Part

  1    1|         kicsordult szeméből, úgy fájt neki.~– Csodálatos. Én ezen a
  2    1|            meleg, szíves hangon mondá neki:~– Fogadja ön legőszintébb
  3    1|              megharagszik, azt mondta neki, hogy adja tehát valami
  4    1|     valamelyik dandy szépeket mondott neki. Egyszóval én egy ártatlan
  5    1|           engem nem ismert? Hihetőleg neki is voltak előttem ábrándjai:
  6    1|      tarthatott odahaza; azokat adjam neki vissza. Én éreztem, hogy
  7    1|            hintajába ült és hazament. Neki igaza volt. Durva, kicsapongó
  8    2|          hitte, hogy Tinka vállfűzője neki bő; Tinka viszont karcsúbbnak
  9    2|               Azok szépen lediktálták neki: Minka megy Kertészyhez. „
 10    3|             király elé terjesztették; neki csak alá kellett még írnia
 11    3|              őt sem nem kötelezi, sem neki elégtételt nem ad! – Az
 12    3|             tarták, azalatt nem adtak neki enni, s a gyönge öreg ember
 13    3|            sáncásók közé, ott kellett neki testvére és apja oldalán,
 14    4|          hazudozott, míg Genutha hitt neki, és férjhez ment férje testvéréhez –
 15    4|             drámában apja szelleme ad neki hírül, a gyáva orgyilkolást,
 16    4|           veszélyesnek fogja találni, neki is halnia kell.~Ekkor kezdé
 17    4|             üzenet, mit Fengo küldött neki, az volt, hogy ölesse meg
 18    4|             kiengesztelje, kifizetett neki. A vérdíjban kapott aranyat
 19    4|    egészségére akarta üríteni, mondák neki, hogy annak már fölösleges
 20    4|          üdvözölve a királynét, átadá neki a kettős fatáblát, mely
 21    4|          mosolyogva és pirulva nyújtá neki kezét, asztalához, szíve
 22    5|            sohase lehessünk boldogok. Neki neje volt, jó, hűséges asszony,
 23    5|           vett el, mert egész lételét neki köszönheté; de akit sohasem
 24    5|           keresni ment; minek volt az neki? Akinek annyi észt, oly
 25    6|               előre kóstolót is adjon neki, megverte irgalmatlanul;
 26    6|          csókot késsel fizette vissza neki.~És akkor felvették az asszonyok
 27    7|            azt a kardot mutatta volna neki elő, mellyel a cherubim
 28    7|           való volt.~Ha aztán mondták neki, hogy szerda vagy csütörtök,
 29    7|            forgatja, oculáriumot tesz neki, persze: semmi írás rajta,
 30    7|        lepetve, s ez idő óta nem volt neki kedvesebb embere Bandi öcsémnél,
 31    7|            szokott írni, arra kellett neki.~Az öregúr meglátja nála,
 32    7|     könyörgött, ha csak felét is adja neki, s végre megalkudtak három
 33    8|             odatalált. De be nem volt neki szabad hajtatni az udvarra,
 34    8|         térdre estem előtte és mondám neki, hogy imádom. Erre ő megijedt,
 35    8|            megérti, s aztán elkezdtem neki poétázni; verseket mondtam
 36   10|            száműzetett, s tiltva volt neki quatre riversi várát elhagyni;
 37   10|           Josephine előtt, s megvallá neki, hogy ő nem leány, hanem
 38   10|             ajtót.~– Még egyet – súgá neki a tükrön keresztül Josephine –,
 39   10|     öltözetében, milyen jól illett az neki. Szelíd arca alig hazudtolá
 40   10|               még most is ott kellene neki állani.~A grófnő ábrándozva,
 41   11|       minthogy neveink nem tetszettek neki, a gazdámat elnevezte Bandinak,
 42   11|          Spanyolországban, el kellett neki menni oda. Dzsemmyt is elvitte,
 43   11|          lénungot és monturt nem kell neki adni, a tagok nem fognak
 44   11|       bedugták egy ólba, töltöttek be neki szentjánoskenyeret és kukoricát,
 45   12|               szegény ördögöt kellett neki kivégezni, akik alamizsnát
 46   12|             Squirro még egyet mondott neki:~– No, hát tudd meg te vén
 47   13|             rajta.~Ezt a szót kellett neki minden lépten-nyomon hallani;
 48   13|          embereknek, akik azt mondták neki: sus! S akkor még jobban
 49   13|               háta mögött azt találta neki súgni: sus; s vége volt
 50   13|                Mondhatták volna ugyan neki, hogy menj Isten hírével,
 51   13|      érdemeket, hanem ezt nem mondták neki. Kellenek az ilyen példás
 52   13|          faluból valamerre? Elég volt neki annyit tudni, hogy az messze-messze,
 53   13|              Itt bizonyosan nem fogja neki senki azt mondani, hogy „
 54   13|              kabátját sohasem kellett neki megkefélni, szobáját soha
 55   13|           homályos sejtelem azt súgta neki, hogy e hat leány közül
 56   13|              Oh, liba! Kénytelen volt neki az utcaajtóban szépelegni.~–
 57   13|           mikor magát látom.~(Tetszem neki, gondolá magában Nagy uram,
 58   13|                hívd ki.~– Mit mondjak neki?~– Mondd, hogy itt van a
 59   13|            amoda való. Csak ezt mondd neki; azután, ha akar, kijön,
 60   13|     meghunyászkodott fenevadat: adott neki tisztességes meleg kabátot,
 61   13|          találkozva vele, azt találta neki mondani:~– No, Sus pajtás,
 62   13|              tanár egy szót sem szólt neki, hanem egyenesen odament
 63   13|       elereszté a tanár, és azt mondá neki azon a szigorú hangon, melyen
 64   13|         amióta a tanár úr megtiltotta neki abba a városba visszatérni,
 65   13|              gyönyörködve mondá: „Ezt neki gyűjtöttem össze, tudom,
 66   13|              a gyorskocsi járását, de neki előre kell sietni, mert
 67   13|           akitől olyan jólesett volna neki még egyszer szidást hallani.~
 68   14|             nem sokat használtak vele neki; ő csak nem tudott ahhoz
 69   14|           várt; olyan koporsó, aminőt neki az éjjeli tünemény leírt,
 70   14|        megörült, s még ő maga csinált neki helyet a halott körül, hogy
 71   14|            Kadileszker dühösen rohant neki és torkon ragadva leteperte
 72   14|             te szegény Muhzin – monda neki a helytartó, midőn megérté
 73   14|              dinár útravalót is adott neki, s azzal visszaindult Stambul
 74   14|               Szoliman azt parancsolá neki, hogy hirdesse ki minden
 75   14|     bölcsességét észrevehetni, ígérte neki, hogy ajánlani fogja a szultán
 76   14|               éppen olyan volt, minőt neki a kereskedő eldugott kincsei
 77   14|            pompás olvasód van – monda neki –, ilyen valóban egész kincstáramban
 78   14|         mindig, hogy mindenki tapsolt neki; legjobban maga Ali Hodzsia;
 79   14|            többi közt egyszer elmondá neki azt az esetet, más személyeket
 80   16|               a morvának, hogy tegyen neki széket.~– Ah, édes Ó úr!
 81   16|           Laji igen heves vérű ember, neki igen sok párbaja volt már,
 82   18|               a morvának, hogy tegyen neki széket.~– Ah, édes Ó úr!
 83   18|           Laji igen heves vérű ember, neki igen sok párbaja volt már,
 84   19|              a kastélyában eszébe jut neki késő este, hogy holnap casino-bál
 85   19|            kedves báró! Mit mondhatok neki? Grófné, ma déesse! Sötét
 86   19|         valami árokpartnak ment volna neki.~Az én grófném is fölébred,
 87   19|               grófné előtt, azt mondá neki, hogy éppen nem találja
 88   19|                Meg ne mondja! – inték neki szemeimmel.)~– Aradra megyünk
 89   19|             körül táncosnéját, mintha neki volna legtöbb oka a világon
 90   19|           tisztességgel kezet csókolt neki; megköszönte szívességét,
 91   19|         casino-páholyban, s elkezdtem neki tapsolni.~A zsiványelnök
 92   19|                  Nem biz én – felelék neki bosszúsan.~– Úgy elénekelhetné
 93   19|              s mutattam az újdonságot neki.~– Ejnye – szólt ő, végigolvasva
 94   20|         érezni, sem gondolkozni. Neve neki sem volt, mint a többi bizebánnak!
 95   20|             gazdájának.~Ha megmutatná neki valaki a betűk sorozatát,
 96   20|           sorozatát, s azután mutatna neki egy ismeretes tárgyat s
 97   20|      dicsőséget; mit ő szerzett, mind neki engedte, s még azt is elhitette
 98   20|                Egyszer megmondták azt neki Raghib ellenségei: Hamil
 99   20|         összeköteni vele, azt felelte neki, hogy egy okos embere volt
100   21|          termete nincs senkinek, mint neki, arasszal át lehet érni
101   21|              Óh nem, baronesse – súgá neki –, három a tánc.~S azzal
102   21|        szerette; no annál nagyobb baj neki, hogy meghalt. Ki tehet
103   21|           többet, eltűnhetett, amerre neki tetszett, nem tartozott
104   21|             ha úgy jókedvében mondták neki, nem is haragudott érte.
105   21|             röviden, szárazon elmondá neki, hogy miután őt így insultálni
106   22|       szenvedni.~Hanem azért meg volt neki minden gyönyörűsége, ami
107   22|          tehát tökéletes férfiú, mert neki gömbölyű az arca, a szemei,
108   22|          menyasszonyi ajándékul adott neki, száz rabszolgaleány a drága
109   22|        akarjátok, nem halljátok.~Volt neki két kastélya, egyik a városban,
110   22|              a tied, Xelenhoa – monda neki Toipingvang –, amit szemed,
111   22|           boldogsága végett hozzák el neki azt a fum hoan madarat,
112   23|     Laurenziára nézve.~A hajadon inte neki, hogy várjon még.~A harci
113   23|      vágtatott vissza, homlokegyenest neki a tartalék ágyúinak; nem
114   23|             tudták a hősnek; de adtak neki olyan nevet, amit viselhet
115   23|           volt hatva, hogy nem tudott neki felelni.~Dona Laurenzia
116   23|              Venezuela állt még. Hála neki, hogy el nem hagyta magát
117   23|               együgyű volt, hogy hitt neki. Látjátok, ő oly ártatlan
118   23|             jól, amit a másik beszélt neki, hogy milyen nyájas, mily
119   23|             elfojtott keservvel mondá neki:~– A haza ügye meg van mentve –
120   23|             mutatta, hogy felelni fog neki.~– Ellentmondok neked, Libertador,
121   23|               s elfogult hangon monda neki:~– Óhajtanám, hogy két szívem
122   23|          leányka szemébe, és azt súgá neki gyöngéd érzelemmel:~– Óh,
123   23|               don Gideon, s azt mondá neki:~– Bolivár Simon, polgár,
124   23|            suttogva magában, mondá:~– Neki meg kell halni. Úgy van;
125   23|              meg kell halni. Úgy van; neki meg kell halni.~És azzal
126   23|        szóltál, don Gideon – viszonza neki a hölgy büszkén. – Én Bolivárt,
127   23|             és szívmelegség kölcsönöz neki, hogy szerelemmel, rábeszélő
128   23|              ti pedig bocsássátok meg neki, ha mit szavaival, büszkeségével
129   23|            van, jól van. Megbocsátunk neki – szóltak többen elérzékenyülten.~
130   23|              fejemet is föláldozhatod neki, az már nem fog fájni.~–
131   23|            jobb és igazabb, én átadom neki e koronát és meghajlok előtte.~
132   23|              s keblére szorítva mondá neki:~– Ha eddig el nem fogadtam
133   23|             most figyelj reám – monda neki. – Bolivár itt ez ajtón
134   23|        biztosan célozz! Kínt ne okozz neki! Ha a kereszt alatt veszed
135   24|             keresztüljárja már, merre neki tetszik az egész világot,
136   24|             morgana mutatta volna azt neki a tenger fölött, melyet
137   24|             napokat, s nem jut eszébe neki egyszer elfoglalni egy-egy
138   24|           vagy csak ösztöne súgta meg neki, hogy határozott válasz
139   24|       alabástromhomlokát, s azt mondá neki:~– Menj anyádhoz. Gyermek
140   24|              töredezett szóval rebegé neki utolsó fohásza erején:~–
141   24|           nyert azzal, hogy ezt mondá neki:~„Gyermek vagy még, menj
142   25|         asszonyt, korábban jövök. Jaj neki, ha eltántorodott. De hátha
143   26|           jött haza.~Komornája mondja neki, hogy még mindig itt van
144   26|                Egy csésze levest vitt neki saját kezűleg.~– No, kedves
145   26|                 éhen, és nem nyújtott neki segélyt!~Hiszen lám, szívesen
146   26|         fejével intett, hogy nem kell neki semmi.~– De hát, istenem,
147   26|              bírja, inkább hát, isten neki, megcsókolá.~Arra az öngyilkos
148   26|               csók nem használt volna neki.~Egy hét alatt magához tért,
149   27|      rablótanyáján elfoglalt, átadtak neki ötvenezer piasztert – osztalékul.~
150   27|            közül, s szépen könyörögni neki, hogy szabadítsa meg a hajót
151   27|               azok kénytelenek voltak neki engedelmeskedni, ha azt
152   27|              az égbe, mely nem engedi neki, hogy ott elfelejtse valaha
153   27|            hölgy után, s úgy tetszett neki, mintha az is vetett volna
154   27|            tegye, minthogy azt ajánlá neki, hogy be fogja őt vezetni
155   27|                amit a hölgy válaszolt neki.~– Bizony, barátom – szólt
156   27|               Bizony, barátom – szólt neki nevetve Williams –, én is
157   27|              hajóstiszt nevetve mondá neki:~– Hiszen pajtás, ha csak
158   27|           határozva, hogy azt egyedül neki kell bírni és kívüle senkinek.~
159   27|             azt mindenestől a hullám. Neki nem kellett azon aggódnia,
160   27|           kapaszkodva, gúnyosan mondá neki:~– Élek ám, patrónus uram,
161   27|               be nála; csak azt mondd neki, hogy itt van az a két férfi,
162   27|          testén.~Robertson nem felelt neki semmit. Williams még sokáig
163   27|         fecsegett a delnővel, elmondá neki, hogy nemsokára lábai elé
164   27|              társát, mosolyogva mondá neki:~– Te nem említéd előttem
165   27|             is gondolta magában, hogy neki is van egy titka, amit nem
166   27|              amit donna Tereza súgott neki: „Azt választom, aki az
167   27|           kérdését, kapitány – felelt neki Robertson, kinek az agyában
168   27|            ötszázezer dollárt adnának neki.~A kis cethalásznak villogtak
169   27|      villogtak a szemei erre a szóra. Neki ötszáz dollár is sok pénz
170   27|          dollárt, félmilliót kínálnak neki, amiért csak érte kell menni.~
171   27|         spanyol hajóst, s fölfedezett neki mindent. A spanyol rögtön
172   27|        kiáltozásokat, és úgy tetszett neki, mintha azok megölt társainak
173   27|              vitelé a kalózt, s mondá neki, hogy minden titkát tudja.~–
174   27|            mit kérdezz tőlem – felelt neki dacosan a kalóz.~– Azt akarom
175   28|      hazamenve feleségéhez, azt mondá neki:~– Feleségecském, tudod-e,
176   28|             férj előtt, és azt mondta neki, hogy ölje meg őt – nem
177   29|              s aztán idehaza nem volt neki mit veszteni, ha elmegy,
178   29|            meg azt az ajánlatot tette neki, hogy kap tőle ezer aranyat,
179   29|          aztán megtudta, hogy mi kell neki?~– Bin heute sehr schlimm;
180   29|    visszafutott anyjához, s elmesélte neki, hogy apja leckét tanul:
181   29|       álomképnek, melyből szabad volt neki fel nem ébredni többet.
182   29|               azért, hogy nem kellett neki többé iskolába járni, kifizette
183   29|        Zsilipyvel, bús tréfával mondá neki: „Lássa, odavan a schönes
184   29|           Zsilipy olyanformát mondott neki, hogy történjék bármi a
185   29|              az udvarhölgy azt mondta neki rá: „Sie Saumagen!”~
186   30|              emberek lássák; elég baj neki, hogy ő maga látja.~Ügyesebb
187   30|            még nagyobb hírt szereztek neki, mint szépsége; az atyai
188   30|              fölfedezésen; azt mondta neki, hogy tehet amit akar; hiszen
189   30|       ájuldozással, hanem – nem adnak neki hozományt.~De hiszen szeretett,
190   30|         örömeit, ifjú férje azt mondá neki, hogy el kell utaznia távol
191   30|             veszi, hogy azon ifjú, ki neki férje, megházasodott: elvett
192   30|               leánya kezét, azt mondá neki: „ne szeress senkit” – és
193   30|          éppen olyan keveset használt neki, mint ittas embernek a hasonszenvi
194   30|              s aztán főbe lője magát, neki az is tetszeni fog; ha pedig
195   30|             hölgynek, s azért kiadták neki az utat. Ennek több kell,
196   30|         akadály volt a marquis előtt; neki neje volt. Mégpedig fiatal
197   30|               marquis úrhoz, s eladta neki egy jó csomó pénzért.~Malmontnak
198   30|               e leveleket kapta. Volt neki legalább min mulatni magát.~
199   30|       eldugott a hű cseléd egy párt a neki szóló levelekből.) Bár hihetném
200   30|          nevet.~Oh, pedig mint illett neki mind a harag, mind a nevetés,
201   30|            irigylé e nőt, mert az, ha neki tetszett, férjét a vérpadra
202   30|          marquis felé, s kezét nyújtá neki.~– Az elsőt!~Azzal hirtelen
203   30|             egy kis szekrénykét adott neki által, melyben valami volt,
204   30|             mindannyiszor azt mondták neki, hogy még nem szabad. Mikor
205   30|             szép halottat, és vallott neki szerelmet. Tehette bátran,
206   30|             senki, most már mondhatta neki: én üdvöm, én szerelmem,
207   30|              olyan nehéz volt elhinni neki, hogy ez már most meg van
208   30|       megfoghatatlan meséket regéltek neki e csodálatos viszony felől,
209   30|               tovább, és mégsem merte neki azt mondani, hogy hagyja
210   30|          azért, hogy kínzója lehessen neki, amíg él.~A marquis-ról
211   30|       szaladgálást, s inkább hazudnak neki, hogy de igenis van. Akkor
212   30|         szüntelen előtte, sohasem tud neki hátat fordítani, mindig
213   30|            feleségét megölte. Elmondá neki, hogy annyira nyomja a bűntudat,
214   30|              rendőrfőnök nem hitte el neki, amit beszélt, egészen másvalamit
215   30|          Ekkor tehát azt is megmondta neki, hogy a bizonyítékok, a
216   30|               marquis-t, s azt mondta neki, hogy ez önfeladás nyomán
217   30|              egészen nyílt, mondja el neki, amit vele tudatni óhajt,
218   30|             az ismeretlennel, elmondá neki, hogy ő védetni nem akarja
219   30|               cause célebret, amilyen neki hírt s nevet szerezhet.~
220   30|               van.~Nappal sikerült ez neki; nyugodtan, szelíden tudott
221   30|         adomákon, miket olvasni adtak neki; örömest hallgatta a zenét,
222   30|          aludt, nem is arra való volt neki ez az éjszaka, hanem kigondolta
223   30|               a tárcaköltők!~Tetszett neki ez a gondolat; hiú volt
224   30|        gyermeket zörgettyűvel, danolt neki, a gyermek nem akart aludni.~
225   30|              ifjú nyakát, s azt mondá neki:~– Miért nevezesz te engem
226   30|           jöttem ide, hogy megmondjam neki: „Köszönöm neked, jó halál,
227   30|            preféthez sietett. Elmondá neki, hogy ő marquis Malmont
228   30|            tárgyalási határidőt, mert neki rögtön kell sietni valahová,
229   30|           olyan szívesen mondta volna neki: igen, igen! Vidd haza és
230   30|         Malmont tulajdona volt és azt neki vissza kell adni. Jó. Legyen
231   31|       örömében kardot, puskát vásárol neki, s felnyalábolva ölébe,
232   33|              most bizonyosan hava van neki, s azt képzeli, hogy ő a
233   33|              amellett akár én mondtam neki valamit, akár ő mondott
234   33|       mellbeteg szegény, s tiltva van neki a dohányfüst. Ellehetek
235   33|          legalább egy kicsit megmosom neki a fejét, amiért ezt elhallgatta
236   33|           jó-e ez a citrom? Megmondta neki őszintén: „bizony rossz
237   33| leggyönyörűbben kacagott, azt mondtam neki, hogy hozzon egy palack
238   33|           bebizonyítsa, palástul veté neki a gyomrát, s megitta mind
239   33|           valami rókavadászon! Vettem neki egyet. Azóta tűzbe, vízbe
240   33|              hanem ha parancsolgattak neki, azt nem tűrhette: hogyne,
241   33|             mert most már tudta, hogy neki csak a fél világ ura, a
242   33|       gumilasticum zsák – feleltem én neki komoly képpel –, most hozattam
243   33|            mindenen, amit elbeszéltem neki, s velem együtt egész nap
244   33|            azokkal él, azért nem kell neki étel, mint más embernek.
245   33|            összejövök vele, megvallom neki, hogy szeretem, s megkérem,
246   33|              vette.~Én nagyon örültem neki, hogy tehát Magyarországon
247   33|      kilátszott közülük, s azt mondám neki:~– Lásd, emez édesebb, vedd
248   33|               úr”. Én majd bizonyítom neki, hogy ez nem igaz. Már én
249   33|               fogadja. De nem engedte neki a bölcs Mindenható, hogy
250   33|              és az Isten bocsássa meg neki, önt álmában megcsókolá. –
251   33|      haragudjék ön reá; bocsásson meg neki, sohasem fogja önt többé
252   33|               őt a földről, és mondám neki, hogy ezentúl én leszek
253   33|               kis mondatot tanítok be neki, melyet olyan jól ismer
254   34|           urat, itthon van-e. Mondják neki, hogy odabenn van.~– Jól
255   34|              de amit én nem hittem el neki. Különben csendesen viselte
256   34|        elképzelni, hogy miért kelljen neki ezt a történetet meghallani.~
257   34|             tehetségét, én azt mondám neki: „Mylady, van önnek valakije,
258   35|                Nem ad pénzt? Csinálok neki adósságot; majd kifizeti.
259   35|           szépen jó éjszakát kívántak neki, kézbe adták a csengettyűhúzót,
260   35|           ásított, ez könnyebben ment neki, mint a danolás.~Nem nyitották
261   35|     elvesztette a perét, s nem maradt neki egyéb, mint a koldusbot
262   36|            decuriói rangot is ígértek neki.~Az ostromlókból tűzoltók
263   36|            asszonyodhoz, és mondd meg neki, hogy Sabinus hőshöz méltó
264   36|     imádkoznék, mintha fogadást tenne neki.~Tetrix irigyen nézte azt
265   36|           sírban él eltemetett férje. Neki csak hallgatnia kell, s
266   36|           fejét, s halkan súgva mondá neki:~– Elvezetlek a sírhoz,
267   36|            mennyi lélekerőbe kerülnek neki a könnyek, miknek azért
268   36|            biztató szelídséggel monda neki:~– Talán még vesztett férjedet
269   36|             Vespasián elé. Azt mondám neki, hogy a császár kegyelmét
270   36|       biztosítá, hogy mindent meg fog neki adni, ami egy embernek hatalmában
271   36|            ezt is érdemül számítja be neki.~– Törüld ki férjemet a
272   36|         bocsátá el; Lucilius át fogja neki adni, amit kívánt, még ma
273   36|        rabszolgaköntösben. Engedd meg neki, hogy az imperator trónja
274   36|               menj hozzá és adj hálát neki!~És megcsókolá Tetrix arcát.~
275   36|              meg, hogy kegyelmet adsz neki. Akkor nem tartád meg fejedelmi
276   36|            így szükségképp halva kell neki lenni. Téged és gyermekeidet
277   37|           magát irányomban; meghagyta neki erősen, hogy ügyeljen rám,
278   37|       becsülöm, aki annyival tartozom neki.~Valahányszor évenként az
279   37|                hogy ne tegyem azt; az neki fáj, ha sírni lát. Én azonban
280   37|          unszolt, míg kivallottam azt neki. Nem titkoltam előtte, hogy
281   37|              rútabb lennék – feleltem neki –, hogy ne tetszeném Sz**
282   37|             hálára köteleztem magamat neki, ha szándékunk sikerül.
283   37|          valami kötelezvényt is adtam neki tízezer forintról előre,
284   37|         odahívattam magamhoz.~Előadám neki, hogy eddigi gondnokommal
285   37|          észrevenni, dacosan feleltem neki:~– Meggondoltam jól, amit
286   37|         árverés útján vette meg, s az neki törvényesen szerzett birtoka.
287   37|               levél után, amit kegyed neki írt.~– Megmutatta azt önnek.~–
288   37|       karakter fejlődhessék ki nőben. Neki ez annyira tetszik, hogy
289   37|   megválthatja magát, s azt mondhatja neki: nem tartozom önnek semmivel!
290   37|    tudakozódjék ez úr után és adja át neki minél elébb.~Szálli megdicsért,
291   37|               is ég.~Valamit rebegtem neki, hogy én e férfit nem láttam,
292   37|            tőlem, most ajánlottam azt neki azért az árért, amiben nekem
293   37|               itt van és reám néz, és neki fájna az, ha észrevenné,
294   37|              Én még mindig nem tudtam neki egy szót is válaszolni;
295   37|           Igaza volt. Valamit kellene neki mondanom. És én egy szónak
296   37|            hogy miért nem mondtam ezt neki: mikor oly forrón kérte
297   37|         zokogva, fuldokolva mondám el neki százszor: I love you! I
298   37|          Csalatkozik, uram – feleltem neki könnyedén –, miattam senkit