Part

 1   23|     utóbb?~Ez a hideg, elszánt hang kétségbe ejté az ifjút:
 2   24|  bámulá ártatlan arcát.~Mind a hang, mind az arc olyan volt,
 3   24|     égben.~Az a tiszta mennyei hang, mely az ezüstharangnál
 4   27|   apácák, s egy fenséges magas hang úgy hallatszott ki belőle,
 5   27|     veregetett, s egy bizalmas hang megszólítá.~– Ej, kapitány,
 6   27| hallatszott ki valami fuldokló hang, mint egy haldokló végkiáltása;
 7   29|     szemeit, az az édes csengő hang fogadta, aminél kedvesebbet
 8   30|    felébreszté, az egy ismerős hang volt; hang, amitől egész
 9   30|      az egy ismerős hang volt; hang, amitől egész idegzete megrázkódott:
10   30|      De nem az a sírokból jövő hang, mellyel a rémek ijesztgetnek,
11   30|       ekkor a hátuk mögött egy hang, s a szétváló orgonabokrok
12   33|      éjnek idején idáig tévedt hang? Nem tudom, honnan jön,
13   33|     tündéri lények, akiket egy hang láthatatlanná tesz, egy
14   37|      hideg tekintet, egy hideg hang úgy visszautasított, hogy
15   37|      nem tud róla semmit…~Az a hang, az a forró ölelés egy perc
16   37|       ha mégsem volnának?~Ez a hang, ez a mosoly engemet kínzani
17   37|       kést a szívébe, hogy egy hang nélkül rogyott le lábaimhoz