bold = Main text
    Part                                             grey = Comment text

  1    1   |             okát, hanem szabadítson meg e kíntól; vegye műszereit
  2    1   |                közlé több pályatársával e csodás kóresetet, kik mind
  3    1   |          küzdeni. Most úgy vagyok képes e sorok írására, hogy enyhítő
  4    1   |              súgta lelkembe, hogy hátha e levelek már akkoriak, midőn
  5    1   |                 óra volt nekem.~Mi volt e levelekben? A legundokabb
  6    1   |                 testemen tetőtől talpig e szavakra. Látszólagos hidegséggel
  7    1   |           levelekben? – A nő megrezzent e kérdésemre, s azt felelé
  8    2   |            kellene afelől jönnünk, hogy e két leány közül melyik az
  9    2   |                  s nem beszéltek többet e tárgyról. Segíteni – fájdalom –
 10    3   |                látnám levágva, minthogy e sorokat írjam le vele. Király,
 11    3   |                  hogy szívedet tépem ki e szóval, de hallgatásom bűnrészesévé
 12    3   |          hallgatásom bűnrészesévé tenne e gyalázatnak. Büntess meg,
 13    3   |           szívükre köté, hogy ítéljenek e tárgyban szigorún; semmi
 14    3   |                 legfőbb tanácsa kitörli e vádat és mindazokat, amik
 15    3   |          halálra ítéli Visconti Jánost, e botrány indítóját, mint
 16    3   |                 mint gynecaeuma.~S hogy e sok fogolynép ne heverjen
 17    3   |             elégületlenek kényszerültek e kényvár alapjait megásni,
 18    3   |                utána, hogy hova tűnt el e hölgy, kinek hollétét kémei
 19    3   |            volna férfi, nem viselném én e láncokat itt! E szó talált.~
 20    3   |             viselném én e láncokat itt! E szó talált.~Másnap Péter
 21    4   |                Világhírű Hamlet alakját e tudós férfi gyűjteményében
 22    4   |                 el, bajfele teszi ővele e tisztességet.~Pedig jobb
 23    4   |                  mert a jütlandi király e hőstettéért jutalmul leányát
 24    4   |              vele.~Ez ifjú szemei előtt e pillanattól fogva nagybátyja
 25    4   |              tanácsos nem hitt még mind e tébolygásnak. Az ő ajánlatára
 26    4   |                kemény horgokat kötözte. E horgok arra valók, hogy
 27    4   |               herceg kísérői kinevették e beszédet, de a király utánjárására
 28    4   |               felhasználatlanul hagyták e kínálkozó alkalmat, ily
 29    5   |          rózsaszínű fátyol volna húzva.~E pillanatban úgy tetszék –
 30    5   |              mely rögtön eltűnt. Az egy E betű volt.~Reszketni kezdtem.
 31    5   |                 éppen elég volt tudnom.~E világért nem közöltem volna
 32    5   |           hozott az új világ határáról; e hat betű ez volt: „SZERET”.~„
 33    5   |                holdat, mert tiszta volt e szerelem, miként maga a
 34    5   |                Negyedik holdforduláskor e szót vettem tőle:~„ARAN”.~
 35    5   |                is elveszté, amije volt. E holdforgással többet nem
 36    5   |               egyszer rászántam magamat e bűvös vizsgára, pedig szemeim
 37    6   |              sírtak, a férfiak nevettek e szóra: mentek sátor alá,
 38    6   |                 a férfiak jármát széles e világon; ezentúl a férfi
 39    6(1)|           szokták levágni; innen támadt e szó: „poltron” a gyávák
 40    7   |               ki kezdtek rajta kapni, s e minőségben még jobban összehúzta
 41    7   |                 tíz esztendeig csodálta e természettünemény eredetét,
 42    7   |       lajstromban, hát oda ez van írva: E ritkabecsű képet vettem
 43    7   |                  aki előttem ült, mikor e hadijesztő alakot festettem.~
 44    7   |     egyáltalában nem akarták megtanulni e keresztyéni erényt. Bizony
 45    7   |              vagy csütörtök, március 10-e vagy 20-a – ő rendesen tudta,
 46    7   |              élcet méltóztatott mondani e napon.~– Öcsém, ezen a napon
 47    7   |             császár idejéből való lehet e pénz. Régibb nem lehet,
 48    7   |             ismerik, tudni fogják, hogy e név szerinti tárgyak mint
 49    8   |       ujjacskáit; én szívemhez szorítám e szép fehér kezet, ő aztán
 50   10   |                botrányt tudnak susogni, e tévedésből csinos kis vaudeville
 51   10   |                grófnő meg volt rettenve e fölfedezésen. Mit tegyen?
 52   10   |                 grófnő maga is óhajtott e nemes eszmék sorában állani.~
 53   10   |              megesküdjenek.~Talán éppen e terv kivitelének apró készületei
 54   10   |             észrevétlenül menekülhetsz.~E pillanatban már ajtaja előtt
 55   10   |         megindult politikai mozgalomban e név kezdette szerepét játszani.~
 56   10   |        felhasználták a nép rokonszenvét e név iránt, s ha egyhelyütt
 57   10   |              édes emlékeket, mik lelkét e név viselőjéhez csatolták.
 58   11   |               sem találva helyét benne.~E kutya világismeretet oltott
 59   11   |       nekiindult az északi Eldorádónak. E tervét nem vihette ki, a
 60   11   |         országba hoztak bennünket, ahol e három állaton kívül semmi
 61   11   |                 mindenféle paszomántot.~E derék vademberek, amint
 62   11   |             hivatalos emberbálványt.) – E hivatalra rendesen a legkisebb
 63   12   |         gyorsasággal folytak le a perek e két férfiú idejében; milyen
 64   12   |              hogy ő tisztelt barátjának e jövedelmező foglalkozását
 65   12   |                nagyon örömest dolgozott e szakban senor Juan; azt
 66   12   |                ön magát?~A nép kacagott e kérdésre, ami senor Juan
 67   12   |                azalatt odahaza?~A hóhér e bolond kérdésre mérgesen
 68   13   |         következetlen meglepetéseikkel. E gúnyregényeknek az a főalapja,
 69   13   |             semmi okosabbat nem mondhat e kérdésre, mint azt, hogy „
 70   13   |           sejtelem azt súgta neki, hogy e hat leány közül valamelyik
 71   13   |           vissza?~A nagy trabalis ember e megszólításra meghunyászkodott
 72   13   |                arcát annyira soha, mint e percben, midőn meg tudta
 73   13   |                nótárius-leány?~Az ember e szóra oly ádáz dühbe jött,
 74   13   |          kisfiúkat szokott megfeddni:~– E pillanattól fogva megtiltom
 75   13   |            ember elhallgatott, elsápadt e szóra; azután sírva fakadt
 76   13   |                 peregrinus elkomorodott e szóra.~– Lássa ön: ez az
 77   13   |                de nem csúfol, mint más.~E néhány szóban volt elmondva
 78   14   |              magával, megfosztá Muhzint e kincsétől; homályt vont
 79   14   |                jámbor Muhzin sokat sírt e vesztesége miatt; sem étele,
 80   14   |           visszajövet ismét megtalálod.~E szavak után eltűnt a fényes
 81   14   |             helyet a halott körül, hogy e csodát elkövethesse.~Muhzin
 82   14   |              csak agyrém, mint a többi?~E kétségbeesésében futott
 83   14   |              szultán maga is részt vett e játékban, sokszor a legjobb
 84   14   |          megfogá palástját.~– Óh, uram, e gyűrű és olvasó, mit kezedben
 85   15   |   emberijesztésre használjam, s ha csak e fiatal szerkesztő mágneses
 86   15   |                Azonban szavamon fogtak, e fiatal úr addig fenyegetett,
 87   16   |     biztosíthatom szerkesztő urat, hogy e felolvasásában sokszor keresek
 88   16   |                 illusztrálni törekszik: e declamatorius cigánykerék-hányásnál
 89   16   |                 úr! Nézze csak, olvassa e levelet! – sipánkodék a
 90   16   |                reményleném, hogy valaki e „sohasem” szóban célzást
 91   16   |          Lajidat” – ismét másik: „Midőn e sorokat olvasod, már én
 92   16   |               járok; egy fiatal barátom e helyen párbajt akar vívni,
 93   16   |             hogy milyen képet csináljon e szavaimra: párbajt! – És
 94   16   |              hogy nem skizzírozta magát e szóra; de megfogtam a kezét.~–
 95   17   |   emberijesztésre használjam, s ha csak e fiatal szerkesztő mágneses
 96   17   |                Azonban szavamon fogtak, e fiatal úr addig fenyegetett,
 97   18   |     biztosíthatom szerkesztő urat, hogy e felolvasásában sokszor keresek
 98   18   |                 illusztrálni törekszik: e declamatorius cigánykerék-hányásnál
 99   18   |                 úr! Nézze csak, olvassa e levelet! – sipánkodék a
100   18   |                reményleném, hogy valaki e „sohasem” szóban célzást
101   18   |          Lajidat” – ismét másik: „Midőn e sorokat olvasod, már én
102   18   |               járok; egy fiatal barátom e helyen párbajt akar vívni,
103   18   |             hogy milyen képet csináljon e szavaimra: párbajt! – És
104   18   |              hogy nem skizzírozta magát e szóra; de megfogtam a kezét.~–
105   19   |               ide, ha szállást adnának.~E szóra egy karcsú, nyalka
106   20   |             szobáikban.~Nem is tanítják e lélekfosztott alakokat semmire,
107   20   |        leírhatni, miket csak az ért, ki e titkos jegyeket ismeri.~
108   20   |            rövid időn tulajdonává tette e néma beszédet, s Salihának
109   20   |                  azt állítva, hogy mind e titkokat e bűbájos kabbalisticus
110   20   |           állítva, hogy mind e titkokat e bűbájos kabbalisticus táblákból
111   20   |          ajtajában térdepelve vigyázott e titkos jegyekre Saliha,
112   20   |                 ablakában megjelenő kéz e szókat jelenté a figyelmező
113   20   |              bámulat és ijedtség miatt. E titkot, mi egyedül lelkében
114   23   |                 díszítve a nászkerevet; e palota látandja boldogságtokat;
115   23   |        lelkesülten tekinte fel az égre. E pillanatban nem képzelt
116   23   |                Don Gideon elmosolyodott e halálos pillanatban.~– Szép
117   23   |                volt merülve ámulatában. E tünemény elfeledteté vele
118   23   |                arca, alakja átváltozott e hangra, öröm, végtelen kéj
119   23   |                 hagyta volna rá örökül; e név volt: el Libertador.~
120   23   |               megszólítá őt:~– Állj meg e helyen, hősök vezére! E
121   23   |                 e helyen, hősök vezére! E hely az, hol a kétségbeesés
122   23   |              Fogadd a legédesebb hangot e helyen: a megnyitott börtön
123   23   |                gyönge nőnek.~– Ne siess e helyről, Libertador; nézd,
124   23   |                Még eddig az én érdemeim e munkában nagyon csekélyek.
125   23   |               nekik fáj. A szörnyeteget e hősi erő gyermekek szívében
126   23   |     mérföldnyire dúlták fel az országot e felbőszült fenevadak, míg
127   23   |              miről még nem is álmodtak. E vezért megadta a sors…~Itt
128   23   |                változást nem mutatva.~– E hős neve Jose Antonio Paez.
129   23   |               fel, volt Venezuela népe. E kettő nélkül Bolivár nem
130   23   |              nem tehetett volna semmit; e kettőnek köszönheti Dél-Amerika,
131   23   |             Venezuela derék lakói, hogy e borostyánkoszorút, melyet
132   23(1)|                föl az egykorú emlékírók e ritka férfiról: Midőn egyszer
133   23   |               csörgetett kardja végével e szavakra, mint aki már előre
134   23   |              szeretni hazáját. – Legyen e zsarnoknak szabad kényére
135   23   |              neked, Libertador, vagy ha e nevet elveted magadtól,
136   23   |                eladhat, ha szíve rossz. E szó, „dictator”, előttem
137   23   |               bűn, amiért diktátor kell e népnek, hanem az önzők,
138   23   |            parancsolót kíván maga fölé.~E szóra haragos zúgás kezdett
139   23   |                parancsa előtt meghajol. E nagy szellemet adá nekünk
140   23   |               legyen korlátlan urunk?”… E férfi Bolivár.~Paez és társai
141   23   |                neked azt, gyermek, hogy e férfi Bolivár? Nő vagy,
142   23   |             megindul, vagy megáll, s ki e hatalmat holnap a tanácsszolga
143   23   |                 kinek vére arcába gyűlt e szóra. – Nem illenék ugyan
144   23   |                 ugyan hasonló dolgokról e helyen szólanom; leánynak,
145   23   |                lábainál hódolva térdelt e percben a hadsereg legbüszkébb
146   23   |                  hogy két szívem legyen e pillanatban, egyik hazámtól
147   23   |          mindkettővel teneked tartozom.~E jelenet elvevé a honfiak
148   23   |              elvevé a honfiak haragját; e dél-amerikai faj oly könnyen
149   23   |               örülök, másikban rettegek e naptól. Ez a nap egyesít
150   23   |           bevégzett nagy munkád után, s e nagy polgárerény példája
151   23   |                 csak addig tartja össze e népet, míg magad élsz; lemondásod
152   23   |            gyönge éljenkiáltás hangzott e tette után a karzatokról;
153   23   |            Bolivár elsápadt és elnémult e rettenetes szóra, de fölordított
154   23   |                Gideon arca elvörösödött e szónál.~– Nem velem történt,
155   23   |             hogy mit keres ez ember itt e helyen – kiálta Bolivár
156   23   |            meglőtt leopárd ordított fel e szóra.~– Megadta magát hadseregestől;
157   23   |               tagja.~– Akárki legyen ő, e pillanatban semmi más, mint
158   23   |     nemzettanács minden tagja felzúdult e szóra Bolivár ellen: „Egy
159   23   |          tanácsterembe, s itt fogják el e szent helyen a szökevényt,
160   23   |           asylumot ad a képviselői pad?~E szavainál átkozódó lárma
161   23   |           pillanat és üres lesz tőletek e ház, és senki sem fog rólatok
162   23   |             ítéltem, és ha mindenik pad e teremben, melyen gonosz
163   23   |        virágszál, aléltan rogyott össze e szóra Bolivár lábai előtt.~
164   23   |      nyugtalanul kezdték magukat érezni e szavakra.~– Holnapra van
165   23   |                 mindenki azt érzé, hogy e szavaknál keze reszket.~–
166   23   |                 az a férfi, akinek keze e munkában nem fog remegni?~–
167   23   |           szultán rabnője vagyok, midőn e koronát látom fejeden, oh
168   23   |           ismerjek rád.~– Idegenné tesz e korona engem előtted?~–
169   23   |          Bolivár komolyan –, ha ismersz e hazában férfit, aki nálamnál
170   23   |                 igazabb, én átadom neki e koronát és meghajlok előtte.~
171   23   |                 ez az, mely újjáteremti e szétzilált országot. Minek
172   24   |                arról gondolkozott, hogy e tengeren túl van egy nagy,
173   24   |              örömvillanással szikráztak e szónál, azután nyugodtan
174   24   |                 másik: hős neje, Gaita.~E hölgy férjétől tanult harcolni.
175   24   |                 kapujának kulcsa.~Hanem e kapu jól be volt zárva előtte.
176   24   |                respublica úszó várainak e rossz szolgálatot, hanem
177   24   |                 mondott nekik, hogy itt e helyen harcolt Caesar és
178   24   |        mindenkitől bámulva és csodálva.~E leányka neve volt Violanta.~
179   24   |           megszelídült, felmagasztosult e bánatos danáktól, s amint
180   24   |            álomjárók, s nem sejté, hogy e pillanatban úgy ül két megásott
181   24   |             gyönyört érzett abban, hogy e virágot így nézheti és nem
182   24   |               sátorába.~Guiscard Robert e szóval két kard élét fordította
183   24   |          császárnak egész hadserege! De e könny nem hullott ki, és
184   24   |          kihulló vérével bizonyítani be e napon, hogy leghűbb híve
185   24   |               volt a fejedelemnek.~Csak e szóért: „Gyermek vagy mégy,
186   24   |            találja meg a harcban.~Amint e zajban széttekinte, bámulva
187   24   |           kiomló vérébe mártott ujjával e nevet írta fel fehér palástjára: „
188   25   |              engem kebleikre öleljenek. E kettős gondolat hányt-vetett
189   26   |            mereven megesküdött rá, hogy e perctől fogva egy falat
190   26   |                 özvegy, nagyot nevetett e bizarr eredetiségen, s kacagva
191   27   |               el…~Ha azt mondanák: vidd e kincset, de add el érte
192   27   |              semmit sem várt kevesebbet e hős tette jutalmául, minthogy
193   27   |                is megtudta később, hogy e félelmes ellene a Mocha-szigetén
194   27   |                 hosszú utat kell tenni. E hosszú út alatt megharagudott
195   27   |     keresztülrezgett az egész lelkén, s e pillanatban oly üdvözültnek
196   27   |         szívében keserű salakot hagytak e szavak – admiráli vállrózsát
197   27   |         személyes ellensége volt, pedig e kitüntetés egyedül őtőle
198   27   |          Robertson maga rendezett el, s e veszély félrevonta a kikötő
199   27   |  osztályrészéért társai túladnak rajta.~E lovagias merészségnek látszó
200   27   |          Csendes, jámbor emberek voltak e vad urak és asszonyságok,
201   27   |              főosztályos is ottveszett.~E pillanatban egy úszó ember
202   27   |                 vizei miatt. Ámde belül e sziget valódi ősképe a paradicsomnak:
203   27   |                 Van egy nagy patakja is e szigetnek, mely pompás vizet
204   27   |          tengerészek elámulva hallgaták e tüneményes regéket, s kérték
205   27   |              pisztolya sárkányát.~– Hát e részeg haddal itt mi történjék? –
206   27   |                fejétől annyi esze, hogy e veszély lehetőségét átlássa,
207   27   |            számtalan zuhatagot képezve. E patakot hirtelen rakott
208   27   |               vízomlás elfedezve tartá. E barlangba hengerítteté be
209   27   |               ennek úgy tetszék, mintha e pillanatban igen nehezére
210   27   |            vállalkoznék derék hajójával e munkára, jutalmul ő és társa
211   27   |               nekem, hogy jutottak önök e szép birtokhoz, csak azt
212   29   |             ingyen szállásait élvezé, s e vállalkozó csapatnak Zsilipy
213   29   |         izzadság. Történt azonban, hogy e terhes foglalkozás közben
214   29   |             szép bőre van). – Nemsokára e megtisztelt udvarhölgy meghimlőzött,
215   30   |              látja.~Ügyesebb találgatók e véleményt oda módosíták,
216   30   |               körüle égnek, s hogy mind e gyászpompa közé milyen szépen
217   30   |              aki ily makacsul rejtegeté e szépséget, annak okának
218   30   |            azonban annyira távol voltak e tekintetben minden gyanútól,
219   30   |            emberek annál jobban siettek e gyönyörteljes kínpadra,
220   30   |           pillanatban megtudta, hogy ki e nő, már akkor az késő volt
221   30   |                szerepre készen volt. Ha e nő valóban az a démon, akinek
222   30   |                 az utat Olivánál, mikor e leveleket kapta. Volt neki
223   30   |           fájdalmat nyertem emlékedben. E fájdalmak közt legsúlyosabb
224   30   |            rajta.~A marquis-t nem hozta e célzás zavarba. Régen készen
225   30   |            lettek a gondolatok Olivának e szavai alatt, ki mentől
226   30   |              Kegyed tehát azért irigylé e nőt, mert az, ha neki tetszett,
227   30   |            vállát.~– Ön azt mondá, hogy e férfinak, ki azért, akit
228   30   |              érni, akármi baj: fogja ön e kulcsot, írószekrényemet
229   30   |                állt, rajta egy halálfő. E halálfő előtt ült és imádkozott
230   30   |                 földnek fordulva, ajkát e feszületre nyomva, halottan. –
231   30   |                 Nem akarta őt otthagyni e rideg házban, el akarta
232   30   |                 s folytatták napjaikat. E kéz még oly puha, oly ruganyos,
233   30   |    megfoghatatlan meséket regéltek neki e csodálatos viszony felől,
234   30   |            csodálatos viszony felől, mi e férj és neje között van.~
235   30   |               szorítva két kezébe.~Mind e rejtély fölött magasan látszott
236   30   |               Bocsánat, asszonyom, hogy e helyre fárasztottam önt.
237   30   |              mindig.~– S mi ok lehetett e képzelgés alapja?~– Igen
238   30   |          pillanatot töltött volna: most e borzasztó helyen van, és
239   30   |                    legyen ön bizalommal e derék férfiúhoz, ő szívén
240   30   |              magasabb kőfalra, s onnan, e nyaktörő magasból, pillanatnyi
241   30   |             voltak. Ott lakomát tartott e fák alatt. A gyümölcs félérett
242   30   |              kísértő lélek! – suttogott e rácson keresztül. – Eddig
243   30   |          nyugodjál…~Malmont tudta, hogy e sírbolt előtt áll egy régi
244   30   |          díszítménynek állíttatott oda, e tág kőkoporsó egyik végén
245   30   |               történhetett volna az? De e merő átváltozás a marquis
246   30   |              maga legjobban tudja, hogy e téveszme az volt, hogy ő
247   30   |              midőn az övé lett. És most e boldogságtól meg akarják
248   30   |                  A halál, az Isten adta e nőt őneki, ő hivatkozik
249   30   |               az ifjú, mi történt volna e nővel, ha ő el nem rabolja
250   30   |            gyógyító figyelemről, amivel e már egyszer letört virágot
251   30   |           mulatságos replicára, mellyel e nőt összetörni, megalázni
252   30   |                 ez ellenvetést tenni, s e kérdésre választ követelhet.~
253   30   |               át mindenki szívét, midőn e szomorú tárgyakat letevék
254   30   |                  Keressen ön fel, amint e levelet elolvasá, a Nevers
255   31   |             múlva jutottak ki másodszor e helyre.~– Jól fogunk ma
256   31   |           Pesten jártam iskolába, kukk. E dal hangzik egyszerre füleinkbe,
257   32   |                 ébren, ahhoz imádkozék. E nőalak volt pedig – a szent
258   32   |      országnagyjai elszomorodtak nagyon e szókra. A királyfi, a korona
259   33   |                 igazán nem tudtam, hogy e vallomás után mit csináljak
260   33   |                feltétele levén az, hogy e pártoltjai a grófnak halálukig
261   33   |                 vallanom őszintén, hogy e nemes munka folytatásához
262   33   |                 azt mondta; ha elveszed e pénzt, talán nemlétező dolgot
263   33   |                mikor és hogyan jutott ő e kínzó rögeszméhez. Egyszer
264   33   |              bölcs Mindenható, hogy itt e földön leróhassa adóját;
265   33   |            hallotta módon gátolá meg őt e szándékában – a leány felnőtt
266   33   |                rá? Mi részem volt nekem e szerencsétlen történetben,
267   33   |               másvilági bűnhődésből még e földön leszolgáljon, a gróf
268   33   |                ő mindezt? Azt mondá: ha e nyomorultaknak holtom után
269   33   |          Megvallom, uram, hogy mikor ön e jószágba bejött, nagyon
270   33   |                 oly jól nem tudna bánni e szegény boldogtalanokkal –
271   33   |               kezdék döngetni mögöttem.~E veszélyes percben az jutott
272   33   |         eltalálhat, de alig villant meg e gondolatom, midőn szobám
273   33   |              lesüté szemeit, s csak úgy e lezárt hosszú pillák alól
274   33   |          munkában fáradok, hogy egy nem e földről való tündért a mi
275   34   |            Adándy úr felugrott székéről e szóra, mintha vipera csípte
276   36   |           második esik, az a vesztes.~– E várnak van egy pincéje;
277   36   |    élelmiszereink: ezt mindenki ismeri. E pincéből egy szűk nyílás
278   36   |              külde Langresbe Eponinehez e rövid üzenettel:~„Végy fátyolt,
279   36   |          Ismerni fogod a regéket, miket e tőrről beszél a hír. Markolata
280   36   |                  vedd magadhoz.~Eponine e szavaknál fölemelkedék a
281   36   |              földet.~Tetrix nem nézheté e némán csókoló ajkakat, nem
282   36   |                 ajkakat, nem tekinthete e könnyező égszínkék szemekbe,
283   36   |             fátyolt és római láncot; de e kés kezemben visszavisz
284   36   |            fejedelemnője felegyenesedék e szavakra, s keserű büszkeséggel
285   36   |                  A gál vének reszkettek e bátor szavakra, miket csak
286   36   |               de kimondani nem.~Anniust e szavak sem ingerelték.~–
287   36   |                izgatott képzelmét; s ha e kísértő semmik elmúltak,
288   36   |                epesztő szerelem csatolá e nőhöz; magasztos hűség a
289   36   |                 jól el volt temetve már e helyt Sabinus! Soha senki
290   36   |                 és neje, Eponine, innen e sírból ki nem tudnának többé
291   36   |                Csak addig várj, ameddig e követ fölemelem, azután
292   36   |                 közül magammal vihetek. E két szolga szerepét ti fogjátok
293   36   |              Lucilius. – Nem kérd tőled e kérdésekre választ Vespasian.
294   36   |              elfogadnod. Meglehet, hogy e csók halálod leend. Kész
295   36   |              arcát.~A bajnok megroskadt e gyönyör terhe alatt s jól
296   36   |            Eponinenek, melynek födelére e szavak voltak vésve:~– Férjed
297   36   |                 mégis megtörténik, hogy e körülfogott erdőségben néha
298   36   |                  hová szokott ő eltűnni e vadászatok alkalmával.~Balbus
299   36   |            lezúzta volna.~Amint Eponine e forráshoz ért, levette kürtjét
300   36   |                A sarmata kém megborzadt e látványon. A fejedelemnő
301   36   |               hullott szeméből a könny.~E pillanatban Annius pajzsa
302   36   |                  ki a föld alatt van, s e hosszú küzdelemben meg ne
303   36   |              nézd, hárman vagyunk; nézd e két gyermeket, kik azért
304   36   |               Sabinus életéért! Tekints e gyermekek hozzád emelt arcaiba,
305   36   |   bíborpalástján keresztül nem jutottak e szavak szívéhez.~– Sabinus
306   36   |                  Eponine fölegyenesedék e szóra, s fölrántá gyermekeit,
307   37   |               tartani.~Én előre örültem e változásnak. A nevelőintézet
308   37   |            függtek, emlékezem reá, hogy e percben arra gondoltam,
309   37   |                Minden olyan kedves volt e kis szobában; nappal rá
310   37   |                 egyszerre kis szobámat.~E rózsavilágítás mellett szobám
311   37   |                  Akarsz-e nőm lenni?~Én e szóra felugrottam helyemből,
312   37   |                 Reszketett minden tagom e gondolattól. Oly irtózatom
313   37   |          irtózatom támadt tőle, hogy ha e percben utánam jön, levetem
314   37   |            akitől őrizzen meg az Isten.~E naptól fogva sohasem feküdtem
315   37   |                 találni, gyötrelem volt e pompás szobákban járnom
316   37   |                Az orvos talán sejtette.~E naptól fogva Szálli egészen
317   37   |               nek, melyben igen röviden e sorok voltak: „Uram! Amíg
318   37   |             asztalomon pecsételetlenül.~E nap éjjelén Szálli kisasszonynál
319   37   |      büszkeségemet találtam abban, hogy e semmiből ismét valami legyek;
320   37   |            kötelessége az életben, mint e kölcsönnek tekintett összeget
321   37   |                 nem némítják: azt, hogy e pénzt nekem vissza kell
322   37   |                 követel.~Sokat tűnődtem e levél felett, utoljára arra
323   37   |              csakugyan igaztalan vagyok e rejtélyes jóakaróm ellen,
324   37   |          Valamit rebegtem neki, hogy én e férfit nem láttam, nem ismerem
325   37   |                Azonban midőn elolvastam e naplót, eszembe jutott:
326   37   |              hívatlan szemek elolvasnák e sorokat, könnyen azon gondolatra
327   37   |             gondolatra jöhetnének, hogy e férfi engem jobban érdekel,
328   37   |               kellene. Azzal kiszakítám e lapot naplómból, gyertyára
329   37   |                állt előttem, hogy hátha e két szép szem, mely most
330   37   |             nyugalom, hogy van egy lény e földön, aki önmagamért szeret,
331   37   |       vigasztalni fog. Így írt hozzám:~„E percben hallom, hogy kegyedet
332   37   |             izgatottságban voltam, hogy e levél nem vesztheté el rám
333   37   |            Jegyesének tekintém magamat.~E naptól fogva egészen új
334   37   |               napra jobban elandalított e tündéri viszony; szeretője
335   37   |            Jenny! (Sohasem nevezett még e bizalmas címmel.) Ma kaptam
336   37   |             vagyok és örökre a tiéd. De e két hónap egy egész örökkévalóság
337   37   |               szobában jelenhetnék meg. E kívánat őrjöngés tőlem;
338   37   |                 L. H.”~Estig töprengtem e levél fölött, este megírtam
339   37   |               bizalmam volt hozzá; hogy e találkozásban nem kevesebbet
340   37   |           bizonyosan látja azt is, amit e percben gondolok: hogy mennyire
341   37   |            shall”; „I love”.~Nem bírtam e szót kimondani; érzém, hogy
342   37   |               kimondani; érzém, hogy ha e szó elhagyja ajkamat, akkor
343   37   |           levelet küldhessek a postára, e rövid szóval: „jöjj ma este”.
344   37   |                   De vajon fogja-e ő ma e levelet keresni? Kezéhez
345   37   |           eljött hozzám. Köszönte, hogy e levelet írtam hozzá; boldog
346   37   |                Eszem, lelkem elzsibbadt e szóra; meg voltam merevedve,
347   37   | kétségbeesésével; de amidőn tudom, hogy e férfi Sz** volt, azt mondom: