bold = Main text
     Part                                               grey = Comment text

   1  1   |                                             A láthatatlan seb~** orvos,
   2  1   |                     hogy rá nézve veszélyes a késedelem, rögtöni segélyre
   3  1   |                  kapott magára, s bebocsátá a sietőt.~Előtte egészen idegen
   4  1   |                külsejéről, modoráról ítélve a legjobb körökhöz tartozó.
   5  1   |                selyemkendővel volt felkötve a nyakába. Bár vonásait erőszakolni
   6  1   |               Kegyed ** orvos úr? – kérdezé a tudorhoz lépve, elgyöngült
   7  1   |                  Nem mondhatom, hogy örülök a szerencsének megismerhetni,
   8  1   |                    hogy látogatója alig áll a lábán, s leültette pamlagára.~–
   9  1   |                  hete már hogy nem aludtam. A jobb kezemen támadt valami,
  10  1   |                    nem szükség itt mindjárt a késhez folyamodni, lehet,
  11  1   |                     szerek is megorvosolják a bajt.~– Nem, nem, uram!
  12  1   |                 jöttem, hogy kivágassam azt a fájdalmas részt magamból.~
  13  1   |                   engedje látni kezét; mire a szenvedő fogcsikorgató kínnal
  14  1   |                 óvatosan kezdé lebontogatni a pólyákat arról.~– Azonban
  15  1   |               megdöbbent, s ijedten ejté el a kezet, midőn lebontá róla
  16  1   |                   kezet, midőn lebontá róla a takarót – mert azon nem
  17  1   |                  tiszta volt, mint más kéz.~A szenvedő feljajdulása, ki
  18  1   |                önnek?~– Irtózatosan.~– Érzi a nyomást, ha ujjamat ráteszem?~
  19  1   |               nyomást, ha ujjamat ráteszem?~A férfi nem tudott felelni,
  20  1   |                férfi nem tudott felelni, de a könny kicsordult szeméből,
  21  1   |                 neki.~– Csodálatos. Én ezen a helyen nem látok semmit.~–
  22  1   |                     hogy szeretnék fejemmel a falnak rohanni.~Az orvos
  23  1   |           vizsgálódott, fejet csóvált.~– Ez a bőr ép, eleven. Az erek
  24  1   |                    Az idegen irónt vett elő a tárcájából, s körülkerített
  25  1   |                     Miért nem?~– Mert önnek a keze ép, azon a helyen annyira
  26  1   |                  Mert önnek a keze ép, azon a helyen annyira nem látok
  27  1   |               vagyok, vagy tréfálok – szólt a beteg; azzal elővett tárcájából
  28  1   |                    akarok gyermekeskedni, s a szolgálat, amit öntől kívánok,
  29  1   |                    kérem, hogy vágja ki ezt a helyet a kezemből.~– Én
  30  1   |                  hogy vágja ki ezt a helyet a kezemből.~– Én pedig azt
  31  1   |                 mondom önnek, uram, hogy ha a világ minden kincsét nekem
  32  1   |                   magam is képes vagyok ezt a műtételt véghezvinni magamon.
  33  1   |               magamon. Kissé ügyetlen ugyan a bal kezem hozzá, de az nem
  34  1   |               Annyit tegyen meg ön, hogy ha a műtételt végbevittem, a
  35  1   |                     a műtételt végbevittem, a seb további bekötéséről
  36  1   |                   orvos bámulva látta, hogy a különös ember csakugyan
  37  1   |                    csakugyan komolyan veszi a dolgot, leveti kabátját,
  38  1   |               kezébe fogja.~Egy pillanat, s a tollkés mély vágást csinált
  39  1   |                 tollkés mély vágást csinált a bőrben.~– Megálljon – kiálta
  40  1   |                    orvos, ki megijedt, hogy a szenvedő ügyetlenségből
  41  1   |                     múlhatlannak találja ön a műtételt, ám legyen.~Azzal
  42  1   |                 Azzal elővette műtőkését, s a férfi szenvedő kezét tenyerébe
  43  1   |                fogom, hogy meddig menjen ön a késsel.~És valóban, az idegen
  44  1   |                     hidegvérrel nézte végig a műtételt; maga mondogatta,
  45  1   |           mondogatta, hogy meddig terjedjen a metszés, kinyitott keze
  46  1   |                   az orvos kezében, s midőn a kerek folt ki lett vágva,
  47  1   |           mosolygott is. – Tökéletesen vége a fájdalomnak. Mintha ketté
  48  1   |                Mintha ketté volna vágva. Ez a kis fájdalom, amit a vérzés
  49  1   |                     Ez a kis fájdalom, amit a vérzés okoz, olyan az elébbire,
  50  1   |                     olyan az elébbire, mint a hűsítő szellő a pokolbeli
  51  1   |              elébbire, mint a hűsítő szellő a pokolbeli hőség után. Valóban
  52  1   |                     valódi gyönyörrel látta a sebből elfolyó vérét; az
  53  1   |                     azt végre elállítani és a sebet bekötni.~Azalatt,
  54  1   |                 sebet bekötni.~Azalatt, míg a bekötés készen volt, az
  55  1   |        elmérgesedett fanyar vonások helyén; a homlok kiderült, az arca
  56  1   |                kezét ismét felköté nyakába, a szabadon maradt ballal forróan
  57  1   |                   Ön valódi jót tett velem. A csekély viszonzás részemről
  58  1   |            részemről éppen nem áll arányban a nagy szolgálattal, amiben
  59  1   |                    lelki vagy testi kórnak.~A férfi, sebe teljes begyógyulása
  60  1   |                      ismét hazament békével a maga falusi lakhelyére.~
  61  1   |                     különös idegen urat, ki a minap még az inasnak is
  62  1   |                    felkötött kézzel jött be a szobába, s arcvonásai a
  63  1   |                     a szobába, s arcvonásai a kíntól az ismerhetetlenségig
  64  1   |                kínálást nem várva leroskadt a karosszékbe, nem bírt magának
  65  1   |                   Nem vágtuk ki elég mélyen a minap – lihegé érctelen
  66  1   |                      lihegé érctelen hangon a beteg. – A fájdalom újra
  67  1   |                  érctelen hangon a beteg. – A fájdalom újra visszatért;
  68  1   |                     Karom meg van merevedve a kín miatt. Nem akartam önt
  69  1   |                hittem, hogy lassanként majd a szívig, vagy a főig terjed
  70  1   |              lassanként majd a szívig, vagy a főig terjed a rejtélyes
  71  1   |                  szívig, vagy a főig terjed a rejtélyes lob, s véget vet
  72  1   |                fájdalom nem terjed túl azon a kis körülkerített helyen;
  73  1   |              arcomra, és látni fogja rajta.~A férfi arca olyan volt, mint
  74  1   |                 férfi arca olyan volt, mint a viasz, s a hideg veríték
  75  1   |                 olyan volt, mint a viasz, s a hideg veríték izzadt homlokán.~
  76  1   |                  homlokán.~Az orvos kibontá a bepólyált kezet. A műtét
  77  1   |                  kibontá a bepólyált kezet. A műtét helye szépen be volt
  78  1   |                  sem látszott nyugtalannak, a beteg ütere nyugodtan vert,
  79  1   |               minden tagja reszketett.~– Ez a csodákkal határos! – szólt
  80  1   |                műszereit és vágja mélyebbre a sebet, szélesebb körben;
  81  1   |              Másodszor is véghezvitte rajta a műtétet, most még mélyebben
  82  1   |                 most még mélyebben eresztve a kést, s látta másodszor
  83  1   |                    s látta másodszor is azt a csodálatos könnyebbülést
  84  1   |             könnyebbülést betege arcán, azt a gyönyörködő kíváncsiságot,
  85  1   |                  kezét, szemlátomást elmúlt a beteg arcáról ama halotti
  86  1   |               Ezúttal szomorúan köszöné meg a jó szolgálatot.~– Köszönöm,
  87  1   |               Néhány nap alatt majd beheged a seb. Azonban ne ütközzék
  88  1   |                     verje ön ki fejéből ezt a gondolatot.~– Én bizonyosan
  89  1   |                  amint végezve van felőlem. A viszontlátásig.~Az orvos
  90  1   |                    magyarázatát bírná adni.~A hónap vége felé aggodalmasan
  91  1   |                     jelentkezik-e nála újra a különös beteg; azonban a
  92  1   |                    a különös beteg; azonban a hónap szerencsésen elmúlt,
  93  1   |                hónap szerencsésen elmúlt, s a rejtélyes beteg nem tért
  94  1   |                   látta az aláírásról, mely a sűrűn teleírt lap végén
  95  1   |                   volna az írásban.~Ez volt a levélben:~„Tisztelt tudor
  96  1   |                   nemsokára magammal viszek a sírba vagy talán még máshova
  97  1   |                borogatásul égő taplót rakok a fájó részre, s azalatt,
  98  1   |                 fájó részre, s azalatt, míg a tapló elég, nem érzek nagyobb
  99  1   |                     egy szomszéd grófnőnél. A vagyontalan leányka nem
 100  1   |                 boldogabbnak találtam, mint a másikat. Ha némelykor el
 101  1   |                kellett távoznom jószágomról a székvárosba, nőmnek azalatt
 102  1   |                   búslakodásával elrontotta a mások jókedvét. Irántami
 103  1   |                annyira ment, hogy lemondott a táncról, nehogy más férfi
 104  1   |                  olyan bolond, hogy szereti a legnagyobb boldogság közepett
 105  1   |               legnagyobb boldogság közepett a gyötrelmet keresni.~Volt
 106  1   |                   Soha benne nem felejtette a kulcsot, és soha nyitva
 107  1   |                   és soha nyitva nem hagyta a fiókot.~Ez a gondolat engem
 108  1   |                     nem hagyta a fiókot.~Ez a gondolat engem gyötreni
 109  1   |                     napon ismét eljött érte a grófnő, s nagy kéréssel,
 110  1   |                   rávette, hogy töltse nála a napot. Jószágaink nehány
 111  1   |               utánamegyek.~Alig robogott ki a hintó udvaromból, én előszedtem
 112  1   |                     sorra próbálgattam vele a fiókocska zárát. Egy végre
 113  1   |                  Meg voltam döbbenve, midőn a fiókot kihúztam, mint aki
 114  1   |             óvatosan, egyenként szedtem fel a tárgyakat, nehogy a rendetlen
 115  1   |                     fel a tárgyakat, nehogy a rendetlen dúlásból észrevehető
 116  1   |                    levél akad kezembe. Mint a villám, úgy lövellt bennem
 117  1   |                 ismerni! Szerelmes levelek…~A levélcsomag ezüstszegélyű
 118  1   |               szalaggal volt átkötve.~Midőn a szalaghoz nyúltam, eszembe
 119  1   |                 Felelős-e ő énnekem azokért a gondolataiért, mik akkor
 120  1   |                    enyém volt. Felbontottam a szalagot. Nem látott senki;
 121  1   |                     piruljak. Egyik levelet a másik után bontottam fel
 122  1   |                nekem.~Mi volt e levelekben? A legundokabb árulás, amit
 123  1   |                 esztelen férjről, hogy adta a tanácsokat, mit tegyen a
 124  1   |                    a tanácsokat, mit tegyen a nő, hogy férjét elámítsa;
 125  1   |                    férjét elámítsa; és ezek a levelek mind-mind azon idő
 126  1   |                  utolsó cseppig kiittam ezt a mérget. Elolvastam a leveleket
 127  1   |                    ezt a mérget. Elolvastam a leveleket egyenként mind.
 128  1   |           összehajtottam rendben, s átkötém a szalaggal, eltakartam a
 129  1   |                     a szalaggal, eltakartam a csipkékkel, s becsuktam
 130  1   |                     csipkékkel, s becsuktam a fiókot.~Tudtam, hogy ha
 131  1   |                      estére ő fog hazajönni a grófnétól. Úgy lett. Oly
 132  1   |                  lett. Oly sietve ugrott le a hintóról, úgy futott elém,
 133  1   |               hintóról, úgy futott elém, ki a tornácon vártam; úgy ölelt,
 134  1   |                   aludni. Én nem hunytam le a szememet, ébren olvastam
 135  1   |                  Úgy feküdt szép szőke feje a fehér vánkosok között, mint
 136  1   |                 vánkosok között, mint ahogy a kis angyalokat festik a
 137  1   |                     a kis angyalokat festik a fehér felhők közé. Milyen
 138  1   |                   közé. Milyen rút hazugság a természettől ilyen ártatlan
 139  1   |                    makacsul, mint egy őrült a maga rögeszméjében. A méreg
 140  1   |                 őrült a maga rögeszméjében. A méreg keresztül-kasul ette
 141  1   |                    s én készakarva elkéstem a halotti meghívó jegyekkel,
 142  1   |                 idejére.~Midőn visszatértem a sírboltból, legkisebb terhet
 143  1   |                   éppen akkor hajtatott oda a grófnő is, kit többször
 144  1   |         Intézkedéseim szerint ő is elkésett a temetésről, s látható felindulásban
 145  1   |        felindulásban volt, midőn meglátott. A rémület, a részvét, a fájdalom,
 146  1   |                 midőn meglátott. A rémület, a részvét, a fájdalom, vagy
 147  1   |            meglátott. A rémület, a részvét, a fájdalom, vagy nem tudom
 148  1   |                    azokra! Kellett is nekem a vigasztalás! Nem voltam
 149  1   |                     volt azon levelekben? – A nő megrezzent e kérdésemre,
 150  1   |               kulcsait, s elkezdtem keresni a csomagot, amiről jól tudtam,
 151  1   |                      szóltam odanyújtva azt a grófnőnek. »Igen, igen!
 152  1   |              összekötve, ahogy én csináltam a szalagon a csokrot: derék
 153  1   |                     én csináltam a szalagon a csokrot: derék neje sohasem
 154  1   |                      hogy félrevonulhassak. A grófnő újra hintajába ült
 155  1   |                     kezdtem, odalenn voltam a sírboltban, nőm koporsója
 156  1   |                     Ne halaszd bűnhődésemet a túlvilágra, szenvedtess
 157  1   |                  meg, ölj meg. Ne várj reám a halál után a bosszúállással!«
 158  1   |                   Ne várj reám a halál után a bosszúállással!« Ilyen őrjöngéssel
 159  1   |                 Ilyen őrjöngéssel beszéltem a néma hamvakhoz, s ott egyszerre
 160  1   |              előttem levő koporsó teteje, s a benne fekvő halott halkan
 161  1   |                     Én ott feküdtem mereven a ravatal előtt, kezemet a
 162  1   |                    a ravatal előtt, kezemet a koporsó szélére téve, s
 163  1   |                     arra nyugtatva fejemet. A halott ajka halovány volt,
 164  1   |                    s megcsókolta kezemet, s a vércsepp ismét ottmaradt
 165  1   |               visszafeküdt hideg vánkosára, a koporsófödél újra rácsukódott.
 166  1   |                költött fel aléltomból, mint a skorpiócsípés; sietve mentem
 167  1   |            skorpiócsípés; sietve mentem fel a szabadba, korán reggel volt,
 168  1   |                 volt, senki sem vett észre. A vércsepp nem volt kezemen,
 169  1   |                     kezemen, sem semmi jele a fájdalomnak és mégis úgy
 170  1   |                  méreg marná bele magát. Ez a fájdalom óráról órára nőtt
 171  1   |              tartott. Néha aludtam is vele, a fájdalom teljes öntudatával.
 172  1   |                    mindkét műtét után, mely a csepp helyét eltávolítá
 173  1   |                      Azonban amint behegedt a hely, a kín is kiújult;
 174  1   |              Azonban amint behegedt a hely, a kín is kiújult; most már
 175  1   |                  Egy óra múlva meghalok. Az a gondolat vigasztal, hogy
 176  1   |                     Isten.”~*~Pár nap múlva a hírlapokban lehete olvasni,
 177  1   |           gyógyíthatatlan sebet adtak okul, a legokosabbak azt mondták:
 178  1   |                 szenvedett, s csak képzelte a kínzó sebet, melyet nem
 179  2   |                testvérek között, mint aminő a két Kondorossy leányé volt.~
 180  2   |                  amikor ők még azok voltak, a kisasszony nevezet nem tartozott
 181  2   |            kisasszony nevezet nem tartozott a megtiszteltetések közé;
 182  2   |                     megtiszteltetések közé; a „leányka” pedig mindvégig
 183  2   |             megmarad legszebb címnek.~Tehát a két leány annyira hasonlított
 184  2   |                   nem tudta mondani: melyik a Tinka, melyik a Minka; annyira
 185  2   |                      melyik a Tinka, melyik a Minka; annyira egyformán
 186  2   |                     kék szemeik voltak, még a beszédben, a kacagásban
 187  2   |                    voltak, még a beszédben, a kacagásban is annyira hasonlítottak
 188  2   |                 egyforma divatot tartottak; a legkisebb toiletterészletig
 189  2   |                állni, mint Tinkánál; csupán a ruhaderékra nézve nem voltak
 190  2   |                   emiatt elégszer megtépték a szegény szabó üstökét, aki
 191  2   |                  mikor egy mértéke van mind a kettőnek.~Még a derék főfiscus
 192  2   |                    van mind a kettőnek.~Még a derék főfiscus is, aki gyámjuk
 193  2   |               főfiscus is, aki gyámjuk volt a leánykáknak, sokszor összetévesztette
 194  2   |                    egyik által kikért pénzt a másiknak számítva be, mely
 195  2   |                      ha férjhez vennék mind a kettőt, hogy megszabadulna
 196  2   |                  kettőt, hogy megszabadulna a gondjától.~Járt is a házhoz
 197  2   |          megszabadulna a gondjától.~Járt is a házhoz két fiatal katonatiszt,
 198  2   |                   aki élet-halálra udvarolt a két leánynak. Ne tessék
 199  2   |                     egyik nádorhuszár volt, a másik Civalart-uhlanus;
 200  2   |                    és szelíd kék szemekkel. A huszár vidám, tréfás mulattató
 201  2   |                  uhlán finomabb, érzelgőbb; a huszár rosszul beszélt németül,
 202  2   |                    ég és föld volt közöttük a különbség.~Hanem azért ezek
 203  2   |               melyik az egyik leány, melyik a másik, hanem udvaroltak
 204  2   |                másik, hanem udvaroltak mind a kettőnek, táncoltak velük
 205  2   |                     jó reggelt az egyiknek, a másiknak meg egyszer sem,
 206  2   |                    amit ő küldött Tinkának; a szív dolgában pedig egyáltalában
 207  2   |                  Kertészy komolyan előveszi a lengyelt:~– Te pajtás, egyszer
 208  2   |                     melyik az egyik, melyik a másik?~– Azt én is gondoltam
 209  2   |                  melyik tebeléd?~– No, mert a többi aztán mindegy.~– Hát
 210  2   |                    meg őket.~– Hogyan? Mind a ketten mind a kettőt, ahogy
 211  2   |                  Hogyan? Mind a ketten mind a kettőt, ahogy aztán nekik
 212  2   |                     hanem külön mindenikünk a magáét.~– De hátha valami
 213  2   |              enyémet, s kosarat kapunk mind a ketten?~– Hát egyikünknek
 214  2   |                    sorsot. Amelyikünkre jön a szerencse, az elébb lép
 215  2   |               szerencsétlenül jár, az annak a jele, hogy a másik bátran
 216  2   |                  jár, az annak a jele, hogy a másik bátran nyomába léphet;
 217  2   |                   ha pedig szerencsés lesz, a másik szintén tudni fogja,
 218  2   |               melyik az övé.~– Áll az alku!~A két vitéz rögtön leült egy
 219  2   |                     mellé, amelyik elveszti a játékot, az fog előbb leányt
 220  2   |                 leányt kérni.~Természetesen a huszár vesztett. A sakk
 221  2   |            Természetesen a huszár vesztett. A sakk nem huszárnak való.
 222  2   |               találta, azt rögtön megkérte. A megtámadott ellenség Minka
 223  2   |             meghódítám az enyémet, siess te a magadéért.~Egy negyed múlva
 224  2   |                   Most aztán ketten őrültek a győzelemnek.~Pedig nem volt
 225  2   |                akkor is igent kaptak volna.~A leányok mindjárt siettek
 226  2   |            fiatalabb lett örömében; hát kik a vőlegények? És a többi.~
 227  2   |                    hát kik a vőlegények? És a többi.~A leányok elmondák
 228  2   |                     vőlegények? És a többi.~A leányok elmondák a tudandókat,
 229  2   |                   többi.~A leányok elmondák a tudandókat, kérték a gyámapát,
 230  2   |               elmondák a tudandókat, kérték a gyámapát, hogy egy napon
 231  2   |                  egy napon szeretnének mind a ketten megesküdni, szerezze
 232  2   |           megesküdni, szerezze meg számukra a dispensatiókat, adja elő
 233  2   |                    dispensatiókat, adja elő a költségeket s több efféle.~
 234  2   |                 most meg külön, hogy melyik a Tinka, és ki veszi el? Hát
 235  2   |                  Tinka, és ki veszi el? Hát a Minka melyik, s a vőlegénye?
 236  2   |                   el? Hát a Minka melyik, s a vőlegénye? Nehogy a dispensatiókérésnél,
 237  2   |               melyik, s a vőlegénye? Nehogy a dispensatiókérésnél, moringolásnál,
 238  2   |                     Kertészy nagyon szereti a borfélét, Tinka viszont
 239  2   |           Bratanszky milyen szépen táncolja a valcert – viszont Tinka
 240  2   |                Kertészy lovagolni.~Egy este a két menyasszony nagyon szomorú
 241  2   |                        nekem jobban tetszik a te vőlegényed, mint az enyém.~–
 242  2   |                  Tinka, én éppen úgy vagyok a tieddel.~– Még most ráérnénk
 243  2   |                     rá?~– Oh, dehogynem: ez a férfinép örül, ha alkalmat
 244  2   |                  azt rám. Hanem nagyobb baj a főfiscus bácsi, az már mindent
 245  2   |                     már mindent megíratott; a dispensatiót is kivette
 246  2   |                     dispensatiót is kivette a neveinkre.~– Az nem nagy
 247  2   |                     majd rajta megyünk mind a ketten, s addig lármázunk,
 248  2   |                   újra.~No, képzelhetni azt a főfiscusi savanyú képet,
 249  2   |               főfiscusi savanyú képet, amit a gyámapa művelt, mikor a
 250  2   |                     a gyámapa művelt, mikor a két gyámleány rajtament
 251  2   |                   gyámleány rajtament azzal a jajveszékeléssel, hogy el
 252  2   |     jajveszékeléssel, hogy el van tévesztve a nevük, visszájáról vannak
 253  2   |                   nevük, visszájáról vannak a dispensatiók, másikat kell
 254  2   |                 alispánhoz, magára vállalni a tévedést, s új engedélyeket
 255  2   |                     volt az öregúrnak, hogy a régieket sem dobta azért
 256  2   |                    régieket sem dobta azért a tűzbe, gondolva, hogy holnaputánig
 257  2   |               holnaputánig megint változhat a dolog, s újra szükség lehet
 258  2   |                szükség lehet rájuk.~Azonban a leányok csak megmaradtak
 259  2   |                    leányok csak megmaradtak a második határozatnál, s
 260  2   |                     uhlánushoz, Tinka pedig a huszárhoz; Bratanszky nemsokára
 261  2   |                   nemsokára azután kilépett a tisztségből, s felesége
 262  2   |                Három évig nem látta egymást a két testvér.~Három év múlva
 263  2   |                  visszajött Magyarországra, a két nővér sietett egymással
 264  2   |              kétakkorát.~– Nem bántad-e meg a cserét?~– Óh, dehogynem.~–
 265  2   |                 Ezzel aztán meg voltak mind a ketten vigasztalva, s nem
 266  2   |                     fájdalom – nem lehetett a dolgon többé.~
 267  3   |                 Első Péter, Cyprus királya, a saracen harcokban nevelkedett;
 268  3   |                     mint ifjú már réme volt a félhold martalócainak tengeren
 269  3   |                     Neje, Arragoni Leonora, a nápolyi király unokahúga
 270  3   |                  király unokahúga volt, kit a cyprusi hős végtelenül szeretett.~
 271  3   |                fejedelmei, tanácsot ülendők a hitetlenek ellen indítandó
 272  3   |                   indítandó hadjárat felől; a cyprusi királynak nem volt
 273  3   |                     elhagyta, ősz barátját, a derék Visconti Jánost kérte
 274  3   |                     legféltettebb kincsére, a nőre; országát azalatt testvérei
 275  3   |                     Mennyire szerette nejét a király, azt egy vonás is
 276  3   |                      Mikor legjavában folyt a fejedelmi tanácskozás, Péter
 277  3   |              reszkető vonásait ismerte fel.~A levél így szólt:~„Bár inkább
 278  3   |                     ha nem mondtam igazat.”~A király nem törődött tovább
 279  3   |                 európai kongresszussal, nem a saracénok hódításaival,
 280  3   |           kifeszítteté minden vitorláját, s a legdühödtebb viharra bízva
 281  3   |                kímélet, semmi részrehajlás; a király becsülete kér elégtételt,
 282  3   |                 becsülete kér elégtételt, s a király szégyenét nem mossa
 283  3   |            szégyenét nem mossa le más, mint a vér. Akit bűnösnek találnak,
 284  3   |             haragját.~Két hétig vitatkozott a főtanács, akkor meghozták
 285  3   |             meghozták az ítéletet, s leírva a király elé terjesztették;
 286  3   |                    kellett még írnia nevét. A király dobogó szívvel fogott
 287  3   |                     meg volt lepetve, midőn a sorokon keresztülfutott.
 288  3   |                    sorokon keresztülfutott. A főtanács ítélete – felmenté
 289  3   |                 főtanács ítélete – felmenté a királynét minden büntetés
 290  3   |             királynét minden büntetés alól.~A főurak, a bölcsek tanácsa
 291  3   |                    büntetés alól.~A főurak, a bölcsek tanácsa elismeré
 292  3   |                 cypriota ismeré azt; ámde – a királynék nem azon törvények
 293  3   |                   alatt állnak, mik mellett a jobbágyok nejei bűnhődnek,
 294  3   |                   bűnhődnek, s ami törvényt a király alattvalói számára
 295  3   |             országlás rendje nem engedi azt a kérdést megvitatni, hogy
 296  3   |                 férjéhez, vagy sem, mert az a trónörököst fosztaná meg
 297  3   |                fosztaná meg isteni jogaitól a nép előtt. Azért erről hallgatni
 298  3   |                   Az ország nem vetheti oda a kesztyűt Nápoly és Arragonia
 299  3   |                   vádat és mindazokat, amik a királyné ellen bármikor
 300  3   |                  hallgatni volt kötelesség.~A királyt nem a düh, hanem
 301  3   |                   kötelesség.~A királyt nem a düh, hanem a mély fájdalom
 302  3   |                    királyt nem a düh, hanem a mély fájdalom lepte el az
 303  3   |                     nem szabad kivégeztetni a tanácsnak.~Nem is végezték
 304  3   |              azalatt nem adtak neki enni, s a gyönge öreg ember egy hét
 305  3   |                Amely nap halála hírül jött, a királyné nyílt orgiát rendezett
 306  3   |               lelkét:~– Legyen hát tinektek a ti törvényetek szerint!
 307  3   |                   törvényetek szerint! Vége a saracen hadjáratnak, idebenn
 308  3   |               hadjáratnak, idebenn kezdődik a harc!~És bosszúállása rettenetes
 309  3   |                   nap egyszerre elraboltatá a connetable nejét és fiatal
 310  3   |                  volna, ahonnan azután csak a kész gyalázat tért a családokba
 311  3   |                   csak a kész gyalázat tért a családokba vissza.~Mindenki
 312  3   |                     sértve azok közül, akik a felmentő ítéletet hozták,
 313  3   |                   felmentő ítéletet hozták, a cyprusi nemesség homlokáról
 314  3   |                  homlokáról le volt törülve a lovagi büszkeség; futott
 315  3   |                  közeléből; kit még nem ért a szerencsétlenség utol, sietett
 316  3   |                   hajadon leányát elrejteni a klastromokba, s aki szép
 317  3   |                      titokban tartá nászát; a nőrokonok létét eltagadta,
 318  3   |                     lett hajdani önmagának. A nemesből, a lovagkirályból,
 319  3   |              hajdani önmagának. A nemesből, a lovagkirályból, ki annyi
 320  3   |                   zsarnok vált, ki feltörte a zárdák szent kapuit, elrabolta
 321  3   |                     szent kapuit, elrabolta a nemes szűzeket az oltár
 322  3   |                    könnyeikre – eladta őket a töröknek.~Azt is eltanulta
 323  3   |                      Azt is eltanulta pedig a tyrannok iskolájából, hogy
 324  3   |                  tyrannok iskolájából, hogy a meggyalázott nő férje, apja,
 325  3   |                   ne heverjen ott hiába, az a gonosz ötlete jött, hogy
 326  3   |                     Csak egy férfi volt még a bírák közül bosszulatlan,
 327  3   |                     míg végre megtudá, hogy a Santa Clara zárdában van
 328  3   |                  ismertek rá, amint énekelt a zárdaszűzek közt a rácsozott
 329  3   |                  énekelt a zárdaszűzek közt a rácsozott orgona mögött. –
 330  3   |                 szép hangjának lenni!~Éjjel a király testőrei rajtarontottak
 331  3   |                     testőrei rajtarontottak a zárdán, s Máriát az oltár
 332  3   |                   ragadták el, onnan vitték a palotába.~A király hízelgő
 333  3   |                    onnan vitték a palotába.~A király hízelgő szavakkal
 334  3   |                  áldozatát. Mentségül mondá a felindult hölgynek, ki szemére
 335  3   |                   hölgynek, ki szemére veté a szentségrablást:~– Az én
 336  3   |                   szüksége oltárképre.~– De a te házad nem templom, hanem
 337  3   |                      Nem én adom-e az égnek a mártírokat? – szólt gúnyosan
 338  3   |                   szólt gúnyosan mosolyogva a király.~– Miért hozattál
 339  3   |                 bírni.~– Oh – szólt nevetve a király –, sokan mondták
 340  3   |                    azzal negédesen átölelte a hölgy derekát, s meg akarta
 341  3   |                    eddig gyönyörre vágyott, a vakmerő kéz ütésére a düh
 342  3   |              vágyott, a vakmerő kéz ütésére a düh lángjától forra fel.~–
 343  3   |                   ordítá őreinek. – El vele a sáncásók közé.~És Giblet
 344  3   |                   verték s elvitték foglyul a sáncásók közé, ott kellett
 345  3   |                    fővel az égető nap alatt a sáros földet hordani a sánchoz,
 346  3   |                alatt a sáros földet hordani a sánchoz, mely zsarnoka védelmére
 347  3   |              Gyönyörűségét lelte bennük. Ím a büszkék, a hatalmasok, kik
 348  3   |                 lelte bennük. Ím a büszkék, a hatalmasok, kik királyuk
 349  3   |                  királyuk homlokára nyomták a gyalázat bélyegét, most
 350  3   |              átkozzák azt az országot, ahol a törvény a királyt nem védi –
 351  3   |                    országot, ahol a törvény a királyt nem védi – de nem
 352  3   |              kötelezi.~Mindennap ellovagolt a király a szép Giblet Mária
 353  3   |               Mindennap ellovagolt a király a szép Giblet Mária grófnő
 354  3   |              azelőtt.~Az udvaroncoknak, kik a királyt kísérték, feltűnt
 355  3   |                  kísérték, feltűnt az, hogy a fogoly hölgy, midőn a király
 356  3   |                  hogy a fogoly hölgy, midőn a király feléje közelít, feltűzött
 357  3   |              lábszárait eltakarja velük. Ha a király elfordult s odább
 358  3   |                     szerelmes volt Máriába, a király eltávozta után hátramaradt
 359  3   |                    hátramaradt s megszólítá a hölgyet, ki nehéz kapával
 360  3   |                 nehéz kapával kezében vágta a földet, minden lehajlásnál
 361  3   |          lehajlásnál nagyot csörrent kezein a béklyó.~Azt kérdezé tőle
 362  3   |                   takarod el lábadat, mikor a király közelít?~– Azért,
 363  3   |                   miért hagyod fedetlen, ha a király eltávozott?~– Azért,
 364  3   |                   Azért, mert férfi egyedül a király Cyprus szigetén,
 365  3   |                  több Cyprus szigetén, csak a király?~– Ha volna férfi,
 366  4   |                                Bölcs Hamlet~A jó Saxo Grammaticus okosabb
 367  4   |              Grammaticus okosabb ember volt a mi jámbor Anonymusunknál,
 368  4   |         pontossággal elsorolva egyik adatot a másik után, átengedte a
 369  4   |                     a másik után, átengedte a feledékenységnek a nemzeti
 370  4   |                átengedte a feledékenységnek a nemzeti életünket jellemző
 371  4   |               életünket jellemző ősregéket.~A dán történetíró nem restellte
 372  4   |                   történetíró nem restellte a nép közé leszállni, összegyűjtögetni
 373  4   |                 leszállni, összegyűjtögetni a regényes mondákat, mik ott
 374  4   |                     kérdés, hogy nem volt-e a mondák fölszedegetése által
 375  4   |                  férfi gyűjteményében lelte a költők óriása, kinél sem
 376  4   |                   nem is lesz: Shakespeare.~A drámát mindenki ismeri,
 377  4   |               kezdve és bevégezve van; mert a brit költőkirály csak egy
 378  4   |                   azon katasztrófánál, mely a drámát végzi, még azután
 379  4   |                   zajosabb, fényesebb fele, a költő csak a sötétet rajzolta
 380  4   |                fényesebb fele, a költő csak a sötétet rajzolta le.~Látni
 381  4   |                   fogjuk, minő erővel bírta a költő a magában túlgazdag
 382  4   |                   minő erővel bírta a költő a magában túlgazdag tárgyat
 383  4   |                    költői magasságba emelve a bizarr képeket, művészi
 384  4   |             szétvonná; másfelől megtaláljuk a kulcsot Hamlet jelleméhez,
 385  4   |              kulcsot Hamlet jelleméhez, hol a fájdalom miatti őrültség
 386  4   |                  fájdalom miatti őrültség s a tettető fonák bolondossága
 387  4   |                    alig ismerni fel, melyik a való, melyik az árny.~Hamlet
 388  4   |                harcba keveredett Kollerrel, a norvég királlyal. Hogy véget
 389  4   |                királlyal. Hogy véget vessen a harcnak, kihívta ellenfelét
 390  4   |                      magányos párbajra; ott a szép zöld pázsiton, a tengertől
 391  4   |                   ott a szép zöld pázsiton, a tengertől körülzúgott part
 392  4   |                    fölött megvívott vitézül a két fejedelmi vezér. Koller
 393  4   |                     Horwendill megölte.~Ott a szigetparton eltemetteté
 394  4   |                    szigetparton eltemetteté a jütlandi alkirály megölt
 395  4   |                     halmot emeltetett fölé, a halomra nagy négyszögű követ;
 396  4   |                    követ; így egyezének meg a harc előtt; ha Horwendill
 397  4   |                  ellenfelét eltemetni, mert a jütlandi király e hőstettéért
 398  4   |                 leányát adta hozzá nőül. Ez a jutalom lett halálveszedelme.~
 399  4   |                  egyaránt irigylé bátyjától a szép nőt és a trónt; s a
 400  4   |                     bátyjától a szép nőt és a trónt; s a derék bajnokot
 401  4   |                    a szép nőt és a trónt; s a derék bajnokot egy napon,
 402  4   |                öntött méreggel meggyilkolá.~A gyilkos tudott az özvegynek
 403  4   |                 hízelkedni, gyalázta előtte a megholtat, s addig hazudozott,
 404  4   |                   felnőtt ifjú volt, s amit a drámában apja szelleme ad
 405  4   |                     szelleme ad neki hírül, a gyáva orgyilkolást, azt
 406  4   |               kitalálni, s ha nagyon rájött a gonosz óra, mikor legszebben
 407  4   |                     fel volt öltözve, leült a földre, s elkezdett a porban
 408  4   |                 leült a földre, s elkezdett a porban játszani. Máskor
 409  4   |                   ismét mozdulatlanul elült a tűzhelyen, a parázsba bámulva,
 410  4   |            mozdulatlanul elült a tűzhelyen, a parázsba bámulva, vagy horgokat
 411  4   |                faragott kemény fából, miket a tűzben megedzett s a hamuban
 412  4   |                  miket a tűzben megedzett s a hamuban eltakargatott. Ha
 413  4   |                   Kacagtak az együgyűek, de a mélyebben látók félni kezdtek
 414  4   |                   mélyebb értelme is van, s a badar tréfák szavai alatt
 415  4   |                  kezdte legelőször is, hogy a paripának farkát kantározta
 416  4   |             paripának farkát kantározta fel a feje helyett, s visszásan
 417  4   |                helyett, s visszásan ült fel a nyeregbe.~Amint egy erdőbe
 418  4   |              nagybátyám vitézei lovagoknak.~A tengerparton egy széttört
 419  4   |                      válaszolt Hamlet.~Majd a tengertől mosott fövényre
 420  4   |                    felelt rá Hamlet –, ezek a szép átlátszó hullámok őrölték
 421  4   |                   őrölték azt ily tisztára.~A kémek mind feljegyzék ezt
 422  4   |                   kémek mind feljegyzék ezt a sok badar beszédet, s megírták
 423  4   |                    egy kakasfejen”, volt rá a felelet.~Mindenki átlátta
 424  4   |             anyjához hívták, rögtön sietett a kijelölt szobába, s előbb
 425  4   |                   mint Genutha. Azon időben a dán fejedelmi paloták márvány
 426  4   |            összegöngyölt gyékénycsomag állt a fal mellett. Hamlet elkezdett
 427  4   |                     szökellésekkel táncolni a teremben, s végre felugrott
 428  4   |                 teremben, s végre felugrott a gyékényre, nagyot kukorítva
 429  4   |            tenyereit, mint szárnyait szokta a kakas.~Egyszerre megérzé,
 430  4   |                     Egyszerre megérzé, hogy a gyékény alatt emberi test
 431  4   |                    alatt emberi test mozog. A kém volt az, ki oda rejtőzött
 432  4   |                    kardját, keresztülszúrta a leskelődőt, s azzal kihurcolta
 433  4   |                     elrejté.~Ekkor érkezett a szobába Genutha. A nő elkezdett
 434  4   |                 érkezett a szobába Genutha. A nő elkezdett fia őrült magaviseletén
 435  4   |         meggyilkoltatását, s szemére hányta a gyilkossali frigyét. A nő
 436  4   |               hányta a gyilkossali frigyét. A nő kétségbeesett, s hogy
 437  4   |                   mit beszélt hozzá Hamlet. A kém: a tanácsos, kinek azt
 438  4   |                beszélt hozzá Hamlet. A kém: a tanácsos, kinek azt hallani
 439  4   |        udvaroncoknak, midőn nagyon keresték a vén tanácsost: „Kérdezzétek
 440  4   |                 tanácsost: „Kérdezzétek meg a sertésektől, talán azok
 441  4   |                   azok tudni fognak valamit a vén bolondról”. A lovagok
 442  4   |                   valamit a vén bolondról”. A lovagok ezt is pompás tréfának
 443  4   |                pedig valóban azok ették meg a tanácsost, mert Hamlet nekik
 444  4   |                  szívéből nem akart tágulni a gyanú; otthon nem merte
 445  4   |             üzenettel Britannia királyához.~A brit király fegyverfrigyese
 446  4   |                    titokban. Hamlet megérzé a veszélyt, és nem rettegett
 447  4   |                fiának halotti torára. Akkor a nagy terem egyik végétől
 448  4   |                    nagy terem egyik végétől a másikig, ahol Fengo harcosai
 449  4   |                 lakmározni, feszítse ki azt a hosszú nagy kötelet, melyre
 450  4   |               hosszú nagy kötelet, melyre ő a kemény horgokat kötözte.
 451  4   |                     horgok arra valók, hogy a koszorúkat beléjük aggassák,
 452  4   |                     beléjük aggassák, miket a szép leányok fonnak majd
 453  4   |                   mezei virágból.~Amint már a tengeren voltak, Hamlet
 454  4   |                   bevésve.~Hamlet lefaragta a tábláról az írást s azt
 455  4   |                    azt metszé helyébe, hogy a brit király adja nőül őhozzá
 456  4   |              kísérőit pedig nyakaztassa le. A küldöttek nem tudtak olvasni (
 457  4   |                   tudtak olvasni (még akkor a betűk ismerése különcségnek
 458  4   |                     s jó biztonban adták át a hozott táblát a királynak,
 459  4   |                    adták át a hozott táblát a királynak, mire az mindnyájuk
 460  4   |                    Ebéd után, hogy mindenki a mellékszobákba távozott,
 461  4   |                    mellékszobákba távozott, a király kémeket küldött Hamlet
 462  4   |              étkekben.~Hamlet azt felelte: „A kenyér vérrel volt kelesztve,
 463  4   |               kenyér vérrel volt kelesztve, a víz vas után ízlett, a húsnak
 464  4   |                      a víz vas után ízlett, a húsnak halott szaga volt.
 465  4   |                     halott szaga volt. Maga a királyné pedig inkább szolgálónak
 466  4   |                látszik, mint szabad nőnek”.~A király bámulva hallá a mondást
 467  4   |                      A király bámulva hallá a mondást kémeitől. A herceg
 468  4   |                   hallá a mondást kémeitől. A herceg kísérői kinevették
 469  4   |                   kinevették e beszédet, de a király utánjárására kisült,
 470  4   |         utánjárására kisült, hogy csakugyan a kenyér, mely az asztalon
 471  4   |                    mely csatatéren termett; a kút fenekén, honnan a vizet
 472  4   |              termett; a kút fenekén, honnan a vizet meríték, két rozsdás
 473  4   |                      s azon sertések, miket a lakomára leöltek, nemrég
 474  4   |                    tudhatá meg Hamlet, hogy a királyné nem született szabad
 475  4   |               szabad nő, mert előbb valóban a király rabnője volt. Ezt
 476  4   |               magától Hamlettól kérdezé meg a király.~Hamlet azt felelte: „
 477  4   |                király.~Hamlet azt felelte: „A királyné felemelte ruháját,
 478  4   |               ruháját, hogy be ne piszkolja a földön, ezt született fejedelemnő
 479  4   |               fejedelemnő nem tette volna”.~A király átlátta, hogy Hamlet
 480  4   |                dühbe, s haragosan követelte a királytól kísérői vérdíját,
 481  4   |             kiengesztelje, kifizetett neki. A vérdíjban kapott aranyat
 482  4   |                  élt azután álló esztendeig a brit király udvaránál mint
 483  4   |                 eltávozásának évnapja volt, a nagy teremben Fengo és hősei
 484  4   |                 Hamlet halotti torát, midőn a királyfi egyszerre közéjük
 485  4   |                megszólalt, ismét visszatért a régi kedv; hisz ez az igazi
 486  4   |               Hamlet, akinek nincsen lelke.~A régi jó bolond Hamlet állt
 487  4   |                    Hamlet még azzal növelte a jó kedvet, hogy ruháit felgyűrve,
 488  4   |                     járt, s maga töltögette a bort a vitézek kupáiba.~
 489  4   |                    s maga töltögette a bort a vitézek kupáiba.~Végre azt
 490  4   |                 tette, erre Hamlet elővette a két bodzafabotot, azoknak
 491  4   |               teleöntve:~– Ez az egyik – ez a másik…~Ki ne kacagott volna
 492  4   |                     egy nagy szeget ütöttek a kardján és annak hüvelyén
 493  4   |                   azt többet kihúzni.~Végre a dorbézolók egyenként elázva
 494  4   |                 dorbézolók egyenként elázva a bortól, eldülöngtek ülőhelyeikben;
 495  4   |                 hálószobájába viteté magát, a többi ittasan hevert a leterített
 496  4   |                      a többi ittasan hevert a leterített gyékényeken.~
 497  4   |                  Ekkor Hamlet leereszté azt a csomós kötelet, mellyel
 498  4   |            megérkeztének örömére feldíszíté a termet, s azokra a fahorgokra,
 499  4   |               feldíszíté a termet, s azokra a fahorgokra, mik arról csüggtek,
 500  4   |              Fengóéval, s akkor felébreszté a gyilkost.~Ha nem értette