bold = Main text
    Part                                            grey = Comment text

  1    1   |                Fáradt vagyok; egy hete már hogy nem aludtam. A jobb
  2    1   |               keletkeztét. Egy hét óta már harmadszor tért az vissza,
  3    1   |         lelkembe, hogy hátha e levelek már akkoriak, midőn jogom volt
  4    1   |              hogy miről álmodik, midőn már az enyém volt. Felbontottam
  5    1   |              azt is csak reggel vettem már észre, midőn megszáradt
  6    1   |             meggyilkolá. Nem emlékezem már rá, hogy mit cselekedtem
  7    1   |              őt ébreszteni, de annyira már igen, hogy elkezdtem beszélni
  8    1   |                 a kín is kiújult; most már harmadszor ostromol, s nekem
  9    2   |             maradt. Nem is bánta volna már, ha férjhez vennék mind
 10    2   |           másik?~– Azt én is gondoltam már.~– Mert azt mégis meg kellene
 11    2   |              vele, hanem hát mondjátok már most meg külön, hogy melyik
 12    2   |            Bratanszkyhoz. „Vivát!”~Na, már most két hét alatt minden
 13    2   |               baj a főfiscus bácsi, az már mindent megíratott; a dispensatiót
 14    2   |               tévesztett el bennünket, már most írasson mindent újra.~
 15    3   |       harcokban nevelkedett; mint ifjú már réme volt a félhold martalócainak
 16    3   |      palotájában, s kimondá, hogy most már nem Rochas gróf, hanem akárki!
 17    3   |            vissza.~Mindenki vérig volt már sértve azok közül, akik
 18    3   |                király –, sokan mondták már ezt nekem! – S azzal negédesen
 19    3   |              mindennap nézte, ártott-e már az égető nap arca szépségének;
 20    4   |                 és gyilkosához.~Hamlet már ekkor felnőtt ifjú volt,
 21    4   |       mindenféle mezei virágból.~Amint már a tengeren voltak, Hamlet
 22    4   |          hasztalan, odabenn nem talált már egyebet, mint elhamvadt
 23    4   |                mondák neki, hogy annak már fölösleges minden egészség,
 24    4   |                teljesítésre várt, most már egy halottnak adott szó
 25    4   |              képeket s azok mondatait, már akkor a szánalom szerelemmé
 26    4   |              őt magától. A brit király már „várt” reá; míg ő gyönyöre
 27    4   |           karján hozva. Mindent tudott már. Nem jött sírni, panaszkodni,
 28    4   |               Amint a hajnal szürkült, már harsogtak a király seregének
 29    5   |                tőlem, a másik hónapban már nyugtalanul vártam a holdtöltét.
 30    5   |     szívszorító neme fogott el. Bántam már, hogy ezt láttam, mert egészen
 31    6   |            szűz, jobbkezét is levágták már, balkézzel forgatja kardját;
 32    6(1)|                rómaiak idejében is élt már az a hit, hogy a hüvelykujj
 33    7   |           mikor holmiját elárverezték.~Már az igaz, hogy annyi ócska
 34    7   |          visszahökkenek. Láttam én ezt már valahol… Egy borzas szkítafej
 35    7   |      hadijesztő alakot festettem.~Most már világos volt előttem minden.
 36    7   |            érte.~Ha tudta volna, mikor már készen volt vele, hogy egy
 37    8   |                rólam a lorgnonját. No, már ahhoz nagy világbeli járatlanság
 38    8   |             szeme fénye elveszett.~No, már kérem alássan, én láttam
 39    8   |          Arthurral Magyarországról, ki már tíz éve itt lakik. Az első
 40    8   |                hogy azt a színpadot én már valahonnan ismerem. – Ugyanaz
 41    9   |               formájából kivehetém, ez már mind megtalálta azt az igazságot,
 42    9   |          Schirting Sándor.~– Ah, tudom már, Debrecenből.~– Nem, hanem
 43    9   |          látatlanba adósságot.~– Ejnye már! De csak többet ér a feje,
 44    9   |                 nyolc fogamat húzattam már ki belőle. Tavaly karácsonyi
 45    9   |             fájóst meg két épet. Ezzel már most kevesebb van belül.~–
 46    9   |              akkor nem ismertem.~– Ezt már igazán csodálom.~– No, hát
 47    9   |            károsított volna. Képzelje, már ki voltak hirdetve, gyűrűt
 48    9   |              képes és semmim sincs. És már most azután legyen gondom
 49   10   |          szabadságdala a nép ajkán élt már, s kit igen szép tehetségnek
 50   10   |          kijárást.~Szerencsére a kapuk már be voltak zárva, a kutatók
 51   10   |            menekülhetsz.~E pillanatban már ajtaja előtt csörömpöltek
 52   10   |            vissza várkastélyára, midőn már messze hagyták azt. Ezóta
 53   10   |             egykor annyi szomorú, most már annyi kedves emlék kötötte.~
 54   10   |        elhallgatott a világ.~Josephine már egészen letett róla, hogy
 55   10   |            leányöltözetében – csakhogy már régen meghalva.~Lábainál
 56   11   |              lakom az övében, de erről már bizonyost nem mondhatok,
 57   11   |                             II.~Voltam már úr is, szegény is, s ha
 58   11   |      gyűlölettel viseltettem mindenha.~Már ez velünk született ellenszenv.
 59   11   |          juhász, a fiú verve sem nőtt, már kamasz volt, s még mindig
 60   11   |           Jankónak csúfolták. A juhász már el akarta verni.~Ekkor egy
 61   11   |                haldokló alguazil, akit már más megölt, s kit ő egyszer
 62   11   |         kedvéért le akarták bicskázni, már táncolták körüle a tám-támot,
 63   12   |          aludtak, vagy részegek voltak már.~Senor Juan szerszámai között
 64   12   |          azontúl mi lett belőle? Arról már nem értesültem; hanem hogy
 65   12   |            bélyeget a bal pofáján – ez már bizonyos.~
 66   13   |              idején előállt vele, hogy már most megmutatja, mit tud,
 67   13   |       megtanulni; a tanárok restellték már látni, s eresztve eresztették
 68   13   |               csakhogy ne példáskodjék már előttük. Mondhatták volna
 69   13   |              hogy majd domine Sust, ha már nagyon megunták mind a kilenc
 70   13   |                is, mert azok is tudják már, hogy sumra nem következik
 71   13   |                 Minden ember úgy hívta már őt, és nem volt sem hatalom,
 72   13   |             keresztvasait.~Végre mikor már szakálla, bajusza kezdett
 73   13   |             mégis egyszer helyben volt már. Átkozott csúnya, ronda
 74   13   |             újítók ezt is kiküszöbölik már; sok embert megfosztanak
 75   13   |              melyiknek van a hat közül már választottja a falubeli
 76   13   |            nevessen hát…~– Nem nevetek már, bhühűhi.~– De már ugyan
 77   13   |             nevetek már, bhühűhi.~– De már ugyan minek nevet?~– Nem
 78   13   |             padlásra.~Sus bácsi! Tehát már itt is Sus bácsi!~Mennybéli
 79   13   |       Mennybéli tüzes gerundiumok! Hár már az Óperencián túl is tudják
 80   13   |                ezt az egész falu tudja már eszerint. Ezek a kérges,
 81   13   |          Conjugista diák voltam, mikor már hallottam hírét, hogy van
 82   13   |              futottam végig, nem tudom már mi dolgom volt, mialatt
 83   13   |                 Hát azután mit tanulsz már? He?~– Conjugista vagyok.~–
 84   13   |               sehová sem való.~Társaim már többet tudtak nálam; ők
 85   13   |           szenátort. Ő nem nevetett.~– Már most ezt a rongyos gúnyát
 86   13   |              Rogo humillime…~– Mondtam már, hogy pénzt nem kap… elmehet.~
 87   13   |          förmedt reá vissza. – Mondtam már, hogy takarodjék, s ne szóljon
 88   13   |             Sus pajtás, férjhez ment-e már a nótárius-leány?~Az ember
 89   13   |               meg nem gyógyítja többé. Már szó volt róla, hogy a vármegye
 90   13   |          gyalog és lassacskán utolért. Már messziről lehetett bámulni
 91   13   |                az akkori szakadás most már az egész hátán végig, fel
 92   13   |                ellen tiltakozott: most már nem olyan hiábavaló ember,
 93   14   |           többé Eminha holtteste…~Most már semmi hatalom sem lett volna
 94   14   |     temetkezőhelye.~Esztendő is elmúlt már, és ő mindhiába várt; olyan
 95   14   |               csak a ravatalra nézett.~Már messziről látta, hogy a
 96   14   |             férjének, ki itt várok reá már egy év óta. Menjetek az
 97   14   |         melynek tündéri hathatóságáról már akkor meggyőződött Muhzin,
 98   14   |                 csúfot sem látsz. Most már bolondot csináltál magadból
 99   14   |             esett még igazán kétségbe. Már maga is kételkedni kezdett
100   14   |               Hodzsiát; fél év múlt el már azóta, hogy Muhzin halála
101   14   |           Szulasszán ötvös csinált; de már az nem él. Nincs senkinek
102   14   |       másodszor is lezuhantatták; most már csak egy fuldokló hörgés
103   14   |               zuhanat után, harmadszor már csak rémletes nyögés; és
104   15   |      kisebbítse.~Őszinte vagyok, de ez már nekem nyavalyám, mint Hugo
105   15   |              nem váltottam ígéretemet, már most ő lássa, ha olvasói
106   16   |             neki igen sok párbaja volt már, tudom: maga kivallotta,
107   16   |               Midőn e sorokat olvasod, már én akkor talán a halál hideg
108   16   |                 Bankó öcsém! Találj ki már mást, ez elég sokáig tartott.
109   16   |                több embervért kiontott már, mint Báthori Erzsébet.~
110   16   |             üdv, te vagy csupán”…~– Ez már hidegvér – mondám –, halálos
111   16   |       felmeredt szemekkel éppen odaért már, ahol „lelkem az égbe szálla”,
112   16   |            szemrehányással Euphemia –, már megint verekedni akartál,
113   16   |               maga van; Euphemia pedig már messziről szemrehányó ujjakkal
114   17   |      kisebbítse.~Őszinte vagyok, de ez már nekem nyavalyám, mint Hugo
115   17   |              nem váltottam ígéretemet, már most ő lássa, ha olvasói
116   18   |             neki igen sok párbaja volt már, tudom: maga kivallotta,
117   18   |               Midőn e sorokat olvasod, már én akkor talán a halál hideg
118   18   |                 Bankó öcsém! Találj ki már mást, ez elég sokáig tartott.
119   18   |                több embervért kiontott már, mint Báthori Erzsébet.~
120   18   |             üdv, te vagy csupán”…~– Ez már hidegvér – mondám –, halálos
121   18   |       felmeredt szemekkel éppen odaért már, ahol „lelkem az égbe szálla”,
122   18   |            szemrehányással Euphemia –, már megint verekedni akartál,
123   18   |               maga van; Euphemia pedig már messziről szemrehányó ujjakkal
124   19   |            Vagy pedig a lovakat.~– No, már azokhoz van köze.~– Merthogy
125   19   |                minden rablójával, ahol már számtalan embert megöltek.~
126   19   |              is odamegy, ha mi félünk.~Már az igaz, hogy ez a kis rossz
127   19   |   menekülhettem tőle. A jámbor személy már félig meg volt halva, csak
128   19   |            ajtón kívül is jól lehetett már hallani a szilaj táncrobajt
129   19   |               ne mondja, kinek hívják; már ő felelt is: „Én gróf Repeyné
130   19   |            órában. Máskor is láttam én már magyar táncot, s akkor legfeljebb
131   19   |         belerikkantott a zenébe, mikor már sok volt, ami sok, s kiállt
132   19   |            tétel megint az enyém lett. Már akkor egy egész határ húszas
133   19   |                 óh, uram Isten, engedd már, hogy elveszítsem ezt a
134   19   |              megint én nyertem meg. De már halál fia vagyok. A fickó
135   19   |              Uram Isten, mit csináljak már most ezzel a pénzzel? Olyan
136   19   |         pénzzel? Olyan pénzzel, amiért már valakit agyonütöttek, s
137   19   |    zsiványelnök szintén tapsolt; hanem már most ő tanítja egyre a grófnét,
138   19   |               mondá a zsiványnak, hogy már most köszöni a mulatságot,
139   19   |                Mire a bálba jutottunk, már minden ember tudta. Még
140   20   |         egyhangú magányában; hallottuk már hírét, hogy hosszú fogságban
141   20   |           birodalom nagyon roskadozott már akkor, míg ellenségei körös-körül
142   20   |              felszólítá, s a szerződés már alá is volt írva.~Ha az
143   21   |             körutat pihenés nélkül. Ez már bravour: ez hősi tett és
144   21   |            hogy a legutolsó fordulókat már egy holt nővel táncolta.
145   21   |             kikerülték az embert.~Most már a segédek közbevetették
146   22   |                esztendő óta nem voltak már levágva, hanem szép arany
147   22   |              kívánd, azt szeresd, most már válogathatsz benne.~Mert
148   22   |           válogathatsz benne.~Mert aki már egyszer nő lett; annak boldogság
149   22   |              Xelenhoa egyet sem többé.~Már ekkor olyan fehér volt az
150   23   |               I. El Libertador~Győztek már a spanyolok; a felkelők
151   23   |             szíved olyan erős. Bátyáid már halva vannak, de lelkük
152   23   |               spanyolok túlnyomó ereje már elnyomta a körülfogott bogotai
153   23   |         lehetetlenség harcát, amelyben már nem hőstettekre, hanem csodákra
154   23   |       ostromlók mindig közelebb hozták már a víárkaikat, a várfalak
155   23   |              tápszert felfogyasztottak már, s az ellenség közeledéséből,
156   23   |               alatt.~A rés is meg volt már törve; a nehéz ostromlövegek
157   23   |             felé.~A láthatáron azonban már valami vörös vonal kezdett
158   23   |          hajadon alakjáról. Alig várta már a percet, melyben meghalhatnak
159   23   |             között, az ostromhágcsókat már nekiveték a falaknak; kezdődött
160   23   |             átok: a vezér nem vezényel már, hanem lelkesít; a lövöldözés
161   23   |         mellvéden keresztül verekedtek már a felkelőkkel; most egyszerre
162   23   |       foglyokat mind. Ötszázat leöltek már közülük, midőn előcsapatunk
163   23   |              ezerszáz hullát találtunk már a bástyákon.~A borzalom
164   23   |              lenni a balsors; nem volt már rendezett hadseregünk, nem
165   23   |        rendezett hadseregünk, nem állt már több várunk, mint Carthagena;
166   23   |           lakosság felét. Végre, midőn már nem volt mit enni a városban
167   23   |     holttestekkel tele. Minden el volt már veszítve, csak Venezuela
168   23   |               és minden szív tudta azt már jól, amit a másik beszélt
169   23   |        Bermudez. – Esteban barátom, ha már vakon is ennyit látsz, milyen
170   23   |           végével e szavakra, mint aki már előre tudja, hogy mi lesz
171   23   |            alig végzé szavait Bolivár, már ott állt a gyűlésterem közepén
172   23   |               kemény, erőszakos hangja már kettétörött.~A venezuelai
173   23   |             vőlegénye az újjal.~– Most már parancsolj velem: teheted.
174   23   |               ismertelek. Isten veled, már harangoznak, a gyűlés kezdődik.
175   23   |         Laurenzia. Elég sebet ejtettél már rajtam, ne iparkodjál azt
176   23   |              is föláldozhatod neki, az már nem fog fájni.~– Még én
177   23   |              San Sollal.~Ez alkalommal már viselte a koronát Bolivár,
178   23   |             korona.~– Oh, én nem tudom már, mi értéke van az esküvésnek,
179   24   |                elválasztja.~Nem tudnak már harcolni az óvilágban; nem
180   24   |         harcolni az óvilágban; nem ért már a kardhoz senki a normanon
181   24   |            norman vitéz keresztüljárja már, merre neki tetszik az egész
182   24   |              Pedig szinte kezében volt már az a szép ország második
183   24   |             örökre.~A görög had futott már mindenütt, szétszórva, eltiporva,
184   25   |              volna el a kiküldetéssel, már negyednapra útban voltam
185   25   |              csóválva, hogy „Othello”.~Már nem tudom, hogy egy szónak
186   26   |               Nem tudom, elfelejtettem már.~– Pedig mindennap mondom.
187   26   |                 ahelyett hányat vettem már másikat?~– De én sohasem
188   26   |               Mert kínozni akar. Hanem már most vége. Én azért jöttem
189   26   |           magamat.~– De sokszor mondta már; csak már legalább egyszer
190   26   |               sokszor mondta már; csak már legalább egyszer tenné meg.~–
191   26   |                az az úr. Clarisse most már haragba jött; odament hozzá.~–
192   26   |                reggel visszament; most már talán csak vége van már
193   26   |                már talán csak vége van már a rossz tréfának. Az imádó
194   26   |             mindig ott ült.~– Uram, ez már szemtelenség! Ön megszöktet
195   26   |               nem haragszom.~– Mondtam már, hogy itt akarok meghalni.~–
196   26   |               megszökteti az éhség! Az már bizonyos.~Másnap reggelig
197   26   |               csak felé sem nézett.~De már délfelé csak nem nyughatott.
198   26   |      pamlagvánkosra. Két nap nem evett már semmit.~– De az úristen
199   26   |                elszántságot? Harmadnap már nem bírt nyugtalanságával.
200   26   |           kedves barátom, ne tréfáljon már. Itt van egy kis leves;
201   26   |            halni.~És valóban alig bírt már mozdulni, szemei beestek,
202   26   |              Ez igazán meg akar halni.~Már a negyedik nap is eljött,
203   26   |        kétségbeesés környezé. Az ember már csak alig lihegett. Mit
204   26   |    belétöltenem!~A szerencsétlen imádó már nem tudott beszélni, csak
205   26   |             vállat vonított. Megmondta már a véleményét régebben.~Clarisse
206   27   |               hajót.~Martelin hallotta már hírét annak a karácsonyfának,
207   27   |              tengerész azt hitte, hogy már most kiábrándult, egészen
208   27   |              magányban kigondolt; most már felébredt belőle, s többé
209   27   |               egy olyan hölgy volt, ki már a világtól bezárt falak
210   27   |               álmodá, hogy ott jár-kel már az aranyhalmazok között,
211   27   |           gondolhatott donna Terezára: már most az enyém vagy! Hát
212   27   |            pokolra nem gondolt-e: most már a tiéd vagyok.~A pokolig
213   27   |                másik.~Mindenki horkolt már, az idő éjfél után járt,
214   27   |               a tízmillió dollár!~Most már jó helyen volt az egész
215   27   |              volt az egész kincs, most már nem félhetett az egyik cinkos
216   27   |          lepedőit, kinyitá az ajtókat, már ekkor csak egyetlenegy élt
217   27   |                gyilkos.~Robertson most már másodmagával maradt.~Most
218   27   |              másodmagával maradt.~Most már csak ketten voltak a testvéri
219   27   |             legutolsó, a felestárs van már hátra?~Annyi bizonyos, hogy
220   27   |                dollár is sok pénz volt már; be sok tengeri kutyáról
221   27   |             értek, ott azt mondá, hogy már most ő fogja magára vállalni
222   27   |             harmadszor nem hallatszott már odáig, a hab sebesen járt,
223   27   |               továbbereszté őket. Most már egyenesen a Saypan-sziget
224   27   |            bűntársai mind halva voltak már.~Alig szállt azonban ki
225   28   |             anyja tanította otthon.~Ez már elég ok volt arra, hogy
226   28   |              és csókolózzunk… nem, azt már mégis ne tegyük – mással.~
227   28   |                a világból.~– Asszony! (Már nem is feleségecske.) Tudod-e,
228   28   |          nyeldesett el.~*~Egyedül volt már a kis férj, nem volt kinek
229   28   |                 Kis feleségecske, most már én is hozzád megyek, eltemetnek,
230   28   |               megyek, eltemetnek, most már majd nem beszél rólunk többet
231   28   |               hogy a szemeit behunyja, már mindenki arról beszélt,
232   28   |               És azóta be is roskadtak már a sírocskák, nem hantolta
233   29   |             szilvafa, jobban tele volt már pörrel és adóssággal, mint
234   29   |      elveszített.~A negyvenen túl járt már, és még addig mindenbe beleveszített,
235   29   | megvasvillázott, aki exequálni akarta; már arról volt szó, hogy becsukják,
236   29   |               azzal útra bocsátá őket. Már aztán vagy jól viselik magukat
237   29   |     megismerkedhettek volna egymással, már akkor Zsilipy nevét széltiben
238   29   |       haditudományukból, hogy utoljára már elnevezték Ördög Péternek,
239   29   |            gróf Zsilipy Péternek.~Most már bezzeg nem ijesztgették
240   29   |   megyegyűlésen, hol az armálisa. Most már, ha akart, akár főispán
241   29   |              választották hajdan. Most már válogathatott a Duna–Tisza
242   29   |             közt feleséget, pedig most már ősz volt a bajusza.~De az
243   29   |              az ember, vagy a fogával?~Már hogyan, hogyan nem értették
244   29   |                nagyon szerették. Mikor már nőni kezdett, akkor fogadtak
245   29   |            szunnyadozott. Titkot pedig már csak azért is jól tudott
246   29   |      mindegynek találta. Később, mikor már sok szót tudott, szeretett
247   29   |             napja a hétnek?).~Erre meg már éppen nem volt készen a
248   30   |        nősülésig belebolondult, s most már nagyon bánja, hogy azt tevé.~
249   30   |             sincsen.~Delmaure Olivának már a neve kimondása által tett
250   30   |              hanem anyjáé. Abban pedig már elég kétértelműség van,
251   30   |     legbizonyosabbat mondanak róla, az már olyan hitványság és képtelenség,
252   30   |          különben ezzel elég rossz van már róla mondva); az öreg Delmaure
253   30   |        kitagadott leányt vett nőül, az már csak természetes.~Az elhagyott
254   30   |           alávalóság olyan jól el volt már sepergetve az útból, hogy
255   30   |                ami annál nehezebb lett már, mert a dolog egészen a
256   30   |                fejlődött, sokat hozott már a világra Oliva.~Később,
257   30   |          nevének beszennyezőjét.~Oliva már tízéves korában ősz hajszálakat
258   30   |                múlva aztán nem kellett már azokat keresni, mert a szép
259   30   |          tömjénezők váltak. Camillának már nemigen lehetett hízelegni,
260   30   |           mentől több áldozatot láttak már onnan kificamodott ésszel,
261   30   |       különösen egy férfiú, akit Oliva már régebben ismert.~Onnan ismerte,
262   30   |                megtudta, hogy ki e nő, már akkor az késő volt rá nézve.~
263   30   |              van bezárva, valaki lakik már ottan.~A nő és a fiatalkori
264   30   |              el tudtál engem feledni. (Már ekkor bizonyosan eldugott
265   30   |              alkalmasint ez sem kapott már egynéhány hozzá küldött
266   30   |             ketten nagyon jól ismerjük már egymást és igen régóta.
267   30   |              hiszem, hogy az édesanyám már az ön nevén tanított sírni. –
268   30   |                hogy oly igen el vagyok már fásulva minden iránt, hogy
269   30   |          marquis.~Kétszer is zörgetett már menyasszonya ajtaján, mindannyiszor
270   30   |              féltette tőle senki, most már mondhatta neki: én üdvöm,
271   30   |             volt elhinni neki, hogy ez már most meg van halva.~Jutottak
272   30   |           leghíresebb delnőjét, de azt már tudja a világ, hogy nem
273   30   |                házba. A cselédek unják már a sok szaladgálást, s inkább
274   30   |                ott egy szögletben, aki már nem él, azt fektessék vissza
275   30   |           ismerőse volt Malmontnak, ki már régóta tudója volt sok apró
276   30   |             ügyvéd úrnak mindent, amit már a rendőrfőnök előtt is fölfedezett.
277   30   |               ezért hívattam önt, s ön már előre tudja, amit mondani
278   30   |               rejtegettem azt; azonban már cselédek és ismeretlen emberek
279   30   |               A gyümölcs félérett volt már, s ő elég éhes, hogy azt
280   30   |             kívánta magában, hogy csak már elmúlna ez az utálatos napfény.~
281   30   |                benne, és az nem árthat már. Azután a halottak jó emberek,
282   30   |              hazugságain. Kinek jutott már az a szerencse, hogy saját
283   30   |      tudniillik hajadonná lett, miután már nőnek hívatta magát, azonban
284   30   |           útján sok derék hajadon tett már szert férjre. Adieu! Marquis
285   30   |       visszatartsa.~Oliva nem hallotta már a nevetést. Szégyentől égő
286   30   |            személyesen jelen lehessek; már nem tudom, hogy mint felperes-e
287   30   |      gerjesztett; a mairet, a prefétet már napokkal előre ostromolták
288   30   |       felfokozta a kíváncsiságot, most már még az utcát is elállta
289   30   |         gyógyító figyelemről, amivel e már egyszer letört virágot újra
290   30   |               miknek ereje mind elmúlt már, mint elmúlik bizonyos méregé,
291   30   |                Mire ön ideér, én akkor már halva vagyok. – Az égre
292   30   |             kalló épületét feltalálta, már akkor Amália nem élt. –
293   31   |               első klarinét megzendül, már kezdődik a népvándorlás,
294   31   |               minden nyelvtől:~– Nincs már hely a Svábhegyen, vissza
295   31   |                vissza kell menni.~– Ez már kimulatta magát.~– Csak
296   31   |         emberséges családapa is fölért már a hegyre, alig bírva felesége
297   31   |                a lelkét is majd kiadta már.~– Hát a kiskutya hol van? –
298   31   |                a bokrot, de a felesége már nincs ott; erre megint új
299   31   |             vándorpapjai is eljutottak már Stiglicz úr nyári lakáig,
300   31   |          kérdésükre: Herr von Stiglicz már nincs itt, öt perce hogy
301   31   |      commoditásba tette magát, s midőn már elhelyezték volna magukat,
302   31   |              szabad letelepedni!~– Hát már miért nem?~– Mert oda van
303   31   |             hogy a bemenet tiltatik.~– Már az más, akkor megyünk odább.~
304   31   |           rozsolisfabrikanslegény most már ötvenszer énekli végig ezt
305   31   |        hangjára az ideális galan, most már comicumra térve által, szólótáncol
306   31   |              mire a segély megérkezik, már az ötödik ház is leégett.~
307   31   |              éppen akkor ér oda, mikor már a házat eloltották. „Hanem
308   32   |               ifjú azon időkorban volt már, amelyben a férfiszív egy
309   33   |               is találtam a fogadóban, már készen várt reám.~A kocsisom
310   33   |       elkezdett fennhangon zokogni. De már komolyan megijedtem rajta: –
311   33   |             hozzám való nagy bizalmat!~Már most mit csináljak én ezzel
312   33   |               a kocsisomtól.~– Ott áll már az őr – mondá ő egy alakra
313   33   |              hozta Isten; ugyan vártuk már; hahaha! Meleg szoba, tiszta
314   33   |             egy nevető emberre találok már a háznál. (Ez ugyan nem
315   33   |               örül jöttömnek, jó fiú!) Már azt hittem, hogy nem jó
316   33   |              király! Hahaha.~Ejnye, ez már aztán jól össze van válogatva:
317   33   |                Hahaha.~Szerettem volna már, ha egy kicsit abbahagyta
318   33   |            egymásnak.~Teringettét! Itt már csak vígan fogunk élni.~
319   33   |              Mindezek foganatba vannak már véve jószágomon, díszlenek,
320   33   |             kegyed előtt elhallgatták. Már most persze késő. Azok az
321   33   |               annyira vitte, hogy most már csendesen megvan, legfeljebb
322   33   |                  Kegyednek is elmondta már? Annyi testvért sem ölt
323   33   |               a lámpát, mert sötét van már a szobában.~Leültem írni;
324   33   |                ha tudsz! Hihihi! Hanem már most elég volt, mennykő
325   33   |                jutott, hogy pörlekedni már magában elég nagy bolondság.
326   33   |              megjön az esze rögtön; az már nincs a kontraktusban, hogy
327   33   |                az.~Hanem én meg voltam már babonázva.~Nem törődtem
328   33   |                a láthatatlan dal; most már úgy hangzott, mintha alattam
329   33   |           ismét hallottam a dalt: most már úgy hangzott, mintha fölöttem
330   33   |              hogy igen bizony, kikapta már a magáét; a gazdája olyan
331   33   |              lesbe.~Az én dzsipszimnek már akkor forogtak a szemei
332   33   |              utánam engedelmesen.~– Az már más! – mondá szilárd meggyőződés
333   33   |             mások irányában, mert most már tudta, hogy neki csak a
334   33   |         szokásos Davy-féle lámpa égett már. Jó estét kívántunk egymásnak;
335   33   |                elvágja a gégémet.~Most már csak két őrültem volt még
336   33   |             étel, mint más embernek. Ő már sokszor találkozott vele
337   33   |                 jó hát rám nézve, hogy már nagy gyerek vagyok. Egyszóval
338   33   |           felőle. Annyira vittem, hogy már egészen magam előtt tudom
339   33   |              hogy tehát Magyarországon már tenger is van és gránátfa-erdő.~
340   33   |               az ajtómon, hogy nyissam már ki: tíz óra lesz. A szegény
341   33   |              felakasztottam magamat, s már rám akarta törni az ajtót.~
342   33   |                kapni egész évre; hanem már most menjenek és ne bámuljanak
343   33   |                neki, hogy ez nem igaz. Már én tapasztalom az ellenkezőt.~
344   33   |               azt titkolni, most pedig már ítél felettük az, aki mindnyájunknak
345   33   |              született, a másik órában már árva volt. A gróf idevette
346   33   |          tanultuk ezt a beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél.
347   33   |           mondá egyszer, mikor a leány már tízéves volt: „Ha én meg
348   33   |             ezt a kastélyt, tudja most már egész titkát; mi itt úgy
349   33   |               szorítok. – Hozzá vagyok már szokva minden rendkívüliséghez.~
350   33   |                 minthogy úgysem hiszek már abból semmit, hogy az úr
351   33   |                 hogy valaki élhet, aki már meghalt; nappal pedig látja,
352   33   |              ment keresztül, helyettem már megzálogoltak az úton, s
353   33   |                kilőttem rajta; de erre már az első ajtót is kezdék
354   34   |           Pesten utaztam keresztül, az már nagyon régen volt. Még akkor
355   34   |                a víz fenekére sem ért, már megkaptam, s öt perc alatt
356   34   |             boldogul éltem vele; annak már tizennyolc esztendeje. Kérem,
357   34   |               magához térhetett volna, már ismét kocsiján ült és tovahajtatott.~
358   35   |              Hatalmasan mulattunk. Aki már nem bírta bevenni a bort,
359   35   |             hatalmasan dörömbözni. Ezt már csak meghallják. Meg is
360   35   |             délben fölkelt, ment haza. Már akkor a mámor kigőzölgött
361   35   |               úr esküvőjén jelen volt, már meghalt, helyette újabb
362   36   |                 minden nemzet meg volt már hódítva.~Meg volt hódítva
363   36   |        lobogóit semmi szél sem lengeté már a határon.~Meg volt hódítva
364   36   |            ostromolták, harmadnap este már csak két embere maradt;
365   36   |          harcosának:~– Testvérim, most már csak hárman vagyunk.~Egy
366   36   |              alá, ott állnak kincseim; már arról kevesen tudnak, de
367   36   |             rávezetheti a győzteseket.~Már akkor jutalmat és decuriói
368   36   |           hisznek el.~– El van temetve már.~A nő sikoltva veté magát
369   36   |               Hallod: Annius trombitái már az utcán szólnak. Most temesd
370   36   |            tüneménye az akkori Rómában már valóban a regekör csodái
371   36   |               nem áldozám, nem ismerem már szertartásainkat; de azért
372   36   |               vigasztalással, hogy ott már senki sem bánthatja őket?
373   36   |               Az éj nagyon hosszú volt már, melynek virradását Sabinus
374   36   |               külvilágnak zaja sem hat már le; eleinte hallott valami
375   36   |       erőfeszítés; egész halom kő volt már arra omolva, alulról semmi
376   36   | megszólíthatatlan éjszaka volt körüle.~Már utolsó élelmiszerei is fogytán
377   36   |         idegzetén végső csüggedés vett már erőt, midőn egyszerre neszt
378   36   |             pedig egyre közelebb jött. Már a legutolsó zárkövet emelgették.
379   36   |                 felelt Eponine. – Most már szólhatunk együtt, nem hallja
380   36   |             milyen jól el volt temetve már e helyt Sabinus! Soha senki
381   36   |           kőszáli sas fészkét találták már a kövek közé megtelepítve,
382   36   |             magát istennek: a história már ezt is érdemül számítja
383   36   |         Sabinus halála fölött. Ki lesz már ezután a gál nemzet lelkesítője;
384   36   |          Lucilius beszél.~Tán sejté is már a senator, hogy kettő közül
385   36   |            bércnek és völgynek fel van már kutatva, az erdőlakók megvesztegetve,
386   36   |         fáradságos munkát is megtették már, hogy az elvágtató paripa
387   36   |             Annius pedig többet tudott már az elégnél, s mosolygott
388   36   |            nevetett rajta; a nagyobbik már jól meg tudta vonni azt.~
389   36   |                 S én a sírban lakom.~– Már kilenc év óta.~– Már kilenc
390   36   |                   Már kilenc év óta.~– Már kilenc év óta nem láttam,
391   36   |              közé vele. Hatan hevertek már előtte halva.~Mögötte Eponine
392   36   |                Eléje vezették. Ismerte már azt a termet, azt a trónt,
393   36   |              kilenc év előtt térdepelt már előtte.~– Vespasian! – szólt
394   36   |           legyőzött ellenségedtől, kit már eltemettél. Gyáva zsarnok,
395   37   |                nevelőintézetben. Lehet már hét éve, mikor láttam.~–
396   37   |               nyájasan szólt.~– Jenny, már most elbocsátom aludni.~
397   37   |              azt hittem, egészen értek már hozzá; viszont mi is meglátogattuk
398   37   |            magamnál aludni. Nem bíztam már senkiben. Gyanakodó lettem,
399   37   |            állítá elém az életet. Most már nem gyűlöltem őt, most csak
400   37   |              nem gondolunk rájuk.~Most már nem féltem tőle többé, nem
401   37   |              Oh, semmi esetre sem. Azt már nem. Arra én sem gondolok;
402   37   |               igazán javamat akarta.~– Már most tehát gondoljon kegyed
403   37   |                akárhány meggazdagodott már. Én különben ezt csak ötletképpen
404   37   |               és az igen szép opera. Ő már többször hallotta, s ez
405   37   |              javában a lámpákat, mikor már mi beültünk a második emeleti
406   37   |              lépcsőkig elém sietett, s már ott kezdte elmondani, hogy
407   37   |               a vadászat négy éve tart már, kémekkel vagyok körös-körül
408   37   |              egy nő korábban kérte azt már tőlem, most ajánlottam azt
409   37   |                 szinte hozzájuk voltam már szokva. Elmondta mindig,
410   37   |              azt hitte, hogy a másikat már elköltöttem; dicsért érte,
411   37   |            kérdezé, hogy megtanultam-e már azt a nehéz szót, amit tegnap
412   37   |                hozzám:~– Kedves Jenny; már hiszen ha elszakadtunk is