Part

 1   13|           többé ura; ilyenkor aztán sírt, ordított keservesen, amiért
 2   14|       elvesz.~A jámbor Muhzin sokat sírt e vesztesége miatt; sem
 3   14|             a háza tetejére, és ott sírt egész hajnalig.~Hiába vigasztalták
 4   14|      eltemette; csak bontassa fel a sírt.~Muhzin sietett azt tenni
 5   14|          ott fel is találta a lapos sírt, melyre két durva kő volt
 6   20|             volt a harcban.~Mustafa sírt mind a három nagyvezér halálán;
 7   23|      összecsókolá Bolivár kezét, és sírt, mint egy gyermek örömében.~
 8   30|             hölgy odavonta férjét a sírt körülvevő orgonabokrok mögé,
 9   33|            a kocsisom az egész úton sírt, fohászkodott.~– Jaj, kérem
10   33|            a kocsisom az egész úton sírt, s utoljára gyilkosságot
11   33|             ijedten jött hozzám, és sírt és a haját dúlta két kezével,
12   36|          hősök csontházában; hogyne sírt volna, hisz ő is, bárha
13   36| megosztoztak a zsákmányon.~Utoljára sírt ástak a várudvaron elhullott
14   36|              még jobban eltakarva a sírt, melyben Sabinus virrasztott.
15   36|          süketebben hangzó nesze; a sírt mindegyre mélyebben temették
16   36|          gyönge ujját, de azért nem sírt, csak nevetett rajta; a