Part

501   37|               tartózkodva nézett onnan, mint valódi arca.~Mikor lefeküdtem
502   37|      bizalmasabb, meghittebb barátnéja, mint én tudnék lenni, aki úgy
503   37|                 s az erősebb fény volt, mint hogy eszem elbírta volna;
504   37|           Szeret engem! Nem úgy szeret, mint gyermeket szeretnek, hanem
505   37|              gyermeket szeretnek, hanem mint férfi szereti a nőt!… Reszketett
506   37|                 megemlékeznem imáimban, mint arról a rosszról, akitől
507   37|             távol tartotta magát tőlem, mint azelőtt.~Hanem Szálli mégis
508   37|                 melyben fogva tartanak, mint egy madarat.~Azt gondoltam
509   37|             tréfált a kedvemért annyit, mint máskor. Mikor felkeltem
510   37|             forint fizetése lesz nálam, mint rendes ügyvédemnek, ha közbenjárása
511   37|          nincsen hátra más – rebegém –, mint egy éjszaka a Lánchídról
512   37|                 Akkor nincs mit tennem, mint hogy koldulni menjek.~–
513   37|              kegyed oly fényes vagyont, mint Sz** úré, visszautasítani
514   37|              munkás életbe vezet, emez, mint mondá kegyed, a Lánchíd
515   37|                  s lesütötte a szemeit, mint egy ártatlan gyermek, aki
516   37|                Tekintsen bennünket úgy, mint jószívű idegeneket, akik
517   37|                 pengőt kaptam kezemhez, mint azon holmik árát, mik nagybátyám
518   37|                 kötelessége az életben, mint e kölcsönnek tekintett összeget
519   37|                nem volt nagyobb örömem, mint midőn negyed év múlva ötszáz
520   37|             férfi engem jobban érdekel, mint kellene. Azzal kiszakítám
521   37|             ember, aki úgy jár körülem, mint egy láthatlan szellem? Ki
522   37|          tisztának mutatta eddig magát, mint egy acéltükör; de hiszem,
523   37|       rokonszenv és oly tiszta indulat, mint az enyém, nem csalatkozhatik
524   37|          kegyedet úgy tekintem ezentúl, mint jegyesemet, s lord Harding
525   37|                világ, hisz az, ki engem mint munkás polgárnőt tolvajnak
526   37|         zongorám is, amit úgy tekinték, mint egy hosszasan elvesztett
527   37|              találkozást, olyan voltam, mint akit a hideg lel. Alig tudtam
528   37|                kevesebbet kockáztattam, mint ő – ő minden vagyonát, én
529   37|          hosszúságban folyt le előttem, mint egy beteg ember álma. Alig
530   37|            szóra; meg voltam merevedve, mint egy halott. Bár valóban