hangon a leány.~–
14   23|       vádolva vagy.~– Vádolva? Én? – kiálta Bolivár meglepetve.~– Vádolva
15   23|              ez ember itt e helyen – kiálta Bolivár fölemelt hanggal –,
16   23| hadseregmentő gazember!~– Bolivár! – kiálta közbe Gideon. – Parancsolj
17   23|                 Ne érints, szolga! – kiálta a hozzá közeledő katonákra.
18   27|                 Mi történt velünk? – kiálta Thomson, ki egy árbockötélbe
19   27|             Oh, így nem alkudtunk! – kiálta Pacheco utánaugorva, a tenger
20   29|         Welcher Sonne dem Sieben?! – kiálta rá haragosan a gróf (micsoda
21   29|              erschaffen”.~– No hát – kiálta Zsilipy, öklével az asztalra
22   30|             Oliva.~– Nem őrült meg – kiálta fel diadalmas arccal Malmont –,
23   36|          bajnok egy „élj boldogul”-t kiálta a sírjába leszálló után,
24   36|              nem izgatott acélhangon kiálta:~– Római, meg ne sebesítsd