Part

 1    4|          A brit király már „várt” reá; míg ő gyönyöre perceit
 2   13|        kegyetlen haraggal förmedt reá vissza. – Mondtam már, hogy
 3   13|      sietni, mert még nagy út vár reá. Nagyobb is várt reá, mint
 4   13|          vár reá. Nagyobb is várt reá, mint gondolta; az úton
 5   14|    nevezni férjének, ki itt várok reá már egy év óta. Menjetek
 6   14|          Sőt, annyira kiterjeszté reá kegyelmét, hogy kinevezte
 7   23|   nyugodni fogtok együtt. – Kezet reá.~Ekkor történt legelőször,
 8   23|          oly szomorúan mosolygott reá.~– Te lész az Gideon? Így
 9   27|         mintha az is vetett volna reá smaragdos legyezője mögül
10   28|  valakinek, de aki nem hallgatott reá. Kijárdogált naponként a
11   30|          olyan szerelmesen tekint reá, mint egy szerető férj.~
12   30|           vállat vonva mutogatott reá. Oliva nem látszott őt észrevenni.~
13   30|           én előrementem és várok reá. – Éljen boldogul! Amália.”~
14   30|      tudósítania, hogy Amália vár reá, mert a holt kedvese első
15   33| könyörgött, hogy ne haragudjék ön reá; bocsásson meg neki, sohasem
16   33|            csakhogy ne haragudjék reá. Én pedig azért könyörgök
17   36|      mintha csatabárddal vernének reá.~Tetrix féltérdre bukott
18   37|      csillárok függtek, emlékezem reá, hogy e percben arra gondoltam,