Part

 1    6|           a leányok, az asszonyok ilyenkor az erdőkön koszorúkat fonnak,
 2    8|             Kedves Rómeóm! Holnap ilyenkor jöjj el ismét!” S azzal
 3   12|        vonagló arcába nézhetett – ilyenkor vonásai nem voltak kellemesek,
 4   13|        szónak nem volt többé ura; ilyenkor aztán sírt, ordított keservesen,
 5   16|       élcet mondhatott rá, s hogy ilyenkor leggyöngébb érzelmei (pedig
 6   16|      hagyja magát, de Bankó öcsém ilyenkor annyi dictiót tudott könyv
 7   16| becsületért.” – A szegény asszony ilyenkor majd a várost vette fel
 8   18|       élcet mondhatott rá, s hogy ilyenkor leggyöngébb érzelmei (pedig
 9   18|      hagyja magát, de Bankó öcsém ilyenkor annyi dictiót tudott könyv
10   18| becsületért.” – A szegény asszony ilyenkor majd a várost vette fel
11   22|      Toipingvang mozdulatlanul ül ilyenkor a zsöllyeszékben, szemeit
12   30|           gyötreni; félrebeszélt; ilyenkor kiküldötte cselédeit, s
13   30|          volt; szegény városi nép ilyenkor siet ki a zöldbe, meglátogatja
14   30|           Miért nevezesz te engem ilyenkor is Charlotte-nak, midőn
15   31|    Estefelé a szél megáll, s mint ilyenkor szokott lenni, közelgetnek
16   33|     tiszttartó gondoskodnék róla. Ilyenkor mindig tudakozódtam ön felől,