Part

 1    5|         Mindkettőnket a véletlen sors hozott oda; én atyámat követtem,
 2    5|           hogy minket hova vet a sors; én nem azt, hogy ő hol
 3    9|       ekképpen a kvártélyozást a sors?~– Oh, uram, bolond história
 4    9|   legjobban esnék az embernek; a sors lám jót akart velem tenni,
 5    9|          kérdezem meg, hogy ha a sors furcsa szeszélye úgy rendelte
 6   11|  praelegálni kellene, nincsen. A sors azonban minden égöv alatt
 7   11|   pattant.~Ily nehezen semmiféle sors sem esett. Ez keserű volt.
 8   13|        irtózat előttük, a biztos sors unalmas betegség; jobban
 9   23|     zászlóit és lövegeit. A hadi sors egy óra alatt ellenkezőre
10   23|     álmodtak. E vezért megadta a sors…~Itt marcona társára mutatott
11   23|         Nem mutatott-e ujjával a sors azon férfiúra, ki választva
12   23| szellemet adá nekünk ajándékba a sors, hogy megfejtve legyen a
13   30|        jövőt.~Egy napon, midőn a sors megsokallta örömeit, ifjú
14   30|          egy fiatal nő, akinek a sors emberismeretet adott?~Oliva