Part

  1    1|          véghezvitte rajta a műtétet, most még mélyebben eresztve a
  2    1|    szolgálatot.~– Köszönöm, orvos úr. Most nem fáj ismét semmi. Néhány
  3    1|         akarok ellene tovább küzdeni. Most úgy vagyok képes e sorok
  4    1|             csalni régi úrnőjéhez, ki most is nagyon szerette, onnan
  5    1|             Igen, igen! Lássa ön, még most is úgy vannak összekötve,
  6    1|               hely, a kín is kiújult; most már harmadszor ostromol,
  7    2|               őneki is igent mondtak. Most aztán ketten őrültek a győzelemnek.~
  8    2|               hanem hát mondjátok már most meg külön, hogy melyik a
  9    2|       Bratanszkyhoz. „Vivát!”~Na, már most két hét alatt minden rendben
 10    2|               vagyok a tieddel.~– Még most ráérnénk őket elcserélni.~–
 11    2|          tévesztett el bennünket, már most írasson mindent újra.~No,
 12    3|          palotájában, s kimondá, hogy most már nem Rochas gróf, hanem
 13    3|          nyomták a gyalázat bélyegét, most meg vannak alázva és járnak
 14    4|          adott szó teljesítésre várt, most már egy halottnak adott
 15    4|              nyomon kísérteté őket, s most, hogy elaludtak, hirtelen
 16    5|           senki sem gondolta, hogy mi most egymással beszélünk, oly
 17    5|            voltam, mint hogy ez a szó most megvigasztalt volna. Az
 18    7|              nem tette? Arról még tán most is beszélnek a ***-iak,
 19    7|          hadijesztő alakot festettem.~Most már világos volt előttem
 20    7|          ijedtében azt gondolva, hogy most az egész mindenség összetörik,
 21    8|                hogy amennyi hölgy itt most ül velem szemközt, az egy
 22    8|        hölgyeit meghódítani, amit íme most egy igénytelen utódja… no,
 23    8|         equipázsnak van joga zörögni; most is állt az udvaron egy pár.~
 24    8|        belépett az én istenasszonyom.~Most még szebb volt, mint tegnap.
 25    8|            lelkemet átváltoztatja.~És most egy egész napig kell várnom,
 26    9|               meg két épet. Ezzel már most kevesebb van belül.~– No,
 27    9|       indzsellér, akinek az egyik fia most kétezer forint fizetéssel
 28    9|             tengeren.~– Természetesen most ön volna az mind a három.~–
 29    9|               Lássa, az a fiatalember most négylovas hintóban jár;
 30    9|              múlt, hogy nem én vagyok most nagyságos Cserependy Perghő
 31    9|                Ha a földesúrhoz megy, most egy domíniumot öröklök,
 32    9|               és semmim sincs. És már most azután legyen gondom magamra;
 33    9|             szeret”.~– Hát cserélne-e most Cserependy Perghő Boldizsár
 34   10|         melyhez egykor annyi szomorú, most már annyi kedves emlék kötötte.~
 35   10|        különös is volt az. Mintha még most is ott kellene neki állani.~
 36   11|               nem bírtam ébren lenni, most kinn a cserény mellett a
 37   11|            akkor becsuktak a szobába, most kicsuknak a szobából. Dideregtem
 38   11|            tetszett a régi uraságnál; most ugyan órákig el kellett
 39   11|               mistress Hauvau; mintha most is látnám a tutu főkötőt,
 40   11|      iparlovag és ló; voltam bálvány; most mint csemege halok meg.~
 41   12|            vigyorogva –, hány fej van most a rováson?~– A tieddel együtt
 42   12|             szeme közé nézzen, s íme, most a leütött fő vigyorgott
 43   12|      öszvérhalálában Toledóba vissza.~Most kezdett el előtte világosodni
 44   12|             nyugodva, hogy senor Juan most és holnap délig hivatalos
 45   13|         idején előállt vele, hogy már most megmutatja, mit tud, valamelyik
 46   13|              rá talált nézni, hogy ez most azt mondja magában „sus”.~
 47   13|              Régi idő óta szólíták őt most először ismét valóságos
 48   13|      Krisztina kisasszony, én magának most valami igen komoly dolgot
 49   13|          gondolja, hogy én mit akarok most magának mondani?~– Nem ám,
 50   13|            mélyen ülő háborgó szemére most is emlékszem még. Volt rajta
 51   13|            Korhely vagy. Majd kikapsz most.~Ez a sértés fájt. Nem hagyhattam
 52   13|             rendes életet fog élni, s most megint itt van?~– Rogo humillime.~–
 53   13|      szenátort. Ő nem nevetett.~– Már most ezt a rongyos gúnyát kösse
 54   13|           városban többé megjelenjen. Most rögtön elpusztuljon innen,
 55   13|               ugyanaz a köpenyeg volt most is rajta, amit legelőször
 56   13|           csakhogy az akkori szakadás most már az egész hátán végig,
 57   13|               énrám nem.~A peregrinus most is olyan pufók volt: keveset
 58   13|      elegyedtünk, kérdezém tőle, hogy most is peregrinál-e még.~Ez
 59   13|            még.~Ez ellen tiltakozott: most már nem olyan hiábavaló
 60   13|             de – hozzátevé ravaszul – most meg fogom őt tréfálni. Más
 61   14|               tündérek leánya. Eminha most is él; mert tündéri hatalmánál
 62   14|           Eminha holtteste bizonyosan most is ott fekszik a sírban,
 63   14|               többé Eminha holtteste…~Most már semmi hatalom sem lett
 64   14|            járult.~Muhzinnak nem volt most gondja a gyászmenet pompájára,
 65   14|           rabolnak, csúfot sem látsz. Most már bolondot csináltál magadból
 66   14|         eszedet, hogy magad sem tudod most, mit beszélsz. Az imént
 67   14|           hogy az úton kiraboltak, és most meg azt állítod, hogy kincseid
 68   14|              láttam. Tudod mit? Eredj most innen, aludd ki magadat,
 69   14|               A boldogtalan kereskedő most esett még igazán kétségbe.
 70   14|             Muhzin nevű kereskedő, ki most jött haza mekkai búcsújáratából,
 71   14|           másodszor is lezuhantatták; most már csak egy fuldokló hörgés
 72   15|             váltottam ígéretemet, már most ő lássa, ha olvasói kétségbe
 73   16|           hogy a halhatatlan művésznő most alkalmasint a Városligetben
 74   16|               meghalni nem láttam; de most hittem, hogy látni fogok.~
 75   16|         toronyból).~Féltem tőle, hogy most mindjárt valami otrombát
 76   17|             váltottam ígéretemet, már most ő lássa, ha olvasói kétségbe
 77   18|           hogy a halhatatlan művésznő most alkalmasint a Városligetben
 78   18|               meghalni nem láttam; de most hittem, hogy látni fogok.~
 79   18|         toronyból).~Féltem tőle, hogy most mindjárt valami otrombát
 80   19|          jöttünk el éjszaka hazulról, most itt hálhatunk az erdő közepén;
 81   19|    keresztülhangzott.~– No, mon Dieu; most éppen tele van zsiványokkal.~–
 82   19|           szerencsésnek érzi magát. Ő most itt a gazda, neve Fekete
 83   19|              vont elő a zsebéből.~No, most ez azt akarja megtudni,
 84   19|              Isten, mit csináljak már most ezzel a pénzzel? Olyan pénzzel,
 85   19|            szintén tapsolt; hanem már most ő tanítja egyre a grófnét,
 86   19|          mondá a zsiványnak, hogy már most köszöni a mulatságot, elég
 87   19|                hadd menjen odább.~No, most lesz mindjárt agyonverés.~
 88   19|        bosszúsan.~– Úgy elénekelhetné most azt a dalt, aminek a végével
 89   19|               a játékszobába siettem. Most ölelkezik veled a szerencse;
 90   19|          ölelkezik veled a szerencse; most szorítsd, gondolám magamban.
 91   20|             maga volna a padisah.~Íme most is a gyaurok egyik fejedelmével
 92   21|              tartozott a társasághoz. Most az egyszer lett volna alkalma
 93   21|               a parfumeös régiókba, s most is elwalzerezték a szerencséjét.~
 94   21|         mentek, kikerülték az embert.~Most már a segédek közbevetették
 95   22|         barbárok innen tanulták el, s most azzal dicsekszenek, mintha
 96   22|              azt kívánd, azt szeresd, most már válogathatsz benne.~
 97   22|               azt a császártól kapta.~Most aztán azt hitte Toipingvang,
 98   22|            fejeiket.~Xelenhoa azonban most sem örült sem virágnyílásnak,
 99   22|             megrakták asztalát, hanem most is a megszámlált száz rizsszemet
100   22|            halott, aki még szebb volt most, mint mikor élt.~Mellette
101   23|           halk, szaggatott ütésekkel, most a víárkokban gyülekeztek
102   23|         verekedtek már a felkelőkkel; most egyszerre örömláng gyulladt
103   23|             és gondját fogom viselni.~Most azonban az aranyhajú hős
104   23| szabadföldieknek nem volt hadseregük, most a spanyolok mondhatták azt
105   23|               ez a hajdani dugárus és most tábornok, Pug, a varinasi
106   23|          társára mutatott Bolivár, ki most is a lovon ült, kemény,
107   23|             csoport Llanero hadnagya, most legnagyobb hősünk. Midőn
108   23|            foglaltunk, s ellenségeink most is olyan erősek, miként
109   23|              főbe lövetlek. Hanem ezt most ne számítsuk a bűnök közé,
110   23|        elvonult a veszély helyéről, s most azzal menti magát, hogy
111   23|           harcban tépett öltönyeimen, most lássátok véremet elpirult
112   23|       Bolivárnak, a diktátornak.~– És most esküszöm az egy élő Isten
113   23|            volt vőlegénye az újjal.~– Most már parancsolj velem: teheted.
114   23|      Megszabadítád hazádat ellenétől, most visszaadod őt önmagának.
115   23|              összeesküvést forralnak; most gyülekeztek össze a San
116   23|              nevet visel. A hölgy, ki most idejött közétek, ugyanaz,
117   23|      bizonnyal jól tudja azt is, hogy most itt ültök tanácsot, s fejeitek
118   23|             országot. Minek beszélünk most mi erről? Mérget keverünk
119   23|             szerelmedtől olvadt viasz most, de kemény kő, ha elveimet
120   23|             fogadtam volna a koronát, most elfogadnám azért, hogy veled
121   23|      óhajtottam azt.~– Én szeretem őt most is.~– Jól tevéd, hogy ezt
122   23|              egy könnyet ejtett.~– És most figyelj reám – monda neki. –
123   24|        Salernóban találkozunk, és íme most vettem a rossz hírt, hogy
124   24|              uralmáért, Caesar helyén most mi állunk, Pompeius helyén
125   24|            csapásig őérte fog küzdeni most az életre-halálra menő harcban.~
126   24|           ál-Michael, Violanta atyja.~Most, miként szokás a válságos
127   25|            talál gondolni, hogy hátha most azt mind nekem fizetik vissza,
128   26|               kínozni akar. Hanem már most vége. Én azért jöttem ide,
129   26|             van ám az az úr. Clarisse most már haragba jött; odament
130   26|             Másnap reggel visszament; most már talán csak vége van
131   27|         magányosságban, s nem gondolt most elébbvaló dolgokra, mint
132   27|         tengerész azt hitte, hogy már most kiábrándult, egészen más
133   27|    Mocha-szigeti magányban kigondolt; most már felébredt belőle, s
134   27|            Robertson azt hivé, hogy ő most igen komoly, józan férfi
135   27|         hajósra, aki azelőtt volt; ez most inkább, még mikor ébren
136   27|              amit el szokott költeni.~Most az egyszer mégis jónak találta
137   27|               volt rántva egéből, még most csak a földre rántva, később
138   27|                ahol önt megláthassam. Most forradalom van egész Amerikában;
139   27|         álmodott, a tízmillió dollár, most, mint egy varázsütésre birtokában
140   27|      gondolhatott donna Terezára: már most az enyém vagy! Hát a pokolra
141   27|              a pokolra nem gondolt-e: most már a tiéd vagyok.~A pokolig
142   27|               rettentő gondolatainak. Most azt felelte a kérdezőnek:~–
143   27|               cimborákat ne hordják-e most fel.~– Hát az ördög? Most
144   27|             most fel.~– Hát az ördög? Most is agyon vagyunk fáradva;
145   27|            visszatértek Otahaitiba, s most a spanyolokat társaik nyomába
146   27|               ismét Saypanra. Az volt most a főkérdés, miképp rejtsenek
147   27|               van a tízmillió dollár!~Most már jó helyen volt az egész
148   27|           helyen volt az egész kincs, most már nem félhetett az egyik
149   27|         szemmel kísérni többé, őrizze most ő maga az üres hajót.~Mikor
150   27|             volt a gyilkos.~Robertson most már másodmagával maradt.~
151   27|              már másodmagával maradt.~Most már csak ketten voltak a
152   27|         kivert pénz nem volt aközött. Most tehát első dolguk az volt,
153   27|        egyedül jutott el Hobartownig. Most ez elrejtett kincset kellene
154   27|        kellett azért húzni a bőrt! És most egyszerre, csak úgy tréfából,
155   27|               ott azt mondá, hogy már most ő fogja magára vállalni
156   27|               az utolsó osztályos még most is él; az utolsó, aki a
157   27|          kapitány továbbereszté őket. Most már egyenesen a Saypan-sziget
158   27|       vagyonért annyi társát megölte, most célja végén ily ostobául
159   27|               látszott mind a két fő. Most egy rémordítás hangzott
160   27|              más medret választott, s most tán Robertson maga sem találna
161   27|           közt.~Pedig a roppant kincs most is ott van, ott hever használatlanul;
162   27|             tengerész álmát elrabolja most is. Keresheti, akinek tetszik.~
163   28|               hét múlva, hogy van itt most egy furcsa emberpár, akiből
164   28|        szerettük mi egymást? Ugye még most is szeretjük egymást? Te
165   28|               idefönn. Pedig ugye még most is meglátogatjuk egymást?
166   28|             lett.~– Kis feleségecske, most már én is hozzád megyek,
167   28|            hozzád megyek, eltemetnek, most már majd nem beszél rólunk
168   28|            senki újra, de a világ még most is beszéli víg mulatságokban,
169   29|       Várhelyi gróf Zsilipy Péternek.~Most már bezzeg nem ijesztgették
170   29|       megyegyűlésen, hol az armálisa. Most már, ha akart, akár főispán
171   29|              sem választották hajdan. Most már válogathatott a Duna–
172   29|    kisasszonyok közt feleséget, pedig most már ősz volt a bajusza.~
173   29|          jutottak a szolgabírák, hogy most főispánjuk legyen, sem a
174   29|               szentül azt hitte, hogy most is csak álmodik, folytatását
175   30|            nősülésig belebolondult, s most már nagyon bánja, hogy azt
176   30|         ébresztő szóra vár, ajkai még most is oly pirosak, vonásai
177   30|               is oly pirosak, vonásai most is oly lágyak, oly gyöngédek,
178   30|            Azt majd megtudjuk később. Most csak az első titokra kell
179   30|              együtt a végrendelet is.~Most azután nem maradt a bárónak
180   30|              még jobban gyűlölte őket most, midőn hízelegtek előttük,
181   30|               foglak szeretni, miként most.”~Malmont elnevette magát.~–
182   30|               ön nevén, higgye el. És most azt hiszem, hogy ez a kárpótlásom,
183   30|            tudni, hogy az mire gondol most. – És – talán meg is tudta.~–
184   30|             csak puszta mesét mondana most, mely éppen eszébe jutott –
185   30|      támlájába fogózni; arcát azonban most is kényszeríté mosolyt mutatni,
186   30|             azt mondá komornájának:~– Most távozzék ön Jeanette, s
187   30|          vigye el a rendőrfőnökhöz. – Most hagyjon magamra.~A delnő
188   30|          szemfödél feltakarva, mintha most kelt volna ki belőle valaki.~
189   30|           Marquis Malmont reszketett.~Most felállt a haloványalak a
190   30|            szerelmet. Tehette bátran, most nem féltette tőle senki,
191   30|              nem féltette tőle senki, most már mondhatta neki: én üdvöm,
192   30|             elhinni neki, hogy ez már most meg van halva.~Jutottak
193   30|             az álomba!~A pokoli méreg most kezdé veszteni hatását;
194   30|            egy új élet-e ez, amelyben most jár, egy új világ, a halál
195   30|           találta magát fél év múlva. Most kezdett el még gyermek lenni,
196   30|            akárki azt hiheti, hogy mi most valami estélyre megyünk
197   30|              kegyed tudja, hogy férje most itt van?~– Gyanítottam.~–
198   30|             pillanatot töltött volna: most e borzasztó helyen van,
199   30|              te látogattál meg engem, most én látogatlak meg téged.
200   30|                Tudja bizonyosan, hogy most is ott az a kötél, melyen
201   30|              ő a sírba letett, és aki most itt jár a virágos fűben.~
202   30|               azonban tréfásan ölelte most körül az ifjú nyakát, s
203   30|               és megcsókolá.~– Látod, most itt ülünk együtt sírhalmomon;
204   30|          tőlem, hogy új nőt vehessen, most pedig az őrültek házában
205   30|          veled. Te visszatréfáltál, s most egyenlők vagyunk. De utoljára
206   30|             tanult anyja példáján, és most keresheted igazságodat;
207   30|              Malmont második neje, ki most azt állítja, hogy első neje
208   30|           felfokozta a kíváncsiságot, most már még az utcát is elállta
209   30|           volt, midőn az övé lett. És most e boldogságtól meg akarják
210   30|             életre jött-e, vagy pedig most is ott fekszik a sírban,
211   30|             nem fekszik abban halott.~Most félreemelték a födelet,
212   31|         ünnepi ajándékul, s megvennék most rajta az egész Svábhegyet.~–
213   31|                hogy Stiglicz úr éppen most ment csak el hazulról.~–
214   31|               rozsolisfabrikanslegény most már ötvenszer énekli végig
215   31|            hangjára az ideális galan, most már comicumra térve által,
216   31|            szavát jól ki lehet venni. Most aztán igazán elöl tűz, hátul
217   33|              van, melynek eredményéül most is láthat kegyed egy pár
218   33|               való nagy bizalmat!~Már most mit csináljak én ezzel az
219   33|            vallotta azt ki nekem. Hát most én hogy tartsak ilyen kocsist? –
220   33|              meg a legnagyobb bolond; most bizonyosan hava van neki,
221   33|               előtt elhallgatták. Már most persze késő. Azok az emberek,
222   33|               azt annyira vitte, hogy most már csendesen megvan, legfeljebb
223   33|        szemejárásával igazgathatta; s most nem látszik rajta egyéb
224   33|         kacagott, bukfencet hányt, és most, ha az ember nem ügyel a
225   33|            pótolni?~Hanem hát ezen én most nem sokat okoskodtam, hevenyében
226   33|               itt a nyakamra, és hogy most nagyon goromba tudnék lenni,
227   33|                Ennek köszönheti, hogy most kibékülők a dologgal, s
228   33|               No, öcsém Louis, hiszen most gyere ide nevetni, mert
229   33|              tudsz! Hihihi! Hanem már most elég volt, mennykő csapjon
230   33|              tűz ropogott, kellett is most nekem a meleg; vacsorám
231   33|         ezekből a diófa rámákból csak most egyszerre alászállnának,
232   33|          Éppen olyan kedvemben vagyok most, amikor nem nagyon respektálom
233   33|             patrónusa. Ennek sem volt most egyéb dolga, minthogy grimaszokat
234   33|          kísértet: a láthatatlan dal; most már úgy hangzott, mintha
235   33|               ismét hallottam a dalt: most már úgy hangzott, mintha
236   33|            elhitesse vele, hogy nem ő most a megnézésre legméltóbb
237   33|          maradt mások irányában, mert most már tudta, hogy neki csak
238   33|              én neki komoly képpel –, most hozattam ebben a percben.~–
239   33|            azzal az eszmével, hogy ez most itt szép nyugodtan beszél
240   33|            ollóval elvágja a gégémet.~Most már csak két őrültem volt
241   33|               ölte el éhséggel; de az most is feljár kísérteni éjjel,
242   33|              nem is lehet: a kandalló most is tele hamvadó parázzsal,
243   33|             annyit tudok, hogy szívem most is dobog az öleléstől, ajkam
244   33|             dobog az öleléstől, ajkam most is ég a csóktól.~Amint kioltott
245   33|          visszatérnem, hogy én bizony most sem vagyok ébren, ez is
246   33|              másféle álomhoz kezd. Én most ezt a kis bámulatraméltó
247   33|              A kis hímzett cipőcske – most is ott volt, azon módon,
248   33|           kapni egész évre; hanem már most menjenek és ne bámuljanak
249   33|          Nekem úgy tetszik, mintha te most egészen más hangon beszélnél,
250   33|               el tudták azt titkolni, most pedig már ítél felettük
251   33|              el ezt a kastélyt, tudja most már egész titkát; mi itt
252   33|              hogy milyen jó volna, ha most szobámban nem világítana
253   33|               fenyegető halálveszély, most pedig a szabadulás egy olyan
254   33|          arccal a földre, azt hittem, most igazán megőrül.~Én gyöngéden
255   33|              Munkám sikeréhez közelg.~Most egy rövid kis mondatot tanítok
256   34|          vagyok, de nem vagyok őrült. Most két hónapja és három napja,
257   34|          hanem férjes asszony; férjem most is életben van; kérem, ha
258   35|                Az a fekete szemű, még most is a fülemben van a hangja,
259   35|         hallgatni megint! Hol voltál? Most kell hazajönni? Éjfél után
260   35|            nincs, csak gazdasszonyom; most takarodjék ön!~Azzal becsukta
261   36|              harcosának:~– Testvérim, most már csak hárman vagyunk.~
262   36|             hogy a várőrség, mely még most is igen számos, elszánta
263   36|       trombitái már az utcán szólnak. Most temesd el a jó hírt arcod
264   36|            szertartásainkat; de azért most is szeretem Galliát, s hazámnak
265   36|             gyászolja a férjet, kiről most tudta meg, hogy él; mennyi
266   36|            tán elhurcolták rabságra s most kénytelen férjét elevenen
267   36|            Tetrix – felelt Eponine. – Most már szólhatunk együtt, nem
268   36|        engedhetem, hogy megölj. Ha én most meghalnék, uram, Sabinus
269   36|              magától, felegyenesedék.~Most a keselyű egy dühös csapással
270   36|         kiterjesztett szárnyaival még most is nagyokat csapott maga
271   36|         füleiben nagy ezüstkarikák.~– Most sietve jerünk Angresbe –
272   36|       iránytól, melyet a bölény vett.~Most ő is visszafordult, s utána
273   36|          tudtam jól szívedhez szólni. Most nézd, hárman vagyunk; nézd
274   36|            megbűnhődött érte. Légy te most isten, ki őt feltámasztod
275   37|              csillárokat felgyújtják.~Most a mellékterem ajtaja nyílt,
276   37|          nyájasan szólt.~– Jenny, már most elbocsátom aludni.~Én azt
277   37|             úgy szemügyre venni, mint most, lefekvés előtt; ágyamon
278   37|                melynek széllyukain át most is vidám parázs fénylett
279   37|              egyszerre szemembe, mely most úgy meglepett. Nagybátyám
280   37|          tetszett az a gondolat, hogy most sokan azt hiszik, hogy ő
281   37|            szászorta jobban gyűlöltem most. Szeret engem! Nem úgy szeret,
282   37|              jószágai vannak, amiktől most roppant haszonbért fizetnek.
283   37|        színben állítá elém az életet. Most már nem gyűlöltem őt, most
284   37|            Most már nem gyűlöltem őt, most csak mosolyogtam rajta.
285   37|         félelmesen rútnak találom őt; most egy mindennapi, jelentéktelen
286   37|             hogy nem gondolunk rájuk.~Most már nem féltem tőle többé,
287   37|           hogy szeret, gyűlöltem önt; most, midőn tudom, hogy pénzemért
288   37|               közönyös volt rámnézve, most ezt fölkerestetém Szállival,
289   37|               hívja az utcai közönség most is, hanem gondatlansága
290   37|              a törvényszéket; engemet most mindenütt kinevetnek; én
291   37|        rendelt meg kegyed névnapjára, most visszavonta a megrendelést,
292   37|          igazán javamat akarta.~– Már most tehát gondoljon kegyed arra,
293   37|              jószívű idegeneket, akik most látják egymást először,
294   37|              éppen rá sem hallgattam; most pedig nem keresek senkit
295   37|               Ő engem látott egyszer, most egy hete a színházban: ezentúl
296   37|               volna el.~Éreztem, hogy most kétszeresen kell vigyáznom
297   37|           hátha e két szép szem, mely most csábítva mosolyog rám, ez
298   37|      győződtem meg jellemerejéről; és most – minden tehetségemből sürgetém
299   37|             évekkel vetné vissza, még most remete gyanánt elzárkózva
300   37|         korábban kérte azt már tőlem, most ajánlottam azt neki azért
301   37|                I love you!~Eszméletem most is elhagy, hogy ha ez órára
302   37|               fel. – Jennykém, kegyed most is Turandot játssza.~– Én?
303   37|           mennyország volt szívemben, most az egész pokol költözött