bold = Main text
    Part                                           grey = Comment text

  1    1   |               az önt meg fogja lepni, de kérem, hogy ne ütközzék
  2    1   |         idegen nem tréfálni jött ide, de valóban szenved.~– Hol fáj
  3    1   |             férfi nem tudott felelni, de a könny kicsordult szeméből,
  4    1   |              ön azt messe ki innen.~– De én azt nem fogom tenni –
  5    1   |              ugyan a bal kezem hozzá, de az nem tesz semmit. Annyit
  6    1   |             az egész nyomorú életnek, de az nem történik meg. Az
  7    1   |             kis körülkerített helyen; de ott oly kín van, oly kimondhatatlan
  8    1   |               levert kedéllyel. – No, de amint végezve van felőlem.
  9    1   |             hogy általam úrnővé lett, de valódi gyermeteg szeretetből
 10    1   |             Bűnt ki tehetne fel róla? De én képes voltam róla föltenni.
 11    1   |              Kegyetlen voltam iránta, de megérdemelte. Nem utáltam;
 12    1   |               kiolvassa belőlük, hogy de igen, én felbontottam azt,
 13    1   |            hogy olyan nőm legyen. Oh, de az én nőm ártatlan angyali
 14    1   |            fel akarjam őt ébreszteni, de annyira már igen, hogy elkezdtem
 15    1   |            halott ajka halovány volt, de egy piros vércsöpp függött
 16    2   |          ahogy aztán nekik tetszik?~– De nem úgy, hanem külön mindenikünk
 17    2   |               mindenikünk a magáét.~– De hátha valami bolondot csinálunk:
 18    2   |              éppen azon gondolkoztam. De hátha ők nem állnak rá?~–
 19    2   |            cserét?~– Óh, dehogynem.~– De még én is.~…Ezzel aztán
 20    3   |           Péternek elhagynia kicsiny, de fényes birodalmát; Rómában
 21    3   |           szívedet tépem ki e szóval, de hallgatásom bűnrészesévé
 22    3   |             olvasni mégis megrendítő.~De mennyire meg volt lepetve,
 23    3   |            közül bosszulatlan, Carion de Giblet, nicosiai gróf, kinek
 24    3   |        szigetén.~Nemcsak szépségéről, de erényéről is híres. Péter
 25    3   |            van szüksége oltárképre.~– De a te házad nem templom,
 26    3   |          törvény a királyt nem védi – de nem is kötelezi.~Mindennap
 27    3   |       lábszárait, aki akarta.~Egyszer de Cive lovag, ki szerelmes
 28    3   |              béklyó.~Azt kérdezé tőle de Cive lovag:~– Szép úrnő,
 29    4   |                Kacagtak az együgyűek, de a mélyebben látók félni
 30    4   |             színlelve.~– Nagy bizony, de az is sonka legyen ám, amit
 31    4   |        kísérői kinevették e beszédet, de a király utánjárására kisült,
 32    4   |              hitték, Hamlet lelke az; de amint megszólalt, ismét
 33    4   |          sokat tudott beszélni a hír. De amilyen szép és okos, oly
 34    4   |               a vakmerő leánykérőket.~De amint meglátta a szép deli
 35    4   |           Hermotrudából, ha ő elvész? De a bátor amazon miatt nem
 36    5   |              lételét neki köszönheté; de akit sohasem szeretett.
 37    5   |         elárulhatott volna bennünket; de ha tehettük volna is, nem
 38    5   |             Az a gondolat, hogy soha, de soha egymásnak hírét ne
 39    5   |         szerelem bennem is erős volt, de hinni nem tudtam azt, amit
 40    5   |         egészen felháborítá lelkemet.~De azért harmadnap ismét rálestem
 41    5   |             ég: nem láthattam semmit; de hiszen ennyit éppen elég
 42    6   |      környékben, elegen jártak utána, de ő egyre sem hallgatott;
 43    6   |             és legyen minden feledve.~De a leány azt üzente: „csak
 44    7   |            pénzek ketté ráspoltattak, de csak nem jött azokból pénz
 45    7   |              megfojtották, s mindent, de mindent, aminek csak hasznát
 46    7   |        beszéltem volna a gazdájukkal, de oly ismerősek, mintha saját
 47    7   |           Mondtam, hogy én festettem, de ki hát ez az Attila?~Dehogy
 48    7   |               festményemről beszélni, de majd megvertek, hogy miért
 49    7   |                kikre öröksége nézett.~De Bandi nem tudott várni,
 50    7   |            vagy ha ő tudott volna is, de hitelezői egyáltalában nem
 51    7   |               hogy pingáljam le őt.~– De öcsém, roppant silány mázolás
 52    8   |            egy igénytelen utódja… no, de nem illik olyan nagyon belemerülni
 53    8   |          turnür és betanult agacéria; de ez mind nem segített itten;
 54    8   |             van, egyenesen odatalált. De be nem volt neki szabad
 55    8   |              Ez nagyon elegáns ötlet.~De nem soká volt időm ezeket
 56    8   |              megcsókoltam az ő arcát, de forrón; ő szerelmes hangon „
 57    8   |            száz frank egy páholy ára, de megéri. Ott az ember valódi
 58    9   |            engemet ismerni?~– Bizony… De bizony… Bizony nincs szerencsém.~–
 59    9   |              másik papirosra.~– Igen, de sokszor meg is szidnak érte.~–
 60    9   |               kergetnek érte.~– Igen, de az ön nevét nagyon sokan
 61    9   |          Jóskáét nem sokan ismerik?~– De önnek csak mégis több pénze
 62    9   |               adósságot.~– Ejnye már! De csak többet ér a feje, mint
 63    9   |            öné mind megvan.~– Persze. De ami belül van.~– No például,
 64    9   |             kevesebb van belül.~– No, de félre a tréfával. Én komolyan
 65    9   |           anyám…~– Ugyan ne mondja!~– De bizony Isten, úgy volt.
 66    9   |        anyámnak, hozzá is ment volna, de hát nagyon könnyelmű teremtés
 67    9   |             ment, ez is mást vett el, de ennek nem volt sem fia,
 68    9   |              az apjával.~– Igen uram, de mikor válogathattam volna
 69    9   |             apámat, jó ember is volt, de minek vette el éppen az
 70    9   |             sem tudná.~– Nem úgy van; de hogy legalább azok közül,
 71    9   |         azután legyen gondom magamra; de bizony sokszor, ha elfáradt
 72    9   |                  Ejnye, bajtárs uram, de kicsípte magát!~– Elhiszem
 73    9   |               általános örökösével?~– De még a kínai császárral sem.~
 74   10   |              jutott el egész Chateaux de quatre Rivieres-ig, ahol
 75   10   |            embereknek, kikről az Oeil de Boeuf krónikái annyi mulatságos
 76   10   |              tudomás szerint Ghateaux de quatre Riviers-ben kell
 77   10   |              haza kastélyába Chateaux de quat re Riviers-be, melyhez
 78   10   |        elszakadt; én itt megfulladok, de el nem árullak. Adieu.~Az
 79   11   |              hogy én lakom az övében, de erről már bizonyost nem
 80   11   |           szobából. Dideregtem ugyan, de nem voltam megkötve; nem
 81   11   |            megkötve, hanem koplaltam. De ha koplaltam is, legalább
 82   11   |            ürgét kifogtam a lyukából, de azt legalább nem kellett
 83   11   |              tőle elég embertelenség, de hogy még a kutya is üldözi,
 84   11   |           legutálatosabban énekelnek.~De hogy az elején kezdjem,
 85   11   |               hogy elfogtam a nyulat, de az is igaz, hogy mire a
 86   11   |              minden menekülési szert, de nem vehetve el tőlem az
 87   11   |         tudtára adták, hogy megeszik. De minthogy igen sovány volt,
 88   12   |              egy csókot~Senor Esteban de Bandoz és senor Juan de
 89   12   |               de Bandoz és senor Juan de Cavalor példás jó barátok
 90   12   |             és Pilades.~Senor Esteban de Bandoz szolgáltatá az üzlethez
 91   12   |              nyersanyagot, senor Juan de Cavalor pedig kidolgozá
 92   12   |             tudni, hogy senor Esteban de Bandoz volt a toledói vérbíró,
 93   12   |           toledói vérbíró, senor Juan de Cavalor pedig – a hóhér.~
 94   12   |              szerencsések.~Senor Juan de Cavalor minden seprűzésért
 95   12   |           tagadni, hogy senor Esteban de Bandoz részéről a gyöngédség
 96   12   |           olyan hét, melyben don Juan de Cavalorért innen vagy amonnan
 97   12   |          orvost nagy epidemia idején.~De azonkívül is nagyon örömest
 98   12   |        vonásai nem voltak kellemesek, de ettől a gyönyörtől éppen
 99   12   |            csak érzem magam valahogy, de majd azt mondd meg, hogy
100   12   |                meg holnap, ugyebár?~– De el is végzem, ha az idő
101   12   |              Juanita és senor Esteban de Bandoz otthon magasabbá
102   12   |             mikor egymáshoz hajolnak, de annak nagyon hamar vége
103   12   |              hanem hogy senor Esteban de Bandoz holta napjáig viselhette
104   13   |               az is rajta maradt.~No, de végtére mégis egyszer helyben
105   13   |            szebb is, a többi nem. No, de hiszen nem csupán a szépeké
106   13   |               az ő számára született, de melyik? Szép időbe került,
107   13   |         markába, hogy oda nevessen.~– De ne nevessen hát…~– Nem nevetek
108   13   |               nevetek már, bhühűhi.~– De már ugyan minek nevet?~–
109   13   |              csak vagyok, ami vagyok, de te Sus vagy, az is maradsz,
110   13   |          senkit sem gyűlölnek jobban. De akárhogy marasztanák is,
111   13   |              adna.~– Pénzt nem kap.~– De hát legalább ne hívjon így
112   13   |         lármára sokan összecsődültek, de senki sem merte a dühödt
113   13   |            városba visszajönni. Pedig de szép földet beutazott azóta.~
114   13   |             ott magát mutatni többé; „de – hozzátevé ravaszul – most
115   13   |              szeret hollótollal írni. De hogy le fog az engem majd
116   13   |             hogy szid, fedd, dorgál – de nem csúfol, mint más.~E
117   13   |       kísérheti a gyorskocsi járását, de neki előre kell sietni,
118   14   |             minden pénzét elrabolták; de szerencsére a kis szelence
119   14   |                vagy kék koporsó volt, de nem sárga selyem szemfedővel,
120   14   |             vagy a szemfedő is olyan, de nem kék virágok rajta, vagy
121   14   |               meg a virágok is kékek, de a cikornyák nem voltak ezüstből,
122   14   |              minden jel ugyanaz volt, de a halott nem volt nő, hanem
123   14   |         megzavarta a temetés rendjét; de Muhzin nem hajtott rájuk,
124   14   |            Muhzin őrült tekintetétől, de még inkább dühös szavaitól;
125   14   |          forró olajba mártotta volna. De ez a rendkívüli tulajdonsága
126   14   |        lélegzettel a csodaír hatását, de senki sem oly hívó áhítattal,
127   14   |             midőn megérté a dolgot –, de nagy világbolondja vagy
128   14   |        csináltál magadból és koldust. De ne búsulj; egy héten egyszer
129   14   |              szultán a lövöldözésben, de mindig rosszul lőtt; sohasem
130   14   |             Szulasszán ötvös csinált; de már az nem él. Nincs senkinek
131   15   |           kisebbítse.~Őszinte vagyok, de ez már nekem nyavalyám,
132   16   |             kímélve, valószínű dolog. De mindezeket ő éppen fel sem
133   16   |       beszélni, hogy ne hagyja magát, de Bankó öcsém ilyenkor annyi
134   16   |                Könnyű önnek tréfálni, de Lajit megölik, megcsúfítják,
135   16   |              vagy orvosnövendékekkel, de ne énvelem. Ön férje csupán
136   16   |        légycsapó lesz vagy vízipuska.~De hiába! Az asszonnyal nem
137   16   |             lett volna, mely az ő pas de merveille-jeit halhatatlanítani
138   16   |               bon jour, mademoiselle! De ne szaladjon hát, az Isten
139   16   |            skizzírozta magát e szóra; de megfogtam a kezét.~– Lássa
140   16   |        ijedtében meghalni nem láttam; de most hittem, hogy látni
141   16   |              Bankó beszélni látszott, de ez olyanformán ütött ki,
142   17   |           kisebbítse.~Őszinte vagyok, de ez már nekem nyavalyám,
143   18   |             kímélve, valószínű dolog. De mindezeket ő éppen fel sem
144   18   |       beszélni, hogy ne hagyja magát, de Bankó öcsém ilyenkor annyi
145   18   |                Könnyű önnek tréfálni, de Lajit megölik, megcsúfítják,
146   18   |              vagy orvosnövendékekkel, de ne énvelem. Ön férje csupán
147   18   |        légycsapó lesz vagy vízipuska.~De hiába! Az asszonnyal nem
148   18   |             lett volna, mely az ő pas de merveille-jeit halhatatlanítani
149   18   |               bon jour, mademoiselle! De ne szaladjon hát, az Isten
150   18   |            skizzírozta magát e szóra; de megfogtam a kezét.~– Lássa
151   18   |        ijedtében meghalni nem láttam; de most hittem, hogy látni
152   18   |              Bankó beszélni látszott, de ez olyanformán ütött ki,
153   19   |           eleget: te is, ő is, én is; de olyan szerencsés egyiktek
154   19   |             társalkodóné is ott volt. De mindamellett is nagy szerencse.
155   19   |             eljutunk rajta.~– Igenis, de…~– Mit igenis, de? Valahová
156   19   |             Igenis, de…~– Mit igenis, de? Valahová csak visz az út.~–
157   19   |           csak visz az út.~– Visz ám, de attól tartok, hogy nem jó
158   19   |               érjük.~– Igenis, kérem, de attól fél a kocsis…~– A
159   19   |              lenni szegénylegények.~– De bolond az a kocsis; hát
160   19   |         vendégfogadó, abba szállnánk, de minthogy csak ez az egy
161   19   |              otthagyom és elszaladok; de ez mégsem illett volna,
162   19   |         utánam lőtt dupla puskájával, de nem talált. Tessék leülni,
163   19   |           furcsának tetszett előttem, de így meg nem értette még
164   19   |              minden virágot megérint, de egyre sem száll le: igazán
165   19   |                amink van; nem sok az, de jó.~Érté alatta a báli lakomát.~
166   19   |    nyolcadszor megint én nyertem meg. De már halál fia vagyok. A
167   19   |               viselte magát a grófné; de amint a „csak benned lehettem
168   20   |    halhatatlan alapító sírját nyomja.~De mit beszélünk sírról és
169   20   |        meghalt, megtébolyodott utána.~De íme, újra halálról beszélek,
170   20   |        ellenségek romlására történik, de azt ne merészelje ura tudta
171   20   |       kínálkozni egy nemzet életében.~De Mustafa szívét fellázítá
172   20   |          nagyvezér halálán; siratta – de nem őket, hanem a felejthetetlen
173   21   |               szegény legény volt is, de azért, mint nemes szívű
174   21   |              táncosának a fáradságot, de az nem bocsátá.~– Óh nem,
175   21   |               többet. Meg volt halva; de olyan szépen meg volt halva,
176   21   |             az majd megrettenni tőle!~De hogy megrettent ő attól,
177   21   |               valahogy beleköthessen; de az is vigyázott magára.
178   21   |             harmadik lövés jogáról. – De az özvegy vőlegény nem mozdult
179   23   |          spanyol caballerok ellen.~No de kifolyt, s csak úgy beitta
180   23   |        szőlőkben felállított kereplő, de csak ritkán, mint a templomi
181   23   |             áhítozni enged maga után.~De nem is lehetett kifogása
182   23   |       őrjöngésig szerette Laurenziát; de csak mondák, ő nem mutatta
183   23   |            vár kapuit. Te leány vagy, de San Sol leány; karod gyöngébb,
184   23   |                mint testvéreidé volt, de szíved olyan erős. Bátyáid
185   23   |             Bátyáid már halva vannak, de lelkük nem halhatott meg.
186   23   |             Oh nem, nem.~– Széttépve, de meg nem gyalázva! Így fog
187   23   |                spanyol divat szerint, de kör alakban fogja be arcát,
188   23   |               meneküljetek a réseken!~De a fényes lovag visszamosolygott;
189   23   |            nevét nem tudták a hősnek; de adtak neki olyan nevet,
190   23   |            vasszürke paripán, fiatal, de marcona tekintetű arccal,
191   23   |               nem szolgáltam azt meg, de egész életem arra áldozandom,
192   23   |             műve még csak kezdve van, de hiszem az istent, hogy be
193   23   |               járom alól Dél-Amerika. De szerencsére ők nem bántak
194   23   |        hónapig védte magát a hős Juan de Dios Amador a túlnyomó ellenség
195   23(1)|         kapitány ráállt az ajánlatra; de Paez ötszáz lépésnyire utolérte
196   23   |                akár zöld, akár piros, de az öreg ujjai tapintatával
197   23   |         kiontatott; csak verekedtünk, de nem foglaltunk, s ellenségeink
198   23   |             hivatása engedelmeskedés. De annak vaskézzel kell megfogni
199   23   |           kenyérig a közszabadságért: de szeretjük tudni, hogy azt
200   23   |            eldöntésére sokat tesz az; de országos hadviselésre nem
201   23   |        csodákat lehet vele elkövetni; de a legnagyobb csodánál többet
202   23   |           csodának bizton nevezheted; de ha maradtál volna szépen
203   23   |               nem lett volna hőstett, de hasznos eredmény. Az ayacuchói
204   23   |             akarat érvényét vitatják, de ha én diktátor vagyok, Piart
205   23   |              Teneked is igazad van. – De hát egymással összeférhetetlen
206   23   |              leánynak, férfiak előtt; de a perc hatalma kényszerít;
207   23   |                Nem mondtuk egymásnak, de a gondolatok feltalálják
208   23   |              azt mondta – legyen úgy. De emlékezzél rá, hogy akármilyen
209   23   |               az, boldogságot nem ad; de sajnálom hazámat. Előre
210   23   |              én gondolatom hangja ez; de a koporsóra hulló hantok
211   23   |                Hadd történjék mindaz; de a te neved szeplőtlenül
212   23   |             mely minket naggyá teend, de Bolivár erénye. Hatalmad
213   23   |          elnémult e rettenetes szóra, de fölordított helyette Paez,
214   23   |         diktátorral! Le az árulóval!”~De mindannyinak zaját túldörgé
215   23   |              ott van még Laurenzia.~– De ellenségeid sokan vannak.~–
216   23   |              férfit, a hőst szeretem; de Bolivárt, a zsarnokot, a
217   23   |               melyen járnia gyalázat; de ha nem tehette azt, a honleány
218   23   |         folytatá elsötétült arccal:~– De ha nem sikerülne az, amit
219   23   |               sötétje és sötét arcok.~De igen, egy halovány arc a
220   23   |              akarta ölelni a hölgyet, de az elfordítá tőle szűz orcáját,
221   23   |            erre nem tudott felelni.~– De azért pusztán darabra nem
222   23   |               nem lehetnek uralkodók; de abban a kis körben, mely
223   23   |              tevé. Ez az ő fájdalmuk, de ez az, mely újjáteremti
224   23   |       szerelmedtől olvadt viasz most, de kemény kő, ha elveimet kérded.
225   23   |        virágos ligetbe tévedek veled, de ha gondjaimat juttatod eszembe,
226   24   |         később maga rakta le alapját, de arról örömest elfelejtkezik.~–
227   24   |               rá, hogy magadat elöld; de ne öld el magadat. Tedd
228   24   |           közül, miként férje Robert, de kihallatszott a csatarobajból
229   24   |            vagy a másikba belebukjék.~De Guiscard nem szédült el.
230   24   |           császárnak egész hadserege! De e könny nem hullott ki,
231   24   |                szétszórva, eltiporva, de a diadalkiáltás közepette
232   25   |               neki, ha eltántorodott. De hátha nem tántorodott, hátha
233   25   |                 Ahán! Itt van valaki!~De mi szekrény és pamlag egy
234   25   |          scenát senki se látta volna, de olyan nagy lármát csaptam
235   26   |          hányat vettem már másikat?~– De én sohasem fogadtam el.~–
236   26   |              előtt megölöm magamat.~– De sokszor mondta már; csak
237   26   |        haragba jött; odament hozzá.~– De hát uram, elment önnek az
238   26   |              el hazulról.~– Sajnálom, de én itt maradok.~Clarisse
239   26   |             még csak felé sem nézett.~De már délfelé csak nem nyughatott.
240   26   |               nem evett már semmit.~– De az úristen áljda meg, édes
241   26   |             kínálná mindenféle jóval, de ha annak semmi sem kell;
242   26   |           hogy nem kell neki semmi.~– De hát, istenem, én nem akarom,
243   27   |            mondanák: itt van, vigyed, de felejtsd el érte mennybéli
244   27   |             mondanák: vidd e kincset, de add el érte azt, akit legjobban
245   27   |        mindjárt le is ölhették volna, de Martelin nem akart elállni
246   27   |               előtt találhatta magát; de senki sem örült annyira,
247   27   |            meg egy utat Carthagenáig, de onnan ismét sietve jött
248   27   |               akár én, akár Williams, de ketten egyszerre nem. Jól
249   27   |               többieket, ahogy tudod, de mi ketten csak testvéreid
250   27   |            csáklyákkal a lengő vízre. De még akkor is nagyobb gondja
251   27   |          melyen a hegyi patak kifoly; de belül a mesevilág paradicsoma
252   27   |          veszély lehetőségét átlássa, de az nem sokat törődött vele;
253   27   |           megszánta és elszállítá Rio de Janeiróba ingyen. Azt állíták,
254   27   |              hogy mi van a hajón.~Rio de Janeiróban eltöltöttek egy
255   27   |              dollárról beszél előtte, de még jobban bámult akkor,
256   27   |          dolguk az volt, hogy egy rio de janeirói kereskedő hajóját
257   27   |             Az igaz, hogy messze van, de az is igaz, hogy az roppant
258   27   | tiszletreméltó férfiútól, mihelyt Rio de Janeiróba érnek, ötszázezer
259   27   |             összemarcangolta késével, de a másik végre leteperte
260   28   |       ismeretlen volt a városban.~No, de lehet is ott ismeretlennek
261   28   |               az erdőkön kurjongat.~– De hát miért volnánk mi vademberek,
262   28   |              azt mindennap valakinek, de aki nem hallgatott reá.
263   28   |              hantolta föl senki újra, de a világ még most is beszéli
264   29   |               már ősz volt a bajusza.~De az új gróftól távol voltak
265   29   |               tudott ugyan udvarolni, de tudta nejének minden kívánságát
266   29   |             ha ősz volt is a bajusza, de azért különb legény volt
267   29   |             Pedig szeretem ám nagyon. De ezt is hiába mondom, mert
268   29   |        professzor nem nevetett.~Pedig de sok jó alkalmat szalasztott
269   30   |               az ezüstös rácsajtóról. De mégis minden márványemléken
270   30   |         előkelő családból származott; de azért mégsem tartozik az
271   30   |               és unatkozottjai előtt, de azok közül egyik sem dicsekedhetik,
272   30   |          Camilla előtt nemcsak ébren, de álmaiban is megjelenni.~
273   30   |             nem adnak neki hozományt.~De hiszen szeretett, tehát
274   30   |             vissza eltávozott férjét, de az sem személyesen, sem
275   30   |           birtokosnéja lőn üdvözölve. De kárpótlás volt-e ez a megőszült
276   30   |           nemigen lehetett hízelegni, de magasztalhatták leányát,
277   30   |                midőn üldözőik voltak.~De hátra volt még utolsó bűnhődése
278   30   |         kinevetik, s aztán elfeledik; de ő a világ zajos közepén
279   30   |            őrizkedett volna odanézni, de így elébb megtörtént rajta
280   30   |            mely őt nevétől megfosztá, de jóvá teszi azáltal, hogy
281   30   |            honnan hírem se jő vissza. De ha gondolsz rám, várni fogok
282   30   |             nem valódi lelkész előtt, de az Isten előtt, és azt sem
283   30   |                amit ön iránt érzenék. De nem érzek semmit. Olyan
284   30   |           pisztoly ajkát megcsókolni, de visszahozhatatlanul elveszít.
285   30   |             ki egyetlen tanú ellenem, de messzelakó és öntudatlan
286   30   |          ittas férj lépett a szobába, de elsápadt és hátratántorodott,
287   30   |       hangzott enyészetes zúgással a „de profundis” gyászéneke.~Marquis
288   30   |           előtt. – Ölj meg ha akarsz, de ne szólj tovább, ne szólj
289   30   |               szemfödél is fölemelve, de a kriptában nincsen halott.
290   30   |           termet meleg hajlékonysága; de a lélek még távol volt,
291   30   |          Párizs leghíresebb delnőjét, de azt már tudja a világ, hogy
292   30   |         beszélt? Azt nem tudta senki, de a mellékszobában fekvő cselédek
293   30   |            inkább hazudnak neki, hogy de igenis van. Akkor azután
294   30   |            Először a Szajna partjára; de ahhoz nem volt bátorsága;
295   30   |             védetni nem akarja magát, de ha a fiatal ügyész úr ki
296   30   |            eltemetett nejének hangja.~De nem az a sírokból jövő hang,
297   30   |              itt jár a virágos fűben.~De mégsem ugyanazon arc; mert
298   30   |                Egészen olyan, mint ő, de mégsem ő!~A hölgy odafutott
299   30   |          orvosolhatatlan tébolyult…~– De hátha meggyógyult? – szólt
300   30   |              s most egyenlők vagyunk. De utoljára mégiscsak én nevetek.
301   30   |           Hogy történhetett volna az? De e merő átváltozás a marquis
302   30   |              ő arcához volt fordulva, de annyi tekintettől sem lett
303   30   |           hatotta meg, nem sír rajta; de egyszer mégis nagyot sóhajtott,
304   30   |        összetörni, megalázni kívánta, de íme nem volt rá alkalom;
305   30   |           holtig tartó gályarabságra, de Amáliát egykori hóhérának
306   30   | észrevételeimmel önök terhére vagyok, de én magam is közelről érdekelve,
307   30   |           akaratát hajtá végre Oliva. De Ardentet nem volt szükség
308   31   |            készültek ki a jó emberek, de csak húsz év múlva jutottak
309   31   |            érte, hogy mi kijöttünk.~– De bizony vendégeket vár ki
310   31   |            megvan, a hús a bográcson, de sót elfeledtek hozni.~Azért
311   31   |              eledel korommá van égve. De annál jobban lehet majd
312   31   |          feleségéhez; azazhogy vinné, de nem tudja, hogy merről jött,
313   31   |            végre megtalálja a bokrot, de a felesége már nincs ott;
314   31   |             ejnye, nem mondta hová?~– De igen, Savanyu uram majorjába.~–
315   31   |               kapaszkodott rá szépen; de még része sem lőn benne,
316   31   |             Hol? Merre? – kiáltozzák, de azt senki sem tudja; hanem
317   32   |               szentet adtál az égnek, de egy királytól fosztottad
318   33   |             falon függő képeket is.~– De hátha azok nekem nem kellenek.~–
319   33   |           pedig ezt a nemzeti fromage de Zólyomot akarom nagyban
320   33   |            hogy az adósom megszökött, de azzal, hogy valaki, akinek
321   33   |         elkezdett fennhangon zokogni. De már komolyan megijedtem
322   33   |           vagy elhallgassam a dolgot? De ugyan minek vallotta azt
323   33   |        köszöntek is, midőn megláttak, de senki sem iparkodott az
324   33   |               ott még nem szedtek rá.~De hát hiába, ilyen valaki
325   33   |     huhogatással, szemfintorgatással; de nem teszik, hanem csak úgy
326   33   |                Nem tudom, honnan jön, de annyi bizonyos, hogy azzal
327   33   |               az erdei madár dalának, de olyan izgató, olyan túlvilági
328   33   |         kíváncsiság volt ugyan tőlem, de hiszen nem akartam én rajtarontani,
329   33   |              illető fogalmaira nézve, de aki azért a gazdálkodást
330   33   |              adott vissza a világnak, de egyúttal hűséges embereket
331   33   |         gyógyítottam is bolondjaimat, de uralkodtam rajtuk.~Louis
332   33   |          ember nagyon kapott rajta.~– De bizony nagyon jó lenne,
333   33   |           Régen gondolkoztam én azon, de nem mertem könyörögni érette;
334   33   |            valaki elbámul rajta, hogy de jó kedve lett valahára,
335   33   |             parasztnak a bolondságán, de fogj ki az enyémen.”~Az
336   33   |               a légszeszt.~– Jól van; de hát elébb műhelyt és katlant
337   33   |             még más élőlény is lakik; de amint beesteledik, amint
338   33   |             legelőször is a nyakamba.~De hát egyáltalában honnan
339   33   |         valaki, mikor ablakait látom, de ajtaját sehol? Ablakain
340   33   |            hogy ő jól tudja a titkot, de kér szépen, hogy el ne áruljam,
341   33   |       szobákba, úgy ölte el éhséggel; de az most is feljár kísérteni
342   33   |            vele az erdőn; rá is lőtt, de a golyó nem járja, mert
343   33   |           okom arra, hogy megőrüljek.~De még több okom is lett.~Minthogy
344   33   |       vallomással rendesen elmaradok.~De egyszer mégis annyira tudtam
345   33   |          különben igen szép gyümölcs, de nem valami nagyon sok megennivaló
346   33   |          vizet öntök végig a fejemen.~De azután mégiscsak oda kellett
347   33   |               elzárom ide a fiókomba, de bizonyos vagyok felőle,
348   33   |              az az ábrándozás nagyon, de nem nekem való. El fogom
349   33   |         törvényes gyermekévé fogadja. De nem engedte neki a bölcs
350   33   |               a leány felnőtt szépen, de sohasem tanult meg beszélni,
351   33   |        meghallja, s lám, dalolni tud; de szót nem mond ki soha, csak
352   33   |             nem volt őrült a gyermek, de ha ön elmegy, az fog lenni.
353   33   |          Violát ön többé megláthassa, de ha véletlenül mégis találkoznék
354   33   |               őket, egyik visszalőtt, de nem talált, a másik valószínűleg
355   33   |               támadt, kilőttem rajta; de erre már az első ajtót is
356   33   |             minden lövése eltalálhat, de alig villant meg e gondolatom,
357   34   |             hajdani görög asszonyság; de amit én nem hittem el neki.
358   34   |           kicsit furcsa ember vagyok, de nem vagyok őrült. Most két
359   35   |               angyalbőrbe bújt ördög. De mi az ördögnek emlegetem
360   35   |            rántott a csengettyűfogón, de úgy vette észre, mintha
361   35   |               feleségem lehet valaki, de férjem nem. Én vagyok a
362   35   |            régen meghalt.~– Patvarba! De a második.~– Én másodszor
363   35   |              lapjára.~Rá is találtak, de abba nem volt írva semmi.
364   36   |               harcok után veszett el; de Sabinust árulás volt, ami
365   36   |             már arról kevesen tudnak, de még ezen alul van egy harmadik
366   36   |           hisz ő is, bárha Róma híve, de a gál nemzet fia volt, s
367   36   |           vezér el van ugyan temetve, de él, s maga a győztes ellenség
368   36   |              fátyolt és római láncot; de e kés kezemben visszavisz
369   36   |           kardot kivertem kezetekből, de kívánságtokat meghallgatom.
370   36   |         ismerem már szertartásainkat; de azért most is szeretem Galliát,
371   36   |      törvényeink tábláit összetörték, de nem ez fáj nekünk. Igaz,
372   36   |          kivették szájából a falatot, de nem ez keserít. Igaz, hogy
373   36   |             Róma dicsvágyának adózni, de nem ez ejt kétségbe minket.
374   36   |               mert azon kifoly a vér; de fáj a szégyen, mert az belül
375   36   |              bátorságuk a férfiaknak, de kimondani nem.~Anniust e
376   36   |             nem jól érté ez ígéretet, de Tetrix elérté. S ez mindkettőjükre
377   36   |          jégkeze futott végig lelkén. De hátha akik érte jönnek,
378   36   |              sokszor vérzettek sebei, de nem fájt egy is úgy, mint
379   36   |             lelke lakik, a hadistené; de itt meg kelle törni a szentséget,
380   36   |        Haragudni fog érte a hadisten; de Sabinus előbbvaló az ő haragjánál.~
381   36   |              megbántottalak, az igaz. De rá emlékezhetnél, mennyi
382   36   |            kellett a fészket emelnem; de nem szórtam széjjel, ha
383   36   |                más helyre összerakom. De ide ne tedd többet, mert
384   36   |                  Ismerlek, uram, Tyr; de te is ismersz engem. Tudom,
385   36   |           engem. Tudom, hogy ki vagy, de te is tudod, hogy gyáva
386   36   |            hogy haragszol rám nagyon, de nem engedhetem, hogy megölj.
387   36   |              tégy velem, amit akarsz; de addig ne jöjj rám, hadisten,
388   36   |             arcát néhány óra alatt.~– De hangjáról még ráismernek –
389   36   |           monda a császár.~– Meghalt, de neve él, s azt én viselem.
390   36   |           volt hinni saját szemeinek, de az imperator betűinek nem.~
391   36   |           isten bosszút állt magáért, de a hű szolga mégis boldog
392   36   |          mindig Angres fejedelemnője; de férj és nő nem vált azért
393   36   |          kísérik Annius megbízottjai, de nem bírnak semmi gyanú nyomára
394   36   |         közben, társai közül eltűnik, de gondoskodva van róla, hogy
395   36   |              istennek áldozott ugyan, de egytől sem félt.~*~Annius
396   36   |              a kisebbik gyönge ujját, de azért nem sírt, csak nevetett
397   36   |           sokszor meglesni a hajnalt, de te megtiltottad azt nekem,
398   36   |               vas ellen megvéd a vas, de az eszme és az erény halhatatlan
399   37   |          ötven között lehetett akkor; de nem látszott annyinak, szép
400   37   |              fagylaltot a szakáccsal, de ne legyen közte vanília,
401   37   |              azt mondta hátam mögött, de úgy, hogy én is jól hallottam: „
402   37   |             tegezett. Azzal a nyájas, de bizalmas részvéttel szólt
403   37   |         elképzeltem ezt így magamban, de sohasem mertem úgy tenni.
404   37   |         eszembe jutott minden eszköz, de mindannyi közt legjobban
405   37   |            szép vagyok én anélkül is; de azért csak megszerezte.
406   37   |            tőle; rosszul lettem bele, de a halál nem jön olyan könnyen.
407   37   |      bizonyosan megtakarít magának.~– De hát honnan gondolja azt?
408   37   |  kisasszonynak drága úrbátyja soha?~– De igen, akart többször számot
409   37   |           akart többször számot adni, de én nem engedtem.~– Kár volt.
410   37   |            volt szemeiben, szavaiban; de én nem akartam azt észrevenni,
411   37   |        tisztelem kegyedet, ügyvéd úr, de az ellen úgy hiszem nem
412   37   |      kegyednek semmi – éppen semmi –, de éppenséggel semmi vagyona
413   37   |       rámtámadt:~– Persze, hogy igaz! De az Isten szerelméért, kisasszony,
414   37   |         kinevetnek; én nem tudhattam, de kegyednek kellett volna
415   37   |              kegyed, arról nem tehet; de azért mégis nem kellett
416   37   |        dolgozom, fáradok, nélkülözök, de nem megyek férjhez szerelem
417   37   |           alapjául szolgáló összeget.~De tudtam is takarékos lenni.
418   37   |            együttérzésnek nevezzem-e, de sokszor úgy tetszik, mintha
419   37   |         gentleman tud segíteni magán; de ez a jogom is enyésszék
420   37   |            magát, mint egy acéltükör; de hiszem, hogy oly erős rokonszenv
421   37   |         felmentett az undok vád alól.~De meggyógyított-e ez engem?
422   37   |           mert hisz az lám megvédett: de mit ér nekem a védelem,
423   37   |            vetni, ha ő kívánta volna: de ő nem úgy tett, ő felemelt
424   37   |              vagyok és örökre a tiéd. De e két hónap egy egész örökkévalóság
425   37   |               kívánat őrjöngés tőlem; de te védve tarthatod magadat;
426   37   |             hiszem, hogy teljesüljön; de ha beleegyezel, pár sort
427   37   |            eltávolítám. Magam voltam. De mégis ketten: én és egy
428   37   |             bár nem olyan szabatosan, de értettem jól.~Egész ottléte
429   37   |         nyújtsa – suttogá szelíden –, de egy szavával mégis csak
430   37   |              jött, hogy visszahívjam; de küzdtem vele addig, míg
431   37   |               szóval: „jöjj ma este”. De vajon fogja-e ő ma e levelet
432   37   |                Játszom?~– No, no, no; de énelőttem! Furcsa, hát hiszen
433   37   |              szívem kétségbeesésével; de amidőn tudom, hogy e férfi