bold = Main text
    Part                                          grey = Comment text

  1    1   |           biztosítá az idegent, hogy ő igen erős szívű, hozzá van
  2    1   |     leánykorára tartoznak. Felelős-e ő énnekem azokért a gondolataiért,
  3    1   |              megyek nőm után, estére ő fog hazajönni a grófnétól.
  4    1   |            felkeltem, és átmentem az ő hálószobájába. Úgy feküdt
  5    1   |       hirtelen összeszorítottam azt. Ő egy percre felnyitotta nagy,
  6    1   |       említék. Intézkedéseim szerint ő is elkésett a temetésről,
  7    1   |              fogok azzal visszaélni. Ő egy csomag levelet adott
  8    1   |            nézett beléjük soha, mert ő nemes lélek volt, aki önmaga
  9    1   |              hozzá. Azt hittem, hogy ő azt hallani fogja. »Amilyen
 10    1   |      gondolat vigasztal, hogy miután ő bosszút állt rajtam itt,
 11    2   |           Minkának az üzenetet, amit ő küldött Tinkának; a szív
 12    2   |        öregúr örömmel ígért mindent; ő is sietni fog vele, hanem
 13    2   |         lármázunk, míg elhiszi, hogy ő tévesztett el bennünket,
 14    4   |           sem oly hős nem volt, mint ő, egyaránt irigylé bátyjától
 15    4   |              mind e tébolygásnak. Az ő ajánlatára azt főzték ki,
 16    4   |             mához esztendőre, amikor ő vissza fog térni, rendezzen
 17    4   |          hosszú nagy kötelet, melyre ő a kemény horgokat kötözte.
 18    4   |            kötelet, mellyel anyja az ő megérkeztének örömére feldíszíté
 19    4   |               Hirtelen kardot kapott ő is; hanem az Hamlet kardja
 20    4   |           gondolá ki, hogy miután az ő neje meghalt, Hamletet elküldje
 21    4   |           Hermotrudához, hogy azt az ő számára nőül kérje.~Hamlet
 22    4   |           király már „várt” reá; míg ő gyönyöre perceit élvezé
 23    4   |            mi lesz Hermotrudából, ha ő elvész? De a bátor amazon
 24    4   |           kellett férjének aggódnia; ő is vértet, páncélt öltött,
 25    4   |              melyből sem Hamlet, sem ő nem tértek vissza.~Ott esett
 26    5   |            oda; én atyámat követtem, ő más parancsából volt ott.~
 27    5   |           tudhattuk egymás hollétét. Ő nem tudhatta meg soha, hogy
 28    5   |             a sors; én nem azt, hogy ő hol marad meg; csak annyit
 29    5   |           mondám Emilnek csüggedten.~Ő egy percig elgondolkozott,
 30    5   |           Ezzel elváltunk egymástól.~Ő elment nyugatnak, én keletnek,
 31    5   |            tőle, ez a betű volt egy „O”. Egy semmi. Tehát azt is
 32    6   |              az urak és a férfiak az ő szolgáik.~Egyszer csak elkezdték
 33    6   |             csak olyan rab legyen az ő palotájában, mint mi kunyhóinkban.~
 34    6   |              elegen jártak utána, de ő egyre sem hallgatott; arra
 35    6   |    engesztelni akarta, szegény, csak ő is osztozott a verésben.~
 36    6   |           sokáig állták a harcot, az ő tegzeik is elröpíték a nyilat
 37    6   |            az uraságnak; voltaképpen ő parancsol, mi vagyunk, akik
 38    7   |             élt abban a hitben, hogy ő ritkaságokat gyűjt.~Hajdan
 39    7   |            nem tudott várni, vagy ha ő tudott volna is, de hitelezői
 40    7   |             március 10-e vagy 20-a – ő rendesen tudta, hogy ezen
 41    7   |      szerezni Thaddeus úrnak.~Őrizte ő aztán ezt az üveget. Dupla
 42    7   |           földre esett, összetört, s ő szegény ijedtében azt gondolva,
 43    8   |              sem engedett várakozni; ő is jött. Ah, közelről valóban
 44    8   |        segített itten; gyönyörű volt ő, szebb minden ideálnál,
 45    8   |              neki, hogy imádom. Erre ő megijedt, és el akart futni.
 46    8   |       szelídebben kezdék hozzá. Arra ő kiengesztelődött, és megnyugodva
 47    8   |              tőle elragadtatásomért, ő könnyezni kezdett, és fájdalommal
 48    8   |              mondtam és sóhajtoztam. Ő nem hagyta gyöngéd figyelmemet
 49    8   |              lábaihoz egy zsámolyra, ő hajfürtjeim közt játszatta
 50    8   |         szorítám e szép fehér kezet, ő aztán odahajolt hozzám,
 51    8   |             én aztán megcsókoltam az ő arcát, de forrón; ő szerelmes
 52    8   |  megcsókoltam az ő arcát, de forrón; ő szerelmes hangon „kedves
 53    9   |                Elhiszem azt – felelt ő ragyogó orcával, melynek
 54    9   |             nem lehet leírni, amivel ő azt mondta: „aztán szeret”.~–
 55   10   |          lenni, hogy vendége helyett ő maga lakol meg; hanem ezért
 56   10   |         azontúl is Párizsban lakott. Ő kegyben állt. – Egyik oka
 57   10   |         előtt, s megvallá neki, hogy ő nem leány, hanem férfi,
 58   10   |         menekvőt-e, vagy önmagát. És ő a menekvőt – nem áldozá
 59   10   |              szobaleánya volna; majd ő rajta lesz, hogy más segélye
 60   10   |             mozdulatára figyeljenek, ő maga pedig a többiekkel
 61   10   |              mondá, hogy készen van. Ő maga sietteté a kapitányt,
 62   10   |           Saint Creux nem jött felé; ő később türelmetlen, féltékeny,
 63   10   |             utóbb annyira ment, hogy ő maga egy ízben, midőn Saint
 64   10   |      tapasztalá, hogy ez nem volt az ő kedvence, nem a leányarcú
 65   10   |             ki lelkét, anélkül, hogy ő maga hallotta volna végsóhaját,
 66   11   |              az én szobámban lakott; ő ugyan azt hitte, hogy én
 67   11   |           akit már más megölt, s kit ő egyszer még meg akart ölni,
 68   11   |           maradtam adósa. Azonban az ő gyávasága miatt újra elcsíptek
 69   11   |            gazdám előtt. Kisebb volt ő, mint a legkisebb ember
 70   11   |        legkisebb ember az országban. Ő lett a Láma.~Engemet is
 71   11   |        megszabadíthatna, hanem ahhoz ő nagy szamár. Ő is fog belőlem
 72   11   |           hanem ahhoz ő nagy szamár. Ő is fog belőlem enni.~Ennyire
 73   12   |             nemének tekintendő, hogy ő tisztelt barátjának e jövedelmező
 74   12   |        áldozatai netalán ordítottak, ő azt mint művészete iránt
 75   13   |     tudományt; elég az oda, amennyit ő tud; akinek több van, az
 76   13   |          felolvasta a catalogust, az ő neve után nem várták, míg
 77   13   |            őt hívatták, egyenesen az ő számára tartogatott szerencse
 78   13   |              is volt. Mind nem bánta ő azt; asylum volt ez őrá
 79   13   |           kétlábú teremtések, akiket ő verhet meg azért, hogy nem
 80   13   |            leány közül valamelyik az ő számára született, de melyik?
 81   13   |            magával hozza; akkor majd ő is hizlal disznót…~Átkozott
 82   13   |              ebben a Bergengóciában?~Ő bizony azért is fog sertést
 83   13   |           mint egy városi szenátort. Ő nem nevetett.~– Már most
 84   13   |         tíznek is dolgot adott, hogy ő egymaga be ne feszítse azt
 85   13   |             adott volna azt kivenni, ő kiemelte a tíz körmével.
 86   13   |   Geographiájában az a falu, melyről ő tapasztalás szerint ne tudná:
 87   13   |       kereket kiemelni a kátyúkból), ő pedig jött utánunk gyalog
 88   13   |            igyekezve.~Én ráismertem, ő persze énrám nem.~A peregrinus
 89   14   |          sokat használtak vele neki; ő csak nem tudott ahhoz a
 90   14   |       szempilláit és ajkait, s akkor ő fel fogja nyitni szemeit,
 91   14   |         viselje addig gondjukat, míg ő Mekkából visszatér, mit
 92   14   |           Esztendő is elmúlt már, és ő mindhiába várt; olyan koporsó,
 93   14   |         szórtak a tolakodó nép közé, ő csak a ravatalra nézett.~
 94   14   |               valóban hasonlított az ő Eminhájához. A halál nagy
 95   14   |              az arcokat egymáshoz.~– Ő nincs meghalva! – kiálta
 96   14   |            fel bírja azt támasztani, ő is megörült, s még ő maga
 97   14   |     támasztani, ő is megörült, s még ő maga csinált neki helyet
 98   14   |            nem azon hatás volt, amit ő várt, a nép zúgott körüle;
 99   14   |          Hodzsia, s jelenté, hogy az ő gyűrűje a megholt nagy mester
100   14   |           annyiba vehette, mintha az ő szívének lett volna szánva.~
101   14   |            jutott, hogy hasonló bűnt ő követett el valaha. Aztán
102   14   |             még azt is elmondá, hogy ő maga volt a tündér, ki éjszaka
103   14   |              eszét és életét veszté. Ő maga lopta el a sírból Eminha
104   14   |               A büntetés neme új, és ő kóstolja azt meg maga legelőször.~
105   15   |       váltottam ígéretemet, már most ő lássa, ha olvasói kétségbe
106   16   |           ts-házban). A nagyvilágban ő volt a társaság bűnbakja,
107   16   |       valószínű dolog. De mindezeket ő éppen fel sem vevé, sőt
108   16   |         megbántója ellen feltüzelni.~Ő volt az, ki soha színházban
109   16   |         ludat csinált Bankó öcsém az ő áldott feleségéből, valahányszor
110   16   |    claqueur-chef lett volna, mely az ő pas de merveille-jeit halhatatlanítani
111   16   |          lélegző Ludmillának, melyet ő azonban – dicséretére legyen
112   17   |       váltottam ígéretemet, már most ő lássa, ha olvasói kétségbe
113   18   |           ts-házban). A nagyvilágban ő volt a társaság bűnbakja,
114   18   |       valószínű dolog. De mindezeket ő éppen fel sem vevé, sőt
115   18   |         megbántója ellen feltüzelni.~Ő volt az, ki soha színházban
116   18   |         ludat csinált Bankó öcsém az ő áldott feleségéből, valahányszor
117   18   |    claqueur-chef lett volna, mely az ő pas de merveille-jeit halhatatlanítani
118   18   |          lélegző Ludmillának, melyet ő azonban – dicséretére legyen
119   19   |               Mind ismeritek, te is, ő is, én is; sóhajtoztatok
120   19   |   sóhajtoztatok utána eleget: te is, ő is, én is; de olyan szerencsés
121   19   |            annál inkább akarja. Hogy ő bizony lóhalálában nem akar
122   19   |          egyenesen a bálba. Meg hogy ő mennyire szeret este utazni,
123   19   |          volt benne, mint egyedül az ő szeretetreméltó capricea,
124   19   |     szeretetreméltó capricea, ami az ő mignon fejecskéjében született
125   19   |          resolváltam magamat, amiért ő megengedte, hogy átellenében
126   19   |           nagyot zökkent a kocsi, és ő felébredt, akkor kérdezett
127   19   |              bolond az a kocsis; hát ő nem szegény legény?~– Igenis;
128   19   |        csendesen hajtson utána, majd ő előtte megy gyalog, s mutatni
129   19   |         elátkozott csárda felé; mert ő azzal fenyegetett, hogy
130   19   |            szerencsésnek érzi magát. Ő most itt a gazda, neve Fekete
131   19   |            mondja, kinek hívják; már ő felelt is: „Én gróf Repeyné
132   19   |            volt. A grófné egészen az ő hatalmában; a fickó úgyis
133   19   |          utasítottam őket, húzzák az ő dalát.~A grófné nem sokat
134   19   |           kérette magát; elkezdte az ő gyönyörű szép syréni hangján
135   19   |              tapsolt; hanem már most ő tanítja egyre a grófnét,
136   19   |       tanítja egyre a grófnét, ez az ő nótája.~A vad gazember aztán
137   19   |           három ismerősnek mondta el ő maga, hogy mi történt vele.
138   19   |             megfosztott.~Azért mégis ő volt a legszebb asszony
139   19   |             asszony a bálban. És ezt ő jól tudta, különben minek
140   19   |     újdonságot neki.~– Ejnye – szólt ő, végigolvasva az ítéletet –,
141   20   |            gyanakodott volna? Hiszen ő siket és néma.~Azonban Mustafa
142   20   |          fenntartá a roskatag trónt. Ő volt az, ki Egyiptom lázadó
143   20   |        oázoknál, szétszórva hagytak; ő emelte azt a pompás könyvtárt,
144   20   |        alemün!” (Istentől jő a kegy, ő az úr minden felett.)~Erre
145   20   |             a fényt, dicsőséget; mit ő szerzett, mind neki engedte,
146   20   |           elhitette Mustafával, hogy ő uralkodik, pedig a gyönge
147   20   |      piaszterrel szaporodott, ami az ő érdeme volt.~És azt nemcsak
148   20   |          ország sorsa felett, mintha ő maga volna a padisah.~Íme
149   20   |              szolga, aki csak por az ő ura előtt.~Nagy Fridrik,
150   20   |         Gondolá, hogy titkát egyedül ő maga tudja még. Holnap reggel
151   20   |              a nagy fejedelem, ki az ő szolgáinak egyikét szövetségre
152   20   |         egyedül látják magukat.~Csak ő tudta, hogy mi történt.~
153   21   |             ifjú volt a társaságban; ő volt az Adonis, a bálkirály;
154   21   |         honnan a baronesse elindult, ő meg akarta köszönni táncosának
155   21   |            versenytársa fölé emelte; ő lett a lyon-királya a jó
156   21   |           nővel táncolta. És valóban ő maga is dicsekedett vele,
157   21   |             fölött, s legelébb is az ő baját felejtették el. Nem
158   21   |            jövendőbeli árendáit.~Ott ő elkezdett különös kegyence
159   21   |     újdonságot? A canaille! Hogy mer ő arra a vakmerőségre vetemedni,
160   21   |          rövidlátó, azt mondta, hogy ő bizony verekedni csak tollal
161   21   |             tőle!~De hogy megrettent ő attól, midőn az kilépett.
162   21   |            volt játszva. Rég kereste ő az alkalmat, hogy Asztolfba
163   21   |            olyan jól volt ásva, hogy ő saját maga jön fölkeresni
164   21   |          akivel találkozni nem akar, ő maga hívja azt ki fegyveres
165   22   |              dicsekszenek, mintha az ő találmányuk volna – hogy
166   22   |     lehetne-e valaki boldogabb, mint ő volt?~– Íme, ez mind a tied,
167   23   |             beteg lett miatta, pedig ő meg nem gyógyított senkit.
168   23   |             sem szólt semmit. Ah, az ő szép csengő hangja nem volt
169   23   |          Laurenziát; de csak mondák, ő nem mutatta azt előtte,
170   23   |        romlott kőfalak kijavultak az ő szavaira, mint a mesebeli
171   23   |            minő fény van feje körül? Ő az égből szállt le hozzánk.
172   23   |             égből szállt le hozzánk. Ő a Libertador! Kiáltsátok,
173   23   |          Gideon nem kiáltott semmit; ő szerette volna inkább meggyújtani
174   23   |              a várvédőket. Mintha az ő arca lett volna a nap, olyan
175   23   |          hogy elvesztém a magamét. – Ő értette, hogy mit mondott.~–
176   23   |              a sokaságon. Érzé, hogy ő jogosítva van magát többnek
177   23   |               folytatá Bolivár –, az ő hűtlenségük, kegyetlenségük
178   23   |           éle a mi fegyverünknek, az ő tetteik emléke ad kettős
179   23   |            hogy hitt neki. Látjátok, ő oly ártatlan jó ember, hogy
180   23   |            hős Jose Antonio Paez. Az ő hívására előjöttek félelmes
181   23   |              lehet a hősnek, mint az ő szíve? Pillanat múlva az
182   23(1)|             győzhette le őt, mert az ő lova rossz, Paezé pedig
183   23(1)|           Paez lován, legyen szabad; ő csak egyedül fogja üldözni
184   23   |            ismerni mindenkinek, hogy ő valamennyi ittlevő caballero
185   23   |       kiáltását, hanem fusson, ahogy ő parancsolja! Ha ezt teszitek,
186   23   |              is az ellenség, mert az ő állása haditerünk csomója;
187   23   |         haditerünk csomója; ehelyett ő, egész hadával együtt sietve
188   23   |             hozzá szóltam, szeretett ő engem. Nem mondtuk egymásnak,
189   23   |         mellett, hogy egy évig, amíg ő diktátor leend, neje nem
190   23   |             maradok a haza előtt, az ő igaz szíve felől.~A patrióták
191   23   |          meglágyítá leányának szava; ő is odament Bolivárhoz kezet
192   23   |       diktátor – tehát légy fiam. Ha ő azt mondta – legyen úgy.
193   23   |       békével határunkon túl, és azt ő tevé jól, és ennek neve
194   23   |            őt, hogy elvesszen; hanem ő észrevette szándékodat,
195   23   |  nemzetgyűlés tagja.~– Akárki legyen ő, e pillanatban semmi más,
196   23   |             Senki sem szólalt föl az ő védelmére, legföljebb azon
197   23   |            mindenki.~– Az én leányom ő… – suttogá az öreg Esteban.~–
198   23   |     Laurenzia.~– Ezt a napot nem éri ő meg – szólt keserűen közbe
199   23   |             megsiratom… Akkor meghal ő! Ha kérésem megtagadja a
200   23   |      mindenütt egyenlővé tevé. Ez az ő fájdalmuk, de ez az, mely
201   23   |             mindig így öltözik, mert ő igen kegyes ember. Meg ne
202   24   |            Apulia minden községén, s ő maga fegyveresen lovagolt
203   24   |   imádkozzanak a császár életéért, s ő maga is jelen volt az imán,
204   24   |            férjétől tanult harcolni. Ő is, mint Guiscard, egyik
205   24   |            hajói hosszú félkörben az ő rabgályáit vontatva maguk
206   24   |           itt Guiscard táborában, az ő sátorában, az ő karjai közt.~
207   24   |        táborában, az ő sátorában, az ő karjai közt.~Violanta az
208   24   | szerencsésebb volt Guiscardnál, mert ő rátalált a csata hevében
209   24   |             micsoda ajándékot kapott ő Komnéna Annától, s mit nyert
210   26   |            fog lemenni a torkán, sem ő nem fog kimenni ebből a
211   27   |          hanem abból a kincsből, mit ő Benavides rablótanyáján
212   27   |             Robertson azt hivé, hogy ő most igen komoly, józan
213   27   |             meglepően hasonlított az ő álomképéhez, s attól mégis
214   27   |         letelt a fogadott gyászév, s ő kilépett a kolostorból.~–
215   27   |             hogy az a tünemény, akit ő valami túlvilági lénynek
216   27   |             mélyebbre csalogatták az ő sötét szemei.~Egyszer Robertson
217   27   |       lábaihoz tenni, mert azon alul ő szóba sem áll veled.~Robertson
218   27   |             elsötétült minden; akkor ő is elvágta a dereglye kötelét,
219   27   |       tizenöt Georgessal a pataknál. Ő maga a hajó kormányán állt,
220   27   |       valóban olyan volt, amilyennek ő leírta; kívül zord, elijesztő
221   27   |            ez a négy – az előőrs…~Ha ő hadat viselt tengerészei
222   27   |         pillanatban lelövik… Azonban ő minden percben ura volt
223   27   |              rosszat gondoltak, lám, ő szépen gondoskodik az elázottakról;
224   27   |            feledtek-e valakit ottan, ő mégis csak hű cimbora!~A
225   27   |           van a kormánynál, elég, ha ő vigyáz, szemére húzta a
226   27   |           kísérni többé, őrizze most ő maga az üres hajót.~Mikor
227   27   |              volt felőle, hogy az az ő szép szeméért történt.~–
228   27   |            szólt bele a társalgásba, ő ült egy zsámolyon és merengve
229   27   |         szólt rá Robertson, és akkor ő is gondolta magában, hogy
230   27   |           köpcös ember elmondá, hogy ő Thomson kapitány, tulajdonosa
231   27   |         tengeri kutyavadásznak, hogy ő egy vállalkozó kereskedő
232   27   |             Saypan-sziget mellett, s ő kénytelen volt azt a tengernek
233   27   |            sem szabadult a szárazra; ő egy csónakon kereskedelmi
234   27   |        hajójával e munkára, jutalmul ő és társa ötszázezer dollárt
235   27   |             azt mondá, hogy már most ő fogja magára vállalni az
236   27   |            kihajítá a tengerbe, hogy ő se legyen kevésbé halandó,
237   27   |           nagyravágyó embernek, mint ő, akit ember meg nem ütött
238   27   |             elgondolta magában, hogy ő, ki ez átkos vagyonért annyi
239   28   |            azt a gondolatot, hogy az ő kicsi férje azzal a szelíd
240   28   |         szelíd ábrázattal vad ember, ő pedig vad asszony: vadember-család,
241   28   |             fürtös fejecskéjét, hogy ő nem tud semmit.~– Azt mondja
242   28   |              pici asszonykának, hogy ő soha, soha nem volt kicsi
243   28   |             világ? Azazhogy elmondta ő azt mindennap valakinek,
244   29   |             dacára; nagyobbra nézett ő. Az udvarnál járni, a birodalmi
245   29   |             fényben ragyogni volt az ő óhajtása. Ott építtetett
246   29   |           érti. Ha jó kedve van, azt ő nem oszthatja meg velem,
247   29   |             könnyen ment az oktatás: ő igen alkalmas tanítvány
248   29   |              az a der, die, das. Azt ő igen mindegynek találta.
249   29   |              megfordítva adni, ahogy ő azt kigondolta; szabály
250   29   |             lépni, amíg alszik, mert ő mindenkit személyválogatás
251   30   |          lássák; elég baj neki, hogy ő maga látja.~Ügyesebb találgatók
252   30   |        marquis-nak is fülébe jutott. Ő vette észre, hogy a hír
253   30   |              azok azt állítják, hogy ő meg egy fiatal hercegbe
254   30   |          valami meghívott lelkész, s ő boldog szerelmében feledte
255   30   |           kiengesztelje. Merthogy az ő atyafiságának is van oka
256   30   |        gyémánt az igazi szerelem, az ő számára még ritkábbá lett
257   30   |     kinevetik, s aztán elfeledik; de ő a világ zajos közepén nyitott
258   30   |           jelen voltak, s körülbelül ő rendezte az egész tréfát,
259   30   |             megkísérté a szerencsét. Ő minden szerepre készen volt.
260   30   |              a jó világ hiszi, akkor ő is tudni fogja, mit tegyen.
261   30   |            marquis értette a dolgot. Ő „csak” vagyonát ajánlá fel
262   30   |         sejthette, hogy a szív, amit ő nem tud felnyitni, bizonyosan
263   30   |       rejtegette, ápolta őt, egyedül ő ismerte menhelyét. A férj
264   30   |          Malmont is reszketve nyúlt, ő mosolyogva; meggyőződött
265   30   |        szobájába, mert rosszul lett; ő egyedül akar maradni. A
266   30   |              aki ezt ki tudta állni. Ő reggelig eljárkált abban
267   30   |      találták el azt a képet, ami az ő lelke előtt jár, csak néhány
268   30   |             a hivatalnok előtt, hogy ő első feleségét megölte.
269   30   |           neje kezében vannak, kinek ő azokat egykor őrült szerelme
270   30   |         halálosan gyűlöli. Legyen az ő öröme teljes.~A rendőrfőnök
271   30   |    ismeretlennel, elmondá neki, hogy ő védetni nem akarja magát,
272   30   |          szép beszéd által tüntetni, ő kész előtte az egész bűneset
273   30   |              Sejtem – mondá Oliva. – Ő följelentette magát mint
274   30   |       epilepticus roham szállta meg. Ő drasztikus szerekhez folyamodott,
275   30   |        bizalommal e derék férfiúhoz, ő szívén hordozandja az ön
276   30   |              magát és esküdött, hogy ő gyilkos, annál jobban hittek
277   30   |             hogy végezzék ki, hiszen ő azt megérdemelte.~Oliva
278   30   |         felett; akkor azok lettek az ő urai, akkor lehetett hallani,
279   30   |         nyugalmasabb betegekre, mint ő, nem is figyelhettek akkor;
280   30   |         zivatar húzódott: ez volt az ő természetes védője, útmutatója.
281   30   |        gyümölcs félérett volt már, s ő elég éhes, hogy azt egész
282   30   |              felrakták, elvitték: az ő rejtekhelye érintetlen maradt. –
283   30   |              megint éjszaka lett, és ő megint futott odább, s azután
284   30   |            régi római sarcophag, mit ő díszítménynek állíttatott
285   30   |      ugyanazon arcot és alakot, akit ő a sírba letett, és aki most
286   30   |             ugyanazon arc; mert akit ő eltemetett, az szomorú,
287   30   |            férj.~Egészen olyan, mint ő, de mégsem ő!~A hölgy odafutott
288   30   |             olyan, mint ő, de mégsem ő!~A hölgy odafutott a sírkőhöz,
289   30   |             És így én nem lehetek az ő gyilkosa. Élt, amidőn téged
290   30   |          sietett. Elmondá neki, hogy ő marquis Malmont második
291   30   |        prefét arcából láthatta, hogy ő nagyon restell erre a kérdésre
292   30   |             e téveszme az volt, hogy ő megölte nejét. Erre az ifjú
293   30   |            védelmezhetni ügyét, hogy ő csak egy hullát lopott el,
294   30   |        hullát lopott el, s az életre ő imádkozta, ő segítette vissza;
295   30   |             s az életre ő imádkozta, ő segítette vissza; nélküle
296   30   |        Minden szem, minden látcső az ő arcához volt fordulva, de
297   30   |              Isten adta e nőt őneki, ő hivatkozik az Istenre és
298   30   |            történt volna e nővel, ha ő el nem rabolja őt a sírból,
299   30   |           ami annak arcán virul – az ő saját életének fele.~Mikor
300   30   |              valamit kérdezett tőle, ő vállat vont rá, s azt felelte,
301   30   |            állni bizonyítékaival, az ő mérgezési elismervényével,
302   30   |             puszta világosságtól; és ő készen is volt igen furfangos,
303   30   |             ott lerogyott és meghalt ő is.~Csak a szíve szakadt
304   30   |              más.~Jól mondá, hogy az ő életük annyira egy, hogy
305   30   |            rajta. A többiben csak az ő akaratát hajtá végre Oliva.
306   32   |            ideálképével megtelik. Az ő szíve is telve volt egy
307   33   |           azon módon ad által, ahogy ő hátrahagyta; birkákat, lovakat,
308   33   |         amilyen nagy teher nyomja az ő lelkét.~Szép, csak a nyakamat
309   33   |            Ott áll már az őr – mondá ő egy alakra mutatva, ki egészen
310   33   |            neki, s azt képzeli, hogy ő a lapponiai király! Hahaha.~
311   33   |           mondtam neki valamit, akár ő mondott nekem valamit, mindenre
312   33   |          kedvéért: ne szivarozzam az ő jelenlétében.~Én rögtön
313   33   |        vadász úgy bánt velem, mintha ő volna az én gazdám, a komornyikomat
314   33   |            aki nem tehet arról, hogy ő szerencsétlen?~Az is megfordult
315   33   |         lehetek kevésbé jámbor, mint ő.~Vagy eladjam a jószágot
316   33   |              Azazhogy vizet – felelt ő kacagva.~– Nem tettél mérget
317   33   |  panaszkodott a cselédeknek, hogy az ő gazdája aligha meg nem bolondult
318   33   |           legmagasabb vágya, hogy ha ő olyan piros frakkot viselhetne,
319   33   |             elhitesse vele, hogy nem ő most a megnézésre legméltóbb
320   33   |              ha elgondolta azt, hogy ő a lapponiai király!~Kivált
321   33   |           neveztem el), hogy emeljen ő is egy puskát a vállára,
322   33   |              királyának tisztelni az ő urát, az orosz cárt.~Hanem
323   33   |    elegyedtem vele, az sült ki, hogy ő százszorta jobban ismeri
324   33   |           hozzá. Éppen este volt, az ő szobájában a szokásos Davy-féle
325   33   |           habozott, azt mondta, hogy ő ezért pénzt nem fogadhat
326   33   |               mikor és hogyan jutott ő e kínzó rögeszméhez. Egyszer
327   33   |            tudta fejéből verni, hogy ő mindig azt lehelli vissza.
328   33   |      tiszttartó azt válaszolta, hogy ő semmiről sem tud semmit,
329   33   |        elküldte volna szolgálatából. Ő maga is igen csodálkozott
330   33   |             tőle, s azt mondta, hogy ő jól tudja a titkot, de kér
331   33   |           felolvadt foltot: ott ment ő ki.~No, ez legalább költői
332   33   |             étel, mint más embernek. Ő már sokszor találkozott
333   33   |              tündéremnek nyújtottam. Ő megízlelte azt, s azt mondta
334   33   |          bizonyítványom van rá, hogy ő itt volt: itt ült mellettem,
335   33   |     megkínáltam, hogy üljön le, amit ő el is fogadott. Szívdobogva
336   33   |           fenyegeti, éppen úgy tudja ő is énekhanggal értetni meg
337   33   |            túl járó munka volt, amit ő elkövetett. S miért tette
338   33   |            elkövetett. S miért tette ő mindezt? Azt mondá: ha e
339   33   |             lapponiai királyt, ki az ő potentátjának segélyére
340   34   |            azt felelte szegény, hogy ő Medea, az a hajdani görög
341   34   |            akihez visszakívánkozik?” Ő azt felelte: nincs. – „Van
342   34   |         jövendő sorsa iránt?” – Hogy ő nem tud. – „Tehát akarja,
343   34   |            vont a vállán. – Bánja is ő.~– Én tehát nőül vettem
344   36   |       véleménnyel volt, hogy azok az ő szivacsai, kik a nép zsírjából
345   36   |             magukat, s akiket azután ő egyszerre kifacsar.~Ezek
346   36   |          rejtve a föld alá, s azokra ő rávezetheti a győzteseket.~
347   36   |              hogyne sírt volna, hisz ő is, bárha Róma híve, de
348   36   |             nejéhez; egy nőhöz, akit ő szeret és aki bizonnyal
349   36   |       bizonnyal özvegy fog lenni, ha ő elhallgatja, mely sírban
350   36   |        mutassa meg nekem, hol van az ő sírja, hogy odamenjek és
351   36   |              falaktól is, hogy ahova ő lép, ott rengjen a ház.~
352   36   |             mutatni az elbukás után, ő még nagyobbá lesz a kegyelmezésben.~
353   36   |          szabad.~Nem inkább halott-e ő, ki ül a sír felett, mint
354   36   |              de Sabinus előbbvaló az ő haragjánál.~Tetrix a csillagok
355   36   |          keselyű által vágott kör az ő feje körül van kerítve,
356   36   |             Tetrix nagyot sóhajtott. Ő tudta, mit értett azalatt
357   36   |         személyesen akarom fölkérni; ő helyeselte szándékimat;
358   36   |          taktikájában vitette magát, ő gyalogolt zsellyeszéke mellett,
359   36   |   imperatortól kértél, hanem többet: ő nemcsak a holt férj nevéről
360   36   |             lehet fejezni az életet.~Ő is szívéhez szorítá a nőt;
361   36   |        mesélgetve, hogyan szokták az ő nemzetbeliek a bölényt megkeríteni;
362   36   |     parancsot fogok adni, hogy mikor ő üldözésedre indul, társai
363   36   |      megtudod a titkot, hová szokott ő eltűnni e vadászatok alkalmával.~
364   36   |           melyet a bölény vett.~Most ő is visszafordult, s utána
365   36   |          kérte, hogy hadd szólhasson ő az imperátorral. Azt hitte,
366   37   |           kedvét fogom majd keresni. Ő bizonyosan valami jókedvű
367   37   |           üdvözöljem Sz** urat.~Erre ő is megfogta kezemet, s hidegen
368   37   |              csókolni nagybátyámnak; ő engedte azt. Valóban úgy
369   37   |            csak tízzel volt öregebb.~Ő eltávozott; én pedig siettem
370   37   |          ragadtatva játékomtól, hogy ő sohasem hallott annál fölségesebbet;
371   37   |         néztem hol a játékot, hol az ő arcát. Úgy illett egymáshoz
372   37   |          odatartottam fejemet hozzá; ő azonban elfordult és tovább
373   37   |     háziállatkáknak bolondja voltam; ő majd egy pár elválhatatlant,
374   37   |          most sokan azt hiszik, hogy ő férjem. Pedig nagybátyám.~
375   37   |          éppen azon a széken, melyen ő, s kezemet vállára téve
376   37   |              és fejemet odahajtva az ő fejére. Olyan sokszor elképzeltem
377   37   |          tovább is szomorú maradtam; ő leült mellém, s kérdezé,
378   37   |          hiszi azt, Jenny? – kérdezé ő reszkető hangon.~– Mert
379   37   |            nem mondja meg, miért az.~Ő nem felelt rá semmit, csak
380   37   |             előtte a pamlagon.~Ekkor ő megfogta kezemet, és azt
381   37   |             vacsoránál, a páholyban; ő ismét hallgatag volt, hideg
382   37   |            attól a gondolattól, hogy ő szépnek fog találni, gyötrelem
383   37   |          ajtó alatt átcsúsztattam az ő szobájába, s azzal ágyamra
384   37   |           hogy ne tetszeném Sz**nek.~Ő arra összecsapta kezeit.~–
385   37   |           urabátyja; hidegvérű ember ő, jól ismerem; pénz az istene;
386   37   |          ismerem; pénz az istene; ha ő kegyedre elkölt tízezer
387   37   |         háromemeletes ház az övé, az ő nevéről is hívják; mikor
388   37   |        együtt igen jól kifőztünk.~Az ő terve az volt, hogy egy
389   37   |        tízezer forintról előre, amit ő azonban rögtön összetépett,
390   37   |         fogok visszamenni többet; ha ő erőszakolna talán rá, akkor
391   37   |        birtoka volt, hogy a házat az ő nevéről hívja az utcai közönség
392   37   |           szerzett birtoka. Kegyedet ő saját költségén nevelteté,
393   37   |       kérdezém, hogy igaz-e ez, mire ő haragosan rámtámadt:~– Persze,
394   37   |          tőle ajándékba kapott, mert ő gavallér ember, aki nem
395   37   |         Olyan szépen beszélt hozzám. Ő volt az egyetlen ember a
396   37   |             Szálli kisasszonnyal; az ő neve alatt nyissanak pipereárusboltot,
397   37   |         voltak, s miknek eladását az ő szívességére bíztam. Egy
398   37   |               és az igen szép opera. Ő már többször hallotta, s
399   37   |             posta, aminek a vevényét ő írta alá; a levél ötezer
400   37   |              s ne gyanakodjam benne. Ő engem látott egyszer, most
401   37   |         minden lépésemre vigyáz, míg ő ezennel becsületszavát adja,
402   37   |              oda nem fordítom, ahová ő kívánta.~Azzal összetéptem
403   37   |        nappalom, álmom és gondolatom ő volt: magam elé képzeltem
404   37   |              volna magamat vetni, ha ő kívánta volna: de ő nem
405   37   |               ha ő kívánta volna: de ő nem úgy tett, ő felemelt
406   37   |            volna: de ő nem úgy tett, ő felemelt engem, ő megszabadított,
407   37   |              tett, ő felemelt engem, ő megszabadított, mentőkezét
408   37   |            egyedül voltam Szállival; ő pedig oly körülményesen
409   37   |        vesztettem el zsebkendőmet és ő megtalálta azt, hol ültem
410   37   |        embert; nem tettem úgy, ahogy ő mondá: nem hívtam cselédeimet
411   37   |         tőrben; és végre abban, hogy ő nem lehet csalárd, ki oly
412   37   |          felelet. Kinyitám az ajtót; ő belépett; oly sötét mégsem
413   37   |           pamlagon foglaltam helyet.~Ő illedelmesen leült, s igen
414   37   |          szavára valamit válaszolni.~Ő igen nyugodtan beszélt.
415   37   |        kevesebbet kockáztattam, mint ő – ő minden vagyonát, én
416   37   |    kevesebbet kockáztattam, mint ő – ő minden vagyonát, én minden
417   37   |            Csak három szót – suttogá ő –, csak ezt a mondást: I
418   37   |         cánnot…~– I cánnot? – rebegé ő szomorúan. – Önnek igaza
419   37   |              este”. De vajon fogja-e ő ma e levelet keresni? Kezéhez
420   37   |              Ne utazzál még holnap”. Ő gyöngéden ajkaihoz szorítá
421   37   |  átellenemben.~– Ah, oda nem – szólt ő nevetve –, nem szeretnék
422   37   |        Sértegetni, gyanúsítani akar. Ő is azt hiszi, amit a világ,
423   37   |           szeretője vagyok, csakhogy ő sem tud semmit, valamint
424   37   |        féltékennyé.~– Ah! – nevetett ő, különösen nézve szemem
425   37   |       engemet kínzani kezdett. Tudna ő valamit talán? Azért jött
426   37   |            felé kezdtem nézni.~Ekkor ő odahajolt hozzám, s halkan
427   37   |           jöjjön; hiszen mit tartana ő tőlem, egy nyomorult gyönge
428   37   |           nagybátyám bérence volt, s ő tudósította azt minden léptemről
429   37   |              léptemről és szavamról; ő lopta ki gondolataimat naplómból;
430   37   |             gondolataimat naplómból; ő volt az, aki naplómnak elégett