Part

 1    2|       rosszul magyarul; egyszóval ég és föld volt közöttük a
 2    5|         van!~Hatodnap beborult az ég: nem láthattam semmit; de
 3    5|          oly szép lelket adott az ég, hogy szánhatja az magát
 4   23|       Vitézeim! Nézzétek, maga az ég jön segítségünkre, hüvelybe
 5   23|         menyasszonyával együtt az ég felé.~A szabadító nemsokára
 6   23|  ablakaiban ökleiket emelgeték az ég felé.~– Nem hinné el az
 7   23|          leteszem elétek. Adja az ég, hogy amit egy év fölépített,
 8   23|     ellenem a spanyolok; a szabad ég alatt aludtunk függő hamakjainkban,
 9   23|     pohárba, mit egyszer nyújt az ég halandó ajkaknak. Ne szólj
10   24|        csengőbb rezgéssel tört az ég felé, áthatá a kemény harcos
11   27|           mindent, s pazarolja az ég madarainak azt, miért másutt
12   29|         csak! Ha maga a teremtett ég alatt valami kétlábú állatnak
13   30|       próbát állatott ki velük az ég! Hányszor el voltak rá határozva,
14   30|    megőszülök, könyörül rajtam az ég, enyém leendsz; akkor is
15   30| Lassanként egész éjszaka lett, az ég beborult, sötét lett, hanem
16   31|     mulattunk.~Az eső elállt – az ég kitisztult – van csillaga
17   32|    királyfi, a korona örököse, az ég lakójába szerelmes! Mely
18   33|          öleléstől, ajkam most is ég a csóktól.~Amint kioltott
19   36|            s könnytől ázott arcát ég felé emelve, átvevé a gyilkot,
20   36|   gömbölyű nyíláson át Sabinus az ég csillagait látta maga fölöt,
21   36|      folytatásukra akadni, mintha ég vagy föld rejtette volna
22   37|      éreztem, hogy az én arcom is ég.~Valamit rebegtem neki,