Part

501   36|                 Nem szokatlan tünemény ez, hogy az üldözött bölény
502   36|           akkor a te szemeidben.~– Még ez a két gyermek sem látta
503   36|           gyűlölni gyermekeidet?~– Oh, ez mindennapi imájuk.~– Tudják-e,
504   36|          vigyázz; meg ne ölj egyet is. Ez a vér Vespasian itala!~Sabinus
505   36|        udvarában megrendíté a kebleket ez eset híre, mely a mesékkel
506   37|          valami távoli rokona Sz** úr; ez kezeli vagyonomat, s gondoskodik
507   37|             még akkor nem tudtam, hogy ez mind hamis is lehet.~Nagybátyám
508   37|               az írásokon megismertem: ez német, ez francia, ez számadás.
509   37|        írásokon megismertem: ez német, ez francia, ez számadás. Azután
510   37|     megismertem: ez német, ez francia, ez számadás. Azután zongorához
511   37|         lefeküdtem is, sokáig elnéztem ez arcot. Addig néztem, míg
512   37|               azt hittem, megfulladok.~Ez a perc irtóztatón felforgatá
513   37|             Nem titkoltam előtte, hogy ez idő óta mennyire gyűlölöm
514   37|          járnom azzal a tudattal, hogy ez mind az én tömlöcöm, melyben
515   37|          beküldeni a takarékpénztárba.~Ez a beszéd egészen új életet
516   37|               Livádi léptek ki belőle. Ez utóbbi egy halmaz iratot
517   37|              ily lépésre szánta magát? Ez az én becsületesen megőszült
518   37|              Kénytelen vagyok kegyedet ez álmából fölébreszteni; kegyednek
519   37|          rebegve kérdezém, hogy igaz-e ez, mire ő haragosan rámtámadt:~–
520   37|              szólt Livádi –, itthagyom ez iratokat, nézze át, ezek
521   37|               keresztyéntelen gondolat ez. A másvilágon is ott van
522   37|            hogy mit tehet még egyebet. Ez persze csak jámbor tanács,
523   37|             nem tartogatnak a múltból.~Ez ember őrangyalom volt. Szavai
524   37|                Livádi azt mondta, hogy ez megint bolond beszéd; hanem
525   37|         teljesítem, s köszönet fejében ez estére elküldé számomra
526   37|               már többször hallotta, s ez este máshová hivatalos.~
527   37|                hogy pénzt ne adjak ki.~Ez este jókor bezártam a boltot,
528   37|    páholysorokon: kik vannak itt? Gróf ez és gróf amaz észrevette-e
529   37|              senkit a színházban, gróf ez és gróf amaz nem léteznek
530   37|           dolgozóasztal.~Egy hét múlva ez este után, midőn szállásomra
531   37|          pontosan feltéve. Kitől jöhet ez?~Feltörtem. Öt darab újdon
532   37|                kölcsönképpen fogadtam. Ez eszme egy angol hölgyhöz
533   37|            fejlődhessék ki nőben. Neki ez annyira tetszik, hogy nem
534   37|                teljesen önzés nélküli.~Ez a rejtély megfoghatatlan
535   37|             Szállit, hogy tudakozódjék ez úr után és adja át neki
536   37|       pénzviszonyokig ismeri. Ki lehet ez? Hol van ez az ember? Láthatatlan
537   37|           ismeri. Ki lehet ez? Hol van ez az ember? Láthatatlan szellem
538   37|                 ami gondolatom támadt; ez este is följegyeztem naplómba
539   37|              jutott: ejh, ha valakinek ez egykor kezébe jutna; ha
540   37|              Másnap egy levelet kaptam ez ismeretlentől, mely ezen
541   37|           kérdéseken tűnődik: ki lehet ez ember, aki úgy jár körülem,
542   37|               együtt gondolkozik velem ez a rejtélyes lény? Meglát
543   37|              olvas… Őrangyalom volna-e ez?~Valami babonás ábránd lepte
544   37|          Öregapám kedvenc eszméje volt ez a házasság, ki olyan végrendeletet
545   37|       gentleman tud segíteni magán; de ez a jogom is enyésszék el,
546   37|              bocsát meg először sem. – Ez órától fogva olyan üldözött
547   37|       hűtlenséget bizonyíthatnának be. Ez a vadászat négy éve tart
548   37|            most csábítva mosolyog rám, ez édes ajk, mely gyönyörrel
549   37|              lássam azt, s akkor – – – ez üres sort egészítse ki kegyed
550   37|               alól.~De meggyógyított-e ez engem? Hát azért, mert munkám
551   37| tiszteletreméltó foglalkozás legyen is ez különben. Adja el kegyed
552   37|           levelet kaptam tőle, melyben ez volt:~– Kedves Jenny! (Sohasem
553   37|             magamnak elmenni Angliába; ez az út két hosszú hónapot
554   37|             Érzem, hogy őrültség tőlem ez a vágy; nem találkozhatom
555   37|           azután elutazom. Érzem, hogy ez óhajtásom bolondság, s nem
556   37|      válaszolni; nyelvem le volt kötve ez ember előtt, ki lelkemben
557   37|            elutazása előtt? Estig mind ez a gondolat gyötört.~Este
558   37|                most is elhagy, hogy ha ez órára gondolok. Nem tudom,
559   37|                 És ha mégsem volnának?~Ez a hang, ez a mosoly engemet
560   37|            mégsem volnának?~Ez a hang, ez a mosoly engemet kínzani