| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Dekameron IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
12047 8 | magamhoz tértem, egy kis névjegyet tarték markomban, ami egy
12048 37 | zongorát rendelt meg kegyed névnapjára, most visszavonta a megrendelést,
12049 37 | legyenek; zsebpénzem elég volt, névnapomon és ünnepeken mindig ajándékokat
12050 30 | hajadon, kinek éppen csak egy névre volna szüksége, bátorkodik
12051 11 | küldettünk előcsapatul.~A mi nevünk volt „los maracoderos”.~
12052 5 | úgy akarjuk, úgy lesz. A New York-i parton nézve, körülbelül
12053 7 | elővette a veszedelmes üveget, nézegette, gyönyörködött benne; egyszer
12054 37 | észrevenné, hogy máshova nézek.~Csaknem minden nap kaptam
12055 37 | ahelyett nagy kegyelettel nézem az előadást, egy hangot
12056 19 | volt tőle, csak a szemeik nézése mutatta, hogy összetartozó
12057 30 | napig úgy jártak a halott nézésére, mint valami híres énekes
12058 36 | söpreni a földet.~Tetrix nem nézheté e némán csókoló ajkakat,
12059 12 | halálkíntól vonagló arcába nézhetett – ilyenkor vonásai nem voltak
12060 24 | abban, hogy e virágot így nézheti és nem vágyik azt leszakítani;
12061 22 | ezüsttükrei, amikben egész nap nézhette magát, voltak drága virágai,
12062 4 | bolondossága mintegy tükörből néznek egymásra, hogy alig ismerni
12063 9 | vendégfogadókban; énutánam néznének a szép konteszek az ablakokból,
12064 5 | beszélni, mikor a holdba néztünk, mennyi édes dolgot elmondtunk
12065 5 | azt mondtuk egymásnak:~„Te nézz a holdvilágba, én is odanézek,
12066 36 | nemzet lelkesítője; kire nézzenek a honfiak reménylő tekintettel,
12067 3 | nem is titok többé; egész Nicosia, egész Cyprus beszéli szerte;
12068 3 | bosszulatlan, Carion de Giblet, nicosiai gróf, kinek egyetlen leánya,
12069 33 | a fegyveremet, s kiálték Nimródnak (nem tudom én úgy hívták-e,
12070 23 | egymás ellenében vitattok? Nincs-e nekünk azon boldog helyzetünk
12071 30 | cselédeit, megnézni, hogy nincsen-e valami idegen nő az utcán,
12072 24 | megtámadtaknak; azok a nyilak, mik Niobe büszke fiait egy nap alatt
12073 30 | megújult, elegáns házat tart és nőcselédséget fogadott régi palotájába,
12074 37 | egész vagyonom legyen a nőé, és én tisztán egy schilling
12075 24 | ki a byzanczi udvarnál növekedett, mindenkitől bámulva és
12076 33 | helyzetemhez, mint ha benne növekedtem volna.~Ha meg nem gyógyítottam
12077 23 | szuronyzörgés, kardcsattogás növeli azt. A rés körül, mely előtt
12078 20 | mire eladható állapotra növeltetik, nagyon is drága.~A nyomorult
12079 24 | kapun, feleségem, fiam és növendék leánykám a másikon; csak
12080 20 | beszélni.~Azután valami növényekből készített maró nedvet töltenek
12081 36 | szavának, ki azt új, ismeretlen növényekkel beülteté, folyóit medreikbe
12082 11 | azonban tagjaim veszedelmesen növésnek indulni. Gazdám parancsolni
12083 6 | főhivatalnokok mind jelvényeiket nőknek adják, mert ezentúl azok
12084 6 | fekszik le a többiek közé.~A nőlázadás ebben érte végét, s többé
12085 36 | megrendült, azt hivé, a nomák játéka ez. A szép hosszú,
12086 19 | nem tanultam el tőle.~– Nomármost, öreg uracskám, önön a sor,
12087 36 | Azután sietni fog Langresbe nőmhöz és Trierbe Classicushoz,
12088 37 | megházasodtam. Két évig éltem nőmmel meglehetős hideg, érdektelen
12089 37 | hagyott maga után, hogy ha nőmtől valaha minden igaz ok nélkül
12090 9 | Hutiray Lukács Sándort…~– Nono; ne ismerne ön olyan derék
12091 36 | szerelmes tekintettel, mint egy nőoroszlán függött annak deli vonásain.~–
12092 30 | van.~– S mi az?~– A fiatal nőrabló, tekintve az enyhítő körülményeket,
12093 3 | legféltettebb kincsére, a nőre; országát azalatt testvérei
12094 31 | nagy dühösen elfutnak a Normafáig, ott azt a mulatságot gondolják
12095 24 | ért már a kardhoz senki a normanon kívül: egy-egy csapat norman
12096 3 | titokban tartá nászát; a nőrokonok létét eltagadta, aki tagadhatta.~
12097 4 | keveredett Kollerrel, a norvég királlyal. Hogy véget vessen
12098 30 | tárgya, kibe a marquis a nősülésig belebolondult, s most már
12099 31 | elijedve.~– Hisz veled volt.~Nosza, még egyszer vissza a publicum
12100 13 | kalapot az egész faluban. Nota bene, hogy ott sohasem volt
12101 30 | születésnapjára; a rokonok, a környék notabilitásai mind hivatalosak voltak
12102 30 | egy szép reggelen a város notabilitásaihoz rendre küldözé azokat az
12103 6 | négy oldalról nem támad a nőtáborra.~Akkor mégis megsajnálta:
12104 30 | kegyednek ebben az esetben derék notairünket, Leclairt, az nekem sógorom
12105 19 | egyre a grófnét, ez az ő nótája.~A vad gazember aztán fújt
12106 19 | More, azt a szép asszony nótáját! Láb alatt legyen a szemed!~
12107 19 | mondjam meg, melyik az én nótám. Azzal vágtam ki magamat,
12108 19 | körülfogtak, hogy elhúzzák az én nótámat, mondjam meg, melyik az
12109 13 | pajtás, férjhez ment-e már a nótárius-leány?~Az ember e szóra oly ádáz
12110 13 | A jegyző csak unalomból nótáruskodott itt, inkább nagy méhes kertje
12111 33 | ura; a lelkedhez vagyok nőve, engem ki nem taszíthatsz
12112 33 | jártam ezen a világon.~Egy novemberi este csúnya havas, esős
12113 2 | visszajött Magyarországra, a két nővér sietett egymással találkozni.~–
12114 11 | volna?~Miután voltam öleb, nyájőrző és nyúlfogó; voltam guerilla,
12115 13 | amit legelőször láttam a nyakában, csakhogy az akkori szakadás
12116 35 | mindjárt tetszik egyet a nyakad közé ütnöm.~Az inas erre
12117 11 | Hát a zsineg minek a nyakadon?~– Éppen azért, mert mizantróp
12118 36 | s úgy talált ellenfele nyakához ütni, hogy annak lecsapott
12119 33 | az ő lelkét.~Szép, csak a nyakamat ki ne törd.~Majd elővette
12120 33 | az omlana legelőször is a nyakamba.~De hát egyáltalában honnan
12121 33 | Bedlámot veszek én itt a nyakamra, és hogy most nagyon goromba
12122 1 | odatettem jobb kezemet fehér nyakára, s azzal hirtelen összeszorítottam
12123 13 | könnyűszerrel lerázhatta volna a nyakáról; csak azon kellett volna
12124 12 | bélyegsütés, nyelvkivágás, nyakazás és megégetés látványát nyújthatni
12125 4 | leányát, kísérőit pedig nyakaztassa le. A küldöttek nem tudtak
12126 7 | fej úgy van hozzávarrva a nyakhoz: 10 arany.~7. Egy kő, mely
12127 12 | összekötve négyet, egy egyszerű nyaklevételért két arany moidorest, valamely
12128 30 | bútorait, hintaját, lovait nyakra-főre elárverezték, s cselédjeit
12129 13 | csizmájáról levakarta a sarat, a nyakravalóját megfordította, hogy a tisztább
12130 30 | magasabb kőfalra, s onnan, e nyaktörő magasból, pillanatnyi habozás
12131 13 | hogy megesz. Rövid, vastag nyakú férfi volt, széles vállai
12132 27 | Akik még bírjuk magunkat, nyalábra fogjuk őket, s lecipeljük
12133 37 | kímélni. Nem kellett semmi nyalánkság; mikor az ember dolgozik,
12134 19 | adnának.~E szóra egy karcsú, nyalka fickó kivált a többi közül,
12135 19 | a földhöz. A legény nagy nyalkán oda-odahajlott hozzá, mintha
12136 24 | míg haragos Aeolos derült nyár derekán olyan hóförmeteges
12137 31 | ta, ta, Pamina! – S azzal nyargal vissza a néptömeg között,
12138 23 | ostromolhat várat; nézd, hogy nyargalnak. Fogadjunk, hogy ez jó barát.~
12139 33 | magára, a kapuőr pálcalovon nyargalt előttem, a vadász úgy bánt
12140 19 | kapott, s hintónk mellett nyargalva elvezetett bennünk az országútig,
12141 31 | eljutottak már Stiglicz úr nyári lakáig, s messziről hangosan
12142 7 | tarajtalan rézsarkantyú s nyélbe törött kés-villa, meg füstös
12143 28 | meghaljon, s gombostűket nyeldesett el.~*~Egyedül volt már a
12144 14 | törőkallót, melynek négy nyele volt. Azt a szeráj udvarán
12145 14 | törősulykot, s fölemelé négy nyelénél fogva; a bosztandzsi aga
12146 36 | hozzá, nyíljon meg alatta és nyelje el fájdalmaival.~– Elhoztam
12147 23 | nép mennydörgő üdvkiáltása nyelte el a rebegő szavakat, miket
12148 29 | Leonora pedig minden európai nyelv közül éppen csak erről az
12149 23 | által mind rokonok vagyunk, nyelveink miatt legyünk-e ellenségek?
12150 29 | férfikorban egy asszony kedveért nyelveket tanulni annak, aki megvénült
12151 37 | egy szót is válaszolni; nyelvem le volt kötve ez ember előtt,
12152 37 | úgy feleltem vissza, ahogy nyelvemre jött.~– Én tisztelem kegyedet,
12153 29 | Hanem azért vitte annyira nyelvészeti tökélyeit, hogy az udvarnál
12154 35 | Kivették a csengettyűnek a nyelvét, hogy ne szóljon. Nem akarják
12155 29 | egyről nem tudta, hogy a nyelvével beszéli-e ezt az ember,
12156 12 | seprűztetés, bélyegsütés, nyelvkivágás, nyakazás és megégetés látványát
12157 29 | Péter még aludt, szótár, nyelvtan, párbeszédes könyvek s egyéb
12158 13 | az éppen az elején van a nyelvtannak, s hogy ennek a második
12159 37 | nyelven nem tud írni, mert nyelvtanuláshoz nincs semmi fogékonysága.
12160 31 | Ennek aztán kijut minden nyelvtől:~– Nincs már hely a Svábhegyen,
12161 4 | helyett, s visszásan ült fel a nyeregbe.~Amint egy erdőbe értek,
12162 7 | megzöldül rajta, mert a városban nyeregjártó firnájszon kívül semmi más
12163 36 | osztogasson hivatalokat, s aztán a nyereségben osztozott vele; ki új adónemeket
12164 37 | múlva ötszáz forint tiszta nyereségem volt együtt. Azon örültem,
12165 33 | itt láthat az ember olyan nyereséget, ami nem veszteség másnak;
12166 23 | tiszteletteljesen szállt le nyergéből, midőn a hölgyekkel szemközt
12167 10 | hintójában és a lovasok nyergeikben.~Josephine könnyebbült szívvel
12168 36 | várba, halomra hordták a nyergeket és kopjákat, a csepűkötegeket
12169 36 | szakállát és szarvait látták nyergére fölaggatva, amennyit ők
12170 27 | Engem csak merészsége által nyerhet el. Ha ilyen alázatosan
12171 26 | Hogy nyerik meg a nőket~– Asszonyom,
12172 36 | kegyelmet és szabadságot nyerjen, elárulja kincseim hollétét.
12173 13 | Hohó, fráter! – dörgött rám nyers rekedt hangon a valaki,
12174 12 | szolgáltatá az üzlethez a nyersanyagot, senor Juan de Cavalor pedig
12175 33 | hevenyében megírtam nagy nyersen az ügyvédnek, hogy azt meg
12176 23 | szavaimhoz. – Négy nagy csatát nyertünk meg azóta, hogy Venezuela
12177 31 | a jobbvérű faj kacag és nyihog, az epésebb káromkodik,
12178 27 | támadt a tengerészekre, nyíl- és kőzáport szórva ellenük,
12179 36 | Mögötte Eponine állt, s nyilait a közeledőre röpítve, ártó
12180 19 | tehettem? Szívemben a rettegés nyilaival, torkomban a halálos félelem
12181 24 | a megtámadtaknak; azok a nyilak, mik Niobe büszke fiait
12182 1 | semmi sem használt; majd nyilallni, lüktetni kezdett kegyetlen
12183 36 | kürtjét oldaláról, s a barlang nyílásához közel háromszor belefújt;
12184 36 | leszálló után, s azután a nyílásba illeszté ismét a nehéz követ.
12185 23 | piasztert.~A düh sajátságos nyilatkozmánya volt, hogy az emberek erre
12186 27 | Georges gyanúját, s az késznek nyilatkozott a szigetre kimenni, ha Robertson
12187 37 | felvonás után páholyom ajtaja nyílik, s bámulatomra Sz** úr lép
12188 36 | hogy legyen érzékeny hozzá, nyíljon meg alatta és nyelje el
12189 6 | a kézíjat megvonni, s a nyíllal célozni ne tudjanak, ha
12190 14 | török urak kopjavetéssel, nyíllövéssel s egyéb férfias játékkal
12191 24 | ellen intézett rohamban egy nyíllövést kapott, hogy ezüstpáncélján
12192 27 | látta, hogy a víz alatt nyílsebesen lövell a küzdők felé egy
12193 23 | térdeiket meghajtva előtte nyilváníták hódolatukat a korlátlan
12194 37 | intéztem, kértem őt, hogy nyilvánítsa ezért köszönetemet Sz**
12195 30 | mert a dolog egészen a nyilvánosság előtt forgott: az újságírók
12196 30 | néptömeg.~Minden a legnagyobb nyilvánosságban ment végbe. Száz meg száz
12197 24 | mely ezerölnyire elröpíté a nyílvégű kopját, s keresztülfúrta
12198 9 | ismertem meg.~– Pedig tegnap nyírattam le.~(Úristen, milyen lehetett,
12199 36 | rabszolgaköntösben volt, rövidre nyírt fekete hajjal, szakáll és
12200 9 | lehetett, míg le nem volt nyírva.)~– Ismerem, ismerem; ugyebár,
12201 35 | hanem az a dolgod, hogy nyisd ki a kaput.~– Az a dolgom,
12202 33 | dörömbözni az ajtómon, hogy nyissam már ki: tíz óra lesz. A
12203 37 | kisasszonnyal; az ő neve alatt nyissanak pipereárusboltot, kegyednek
12204 23 | útjukból a torlaszokat; nyissátok fel a kapukat; meneküljetek
12205 30 | Nem mozdult az meg, nem nyitá fel szemeit többé. Két nap
12206 10 | találni; azt húzd meg, mert az nyitja fel a szellentyűt, melyen
12207 30 | rezgő harmatcseppek, hogy nyitják ki a vadvirágok éjjel alvó
12208 33 | kellene látszani a mindennapos nyitogatástól. – Nem restelltem minden
12209 33 | mérő morzsolt kukorica, ha nyitogatnák plafondomat, az omlana legelőször
12210 8 | azok is szörnyű nyájasan nyitottak előttem mindenféle ajtókat,
12211 33 | hozzá, úgy sóhajtoz, úgy nyögdécsel, mikor felőle kérdezősködöm;
12212 14 | harmadszor már csak rémletes nyögés; és azután semmi egyéb,
12213 30 | volna ki ember, hogy azt a nyögést, azt a kísértetes sóhajtozást
12214 33 | nézett reám, olyan hangokat nyögve, amilyenekkel a szárnyaszegett
12215 36 | rántá őt a földre.~– Lásd – nyöszörgé Tetrix, miközben összemarcangolt
12216 23 | unokatestvérének fia, egyik nyolc-, másik tizenkét éves. –
12217 6 | Velezke~Krisztus urunk után a nyolcadik században történt az a hallatlan
12218 22 | halottat az üvegkoporsóban: nyolcadnapon kivitték az udvarra Xelenhoa
12219 19 | elveszítsem ezt a pénzt. Hiába, nyolcadszor megint én nyertem meg. De
12220 33 | szájával, botjával megtette a nyolcféle tempót, azzal leugrott a
12221 27 | És a szív? Az semmit sem nyom-e nálad?~Donna Tereza kacagott;
12222 12 | senor Juan előugorva, s úgy nyomá a tüzes billogot az alcade
12223 29 | meglátszottak a betegség nyomai; mikor aztán ismét találkozott
12224 5 | szemeimen az éjszakai sírás nyomait, gyakran láttam őt csüggedtebb,
12225 36 | a fejedelemnő elcsapott nyomáról, s lovát kantáron vezetve,
12226 1 | Irtózatosan.~– Érzi a nyomást, ha ujjamat ráteszem?~A
12227 30 | nem fedezhetik fel semmi nyomát a méregnek. – Ez az acheronion.~
12228 22 | Az első napon könyveket nyomatott sárga bambuszpapirosra zöld
12229 14 | meg! – s a jámbor Muhzint nyomban megégették volna, ha szerencséjére
12230 33 | megölelem, megcsókolom, kezébe nyomom a kulcsokat: itt van a vacsora,
12231 4 | jöttüket, kémeivel mindenütt nyomon kísérteté őket, s most,
12232 30 | nevéért ennevemet adom, a nyomorért, mit szenvedett, átadom
12233 1 | lob, s véget vet az egész nyomorú életnek, de az nem történik
12234 23 | hantok dörömbölése, miket a nyomorúak eltemetett hazájuk holttestére
12235 23 | nem töröm, hogy kislelkű nyomorultak civódjanak arany forgácsain:
12236 33 | mindezt? Azt mondá: ha e nyomorultaknak holtom után itt lakhatást
12237 14 | múlva ért haza betegen, nyomorultan Stambulba; egy-egy karaván
12238 21 | odább adja! Fricskát a nyomorultnak!~A dandy rögtön sietett
12239 13 | ember, ebbe a sárba, ebbe a nyomorúságba, nincs itt se nézni, se
12240 29 | insurgálni akart, azt sem igen nyomozták, hogy van-e ellene criminális
12241 3 | kik királyuk homlokára nyomták a gyalázat bélyegét, most
12242 37 | fából, székek, pamlagok nyomtatott bársonnyal bevonva; különös
12243 37 | fűbe, s könyvemben koszorút nyomtattam orgonavirágból… És én nem
12244 21 | hírtárcájában szóról szóra nyomtatva lehete olvasni ezt a tréfát: „
12245 31 | cigarófábrikáns kisasszonyt mulattatva nyomulni a hegyen fölfelé, fején
12246 27 | megszöknek a dereglyével, s nyomunkba vezetik a spanyol gályát.~
12247 30 | fordulva, ajkát e feszületre nyomva, halottan. – Ez az öltözet
12248 30 | szegekkel van kiverve, ezen nyoszolya biztosítá őt arról, hogy
12249 33 | hogy nagy meglepetésemre nyoszolyám szélpárnái ismét fel voltak
12250 36 | uram, ma nem ölsz meg! – nyüzsgött küzdve a viador, s úgy talált
12251 36 | alatt medvebőrökből vetett nyugágy volt elkészítve; azon a
12252 36 | kardja hegyével beleakadt nyugágya takaróiba, ott elnyomták
12253 36 | volt elkészítve; azon a nyugágyon hevert egy férfi, hosszú
12254 30 | dolgot adtak nekik, hogy oly nyugalmasabb betegekre, mint ő, nem is
12255 27 | embernek vette el életét, földi nyugalmát, túlvilági üdvét, anélkül,
12256 23 | Bolivár egy éjjel sem fekszik nyugalomra, mielőtt házi kápolnájában
12257 4 | nap leszálltáig, amikor a nyugalomvágyó köd szétválasztá a két sereget.
12258 11 | IV.~Az anglus nyughatatlan ember volt. Nem élhetett
12259 27 | osztályosát el tudta veszteni – nyughatik-e akkor, midőn csak a legutolsó,
12260 26 | De már délfelé csak nem nyughatott. Ez mégis tréfának egy kicsit
12261 25 | magára.~Én azonban csak nem nyughattam a messzeségben, hevenyében
12262 37 | összeget kézbesíteni, nem nyughatván attól a gondolattól, hogy
12263 30 | egymással. Majd éjfélkor, addig nyugodjál…~Malmont tudta, hogy e sírbolt
12264 23 | koporsóban, egy sírboltban nyugodni fogtok együtt. – Kezet reá.~
12265 33 | lelte. Hogy azután kissé nyugodtabb lett, mutatta arcával, szemeivel,
12266 37 | lord Hardingról Pesten.~Nem nyugodtam meg szavában; másnap magam
12267 12 | Annyira meg voltak pedig abban nyugodva, hogy senor Juan most és
12268 30 | tennék, néhány percig üterein nyugosznak meg. Különös ügyvéd lehet
12269 1 | nőmnek azalatt nem volt nyugta otthon, néha egy mérföldig
12270 33 | okos ember lett, aki nem nyugtalanított többé azzal az eszmével,
12271 1 | kezében egy ér sem látszott nyugtalannak, a beteg ütere nyugodtan
12272 26 | Harmadnap már nem bírt nyugtalanságával. Egy csésze levest vitt
12273 37 | bizonyosan szándékom ellen sok nyugtalanságot okozok; rokonszenvnek, vagy
12274 23 | te szerelmeden örülni. Az nyugtat meg hogy mindkettővel teneked
12275 3 | azt teríté vánkosára, arra nyugtatá fejét, hogy legalább vele
12276 37 | pénzt, elzárta fiókjába, nyugtatványt írt róla, azt kezembe adta,
12277 36 | öless meg engem is, hogy nyugton alhass!~Eponine jól számított,
12278 13 | rágta a betűt helyette, s nyűhette a hátukon a pálcát, ami
12279 23 | legédesebb pohárba, mit egyszer nyújt az ég halandó ajkaknak.
12280 14 | siettek saját gyűrűiket nyújtani a nagyúrnak. A szultán sorba
12281 12 | nyakazás és megégetés látványát nyújthatni valának szerencsések.~Senor
12282 33 | egy szem magot tündéremnek nyújtottam. Ő megízlelte azt, s azt
12283 37 | kegyedtől, hogy búcsúra kezét nyújtsa – suttogá szelíden –, de
12284 29 | ülni naphosszat, mikor a nyulakat kergette az ugarban, s aztán
12285 2 | barnapiros ábrázattal, emez nyúlánk szőke ifjú, alig látott
12286 11 | is igaz, hogy elfogtam a nyulat, de az is igaz, hogy mire
12287 11 | voltam öleb, nyájőrző és nyúlfogó; voltam guerilla, művész
12288 27 | mondanák: itt van húszmillió, nyúlj hozzá, tiéd lesz, add érte
12289 36 | négy ártatlan kézzel több nyúljon trónod elé, esdve Sabinus
12290 26 | ilyen stratagemához kellene nyúlnom, volna annyi eszem, hogy
12291 10 | eltávoznak; ha fejed fölé nyúlsz, egy szőrzsinórt fogsz találni;
12292 1 | átkötve.~Midőn a szalaghoz nyúltam, eszembe jutott, hogy illik-e
12293 14 | szótagolatlan üvöltéssé nyúlva; a bosztandzsik másodszor
12294 12 | mesterségét, s ha egy kancsó ó-xeresi mellett tűzbe jöhetett,
12295 20 | kelet költői a pusztában, az oázoknál, szétszórva hagytak; ő emelte
12296 30 | meghívó jegyeket, amikben obligat epthietonokkal ellátott
12297 30 | mennydörgő atyai átokkal s obligát ájuldozással, hanem – nem
12298 11 | Dzsemmyt mint invalidusokat obsitra eleresztett.~
12299 7 | régi pénz.~Nézi, forgatja, oculáriumot tesz neki, persze: semmi
12300 23 | egész Dél-Amerikában. Én Ocumanában felhívást intéztem a hazafiakhoz,
12301 19 | földhöz. A legény nagy nyalkán oda-odahajlott hozzá, mintha mindjárt át
12302 30 | pillanatban minden vagyonát odaajánlá igézőjének… Akkor azután
12303 19 | elfordult táncosnéjától, odaállt a cigány elé, s annak járta
12304 4 | tanácsos, kinek azt hallani és odábbadni kellett volna, hallgató
12305 33 | büszkén, hátratette a kezét, s odábbment.~Uhm; be fucsa emberek ezek
12306 35 | elátkozott várába; ők meg odábbmentek.~A hazaérkezett megrántotta
12307 24 | odaért, a férfi haldoklott.~Odaemelteté magát Guiscardhoz, s töredezett
12308 31 | ez azonban, amint a lovag odaér, sikoltva felugrik, s végigkarmolja
12309 11 | embernek kell következni.~Odaérkeztünkkel egész világ orrára borult
12310 31 | megaszalja az embert odáig. Végre odaérnek, kérdik Stiglicz urat az
12311 11 | igaz, hogy mire a vadászok odaértek, azt meg is ettem. Megvertek.
12312 23 | Egyszer egy gránát éppen odaesett eléje, tüzes fejét süvöltő
12313 13 | kegyetlen hózivatar lepte meg, s odafagyott.~Tehát mégsem láthatá meg
12314 23 | legdühösebb lett a lárma, odafordítá legfőbb erejét az ellen.
12315 8 | leszek. Előadás végeztével odafurakodtam az előcsarnokba, melyen
12316 37 | parázs fénylett elő; én odafutottam, s egészen kitártam a kandalló
12317 30 | közepén nyitott remetelakot, odagyűjté maga körül a világ bolondjait
12318 23 | alatt, kénytelen voltam odahagyni egész Margaritát, s veszve
12319 37 | vállára téve és fejemet odahajtva az ő fejére. Olyan sokszor
12320 29 | való ellátással.~Egy napon odahívatja magához a tanárt Zsilipy
12321 34 | volt. Mikor haldoklott, odahívatott engem, s azt mondta nekem: „
12322 37 | fölkerestetém Szállival, és odahívattam magamhoz.~Előadám neki,
12323 36 | a római augur, én mégis odahordtam. Az is eszedbe juthatna,
12324 37 | Azt az egy záradékot mégis odaiktatta nagyatyám, hogy egyedül
12325 7 | sorba szedve. Mindenikhez odaírva a mutató szám, mely alatt
12326 30 | megint eltűnt asszonyt odaítélnek előbbi férjének, anélkül,
12327 25 | bútorokat, míg a tensúr odajár. Ne tessék összegyűrni a
12328 33 | mindannyiszor úgy tetszett, mintha odajönne hozzám, megmozdítaná erős,
12329 33 | voltam!)~– Akkor hát majd odakint méltóztassék a másik szobában
12330 27 | otthagyták feküdni, a dereglyét odakötve a hajó farához. Majd ráérnek
12331 23 | ostromzárolja?~– Igen. Te odaküldted őt, hogy elvesszen; hanem
12332 20 | szeráj mecsetjéből lehete odalátni.~Minden este, midőn a szultán
12333 33 | kettős kép: a való alakja odalép hozzám és néz rám szótlanul,
12334 25 | fogad el azalatt, míg én odaleszek, hogy zárva tartja az ajtót,
12335 33 | hogy amíg ön aludt, ismét odalopózott, és az Isten bocsássa meg
12336 19 | fenyegetett, hogy egyedül is odamegy, ha mi félünk.~Már az igaz,
12337 31 | mozog valami a levélen.~– Odamegyek és leborítom kalappal.~–
12338 36 | hol van az ő sírja, hogy odamenjek és mellé temetkezzem.~Tetrix
12339 31 | mosolygó arcok elkomorulnak.~Odamennek, az ajtókat zárva találják.~
12340 33 | gyertyát idehozni, mint nekem odamenni?~– Bocsánatot kérek – szólt
12341 5 | nézz a holdvilágba, én is odanézek, mondd el magadban, amit
12342 30 | páholyban, őrizkedett volna odanézni, de így elébb megtörtént
12343 5 | Szemeimet dörzsölém – újra odanéztam – többé nem láttam semmit;
12344 23 | neked – szólt a hölgy, s odanyújtá kezét Gideonnak, ki arra
12345 1 | ráakadnom. »Ez-e az?« – szóltam odanyújtva azt a grófnőnek. »Igen,
12346 33 | hozzám, megragadta kezemet, odarántott magához a kandalló helyére,
12347 27 | önkénytelenül nyomott el az álom, odarogyott a kormányszekrény mellé,
12348 25 | pillantok meg, egy férfisipkát.~Odarohanok, felragadom: „Kié ez a sipka?
12349 36 | minden erejét visszaadta; odarohant eléje, nem várta, hogy leszálljon,
12350 23 | egy csoport karabélyossal odasiessek és elfogjam őket.~– Azt
12351 10 | megyében demagógoskodott, odasietett, hogy őt meglepje.~Elszomorodva
12352 37 | Lépjen be, mylord.~A férfi odasimult hozzám, átkarolta derekamat,
12353 30 | nem vagyok őrült.~Oliva odasúgá az elnöknek:~– Látja, uram,
12354 31 | legottan elájul.~A dandy menten odaszökik, hogy míg a két vetélytárs
12355 8 | azt: hol van, egyenesen odatalált. De be nem volt neki szabad
12356 37 | gondolom, whiszt volt. Én odatámaszkodtam nagybátyám székének, s néztem
12357 37 | akarja csókolni homlokomat, s odatartottam fejemet hozzá; ő azonban
12358 8 | könnyeit és mosolygott. Én odaültem lábaihoz egy zsámolyra,
12359 23 | fölordított helyette Paez, odaugorva a terem közepére, s kardot
12360 19 | érintéssel is megbántja, odaugrom a lerakott puskákhoz, felkapok
12361 19 | másik kamasz meg szinte odaugrott mamzell Cesarinéhez, azt
12362 1 | éget, mint azelőtt. Egészen odavagyok bele. Karom meg van merevedve
12363 27 | tőlük, elvitte a hajót, odaveszett a pénzük.~Gonosz világ!
12364 27 | vitorlát, s hagyják a kapitányt odaveszni.~Robertson egyedül érkezett
12365 14 | ékszereit meglátá Szolimánnál. Odaveté magát a szultán lábaihoz,
12366 31 | imádottját, egy lakatoslegény is odavetődik, az is hintálni akarja,
12367 37 | nagybátyámnak.~A nevelőnő azonban odavezetett hozzá, s mondta, hogy üdvözöljem
12368 23 | tele volt vakokkal. Azok is odavitették magukat az ablakokba. Hát
12369 27 | nagylelkűt játszani Robertsonnak; odavitte a hajót a polynéziai veszélyes
12370 33 | egy nagy kaucsuk zsákot, odavittem hozzá. Éppen este volt,
12371 37 | kezdte elmondani, hogy amíg odavoltam, egy levelet hozott a posta,
12372 30 | figyelni kezdett.~A hölgy odavonta férjét a sírt körülvevő
12373 14 | Hogy pedig azon ideig, amíg odazarándokolsz, ittlevő kincseidet el ne
12374 36 | ide ne tedd többet, mert Odin apád szakállára mondom,
12375 7 | pacalmetélőt, mozsártörőt, ódivatú, gömbölyű üvegvasalót, kolmizó
12376 33 | hallgathassam őt.~A nagy ódon kastély egészen arra a célra
12377 30 | nap szépen feljött, szűk odúja nyílásán keresztül látta,
12378 27 | lakik a szigeten; a fák odvaiból kicsordul a méz, melynek
12379 36 | zuhatagig.~Négy izmos férfi, egy öblös pajzsot domború felével
12380 27 | lesz a hely.~Ott volt egy öböl, melyet korábbi utazásaiban
12381 27 | emberevő cápafajnál.~Mikor ez öbölbe értek, Robertson hallá azt
12382 27 | kezdődik, ki nem mehet az öbölből.~Egy puskalövés volt az
12383 7 | neki kedvesebb embere Bandi öcsémnél, együtt járt ki vele a régi
12384 10 | az embereknek, kikről az Oeil de Boeuf krónikái annyi
12385 13 | felakasztják érte.~Pedig rettenetes öklei voltak; egyszer pajkoskodásból
12386 23 | vakok is a kórház ablakaiban ökleiket emelgeték az ég felé.~–
12387 23 | partisan elfoglalta egy ökölcsapással Barcelonát.~Ekkor a had
12388 33 | Clayton-cséplőgépekről négy ökörerőre, drainírozott vadvizes helyekről,
12389 33 | földdel bíbelődni, szép ökröket, lovakat nevelni, meghozatni
12390 20 | találtak helyében, akit meg nem öl többé senki.~Asztalán előtte
12391 24 | hogy magadat elöld; de ne öld el magadat. Tedd és mondd
12392 24 | Guiscard legelöl járt az öldöklők között; tűzsarkantyú volt
12393 11 | hitte volna?~Miután voltam öleb, nyájőrző és nyúlfogó; voltam
12394 27 | pokolig és donna Tereza öléig azonban még hosszú utat
12395 23 | hódított meg.~Bolivár keblére ölelé a hős Llanerót bal kezével;
12396 33 | mondhatatlan gyönyörtől ölelém őt át hirtelen két karommal,
12397 1 | arcának, tiszta szemeinek, ölelésének, csókjainak. Hátha ez mind
12398 23 | forró ölelését.~Bolivár egy öleléssel egy törhetetlen jó barátot
12399 33 | szívem most is dobog az öleléstől, ajkam most is ég a csóktól.~
12400 36 | temetve van; ott megtalálod és ölelheted – mert Sabin él, és nincsen
12401 30 | Marquis Malmont, jer, ölelj meg!~A férfi kétségbeesetten
12402 25 | karok, hogy engem kebleikre öleljenek. E kettős gondolat hányt-vetett
12403 19 | játékszobába siettem. Most ölelkezik veled a szerencse; most
12404 5 | pedig gondolataink úgy ölelkeztek egymással!~És mégis olyan
12405 1 | ki a tornácon vártam; úgy ölelt, csókolt és boldog volt,
12406 19 | először egy skatulyát adott az ölembe, azután egy muffot, később
12407 4 | perceit élvezé Hermotruda ölén, addig amott köszörülték
12408 36 | eltemettél. Gyáva zsarnok, öless meg engem is, hogy nyugton
12409 4 | küldött neki, az volt, hogy ölesse meg Hamletet titokban. Hamlet
12410 27 | remetelakában; ott mindjárt le is ölhették volna, de Martelin nem akart
12411 30 | rendel, akkor az orvosi kéz öli meg az elaltatottat; ha
12412 30 | szava túldörgött a zajon.~– Öljenek meg mind a kettőnket.~Ekkor
12413 14 | Menjetek az utamból, mert én ölök és gyilkolok és átkot szórok
12414 33 | gazdájuk; aztán ha építkezésbe ölöm a pénzemet, akkor nem gazdálkodhatom.~
12415 36 | sisakot.~– Nem, uram, ma nem ölsz meg! – nyüzsgött küzdve
12416 10 | molyoknak szoktak nevezni, azok ölték meg Saint Creux-t, összerágva
12417 27 | sincsen, pedig jól elrejtve öltönyeikben vittek magukkal húszezer
12418 23 | láttátok véremet harcban tépett öltönyeimen, most lássátok véremet elpirult
12419 33 | szolgálatkészséggel segített úti öltözékemet rendbe hozni, csupa előzékenység
12420 10 | körüle, egyszerű bretonleány öltözetében, milyen jól illett az neki.
12421 23 | caballerok fantasztikus öltözetei mellett, kik lengő tollakkal
12422 23 | megérzi a színkülönbséget az öltözeten, s haragszik, ha megcsalják;
12423 21 | olyan körülményesen egész öltözetét, mert arca is olyan szép
12424 23 | excentricus leleményeivel az öltözetkülöncségnek iparkodnak magukat feltűnővé
12425 11 | bőrüket cserzik ki eleven öltözetül s ahelyett, hogy ruhájukat
12426 10 | ismeretlenné tehette volna; inkább öltözhetett át fiatal leánynak.~Valóban
12427 23 | Imádkozásra mindig így öltözik, mert ő igen kegyes ember.
12428 2 | toiletterészletig hasonlóan szoktak öltözködni. Minkánál egy hajfürtnek
12429 30 | szobaleányát hívatá, hogy öltöztesse át.~Sokáig tartott az átöltözés;
12430 20 | azért bíborba, selyembe öltöztetik őket, öveiken gyöngyfüzéreket
12431 37 | Szálli kisasszonnyal, hogy öltözzünk színházhoz, mert éppen Ernánit
12432 37 | hogy szeressem érte; nem öltőztem, nem piperéztem magamat,
12433 6 | tudsz, mert különben mi ölünk meg téged”.~Ekkor azután
12434 27 | ellenük, s halcsontos dárdával ölve le a véletlenül megtámadottakat.~
12435 23 | bízva életünk, vagyonunk, önakaratunk. Ha ez azt mondja: előre
12436 9 | az én helyembe, én meg az önébe, mitévő lenne akkor ön?~–
12437 30 | azt mondta neki, hogy ez önfeladás nyomán őt azonnal foglyává
12438 5 | kellett a nőt, ki férjét nemes önfeláldozással követte minden veszélybe,
12439 23 | honszabadító hős keblén, önfeledt elragadtatással adva vissza
12440 37 | többé, nem gondolkoztam öngyilkolásról. Egészen más eszmékkel volt
12441 33 | szavakban beszélt, hogy én önkéntelen megkínáltam, hogy üljön
12442 30 | Isten! – sikoltá Malmont, önkéntelenül ragadva meg a feszületet,
12443 23 | megszabadítjátok a hazát, s egyévi önkéntes rabszolgaságért vásároltok
12444 23 | serege, az apró zsarnokocskák önkénye az, mely kemény parancsolót
12445 27 | mint akit a munka közben önkénytelenül nyomott el az álom, odarogyott
12446 30 | szerelem kölcsönöz; még önlelkiismerete ellen is, s aki őt egy szavával
12447 37 | van egy lény e földön, aki önmagamért szeret, aki szeret azért,
12448 30 | hogy önt itt elfogadom s önnel beszélek, sőt még vallomásait
12449 30 | éljek én kegyelemkenyéren önnél a szenvedésekért, miknek
12450 10 | rejtőzködnie.~– Megengedem önöknek, hogy keressék nálam – szólt
12451 19 | Nomármost, öreg uracskám, önön a sor, énekelje el ön is
12452 37 | Uram! Amíg azt hittem önről, hogy szeret, gyűlöltem
12453 33 | kedvéért egy korsó hideg vizet öntök végig a fejemen.~De azután
12454 13 | egész keserűségét ki ne öntse azon, megrugdalva azt az
12455 1 | vele, a fájdalom teljes öntudatával. Senkinek nem panaszkodhattam:
12456 8 | tartok efelől. Azzal a biztos öntudattal hordozám végig lorgnettemet
12457 30 | rá, hogy hihetetlen, ha önvallomások nem hitelesítenék. A marquis
12458 5 | emelkedni az égre; a földnek önvetette árnya. Egyszerre halvány
12459 37 | hogy részvéte teljesen önzés nélküli.~Ez a rejtély megfoghatatlan
12460 37 | Lehettem-e óvakodó ily önzetlen nemesség ellenében? Nem
12461 37 | csalárd, ki oly soká, oly önzetlenül szeretett.~Mikor egészen
12462 23 | kell e népnek, hanem az önzők, a gyávák serege, az apró
12463 27 | ugyanazt szereti, mint ördögét, őrjöngve és kétségbeesve.~
12464 27 | a férfi angyalából annak ördögévé, s az emberi szív legsötétebb
12465 7 | írva, mellyel hajdan az ördögöket űzték, mikor még kevesebben
12466 12 | felfedezhető boszorkánynak, ördöngösnek, eretneknek, káromlónak
12467 7 | tehát, egy éjjel összeszedte öreganyja legöregebb almáriomának
12468 37 | lenni, és én elhagytam őt. Öregapám kedvenc eszméje volt ez
12469 37 | pedig csak tízzel volt öregebb.~Ő eltávozott; én pedig
12470 36 | ifjabb neve, Varaker az öregebbé.~Tetrix húzta a rövidebb
12471 33 | ellenkezőt.~Az én bohókás öregem azonban nagy meglepetésemre,
12472 29 | szobájába, s rajtakapta az öreget a titokteljes munkán.~A
12473 23 | istennek tetszik.~– Hát ez öreggel itt mit csináljunk? – kérdé
12474 7 | pénznyomatékoktól bírta az öregurat megszabadítani. Így jutottak
12475 33 | kastélyt sem bérbe, sem örökáron meg nem veszi senki; kénytelenek
12476 37 | De e két hónap egy egész örökkévalóság nekem, annyi ideig nem látni
12477 6 | jószágokat csak a férfiak öröklik, a leány kegyelemkenyeret
12478 9 | megy, most egy domíniumot öröklök, úgy pedig örököltem egy
12479 7 | mond: száz hosszú forintot. Örökösei legalább is ezerszer annyinak
12480 33 | itt lakhatást biztosítok, örököseim közül senki sem jön ide
12481 27 | engemet tesz osztályrésze örökösévé. Tudja ön: az ember halandó.~
12482 9 | Perghő Boldizsár úr általános örökösével?~– De még a kínai császárral
12483 33 | vörös tornyot kapta volna örökségbe. Négy szoba egymás végtiben
12484 7 | egyike volt azoknak, kikre öröksége nézett.~De Bandi nem tudott
12485 27 | öreg tátit, aki ezt a szép örökséget ránk hagyta.~Robertson büszke
12486 23 | ötven ős hagyta volna rá örökül; e név volt: el Libertador.~
12487 30 | midőn a sors megsokallta örömeit, ifjú férje azt mondá neki,
12488 30 | ránéz is, az anyaszeretet örömén keresztülsötétlik a boldogtalan
12489 23 | Paez és társai a meglepetés örömhangján zúdulának fel; míg Gideon
12490 36 | Eponine szemeiben.~Egy őrült örömkiáltás, mely Eponine nevét hangoztatá,
12491 23 | börtön lakóinak legelső örömkiáltását. Venezuela lakói egy névvel
12492 23 | felkelőkkel; most egyszerre örömláng gyulladt ki Laurenzia arcán,
12493 23 | szabadítva.~Nem lelkesülés, nem örömláz – merő őrjöngés volt, ami
12494 25 | igazi hangomra ismerve, örömsikoltással tárulnak ki ajtók és karok,
12495 27 | Robertsonra vigyázniuk, efölötti örömükben beütötték a rumos hordók
12496 24 | Guiscard szemei egy pillanatra örömvillanással szikráztak e szónál, azután
12497 25 | I-i-i-izé.~– I-i-i-izé?! Örrrdög mennykő! Mindjárt tudtam,
12498 36 | semmi bántása ne legyen; örülhessen az életnek, s előbbi rangjában
12499 22 | dolga, az mehet, élvezhet, örülhet; az jóllakhatik pávanyelvvel,
12500 23 | ki csak azért él, hogy te örülj; imádni foglak, mint őrszentemet,
12501 13 | Ön úgy tesz, mintha örülne annak a szidásnak előre,
12502 27 | szigetekre, gyöngyhalászás örve alatt, s azzal tengerre
12503 11 | rajtam megvetőleg, s nyakát örvébe húzva, viszonza: „Látszik,
12504 33 | végre a diadalmas jó emberek örvendő hálálkodását; a rablók el
12505 27 | tenger alatti korallzátony, örvény, ellenár között csupán oly
12506 30 | volt; a lelkész, ki őket összeadta, nem volt egyéb, mint a
12507 20 | annak a nevét a betűkből összeállítaná előtte, nem ismerné-e meg
12508 25 | messzeségben, hevenyében összebékítettem a peres feleimet, s ahelyett,
12509 23 | és nem kényszerítve; mi összebeszélés nélkül is egyetértünk, éppen
12510 11 | tetszett a klíma, mert egyszer összebeszéltek, szert tettek egy hajóra,
12511 11 | nem ettünk semmit, este összebújtunk egy szemétdomb mellett,
12512 24 | igazi császárra. Alexius összecsapott vele. És az ál-Michael kopjája
12513 23 | gépies hadsorokat, ahol összecsaptak velük. – Mi szíveinkben
12514 30 | fejére a vizet, s töltötték összecsikart fogai közé az orvosságot,
12515 31 | a kedves hófehér kezét összecsípte a csalán, hanem szedtek
12516 25 | magam, hogy az egész ház összecsődült; s akitől legjobban szégyenlettem
12517 13 | A gonosz lármára sokan összecsődültek, de senki sem merte a dühödt
12518 23 | azt tevé; a roppant óriás összecsókolá Bolivár kezét, és sírt,
12519 2 | Minka – monda Tinka az első összecsókolózás után, bánatos akcentussal.~–
12520 23 | háromszáz más fogollyal együtt összecsukatá, harmincfontos vasperecet
12521 14 | selyem és arany pillangók egy összedagasztott halomban.~Így büntette Szolimán
12522 30 | tovament, őt pedig elhagyta egy összedőlt erdő közepén. Valami szép
12523 30 | a legközelebbi faluban összeesketé őket valami meghívott lelkész,
12524 36 | csapott maga körül s vérével összefecskendé a sziklákat.~Gál harcos
12525 23 | van. – De hát egymással összeférhetetlen két gondolat-e az, amit
12526 36 | kézzel bontá fel a ceraticát összefoglaló szironyt, s valóban azt
12527 29 | táncvigalomban együtt lepni, összefogni, az ellenállókat lekaszabolni,
12528 23 | tizenegyszáz ártatlan lakos volt összefogva puszta gyanú miatt, a várkormányzó
12529 33 | tömzsi koboldnak, hidegen összefonva karjaimat:~– Hát te hogy
12530 23 | feleket, s édes szava mindjárt összeforrasztá azt, amit a férfiak kemény,
12531 23 | megdöbbenteni látszik, erős összefüggésben van ez azzal, amit ez órában
12532 23 | veszedelmére; nem tudott összefüggő csatarendbe állni a gyors
12533 4 | éjszakában messze világító égésre összefutott a nép; hasztalan, odabenn
12534 7 | a többit, s a kikiáltási összegben csakugyan rajtam is maraszták.~…
12535 30 | külvárosokban; azoknak ígért nagy összegeket, hogy menjenek el Issoduneba,
12536 4 | volt takarva; egy ilyen összegöngyölt gyékénycsomag állt a fal
12537 36 | összemarcangolt karját a holt keselyű összegörcsösült karmaiból kiszabadítá. –
12538 4 | restellte a nép közé leszállni, összegyűjtögetni a regényes mondákat, mik
12539 4 | gondolni, hogy másnap a király összegyűjtött erővel fog rájuk támadni,
12540 23 | fölötti tanácskozmányra összegyűltek a hazafiak vezetői Venezuelában.~
12541 25 | tensúr odajár. Ne tessék összegyűrni a sipkámat, mert még új.~
12542 1 | egyenként mind. És azután megint összehajtottam rendben, s átkötém a szalaggal,
12543 36 | belülről meggyújtja a raktárban összehalmozott faggyút és bivalybőröket.
12544 14 | holttestét is.~A szultán rögtön összehívatá a divántanácsot; elmondá
12545 5 | világ más oldalán ismét összehoztak volna útjaink. Egy hónapba
12546 4 | főzték ki, hogy Hamletet összehozzák anyjával valami félreeső
12547 7 | idejéből vesztek ottan.~Máskor összeírt Bandi öcsém egy sereg autographiát,
12548 7 | mikor halála után holmiját összeírták, a legszabadelvűbb fölszámítás
12549 28 | kénytelen volt emberekkel összejönni, azok megmondták, hogy mit
12550 21 | pisztolyaikat választani összejöttek, az özvegy vőlegény azt
12551 33 | ha még egyszer álmomban összejövök vele, megvallom neki, hogy
12552 33 | kastélyából csinált őrültekházát. Összekereste a vidéken távolról, közelről
12553 7 | legalább egy véka ezüstöt. Hisz összekerestek ágyat, derekaljat; szétbontottak
12554 20 | megkezdett szövetkezést újra összeköteni vele, azt felelte neki,
12555 24 | választja el Apuliától. Inkább összeköti, hogysem elválasztja.~Nem
12556 30 | ifjú életét azon emberével összekötni, akit gyűlölt, csak azért,
12557 13 | kerítette, egy tarka zsebkendőbe összekötötte minden ruháját; egy csomó
12558 37 | valók, hogy valami komolyabb összeköttetésre gondolhattam volna velük,
12559 36 | kebléhez szorongatá azt, s két összekulcsolt kezébe fogva markolatát,
12560 33 | s erre a sóhajtásra úgy összelapul alattam minden derekalj,
12561 36 | nyöszörgé Tetrix, miközben összemarcangolt karját a holt keselyű összegörcsösült
12562 27 | tusába elegyedett, s egyiket összemarcangolta késével, de a másik végre
12563 11 | feldöntöttem oltárt, vágószéket, összemartam az egész udvart, s gazdámat
12564 36 | földrengető robaj, mely üregét összeomlással fenyegeté; valami fal a
12565 7 | édestejét, vett mellé egy összeragadt szilajzsemlyét, délben eljárt
12566 10 | ölték meg Saint Creux-t, összerágva a szőrzsinórt, melynek a
12567 11 | tudtam betűkből feleleteket összerakni, hiába tudtam egy ismerős
12568 36 | odább megyünk, más helyre összerakom. De ide ne tedd többet,
12569 23 | mi Bolivárunkhoz?~Az öreg összeráncolá homlokát fénytelen szemei
12570 30 | az véletlenül megszólítá, összerezzent bele. A marquist éjente
12571 35 | urat, ki ha nem akar az összeröffent cselédséggel birokra menni,
12572 21 | baldachinhoz, a baronesse csak összerogyott, és aztán nem is kelt fel
12573 23 | visszavonulni. Másszor, amint összerontott két csapat, a hős leány
12574 23 | a kereszt alatt. A hölgy összeroskadt.~Don Gideon leugrott az
12575 19 | ha mindjárt az ég-föld összeszakad is.~Enfin, mi választásom
12576 23 | amit beszélek. A hű nő összeszedi minden erejét, mit ész és
12577 37 | ékszeremet, drágaságaimat összeszedtem egy katulyába. Mielőtt eltávoztam,
12578 12 | leszállt az állványról, s összeszedvén szerszámait, öszvérre ült,
12579 29 | idegenember akár szemtől szemembe összeszidhat, és én még azt mondhatom
12580 27 | sík tengeren volt a hajó, összeszövetkezett a legénységgel, éjszaka
12581 1 | nyakára, s azzal hirtelen összeszorítottam azt. Ő egy percre felnyitotta
12582 33 | s a hydrogen meg oxygen összetalálkoznak, víz lesz belőle; hogy úszom
12583 23 | széjjelhull minden, amit összetarték. Az apró emberek összevesznek
12584 19 | szemeik nézése mutatta, hogy összetartozó pár. A legény utóbb, mintha
12585 33 | és térdre esett, kezeit összetéve, esdekelve nézett reám,
12586 13 | börtönbe, s puszta kézzel összetördelé az ablak keresztvasait.~
12587 7 | most az egész mindenség összetörik, rögtön szörnyethalt.~Legnagyobb
12588 23 | többi foglyok láncait is összetörte, s mikor a porkoláb jött,
12589 5 | mely minálunk az estével összeüt, San Francisco csőcseléke
12590 19 | levette betyáros kalapját, összeüté bokáit, s meghajtva magát
12591 27 | a szélesség és hosszúság összevágó vonalait.~Robertson ezalatt
12592 20 | kiknek sok gyermekük van, összevásárolják tíz-húsz rúpiáért, minőség
12593 13 | úgy vitte haza, mindennap összeverekedett miatta, mindennap kikapott
12594 4 | nagyot kukorítva rajta, összeverte tenyereit, mint szárnyait
12595 23 | összetarték. Az apró emberek összevesznek apró érdekeik fölött, minden
12596 30 | vehettek rajta észre.~Az elnök összevette a tárgyat, s azután föltette
12597 2 | szegény szabó üstökét, aki összezavarta őket, azt állítva, hogy
12598 1 | fájdalom, vagy nem tudom én mi, összezavarták szavait, úgyhogy azt sem
12599 23 | tekintetével szelíden békítve az összezördült feleket, s édes szava mindjárt
12600 30 | magát arra a kockára, hogy összezúzva marad a földön.~Az orkán