Part

  1    1|           kínokkal. Végre nem állhattam ki, kocsira ültem, feljöttem
  2    1|                  hogy égesse vagy vágja ki, mert ha még egy óráig kell
  3    1|            bepólyált kezét az orvosnak, ki nagy óvatosan kezdé lebontogatni
  4    1|                A szenvedő feljajdulása, ki elbocsátott kezét baljával
  5    1|         képzelődő vagyok. Ebből engemet ki nem gyógyít. Nekem ez az
  6    1|           jöttem ide, hogy ön azt messe ki innen.~– De én azt nem fogom
  7    1|         szükséges. Én kérem, hogy vágja ki ezt a helyet a kezemből.~–
  8    1|            Megálljon – kiálta az orvos, ki megijedt, hogy a szenvedő
  9    1|           kezében, s midőn a kerek folt ki lett vágva, nagyot fohászkodott,
 10    1|             asztalára tett ezer pengőt, ki viszont elhátrált előle
 11    1|                ama különös idegen urat, ki a minap még az inasnak is
 12    1|               megdöbbenve.~– Nem vágtuk ki elég mélyen a minap – lihegé
 13    1|              látni.~– Ah uram, verje ön ki fejéből ezt a gondolatot.~–
 14    1|             hogy egy hónap múlva megint ki fog újulni az égető kín –
 15    1|             jószívű leánykát vettem el, ki társalkodónő volt egy szomszéd
 16    1|           tudták csalni régi úrnőjéhez, ki most is nagyon szerette,
 17    1|              utánamegyek.~Alig robogott ki a hintó udvaromból, én előszedtem
 18    1|              voltam, zárfeltörő tolvaj, ki egy gyönge asszony titkait
 19    1|             ábrándjai: vétek-e az? Bűnt ki tehetne fel róla? De én
 20    1|              hintóról, úgy futott elém, ki a tornácon vártam; úgy ölelt,
 21    1|                  Egyetlen vércsöpp jött ki szájából, mely kezem fejére
 22    1|             eltemettük, pusztán laktam, ki ellenőrködött volna felettem?
 23    2|                 hogy melyik a Tinka, és ki veszi el? Hát a Minka melyik,
 24    3|              Tudom, hogy szívedet tépem ki e szóval, de hallgatásom
 25    3|              tanácsnak.~Nem is végezték ki tehát, hanem egy hétig még
 26    3|        halálának hírét.~Ez óra cserélte ki lelkét:~– Legyen hát tinektek
 27    3|               ország connetableje volt, ki amaz ítéletet indítványozá!
 28    3|             nemesből, a lovagkirályból, ki annyi sebből látta hullani
 29    3|                 kegyetlen zsarnok vált, ki feltörte a zárdák szent
 30    3|             mondá a felindult hölgynek, ki szemére veté a szentségrablást:~–
 31    3|                  Egyszer de Cive lovag, ki szerelmes volt Máriába,
 32    3|                 s megszólítá a hölgyet, ki nehéz kapával kezében vágta
 33    4|               drámát mindenki ismeri, s ki ne óhajtaná látni magát
 34    4|                 csak egy epizódot emelt ki abból: Hamlet nem halt meg
 35    4|              művészi tudattal válogatva ki azt, mi művének hatását
 36    4|        halálveszedelme.~Testvére Fengo, ki sem oly deli, sem oly hős
 37    4|            szemein keresztül azt olvasá ki, hogy ha ez őt veszélyesnek
 38    4|             hogy azok az úton kémleljék ki Hamlet lelkét.~Az ifjú királyfi
 39    4|                 ő ajánlatára azt főzték ki, hogy Hamletet összehozzák
 40    4|              test mozog. A kém volt az, ki oda rejtőzött Hamlet szavait
 41    4|            szoktak lakmározni, feszítse ki azt a hosszú nagy kötelet,
 42    4|               Ez az egyik – ez a másik…~Ki ne kacagott volna rajta?~
 43    4|           bosszút.~A nép gondolva, hogy ki oly sokáig tudott magán
 44    4|                király tehát azt gondolá ki, hogy miután az ő neje meghalt,
 45    4|                 várába az alvó ifjútól, ki nemsokára maga is megérkezék
 46    4|          mindenki bámulatára azt olvasá ki belőle, hogy a király „Hamlet
 47    4|              erővel?~Ekkor azt gondolta ki, hogy mindazokat, akik a
 48    4|                utána Wiglet következék, ki féltékenyen nézte a jütlandi
 49    4|            bírnia a nagy brit költőnek, ki Hamletet a költészetben
 50    5|              Tisztelnünk kellett a nőt, ki férjét nemes önfeláldozással
 51    5|              eléggé mélyen elásva, hogy ki ne törjön sírja alól; egy
 52    5|             amit szó nem fejezett volna ki.~Egyszer azután el kelle
 53    5|                Emilnek Amerikába, annak ki tudja melyik részébe; nekem
 54    5|                mintha égő hegy duzzadna ki a föld felületén. Újabb
 55    6|                törvényt, azokból telnek ki bírák, papok, vezérek és
 56    6|               más tudománnyal vitte azt ki azóta az emberi nem szebbik
 57    7|                 egyszer egy bogarászom, ki hatvankilenc esztendeig
 58    7|                 hogy vénségére a múzsák ki kezdtek rajta kapni, s e
 59    7|           elgondolni, hogy olyan ember, ki negyven esztendeig jár egy
 60    7|              pecsétek, régi krajcárok s ki tudná, mi mindenféle kopott
 61    7|          szoktam festeni az embereknek. Ki lehet az, ki engemet ezelőtt
 62    7|                embereknek. Ki lehet az, ki engemet ezelőtt háromszáz
 63    7|          Mondtam, hogy én festettem, de ki hát ez az Attila?~Dehogy
 64    7|           mennyiből három csodamúzeumot ki lehet állítani.~Fogta tehát,
 65    7|                Thaddeus úr mindenkitől, ki hozzá belépett, azt szokta
 66    7|             Bandi öcsémnél, együtt járt ki vele a régi vár omladékaihoz,
 67    7|                ritkasági gyűjteményébe, ki azokat őrizte erősen, s
 68    7|                 ezt semmi áron kezeiből ki nem akarta adni, az öregúr
 69    8|                 a marchesa hotelét, ah, ki ne tudná azt: hol van, egyenesen
 70    8|         üvegcsillag, ami igen jól vette ki magát. Negyvennyolc kép
 71    8|           mennyei Júliám!” Úgy rohantam ki, mint egy valóságos megőrült
 72    8|                 megőrült Rómeó.~Egészen ki voltam forgatva magamból.
 73    8|               voltam forgatva magamból. Ki lehet, mi lehet ez az asszony?
 74    8|              Arthurral Magyarországról, ki már tíz éve itt lakik. Az
 75    8|               velem a színházba.~– Ejh, ki járna a mai világban a színházba;
 76    9|              nyolc fogamat húzattam már ki belőle. Tavaly karácsonyi
 77    9|         károsított volna. Képzelje, már ki voltak hirdetve, gyűrűt
 78    9|                érdekükben fekszik, hogy ki fiai legyenek, ebbe éppen
 79    9|                 kellettem volna lenni. (Ki ne igazítsa valami philologus „
 80    9|                a lábamról, és hétszámra ki nem gombolnám a kabátomat
 81    9|             idegen embernek nézze, akit ki nem állhat.)~Kezdtem átlátni,
 82   10|           hirtelen szétrebbentek előle; ki Angliába, ki Belgiumba menekült;
 83   10|       szétrebbentek előle; ki Angliába, ki Belgiumba menekült; egy
 84   10|              bizalmas viszony fejlődött ki közöttük, mely annál édesebb
 85   10|             valami brutális alakoskodó, ki az ismeretes hazafi nevét
 86   10|           lépésnyire kedvesétől lehelte ki lelkét, anélkül, hogy ő
 87   11|                én anyámra is sült volna ki valami.~A kisfiú sírva-ríva
 88   11|                 valami kollégám lakott, ki is engemet meglátván, rögtön
 89   11|              Ekkor egy anglus indigena, ki a falu földesuránál megfordult,
 90   11|                csata elmúlt, akkor állt ki belőle a fájás.~A los maracoderos-bataillon
 91   11|               kikeresni, hiába vetettem ki a kártyából a kért lapot,
 92   11|       Eldorádónak. E tervét nem vihette ki, a boldogtalan az úton dugárusok
 93   11|               szolgálatokat tett nekik, ki a legszorosabb ablakvasak
 94   11|       észrevette, hogy holmi madzag lóg ki belőlem, utánam eredtek,
 95   11|               fulladt.~Csupán én úsztam ki a közellevő partra s gazdám,
 96   11|              közellevő partra s gazdám, ki a bundámba kapaszkodott.~
 97   11|              hogy saját bőrüket cserzik ki eleven öltözetül s ahelyett,
 98   11|                 hogy ruhájukat hímeznék ki, tulajdon testükre stikkelnek
 99   11|                 enni.~Ennyire jutottam! Ki hitte volna?~Miután voltam
100   12|                 mellett tűzbe jöhetett, ki nem fogyott annak részletezett
101   12|            Squirro nevű vásott siheder, ki, amint meglátta a hóhért,
102   12|         közönség rengeteg hahotába tört ki erre a tréfás jelenetre,
103   12|          szobájának kertre nyíló ablaka ki lévén világítva, azon betekinte,
104   12|            gyakorlat után. Mást gondolt ki. Elővette a bélyegvasat,
105   12|             majd a nehéz nyavalya törte ki ijedtében. Azzal a hóhér
106   13|                többet a füle se látszik ki; ezért nem utasíták el egyenesen
107   13|              szívének egész keserűségét ki ne öntse azon, megrugdalva
108   13|           beleveszett, azt onnan többet ki ne húzzák.~Ebben a boldog
109   13|                való állat? Sus? Furcsa? Ki tudhat arról valamit ebben
110   13|                hihihi.~– Nem is találja ki?~– Nem én. Rhihihi.~– Hát
111   13|                nem köszönni meg semmit. Ki mit adott, adott, ha nem
112   13|                  No, hát eredj be, hívd ki.~– Mit mondjak neki?~– Mondd,
113   13|                 megfoldoztassam. Lássa: ki van ez is szakadva; valami
114   13|      professzornak, s onnan nem tiltott ki, majd hogy fog szidni, ha
115   14|            veled vinnéd, gonosz emberek ki ne raboljanak, bízzad azokat
116   14|               becsületes Ali Hodzsiára, ki törvénytudós és az Alkorán
117   14|               néztek ez őrjöngő alakra, ki vakmerően megzavarta a temetés
118   14|               szemfödelet.~A fiatal nő, ki ott feküdt, valóban hasonlított
119   14|           engemet fog nevezni férjének, ki itt várok reá már egy év
120   14|            földre:~– Átkozott varázsló, ki gyalázatosan eléktelenítéd
121   14|          bálványimádóval, a bűbájossal, ki halottakat csúfít meg! –
122   14|             helytartó basa ott nincsen, ki látva, hogy inkább őrülttel,
123   14|              elé vitelé őt, hogy vallja ki, miféle őrült gondolat követteté
124   14|           belőled; hiszen az az Eminha, ki a Kalideszker neje volt,
125   14|               az emberséges basa kezét, ki néhány dinár útravalót is
126   14|             menj el. Ha itthon maradsz, ki sem rabolnak, csúfot sem
127   14|                 Eredj most innen, aludd ki magadat, majd ha eszed egy
128   14|          parancsolá neki, hogy hirdesse ki minden utcaszegleten a kikiáltók
129   14|         bizonyos Muhzin nevű kereskedő, ki most jött haza mekkai búcsújáratából,
130   14|               azóta, hogy Muhzin halála ki volt hirdetve, talán nem
131   14|              ily szörnyeteg büntetésül, ki jó barátját így megrontá.~
132   14|               jó barátját így megrontá.~Ki miben vétkes, abban legszigorúbb
133   14|            bízott.~A meglepett Hodzsia, ki a legmagasabb kegyelem napfényében
134   14|              hogy ő maga volt a tündér, ki éjszaka phosphorkenettel
135   14|               sulyokkal a mozsárba, míg ki nem fáradtak bele, és ami
136   15|                emlékszik.~Ilyeténképpen ki levén felejtve az emberiség
137   16|                 Első rágalom~EGY FÉRFI, KI MINDIG PÁRBAJT VÍV~Soha
138   16|           griffmadár volt hozzá képest, ki a légynek sem ártott s képes
139   16|             sereg – az volt istenesebb, ki legtöbb élcet mondhatott
140   16|            ellen feltüzelni.~Ő volt az, ki soha színházban nem pisszegett,
141   16|             volt, mint a szomszédjának; ki minden szerkesztő előtt
142   16|            társalkodónéjává neveztetett ki, mely hivatalban kisasszonyhúgaim
143   16|           folytában egy quietált major, ki gazdag volt és amellett
144   16|               hogy üdvözült nagyapámat, ki becsületes serfőző volt,
145   16|                s másnap arca úgy nézett ki, mintha chaldeai betűket
146   16|           Végtére is én voltam az első, ki meguntam a dolgot, nem is
147   16|                Nem, Bankó öcsém! Találj ki már mást, ez elég sokáig
148   16|            táncosnő a német színháztól, ki Don Sebastianban szokta
149   16|               volt otthon; szobaleánya, ki az ajtót kinyitá, mindaddig
150   16|                 de ez olyanformán ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból
151   17|                emlékszik.~Ilyeténképpen ki levén felejtve az emberiség
152   18|                 Első rágalom~EGY FÉRFI, KI MINDIG PÁRBAJT VÍV~Soha
153   18|           griffmadár volt hozzá képest, ki a légynek sem ártott s képes
154   18|             sereg – az volt istenesebb, ki legtöbb élcet mondhatott
155   18|            ellen feltüzelni.~Ő volt az, ki soha színházban nem pisszegett,
156   18|             volt, mint a szomszédjának; ki minden szerkesztő előtt
157   18|            társalkodónéjává neveztetett ki, mely hivatalban kisasszonyhúgaim
158   18|           folytában egy quietált major, ki gazdag volt és amellett
159   18|               hogy üdvözült nagyapámat, ki becsületes serfőző volt,
160   18|                s másnap arca úgy nézett ki, mintha chaldeai betűket
161   18|           Végtére is én voltam az első, ki meguntam a dolgot, nem is
162   18|                Nem, Bankó öcsém! Találj ki már mást, ez elég sokáig
163   18|            táncosnő a német színháztól, ki Don Sebastianban szokta
164   18|               volt otthon; szobaleánya, ki az ajtót kinyitá, mindaddig
165   18|                 de ez olyanformán ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból
166   19|            lóhalálában nem akar sietni. Ki akarja magát pihenni az
167   19|                megszámláltam őket, tűnt ki, hogy csak kilencen vannak,
168   19|              kezével s bicsakkal szedve ki a koncot a bográcsból.~Az
169   19|        csillagos bicskájával szedegette ki számára a legpirosabb húsdarabokat (
170   19|                 is az én részemre ütött ki. A zsivány nagyot ütött
171   19|               az én nótám. Azzal vágtam ki magamat, hogy a grófnéhoz
172   20|                 nem vallották meg, hogy ki ette azt meg, hét izoglánnak
173   20|           leírhatni, miket csak az ért, ki e titkos jegyeket ismeri.~
174   20|             tudta meg róla.~A bizebánra ki gyanakodott volna? Hiszen
175   20|              roskatag trónt. Ő volt az, ki Egyiptom lázadó fejedelmeit
176   20|               felett a kedvenc bizebán, ki reggelig be volt oda zárva.~
177   20|              lángeszű fővezére kezében, ki nevét engedte hangoztatni
178   20|               poroszok királya volt az, ki Raghib vezér lángeszében
179   20|               hogy az a nagy fejedelem, ki az ő szolgáinak egyikét
180   20|            megölték együgyűsége miatt, „ki alatt a krónikaíró szerint,
181   21|                 baj neki, hogy meghalt. Ki tehet róla? Pedig éppen
182   21|       szivároghatott az le, mert hiszen ki érintkeznék azokkal?~Maga
183   21|                 a szerkesztő? Adja elő, ki írta azt az újdonságot?
184   21|                alapos készültségű ifjú, ki nemrég jött a laphoz; itt
185   21|           mellékszobában, majd mindjárt ki fogja hívni.~– No, hát csak
186   21|                az ajtóval, melyen annak ki kelle jönni: hogy fog az
187   21|              nem akar, ő maga hívja azt ki fegyveres elégtételre, akinek
188   22|            kapni a hatalmas császártól, ki a fum hoan madarak örökös
189   22|          kétfelől narancsfákkal rakatta ki.~Száz teve, száz ló vitte
190   22|              énekelt, másik imádkozott, ki trombitát fújt, ki a dobot
191   22|          imádkozott, ki trombitát fújt, ki a dobot verte.~A ravatal
192   23|               után mind elestek; nincs, ki az elejtett kardot viselje
193   23|    közeledéséből, a várfalak romlásából ki lehetett számítani a napot,
194   23|               gondod rá, hogy a harcban ki ne aludjék. Ha látni fogod,
195   23|             egyszerre örömláng gyulladt ki Laurenzia arcán, hevesen
196   23|            benne néha a vértek? Valóban ki lehete jól venni a néha-néha
197   23|                 pillanat megmondá, hogy ki nyerte meg a fogadást. A
198   23|            mindig elöl járt. Ezer közül ki lehet ismerni alakját. Csaknem
199   23|               társára mutatott Bolivár, ki most is a lovon ült, kemény,
200   23|              felét pedig a hős szűznek, ki Venezuela védelmében oly
201   23|             öreg Esteban di San Solhoz, ki vak létére palotája küszöbén
202   23|              mindenkitől csodált óriás, ki úgy szerette Bolivárt, mint
203   23|          oltalmazza. – Uralkodni vágyó, ki azzal vesztegeti meg a legjobb
204   23|           akivel beszél, hogy szemeiből ki ne olvashassa az, amit érez. –
205   23|               kerek köpenye tenyérnyire ki volt hímezve skofiummal.
206   23|           csodatevő elszántsággal vívta ki hadseregünk ez egyenlőtlen
207   23|                 jelent, mint zsarnok, s ki felel róla, hogy az még
208   23|           ujjával a sors azon férfiúra, ki választva van, hogy bennünket
209   23|                 honfitársai becsülését; ki tudjon úr lenni egy pillanatban,
210   23|            másikban engedelmes jobbágy, ki hazájának parancsa előtt
211   23|         beleszólt leánya beszédébe.~– S ki mondá neked azt, gyermek,
212   23|                  szíved is annak hiszi. Ki áll nekünk jót afelől, hogy
213   23|                megindul, vagy megáll, s ki e hatalmat holnap a tanácsszolga
214   23|                engedelmesen szót fogad? Ki biztosít bennünket efelől?~–
215   23|               úr iránt. Első volt Paez, ki azt tevé; a roppant óriás
216   23|               túlmentél, mint diktátor, ki arra voltál elválasztva,
217   23|                  Az alku javunkra ütött ki – szólt Bolivár mérsékelten.~–
218   23|            magad, távolról ugató kutya! Ki anyád köténye mögül szitkot
219   23|             helyéről megszökött katona, ki bűne miatt a haditörvényszék
220   23|            dühödten ordíták Bolivárra: „Ki vele! Ki innen a katonai
221   23|            ordíták Bolivárra: „Ki vele! Ki innen a katonai diktátorral!
222   23|         fölöttetek! A gyáva szökevényt, ki hadseregét lefegyverzé,
223   23|                a gyönge nádszálat verve ki kezeikből a kardot. Don
224   23|                  don Estebanra mutatva, ki még mindig követi székén
225   23|                 is megtartott engem az, ki jónak látott annyiak fölé
226   23|          menyasszonya, a szerető hölgy, ki férjét védeni s elleneit
227   23|               tőlem, hazafiak. A hölgy, ki előttetek áll, még dona
228   23|               Sol nevet visel. A hölgy, ki most idejött közétek, ugyanaz,
229   23|               idejött közétek, ugyanaz, ki egy év előtt mint Bolivár
230   23|                 honleány áll oldalánál, ki nem könyörög, hanem cselekszik,
231   23|          szavaknál keze reszket.~– Nos? Ki lesz közöttetek az a férfi,
232   23|                                      V. Ki hal meg?~Este nyolc órakor
233   23|            nejét palotájáig; az ablakok ki voltak világítva színes
234   23|            Engedelmes szolganőd leszek, ki csak azért él, hogy te örülj;
235   23|                  A hölgy sápadtan vonta ki magát ölelő karjai közül.~–
236   23|              odanyújtá kezét Gideonnak, ki arra egy csókot és egy könnyet
237   23|           törnek, igazuk van; és nekem, ki téged szeretlek, nincs igazam.
238   24|             hosszában sebesen szaladni, ki a fal széléhez érve egy
239   24|                menjenek utána, s fogják ki őt élve. A parancs híven
240   24|                 a fejedelem előtt állt, ki tőle kíváncsian kérdezé:~–
241   24|                vagy, hogy így beszélsz. Ki mit szenved, arra mindig
242   24|             magam álöltözetben futottam ki egyik kapun, feleségem,
243   24|       támaszkodva, Guiscard trónja elé, ki eléjetárt karokkal lép le
244   24|                hogy ölte meg az árulót, ki őt üldözői kezébe akarta
245   24|       asztalánál ülő Robert parancsait, ki nyomról nyomra közlé vele
246   24|                 s ha nem is látszott is ki egy fejjel az egész hadrend
247   24|             egyszerre ötven nyilat lőtt ki egy irányban a támadó ellenségre,
248   24|               nyilvánosan.~A két követ, ki ünnepélyes szertartással
249   24|               tizennégy éves gyermeket, ki a byzanczi udvarnál növekedett,
250   24|                  De e könny nem hullott ki, és Guiscardnak oly két
251   24|            mintha igazán Michael volna, ki országát visszafoglalni
252   25|          mindenütt gondol az ember. Ezt ki nem tudja verni a fejéből:
253   25|               hat napig nem látni, hogy ki jár be a házam ajtaján!
254   25|                ha csengetnek, megkérdi: ki van ott? Ha férfihangot
255   25|                örömsikoltással tárulnak ki ajtók és karok, hogy engem
256   25|           magamat, az a feleségem volt, ki a folyosóról akkor került
257   26|                 Clarisse dühösen rohant ki szobájából, s bezárta rá
258   27|        szorítottak a kóbor martalóccal, ki nem elvekért, hanem zsákmányért
259   27|              skót tengerész, Robertson, ki azelőtt a spanyol kormány
260   27|           lakatlan sziget, azt választá ki jövendő lakhelyéül; ott
261   27|               meg, ha egy baleset onnan ki nem zavarja végképp.~Mint
262   27|            fregatt kapitányává nevezték ki.~A tengerész azt hitte,
263   27|              magas hang úgy hallatszott ki belőle, mint a fülemiledal
264   27|            tárgya egy olyan hölgy volt, ki már a világtól bezárt falak
265   27|            bámulva nézett a hölgy után, ki oly meglepően hasonlított
266   27|              hogy ez a rendetlen ember, ki majd egy, majd más hajón
267   27|             Williams ismerős Limában.~– Ki lehet ez a hölgy? – kérdezé
268   27|    legveszélyesebb csalódás. Jaj annak, ki beleszeret a könnyező szembe,
269   27|       kitüntetés egyedül őtőle függött, ki akkor az egész mozgalom
270   27|         hátramaradtak.~Azt az irlandit, ki ama tréfás ötletet mondá
271   27|             össze amije van, s szálljon ki a dereglyén a partra!~Ingres
272   27|                 csókolták Robertsonnak, ki addig elfoglalta őket szép
273   27|           tovább; ha az apály kezdődik, ki nem mehet az öbölből.~Egy
274   27|             készen az utolsó hordókkal.~Ki tehet róla, hogy a jellövésre
275   27|           diadalmasan. Soha nem vehetné ki őket onnan senki többé,
276   27|           hajóra! Még napfölkelte előtt ki a kikötőből reggelre hírüket
277   27|              teljesíteni. Egy óra múlva ki voltak feszítve a vitorlák,
278   27|              fedezeten maradnak. Azután ki ide, ki oda leheveredett,
279   27|                maradnak. Azután ki ide, ki oda leheveredett, köpenyébe
280   27|           szigeten, akkor hiába kutatja ki hajójukat náluknál erősebb
281   27|            szikláról sziklára – találja ki, aki tudja, melyik alatt
282   27|       kereskedelmi hajóról menekültek – ki kétkedett volna szavaikban?
283   27|           Sohasem tudta meg senki, hogy ki volt a gyilkos.~Robertson
284   27|              szavakkal, az maga sietett ki a férfiakhoz, s egyiket
285   27|                akkor majd elválik, hogy ki felé nyomja le az aranyos
286   27|       vállalkozó kereskedő Brasiliából, ki gyöngyöket és fűszereket
287   27|                visszamenekülnie, másutt ki sem hagyták szállni; egyhelyütt
288   27|             előtt aludni azt az embert, ki tőle ötmilliót és egy asszony
289   27|               velünk? – kiálta Thomson, ki egy árbockötélbe kapaszkodott
290   27|               hab morajából hallatszott ki valami fuldokló hang, mint
291   27|                már.~Alig szállt azonban ki a partra, midőn vitorlát
292   27|             Ekkor azt a cselt gondolták ki, hogy egy csónakot üresen
293   27|             elgondolta magában, hogy ő, ki ez átkos vagyonért annyi
294   27|                 veszélyes ember száját, ki képes volt őt még bilincseiben
295   28|               táncoltak, egymást húzták ki a kútból; egyszóval botrányosan
296   29|                 várakozási határidejét, ki netán egy pár bevert fejnek
297   29|             soha nem nevet.~Alig lépett ki a gróf szobájából, midőn
298   30|                 egész meséket gondoltak ki a talány megfejtésére; a
299   30|              koporsóban, mint egy alvó, ki az ébresztő szóra vár, ajkai
300   30|              vak hír, miből támadt, azt ki nem lehet találni, mert
301   30|               cselédjeit széteregették, ki merre látott.~A márvány
302   30|            Ezekben a régiókban a leányt ki szokták tagadni, ha nem
303   30|                férjet. Nem úgy tagadják ki, ahogy a színpadon szokás,
304   30|            hírét veszi, hogy azon ifjú, ki neki férje, megházasodott:
305   30|                 s utánament a csalónak, ki egy új nőnek adta kezét,
306   30|            alakoskodás volt; a lelkész, ki őket összeadta, nem volt
307   30|         megkapni, semmit bebizonyítani; ki tudja, hová lett még az
308   30|                  Mennyi próbát állatott ki velük az ég! Hányszor el
309   30|                 terem közfalát döntötte ki. A meglepetés igazán nagy
310   30|           összes vagyonai birtokosának. Ki tegnap koldus volt, s a
311   30|              pillanatban megtudta, hogy ki e nő, már akkor az késő
312   30|              elébb hallotta volna, hogy ki ül ott ama lilaszín damaszk
313   30|            Malmontnak éppen aznap adták ki az utat Olivánál, mikor
314   30|        vigasztaló angyalát látta benne, ki őt az egész világ igazsága
315   30|                Olivának e szavai alatt, ki mentől többet olvasott azokból,
316   30|                 mondá, hogy e férfinak, ki azért, akit szeretett, megölt
317   30|            megnevezném magát az embert, ki egyetlen tanú ellenem, de
318   30|               dobogott, mint a bűvészé, ki lelkeket idézett elő, s
319   30|                  mintha most kelt volna ki belőle valaki.~Az alcoven
320   30|                Malmont ijedten ejté azt ki kezéből.~– A szemfödél alatt
321   30|              előtt magáénak az a férfi, ki őt a sírból hozta fel, ki
322   30|               ki őt a sírból hozta fel, ki eltávozott lelkét szerető
323   30|              halál országa utáni lét, s ki üldözhetne valakit – a túlvilágon?~
324   30|                 között van.~Ez a férfi, ki oly hiú, oly merész volt
325   30|              merész volt a világ előtt, ki hideg szívével szeretett
326   30|               közel. Nem is állta volna ki ember, hogy azt a nyögést,
327   30|             Csak Oliva volt az, aki ezt ki tudta állni. Ő reggelig
328   30|            uralkodni ama csodálatos nő, ki nem sajnálta ifjú életét
329   30|               ismerőse volt Malmontnak, ki már régóta tudója volt sok
330   30|                ez az asszony bizonyosan ki fogja azokat szolgáltatni,
331   30|                de ha a fiatal ügyész úr ki akarja magát valami szép
332   30|       bizonyítványai, s azokat szívesen ki fogom adni, mert én gyűlölöm,
333   30|               meg más verzióját találva ki a történetnek. Féltem őt,
334   30|              titkos üldözőjének képzel, ki nemrég idő előtt önként
335   30|      megtörténik – mondá a rendőrfőnök, ki semmi csodálnivalót sem
336   30|     Vigasztalódjék; én úgy hiszem, hogy ki fogják őt gyógyítani. Ami
337   30|               könyörgött, hogy végezzék ki, hiszen ő azt megérdemelte.~
338   30|            tanulmányozza.~…A marquis-ra ki volt mondva, hogy ott haljon
339   30|        fölszedte magát, s kezdett futni ki a szabadba. Tudta jól, hogy
340   30|           őrültnek kellett volna lenni, ki ebben az órában egy őrültet
341   30|               bealkonyodik, s egész nap ki nem jött rejtekéből.~Mikor
342   30|                 mérföldmutatók kedvéért ki kellett mennie az útra,
343   30|           csontváz ama koporsója mellé, ki lehetett az és mi hozta
344   30|             harmatcseppek, hogy nyitják ki a vadvirágok éjjel alvó
345   30|                városi nép ilyenkor siet ki a zöldbe, meglátogatja a
346   30|                 szép, szelíd arcú ifjú, ki a hölgy kezét kezei közt
347   30|                 a hírlapok, hirdettesse ki kegyed egynéhányban, hogy
348   30|           marquis Malmont második neje, ki most azt állítja, hogy első
349   30|               az csak tetszhalott volt, ki a természet különös rendje
350   30|                 azt is megkérdezi, hogy ki hol született. Az ifjú azzal
351   30|                vagy kárvallott, az majd ki fog derülni később.~– Mint
352   30|               felébredő kétségbeesését, ki a hideg falak közt látja
353   30|               támadja meg; engemet téve ki a világ gúnyának és megfosztva
354   31|               csak felébredt, mind tart ki a Svábhegy felé.~Korán reggel,
355   31|                 megfésülködött, úgy néz ki, mintha skatulyából vették
356   31|                skatulyából vették volna ki.~– Jól fogunk ma mulatni –
357   31|               Azóta is mindig készültek ki a jó emberek, de csak húsz
358   31|             csak húsz év múlva jutottak ki másodszor e helyre.~– Jól
359   31|               családapa, unokaöccséhez, ki fiatal feleségét vezeti
360   31|              szól két cirmos vargainas, ki gazdájától megszökött –,
361   31|                De bizony vendégeket vár ki a hegyre.~– Csak azt akarja,
362   31|           hangzik a szerencsétlen után, ki folyam ellen merészel úszni.~
363   31|                 szegletbe, s késő estig ki sem mozdulnak onnan.~A két
364   31|                 megérkezve feleségéhez, ki azalatt letelepedett egy
365   31|        mérgesebb majorosné jelenik meg, ki is tudtukra adja, hogy Stiglicz
366   31|              azt a mulatságot gondolják ki, hogy nagy, félmázsás köveket
367   31|              népséget, hogy meneküljön, ki hova tud, mindenünnen van
368   31|           félrevert harangok szavát jól ki lehet venni. Most aztán
369   31|              tengeribetegségeket állott ki hazáig, otthon valamennyibe
370   32|           királyai után sohasem hajtott ki a nagyok sarjadéka.~Nagy
371   32|              szép királyleányt választa ki élettársul egyetlen fia
372   33|               ócska kastélyban~Apámtól, ki kereskedő volt, mintegy
373   33|                 a gróf nemrég halt meg, ki maga is ott lakott, s a
374   33|           lelkét.~Szép, csak a nyakamat ki ne törd.~Majd elővette a
375   33|                ugyan minek vallotta azt ki nekem. Hát most én hogy
376   33|      kőkerítéssel; az emeleten öt ablak ki volt világítva, jeléül annak,
377   33|             mondá ő egy alakra mutatva, ki egészen katonai pozitúrában
378   33|            folyvást kiabálva: „Queraus! Ki a házból! Az úr pokolban
379   33|              Louis, hát csak mosolyogja ki magát kedve szerint, aztán
380   33|          Alászolgája, uram. Ne kísérjen ki, kérem, hátha valaki meg
381   33|              meg odakinn oxygent lehell ki, s a hydrogen meg oxygen
382   33|                 lesz belőle; hogy úszom ki belőle?~Összetéptem az ügyvédnek
383   33|              Négy szoba egymás végtiben ki volt világítva; nekem az
384   33|                asztalon állt; köszönöm! Ki tudja, miféle bolond főzte
385   33|              sem tetszett sokáig; ugyan ki fogna verekedni ilyen szegény
386   33|           szegény nyomorult emberekkel? Ki ütne meg egy őrültet, aki
387   33|                 kísértő lelket ugrattam ki: ugyan jól járt, hogy rá
388   33|    szélpárnákból állt az egész, amiknek ki találtam nyitni a lélegző
389   33|                Majd megmutatom én, hogy ki itt az úr a háznál!~Egyszer
390   33|        emberbaráti szenvedélyét elégíté ki abban, hogy embereket adott
391   33|            Ohoho! Hahaha.~– Hadd látom, ki mered-e inni magad?~Louis
392   33|         palackba nem tettél mérget, idd ki előttem!~A jámbor fiú rettenetest
393   33|                vagy komoly dolog?~– Idd ki mind! – kiálték rá toporzékolva.~
394   33|           kicsit.~Azóta igen jól jövünk ki egymással; Louis mindennap
395   33|       parasztnak a bolondságán, de fogj ki az enyémen.”~Az igaz, hogy
396   33|                elegyedtem vele, az sült ki, hogy ő százszorta jobban
397   33|                 én meg azt hiszem, hogy ki fogja fizetni magát, ha
398   33|                 forintot, s egy hónapra ki is fizetem előre a díját.
399   33|       lélegzetet vesznek, s azt megint, ki vékonyan, ki vastagon, kieresztik.
400   33|                azt megint, ki vékonyan, ki vastagon, kieresztik. Itt
401   33|            lelkedhez vagyok nőve, engem ki nem taszíthatsz innen.~–
402   33|             bajnok elhatározottságával, ki kanócot akar vetni a lőporos
403   33|   káposzta-szerű szagát vélte érezni, s ki nem tudta fejéből verni,
404   33|         valahányszor felébredék, mindig ki van oltva; a csavar által
405   33|                 egyáltalában honnan jár ki a szobáiból ez a rejtélyes
406   33|         azonfelül vaskosarak is, azokon ki nem mehet; mit eszik, mit
407   33|            felolvadt foltot: ott ment ő ki.~No, ez legalább költői
408   33|              előtt tudom őt látni; amit ki nem egészítettem, azt hozzáálmodom,
409   33|            ilyen cselszövényt gondoltam ki vele.~Elébb egy szem magot
410   33|             édesebb, vedd el.~Gondolhat ki ilyen ravasz furfangot az
411   33|               ajtómon, hogy nyissam már ki: tíz óra lesz. A szegény
412   33|           akarta helyrepótolni hibáját, ki, amely órában született,
413   33|           dalolni tud; de szót nem mond ki soha, csak énekel; mint
414   33|                szíve, ragaszkodása van, ki tudja találni az ember gondolatját!
415   33|                 őrültekházából váltotta ki. Egyedül én voltam annyi
416   33|          elmebajból ne gyógyított volna ki. Oh, én azt hiszem, hogy
417   33|                   Ezen az úton rendesen ki szokott jönni Viola éjjelenként
418   33|                hogy félne az idegentől, ki apja kastélyát megvásárolta,
419   33|               ismét idegen kézre kerül, ki felel annyi elveszett lélekért?~–
420   33|            keresztül lövöldöztek felém, ki részemről saját ajtóm kilincsét
421   33|            támadni a lapponiai királyt, ki az ő potentátjának segélyére
422   34|           megszorítá Adándy kezét, mint ki valami szívességért hálálkodik,
423   34|           szerelemféltésből elüldözött, ki azóta más országban, más
424   35|               ugyan rosszul számították ki.”~Azzal nekiállt a sarkaival
425   35|                 fej kidugódott rajta.~– Ki az? Mit akar itt?~„Ahán:
426   35|                  Én jöttem haza.”~– Én? Ki az az én? Micsoda „haza”.
427   35|                 az a dolgod, hogy nyisd ki a kaput.~– Az a dolgom,
428   35|                 Hogy én mit akarok? Hát ki vagyok én?~– Azt én nem
429   35|         otthagyta a delnő Corbián urat, ki ha nem akar az összeröffent
430   35|             siessen egyik cimborájához, ki törvénytudó volt, elpanaszolni,
431   35|                 kapellánushoz és vegyük ki legelébb is a házassági
432   35| bizonyítványokat tőle.~Az öreg lelkész, ki Corbián úr esküvőjén jelen
433   35|              öreg asszonyság szeretője, ki őt megunva, elkergette magától.~
434   36|         meghódolt az új gazda szavának, ki azt új, ismeretlen növényekkel
435   36|            takarékos öszvérhajcsár fia, ki kedvesének megengedé, hogy
436   36|             nyereségben osztozott vele; ki új adónemeket talált fel,
437   36|           Julius Sabinus neje: Eponine; ki Gallia férfiainak kiáltá
438   36|                közül a vezér sátorához, ki éltének kegyelmet, s magának
439   36|                  s abból ijesztőn mered ki a feketére égett halálfő;
440   36|          követék a vasléptű római urat, ki azt látszott követelni még
441   36|           sokkal hatalmasabb Civilisre, ki mocsárai között a világ
442   36|             elszánt, lépett Annius elé, ki tiszteletteljesen állt meg
443   36|             bízott meg a fővezérséggel, ki magam is a gál nemzet szülötte
444   36|          Eponine nevét hangoztatá, tört ki az eltemetett férj ajkán,
445   36|              ismét bezárta az üreget.~– Ki van odafenn? – kérdé Sabinus.~–
446   36|             halottak a sírban.~A sírőr, ki azalatt a sírkövön ülve
447   36|                  Nem inkább halott-e ő, ki ül a sír felett, mint akik
448   36|              ismersz engem. Tudom, hogy ki vagy, de te is tudod, hogy
449   36|                 Eponine, innen e sírból ki nem tudnának többé jönni.
450   36|                 a római vezér, azt ejté ki, hogy férjemet visszanyerhetnem
451   36|         miszerint Sabinus nevét törölje ki a proscriptusok lajstromából.
452   36|              számítja be neki.~– Törüld ki férjemet a proscriptio tábláiról,
453   36|           előtte Sabinus halála fölött. Ki lesz már ezután a gál nemzet
454   36|                 a hátaslovát nevezhette ki senatornak?)~– Fejedelemnő,
455   36|               van körülvéve, melyen sem ki, sem be nem lehet jutni
456   36|       gyűlöletté változott át; a nőnek, ki hajolni nem akart, törnie
457   36|               egy bűbájos amphisbaenra, ki a föld alatti szellemekkel
458   36|                nap? Csak éjjel járhatok ki a vadakra lesni, amik a
459   36|                fel az eltemetett hős –, ki ne éledne föl attól? Melyik
460   36|              pillanatban egy nyíl vágta ki jobb szemét, Eponine kezétől
461   36|       gondolatában ahhoz térjen vissza, ki a föld alatt van, s e hosszú
462   36|            Először csak Sabinusra mondá ki az ítélete; amidőn Eponine
463   36|               érte. Légy te most isten, ki őt feltámasztod a sírból.
464   36|            illett. A szégyen nem enyém, ki hiába térdeltem előtted,
465   36|        térdeltem előtted, hanem a tied, ki egy könyörgőt kigúnyolál.
466   36|           hízelgők napraforgó arcainál; ki rettegtél legyőzött ellenségedtől,
467   37|             nevelőintézetben tartottak; ki fizette ott értem a nevelési
468   37|              helyet, míg a nagyságos úr ki fog jönni.~Egy pillanat
469   37|      hangjegyeimet, három órakor vigyen ki kocsikáznia városligetbe,
470   37|           nyomorult alárendelt személy, ki egy kis haszonért, egy kis
471   37|                 Pedig hiszen, gondolám, ki lehetne bizalmasabb, meghittebb
472   37|              sápadtan, reszketve váltam ki karjaiból, s mozdulatlan,
473   37|                 férfi őrködik felettem, ki engemet szeret, s kit én
474   37|                  aki szerelmes belém, s ki nejének akar nevezni, s
475   37|              ügyésszel ismerkedtem meg, ki akkor meglehetős közönyös
476   37|         furfangos ravaszsággal számítám ki előtte; bebizonyítva, hogy
477   37|                 a legrövidebb idő alatt ki fog szabadítani Sz** úr
478   37|       nagybátyám ügyésze, Livádi léptek ki belőle. Ez utóbbi egy halmaz
479   37|               van, hanem azt az én szám ki nem szokta mondani soha…~
480   37|      vásárlásokat Szálli tett számomra, ki igen hasznossá tudta magát
481   37|              vagy karmantyút vásárolni, ki azelőtt szalonjaiban szokott
482   37|        legcsekélyebb összeget sem adtam ki olyan dologra, ami nélkül
483   37|              egy előkelő vásárlónémtól, ki nagyon megdicsért, hogy
484   37|           lemondok, hogy pénzt ne adjak ki.~Ez este jókor bezártam
485   37|               ily karakter fejlődhessék ki nőben. Neki ez annyira tetszik,
486   37|         megbántva érzem magamat, vessem ki a pénzt az ablakon. Azután
487   37|          üdvözöltem őt. El sem fogadta, ki sem kísért; fel sem nézett
488   37|                 pénzviszonyokig ismeri. Ki lehet ez? Hol van ez az
489   37|               ilyen kérdéseken tűnődik: ki lehet ez ember, aki úgy
490   37|             mint egy láthatlan szellem? Ki lát engem, míg én őt sehol
491   37|                én őt sehol sem találom, ki sorsomat igazgatja, mely
492   37|             mely nincs az övéhez kötve, ki áldozik hálára nem várva?…”
493   37|                sorai…~Megdöbbenve ejtém ki kezemből a levelet, s naplómért
494   37|          naplómért futottam… Azon levél ki volt belőle szakítva; hiszen
495   37|                én magam szakítottam azt ki, magam tartottam a lángra,
496   37|              előtt lelkem tárva-nyitva, ki előtt magányos szobámban
497   37|           szobámban nem vagyok egyedül; ki látja, tudja, hogy nincs
498   37|             eszméje volt ez a házasság, ki olyan végrendeletet hagyott
499   37|                  ez üres sort egészítse ki kegyed angyali szíve. L.
500   37|                Valami ismeretlen delnő, ki boltomban holmit vásárolt,