Part

  1  1|           voltam észre nem venni.~– Jó; akkor hát legalább egy szívességet
  2  1|               még egy pár hét folyt le; akkor egy levelet kapott az orvos
  3  1|            azokért a gondolataiért, mik akkor támadtak, midőn még nem
  4  1|           csendesen, mint egy álom. Még akkor sem haragudott rám, midőn
  5  1|                kastélyomba értem, éppen akkor hajtatott oda a grófnő is,
  6  1|              lélek volt, aki férjét még akkor is szerette, midőn az őt
  7  2|       megfordítva tettek volna kérdést, akkor is igent kaptak volna.~A
  8  3|                 vitatkozott a főtanács, akkor meghozták az ítéletet, s
  9  3|             indítóját, mint aki beszélt akkor, midőn hallgatni volt kötelesség.~
 10  4|        ünnepélyt fiának halotti torára. Akkor a nagy terem egyik végétől
 11  4|                 nem tudtak olvasni (még akkor a betűk ismerése különcségnek
 12  4|          Horwendill gyilkosa is.~Hamlet akkor szép csendesen kicserélte
 13  4|              saját kardját Fengóéval, s akkor felébreszté a gyilkost.~
 14  4|           képeket s azok mondatait, már akkor a szánalom szerelemmé vált
 15  5|              álmodunk, mert itt nap van akkor, mikor ott az éj.~Mikor
 16  5|                parton nézve, körülbelül akkor megy le a hold, mikor itt
 17  5|        megtudhatod, mikor van telehold. Akkor vigyázd meg feljöttét. Aminő
 18  5|              feljöttét. Aminő betűre én akkor gondolni fogok, merőn a
 19  5|                ismét rálestem a holdra: akkor egy X betű villant el szemeim
 20  6|                 fizette vissza neki.~És akkor felvették az asszonyok a
 21  6|         oldalról nem támad a nőtáborra.~Akkor mégis megsajnálta: ennyi
 22  7|              Emeza hálófőkötője, melyet akkor viselt, mikor tűzzel álmodott.~
 23  7|                 tiszteletben tarták még akkor, hogy a gyóntatószék tetejébe
 24  9|             dolgot a másik papirosra.~– Akkor én még rosszabbul vagyok,
 25  9|             maga idejében. Hanem én még akkor nem ismertem.~– Ezt már
 26  9|                én anyámat, azazhogy még akkor nem volt nekem anyám, még
 27  9|               nem volt nekem anyám, még akkor leány volt.~– Ezt egyelőre
 28  9|                az anyámat megkérte, még akkor csak esküdt volt. Hanem
 29  9|            Perghő Boldizsár úr örököse; akkor egyszerre a lakodalom napján,
 30  9|              meg az önébe, mitévő lenne akkor ön?~– Hát jöjjön vissza
 31  9|              hozzám egy hét múlva, majd akkor megmondom.~Az alatt a hét
 32 10|              menekvőt – nem áldozá fel.~Akkor azt mondá Saint Creux-nek,
 33 10|             reggelig tartott a kutatás; akkor visszajött a kapitány, arcán
 34 10|              boldog jövendő vár reájuk, akkor meghazudtolá arca a hajadoni
 35 10|              feltárult fülke mélyében – akkor is ott állt Saint Creux.~
 36 11|                        I.~Születtem. És akkor nagyon kicsiny valék. A
 37 11|                a koplalás hozta helyre. Akkor a kályha mellett a melegtől
 38 11|                miatt nem tudtam aludni; akkor becsuktak a szobába, most
 39 11|              csak mikor a csata elmúlt, akkor állt ki belőle a fájás.~
 40 11|             mindenféle mutatványokra, s akkor elkezdett mutogatni városról
 41 11|                 iránt.~Ezen észrevételt akkor tevém, midőn oly országba
 42 12|       pallosával egy fejet leütött, azt akkor hirtelen felkapta üstökénél
 43 13|                azt mondták neki: sus! S akkor még jobban mondták.~Néha
 44 13|                a libákat magával hozza; akkor majd ő is hizlal disznót…~
 45 13|             nincsenek otthon az öregek, akkor kicsípte magát szörnyen;
 46 13|            derék urasághoz? Nem fogadta akkor, hogy rendes életet fog
 47 13|               ne feszítse azt vállával.~Akkor felszakított egy követ a
 48 14|               lesznek varrva; te rohanj akkor oda, állítsd meg a temetői
 49 14|                 az a te nőd volt, hanem akkor te vedd elő övedből ezt
 50 14|                szempilláit és ajkait, s akkor ő fel fogja nyitni szemeit,
 51 14|              fel tudom őt támasztani, s akkor meglátjátok, hogy engemet
 52 14|              tündéri hathatóságáról már akkor meggyőződött Muhzin, midőn
 53 14|                 tevehajtó korbáccsal, s akkor maga elé vitelé őt, hogy
 54 14|              eszed egy kissé kitisztul, akkor megint szívesen látlak.~
 55 14|              test, egy lélek volnánk.~– Akkor maradj veszteg, míg szólni
 56 14|               megjegyzé azokat magának.~Akkor megparancsolá a nagyvezérnek,
 57 14|               nem fáradtak bele, és ami akkor ott maradt, az csak egy
 58 16|                 sorokat olvasod, már én akkor talán a halál hideg küszöbén
 59 18|                 sorokat olvasod, már én akkor talán a halál hideg küszöbén
 60 19|                a kocsi, és ő felébredt, akkor kérdezett sorba: megvan-e
 61 19|                 Milyen migraine-je van; akkor aztán én is úgy tettem,
 62 19|            Adieu, báli ékszerek!)~– Óh, akkor hát nagyon jól jött az eltévedés:
 63 19|                 én már magyar táncot, s akkor legfeljebb is furcsának
 64 19|               majd mikor lerészegednek, akkor azután agyonvernek bennünket.
 65 19|               megint az enyém lett. Már akkor egy egész határ húszas állt
 66 19|                 uram, ha maga így nyer, akkor én elveszteném itt egy óra
 67 19|                oda adtam a cigányoknak. Akkor láttam át csak, hogy milyen
 68 19|                nap besütött az ablakon, akkor azt mondá a zsiványnak,
 69 19|               és visszafordult.~Én csak akkor mertem hinni, hogy élek,
 70 19|     végighallgatta szemrehányásaimat, s akkor azt mondta:~– Apropos, kedves
 71 19|                 nettó ezer pengőt. Csak akkor üldözött a jó szerencse,
 72 20|        birodalom nagyon roskadozott már akkor, míg ellenségei körös-körül
 73 20|        körös-körül mind megnőttek.~Volt akkor egy nagy embere az országnak.
 74 20|   visszahúzódott.~Senki sem vehette azt akkor észre. Hanem a mecset ajtajában
 75 21|                 divatkirály maradt még; akkor leszorította a dicsőségből
 76 21|              saját rangkörét elhagynia, akkor két egészen különvált világban
 77 22|              kellemes, mert a férjes nő akkor szép, hogyha kövér.~– Mit
 78 22|            feküdt benne, mint egy alvó.~Akkor beforrasztották az üvegkoporsó
 79 23|            kardjának nem szabad pihenni akkor, mikor ellenség zörgeti
 80 23|                 markolatjára hullatott.~Akkor don Gideonhoz fordult don
 81 23|              melyet lángokra ébresszen, akkor azt mondák a férfiak: „Íme
 82 23|               legyek mindenütt veled.~– Akkor figyelj arra, amit mondok.
 83 23|              erőt nem verhetjük vissza, akkor emeld fel azt a vörös csillaggal
 84 23|              alatt ellenkezőre fordult; akkor a szabadföldieknek nem volt
 85 23|                 láthassák a szabadítót; akkor éppen egy iszonyú járvány
 86 23|               kétségbeesésbe volt űzve, akkor egy ördögi gondolat támadt
 87 23|           mintha forgácsból lett volna; akkor Paez azt a mulatságot szerzé
 88 23|             legjobban fölemelkedtünk, s akkor veszünk el, midőn azt hisszük,
 89 23|         átvitorlázott Mexicóba, melyben akkor egy spanyol zászló sem lobogott.
 90 23|             mögötti szorosokat elállja, akkor a spanyol hadsereg mindenestől
 91 23|                hogy én is jutok eszedbe akkor.~– Inkább a te ígéreted,
 92 23|              venni.~– Azt nem teszed.~– Akkor vigyázz magadra, mert ők
 93 23|            engem, s ha megszűnt őrzeni, akkor hadd vesszek el.~…A San
 94 23|               amit szívemben reménylek, akkor Bolivár engem nem szeretett
 95 23|               elítélem – és megsiratom… Akkor meghal ő! Ha kérésem megtagadja
 96 23|                 és mi egyedül maradunk, akkor én felnyitom a keskeny ajtót,
 97 23|                 keresztet vetni magára. Akkor, midőn felállt, egy lövés
 98 23|          esküdtél, hogy szeretsz, pedig akkor is fejemen volt a korona.~–
 99 23|                És íme, rosszul esküdtem akkor.~– Laurenzia – szólt Bolivár
100 24|            pedig azután egyedül voltak, akkor Dukas Mihály leveté bíbor
101 24|            utolsó szó pedig az volt: és akkor midőn elfoglaltam számodra
102 24|                 az elpuhult görög faj), akkor Guiscard lerontatott minden
103 24|       gondolhasson a menekülhetésre.~És akkor felállítá seregeit a görög
104 25|         feleségem volt, ki a folyosóról akkor került elő, bekötött fejjel
105 25| pamlagvánkosokat porozta, a porolópálca akkor is a kezében volt.~Azt gondoltam,
106 25|                nem zúznám a koponyámat, akkor pedig mit használna nekem
107 25|              Megmondtam.~– Jól van, hát akkor én megyek el hazulról.~–
108 26|           hazádat! … És el nem árulnád… akkor elmondhatod magadról, hogy
109 26|             rossz sorsának mondom, mert akkor legalább úgy halt volna
110 26|                sem hallom – jöjjön majd akkor, ha merészen teheti ajánlatát!~
111 26|               egyedül őtőle függött, ki akkor az egész mozgalom helyén
112 26|                  mikor aztán fölébredt, akkor látta, hogy semmi sincs
113 26|           azokat a dereglyébe szállítá. Akkor a lőporkamra melletti kajütben
114 26|              amint szobájából kilépett, akkor fogta fel egyszerre helyzete
115 26|          tengerbe, s elsötétült minden; akkor ő is elvágta a dereglye
116 26|       csáklyákkal a lengő vízre. De még akkor is nagyobb gondja volt arra,
117 26|               maguk közül, aki ne igyék akkor, midőn a többiek isznak,
118 26|          lehetett, maga körül gyűjté, s akkor tudtukra adá, hogy el vannak
119 26|             dörzsölé ijedtében; az égen akkor kezdett szürkülni a sápadt
120 26|                jól elrejtik a szigeten, akkor hiába kutatja ki hajójukat
121 26|          ezeregyéjszakai mesék üregje), akkor egy nagy követ hengeríttetett
122 26|                  hogy elsüllyedt volna; akkor találkozott vele egy cethalász;
123 26|            tudta veszteni – nyughatik-e akkor, midőn csak a legutolsó,
124 26|            előtte, de még jobban bámult akkor, midőn bejelentve őket úrnőjének
125 26|                rakni osztályrészüket, s akkor majd elválik, hogy ki felé
126 26|                  szólt rá Robertson, és akkor ő is gondolta magában, hogy
127 26|               mikor minden készen volt, akkor a kereskedő megszökött tőlük,
128 26|               Thomson van ébren, s csak akkor fekszik le, ha Williams
129 26|               jött, hogy a hajósok csak akkor vették észre, mikor a fürdőből
130 26|        meglapult, hirtelen beleszökött.~Akkor egyszerre rárohantak üldözői.
131 27|                 egyedül, sem egymással; akkor megint azt beszélte róluk
132 27|                rohanó tüdővészt kapott; akkor is jeget evett, hogy minél
133 27|              nem sejt közellevő embert, akkor elkezd beszélgetni a föld
134 28|     oldalbordabetörő legénytől, amilyen akkor minden compossessoratusban
135 28|  megismerkedhettek volna egymással, már akkor Zsilipy nevét széltiben
136 28|             mint félmillió készpénzzel, akkor egész zászlóaljat toborzott
137 28|                 Mikor már nőni kezdett, akkor fogadtak mellé egy professzort
138 28|                 aztán mikor felébredek, akkor olyan rosszul esik, hogy
139 28|               azt, hogy én tanulok, hát akkor én magát főbe lövöm. – Másodszor:
140 28|               én valami furcsát mondok, akkor én magát rögtön főbe lövöm.~
141 28|           agyonlő, aki álmából fölveri. Akkor aztán nekifeküdt a der,
142 29|          társalkodók.~Miután meglátták, akkor csak egy vélemény volt felőle:
143 29|             hatóság vizsgálatot rendel, akkor az orvosi kéz öli meg az
144 29|             pedig gyanútlan eltemetik – akkor néhány perce van felébredni
145 29|                hízelegtek előttük, mint akkor, midőn üldözőik voltak.~
146 29|                marquis Párizsban lakott akkor, midőn legelőször meglátta
147 29|             megtudta, hogy ki e nő, már akkor az késő volt rá nézve.~Talán
148 29|             akinek őt a jó világ hiszi, akkor ő is tudni fogja, mit tegyen.
149 29|             kockára, ha azt elfogadják, akkor nyitva az ajtó, s azontúl
150 29|          vagyonát odaajánlá igézőjének… Akkor azután kitiltá őt a házából,
151 29|            rajtam az ég, enyém leendsz; akkor is úgy foglak szeretni,
152 29|         Issoduneba. Fél évig éltek ott, akkor meghalt a nő, és eltemették.~
153 29|             éppen urat akarnék venni?~– Akkor jó helyen kereskednék nálam.
154 29|              elveszít. El fogja-e hinni akkor, hogy szeretem, hogy szeretni
155 29|          Saint-Eustache templomban – és akkor is mosolygott.~
156 29|           mellől, melyen Amália feküdt; akkor az álom és a megfeszített
157 29|               percekre ébredt fel néha; akkor megismeré Ardent-t, rámosolygott;
158 29|               neki, hogy de igenis van. Akkor azután kérdezi tőlük, hogy
159 29|             nekem őt itt kell hagynom – akkor akár magam is ittmaradjak.~–
160 29|           mintha az ügyvéde volna, csak akkor, amidőn az gyógyrendszerét
161 29|                 nagy óvatosan megkezdé, akkor jött rá, hogy ővele nem
162 29|                 hanem mint őrülttel…~És akkor elkezdett dühösködni, tombolni;
163 29|               többé lelke rémei felett; akkor azok lettek az ő urai, akkor
164 29|            akkor azok lettek az ő urai, akkor lehetett hallani, mint sír,
165 29|             mint ő, nem is figyelhettek akkor; maga a zivatar, ez a természet
166 29|              Mikor ismét jó sötét lett, akkor folytatta az útját. Letért
167 29|                még, csak a jövő éjfélt, akkor majd többet beszélünk egymással.
168 29|              pedig igen sok ember örült akkor. Vasárnap volt; szegény
169 29|           szereti, ha a nap melegen süt akkor.~Ott jártak-keltek az emberek
170 29|                  senki sem ismert; csak akkor láttak, midőn a koporsóban
171 29|             véletlen szeszélyéből éppen akkor találkozott velük össze,
172 29|              előtt. Zajt ütött; az ifjú akkor elfutott a nővel együtt;
173 29|         határnapja előtt kapott, s mely akkor történt rögtöni elutazását
174 29|                lakom. Mire ön ideér, én akkor már halva vagyok. – Az égre
175 29|                épületét feltalálta, már akkor Amália nem élt. – Méreg
176 30|              kisfiú hol maradt? – kérdi akkor a nő.~– Hát nincs itt? –
177 30|                 tiltatik.~– Már az más, akkor megyünk odább.~A kalapokat,
178 30|           végigkeni mogyoróhájjal.~Ezek akkor nagy dühösen elfutnak a
179 30|                A boldog családapa éppen akkor ér oda, mikor már a házat
180 30|           megvárták, míg elmúlt az eső, akkor hazafordultak szépen. Bizony
181 32|            készen várt reám.~A kocsisom akkor is gyászt viselt, bizonyosan
182 32|              Denique haragos voltam!)~– Akkor hát majd odakint méltóztassék
183 32|   kilehellésemtől, és ha abba a szobába akkor égő gyertyával lépnek, vagy
184 32|                tanácsot. Ha ittmaradok, akkor elébb-utóbb magamnak is
185 32|           kastélyt, kertet, gazdaságot, akkor még nagyobb bolonddá lettem.~
186 32|            építkezésbe ölöm a pénzemet, akkor nem gazdálkodhatom.~Majd
187 32|            ahogy engem rászedtek. Hanem akkor eszembe jutott, hogy az
188 32|                 Pedig igazán mondom, ha akkor valaki odajön, s azt mondja,
189 32|              engem bizony ne csúfoljon.~Akkor meg egészen sötét lett a
190 32|               tüze egyet-egyet lobbant, akkor tűnt elő félhomályosan a
191 32|              bort, s ha hozzájuthatott, akkor aztán olyan jucundus volt
192 32|                  Elhozta, letette elém. Akkor én rárivalltam:~– Mit tettél
193 32|               mikor bort hozattam véle, akkor is két poharat tett a tálcára,
194 32|                  Az én dzsipszimnek már akkor forogtak a szemei a fejében,
195 32|                 kandallóhoz futottam. – Akkor szégyeneltem azután csak
196 32|               elmondok önnek mindent, s akkor úgy hiszem, sokat meg fog
197 32|           találni az ember gondolatját! Akkor berekesztik valami tébolyodottak
198 32|                 szemközti ajtaján éppen akkor lépett be két álarcos alak.
199 32|           segéljen.” Ha azt megtanulta, akkor – akkor el fogjuk azt egymással
200 32|                 azt megtanulta, akkor – akkor el fogjuk azt egymással
201 33|              már nagyon régen volt. Még akkor fahídon jártak át Budára.
202 33|            kitudnom, hogy kinek hívják. Akkor azt felelte szegény, hogy
203 33|              megérkeztem vele Londonba, akkor vettem észre, hogy a hölgynek