Part

 1    6|        elegen jártak utána, de ő egyre sem hallgatott; arra gondolt:
 2   13|         elegyedett vele, a leány egyre nevetett, ha nyájasan szólt
 3   16|          levén a sorsnak arra az egyre, hogy aki nem született,
 4   18|          levén a sorsnak arra az egyre, hogy aki nem született,
 5   19|      minden virágot megérint, de egyre sem száll le: igazán mondom,
 6   19|      majd mindjárt megtanítom én egyre. Könnyű azt megtanulni nagyon.
 7   19|     zsivánnyal kártyázik s annak egyre nyeri a pénzét. A hetedik
 8   19|         hanem már most ő tanítja egyre a grófnét, ez az ő nótája.~
 9   23|         a víárkaikat, a várfalak egyre düledeztek, az őrsereg száma
10   23|    erejét az ellen. Az ostromlók egyre közelebb jöttek, egyes kézbeli
11   23|   gázoltatott el.~A lovas dandár egyre közelebb jutott a várfalakhoz;
12   27|       abban, mi jutott volna így egyre? Robertson kapott volna
13   27|       roppant osztályrész jutott egyre? Ötmillió dollár mindegyiknek!
14   30|         irigyelni.~Malmont arcán egyre olvashatóbbak lettek a gondolatok
15   30| viszontszeretve!~A marquis arcát egyre jobban elhagyta a tettetett
16   30|   teljesíteni; hanem az álom még egyre tartott. A szép arcra visszatért
17   30|       hanem a távozó zivatar még egyre világított benne. Egyik
18   33|     nekem, hogy minek sóhajtozik egyre; akkorákat fohászkodott
19   33|          bolondot hozta ide, aki egyre lármázott, kacagott, bukfencet
20   36| elhengerített kövek hangja pedig egyre közelebb jött. Már a legutolsó
21   37|         békési birtokunk?~Livádi egyre szomorúbban nézett rám.