Part

 1   13|    elegyedett vele, a leány egyre nevetett, ha nyájasan szólt hozzá,
 2   13|       hurka.~Azzal szörnyű jóízűt nevetett rajta, hogy így rá tudott
 3   13|           városi szenátort. Ő nem nevetett.~– Már most ezt a rongyos
 4   20|   emlékezteté őt.~A bizebán pedig nevetett magában. A süketnémák nevetni
 5   26|   Clarisse, a szép özvegy, nagyot nevetett e bizarr eredetiségen, s
 6   27|          tőle.~Mindenki hahotával nevetett ez ötletre; maga az említett
 7   28|        kisleánykáját ölébe, s úgy nevetett, úgy rázta fürtös fejecskéjét,
 8   29|      lövik főbe. A professzor nem nevetett.~Pedig de sok jó alkalmat
 9   30|           a hölgy lábai elé, s az nevetett rajta; pedig a marquis gazdag
10   30|      beszélni, felelt értelmesen, nevetett a mulatságos adomákon, miket
11   30|      egyszer. Mind a két szem úgy nevetett utána.~– S végtére kinek
12   33|     dolmányában járjak.~Az ügyvéd nevetett az ötleten, s azt mondta,
13   33|         is nevettem, az ügyvéd is nevetett, s miután újólag biztosítám,
14   33|          Louis volt, a komornyik.~Nevetett rajta szörnyen.~– No, öcsém
15   33| Rettenetes komoly lett utána: nem nevetett többé; meg volt sértve és
16   33|          Louist. A jámbor fiú nem nevetett, attól félt, hogy megitatom;
17   35|   fülemben van a hangja, ahogy az nevetett; mint egy kis angyalbőrbe
18   36|           de azért nem sírt, csak nevetett rajta; a nagyobbik már jól
19   37|          színben voltam, s együtt nevetett velem, ha derültnek látott,
20   37|       nekem ilyen szépségvizet. Ó nevetett, azt mondta, szép vagyok
21   37|           ön féltékennyé.~– Ah! – nevetett ő, különösen nézve szemem