Part

  1  1|           változáson ment keresztül.~Mikor az orvos jobb kezét ismét
  2  1|          ébren olvastam minden órát. Mikor az első negyedet ütötte
  3  1|              csak annyit tudok, hogy mikor iszonyatosan eszmélni kezdtem,
  4  2|               hogy úgyis mindegy az, mikor egy mértéke van mind a kettőnek.~
  5  2|               amit a gyámapa művelt, mikor a két gyámleány rajtament
  6  3|        legalább vele álmodjék attól.~Mikor legjavában folyt a fejedelmi
  7  3|            miért takarod el lábadat, mikor a király közelít?~– Azért,
  8  4|          nagyon rájött a gonosz óra, mikor legszebben fel volt öltözve,
  9  4|               és nem rettegett tőle. Mikor útnak indult, titokban megkérte
 10  4|           adott a kedvéért; azonban, mikor az első áldomást Fengo egészségére
 11  5|          tudtunk egymással beszélni.~Mikor szép holdvilágos esték voltak,
 12  5|         árult el bennünket senkinek.~Mikor aztán elváltunk, egyikünk
 13  5|              mert itt nap van akkor, mikor ott az éj.~Mikor az utolsó
 14  5|              akkor, mikor ott az éj.~Mikor az utolsó istenhozzádot
 15  5|          tudtunk egymással beszélni, mikor a holdba néztünk, mennyi
 16  5|     körülbelül akkor megy le a hold, mikor itt felkel. A legelső naptárból
 17  5|       legelső naptárból megtudhatod, mikor van telehold. Akkor vigyázd
 18  5|           lett volna megtébolyítani, mikor én mindazt oly világosan
 19  6|            megeskették vőlegényével.~Mikor ez megtörtént, azt mondá
 20  7|              kongó garasra.~S mégis, mikor halála után holmiját összeírták,
 21  7|    kifordíttatja, hol befordíttatja, mikor meghal, hogy nem hagyhat
 22  7|            azt magával a másvilágra! Mikor érezte halálát, bizonyosan
 23  7|        megállapodának.~Jelen voltam, mikor holmiját elárverezték.~Már
 24  7|           lovának a farkát elvágták, mikor éjjel az Enns hídján keresztüllovagolt.
 25  7|           hajdan az ördögöket űzték, mikor még kevesebben voltak. Ezt
 26  7|   hálófőkötője, melyet akkor viselt, mikor tűzzel álmodott.~Hirtelen
 27  7|        mázoltam volna; úgy van, úgy, mikor festeni tanultam, éppen
 28  7|         Bandi volt, aki előttem ült, mikor e hadijesztő alakot festettem.~
 29  7|          lesem, hogy majd agyonütöm, mikor hirtelen valamit látok csillámlani
 30  7|       fizetett érte.~Ha tudta volna, mikor már készen volt vele, hogy
 31  7|          össze szépen a papiroson, s mikor össze volt seperve, Bandi
 32  9|             volt az apja. Igaz, hogy mikor az anyámat megkérte, még
 33  9|             apjával.~– Igen uram, de mikor válogathattam volna benne.
 34  9|                 Ugyan hogyan volnék, mikor minden héten háromszor eszem
 35  9|              mért becsülnöm magamat, mikor semmi okom sincs rá.~(Különös
 36 10|             és a szép haját levágta. Mikor ismerősei kérdezék, hogy
 37 10|            ez őmiatta történt.~Néha, mikor magányos létükben nem kellett
 38 10|       találnának innen erővel vinni, mikor látod, hogy eltávoztak,
 39 10|           azok a szép fekete szemek, mikor arról beszélt, milyen boldog
 40 11|   megvallanom, hogy ifjabb éveimben, mikor még vérem hevesebb volt,
 41 11|       folyvást a földön feküdt, csak mikor a csata elmúlt, akkor állt
 42 12|      lelkiismeretes végrehajtásában.~Mikor a tömérdek összegyűlt sokaság
 43 12|       tragédiákat szoktak mutogatni, mikor felgyűrhette izmos karjairól
 44 12|              kétfelől a vörös inget, mikor kezébe vehette az ismerős
 45 12|       Különös kedve telt abban, hogy mikor pallosával egy fejet leütött,
 46 12|             leütni mind a két fejet, mikor egymáshoz hajolnak, de annak
 47 13|             akinek az a fátuma, hogy mikor legjobb dolga van, még a
 48 13|              míg a többiek feleltek.~Mikor rákerült a sor a felelésben,
 49 13|              csúfolják úton-útfélen; mikor aztán kővágásnál kevesebb
 50 13|             kezdett feledésbe menni. Mikor reggelenként az esküdt diák
 51 13|             annak becsületes neve, s mikor egyszer egy pár inget kapott
 52 13|           ablak keresztvasait.~Végre mikor már szakálla, bajusza kezdett
 53 13|             sem kérdezte, hová megy.~Mikor az utolsó ház elé ért, ott
 54 13|              komolyan. Kileste, hogy mikor nincsenek otthon az öregek,
 55 13|          róla. Mindig nevetnem kell, mikor magát látom.~(Tetszem neki,
 56 13|              Conjugista diák voltam, mikor már hallottam hírét, hogy
 57 13|              Susról beszélt a hír; s mikor néha-néha megvillant a városban,
 58 13|          mint hajdan a kollégiumban, mikor inasa voltam, professzor
 59 13|       szükségem volt.~Kérdezém, hogy mikor látta hajdani professzor
 60 14|           szólni fogok a szultánnal.~Mikor a nagyvezér elbeszélte a
 61 16|             tanultam a szépet tenni, mikor külhoni utazásomból visszatérve,
 62 16|            ton szabályaihoz; felkel, mikor a nobel világ még javában
 63 16|         javában aluszik; délt mutat, mikor a hauta crëme még a reggelihez
 64 16|              készül, s feküdni megy, mikor a fashionable ember ebédhez
 65 16|                jajveszékelt a hölgy, mikor látta, hogy meglepetésemben
 66 16|             ellenszerének (volt idő, mikor mást találtam, hanem azt
 67 16|           olyanformán ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból
 68 18|             tanultam a szépet tenni, mikor külhoni utazásomból visszatérve,
 69 18|            ton szabályaihoz; felkel, mikor a nobel világ még javában
 70 18|         javában aluszik; délt mutat, mikor a hauta crëme még a reggelihez
 71 18|              készül, s feküdni megy, mikor a fashionable ember ebédhez
 72 18|                jajveszékelt a hölgy, mikor látta, hogy meglepetésemben
 73 18|             ellenszerének (volt idő, mikor mást találtam, hanem azt
 74 18|           olyanformán ütött ki, mint mikor az ember kénégeny-álomból
 75 19|        amennyit akartam; legfeljebb, mikor néha nagyot zökkent a kocsi,
 76 19|          Nézze csak, báró.~– Nézzem? Mikor háromlépésnyire nem lehet
 77 19|             belerikkantott a zenébe, mikor már sok volt, ami sok, s
 78 19|         járta a maga dacos haragját, mikor aztán kitáncolta a bosszúját,
 79 19|           győződve felőle, hogy majd mikor lerészegednek, akkor azután
 80 19|        Megittak öten egy hordó bort. Mikor felálltak az asztaltól,
 81 19|         kezdtem. Rettenetes helyzet, mikor az ember egy zsivánnyal
 82 19|       reszkettem minden porcikámban, mikor a kilencedik forduló következett.
 83 19|              szokott kacagni rajtam, mikor egy operarészt öntudatlanul
 84 19|         járta kivilágos kivirradtig. Mikor a nap besütött az ablakon,
 85 19|             mertem hinni, hogy élek, mikor Zerindre értünk. Csak itt
 86 19|             üldözött a jó szerencse, mikor látta, hogy félek tőle.~
 87 20|            van szó, arról az időről, mikor még a szép Saliha arca friss
 88 20|        süketnémák nevetni is tudnak, mikor egyedül látják magukat.~
 89 21|             valóban bámulatra méltó. Mikor másodszor visszatértek a
 90 21|              a viharhajtotta sorban.~Mikor aztán harmadszor is visszatértek
 91 21|          mereven szétnyílnak. Látta, mikor meghalt és mégsem jött zavarba,
 92 21|         nagyságú célba beletaláljon.~Mikor pisztolyaikat választani
 93 22|       férfiúnak, a hasa is gömbölyű.~Mikor Toipingvang az utcán végigviteti
 94 22|             volt mindennapi eledele.~Mikor a fum hoan madarat elhozták
 95 22|          meghalni, mely hajnalszínű, mikor kinyílik, s hófehér lesz,
 96 22|            kinyílik, s hófehér lesz, mikor elhal.~Csodálatos a virágok
 97 22|            még szebb volt most, mint mikor élt.~Mellette balfelől állt
 98 23|             hölgyek mind oly szépek. Mikor a bogotai sétányon végigment,
 99 23|         ujjára jegygyűrűjét felhúzá.~Mikor a hetedik fiú kardját is
100 23|            nem szabad pihenni akkor, mikor ellenség zörgeti a vár kapuit.
101 23|             láncait is összetörte, s mikor a porkoláb jött, hirtelen
102 23|              magát. Aury tengernagy, mikor Venezuelában kellett volna
103 23|              mint szabad emberekkel. Mikor Venezuela körös-körül volt
104 23|             pallosa villogott volna; mikor az ayacuchói ütközetet vívtuk,
105 24|             nagy országot a földből, mikor annyi ereje volna hozzá.
106 24|            fegyveres hadat gyűjtsön.~Mikor pedig azután egyedül voltak,
107 25|           legénykorában, hogy aztán, mikor megházasodik, a háta borsódzik
108 25|             mindenfelé; az emberhez, mikor megtudják, hogy nincs a
109 25|            hinné, hogy gavallérok, s mikor egyszer egyedül vannak,
110 26|           tulajdon, kivált olyankor, mikor a tengeren nemcsak a viharok,
111 26|           vállalt egy spanyol hajón.~Mikor a sík tengeren volt a hajó,
112 26|            volt; ez most inkább, még mikor ébren volt is álmodozott,
113 26|              és méri azokat vékával; mikor aztán fölébredt, akkor látta,
114 26|             Gyakran csendes estéken, mikor szél nem fújt, a vitorlák
115 26|            nekik régibb utazásaiból, mikor a mariannai szigetek közt
116 26|         szoktak álmodozni a hajósok, mikor körös-körül az egykedvű
117 26|              védgátakkal elzáratá, s mikor az fel volt szorítva medréből,
118 26|           telt hordókat egymás után. Mikor el volt helyezve minden
119 26|           most ő maga az üres hajót.~Mikor a legénység mind egytől
120 26|          Georgest egy este az utcán, mikor a kávéházból a szállására
121 26|             szerelem Brennus kardja. Mikor elváltak tőle, Robertson
122 26|           szükséges fölszerelésekre; mikor minden készen volt, akkor
123 26|             csak akkor vették észre, mikor a fürdőből kiszabadultak.~–
124 26|       borultak; abban a pillanatban, mikor a kis cethalász harmadszor
125 26| legveszélyesebb emberevő cápafajnál.~Mikor ez öbölbe értek, Robertson
126 26|         fenevad támaszt a víz alatt, mikor prédája után leskelődik,
127 26|       kezekkel szállt alá a hajóról. Mikor lábaival elérhette a csónak
128 27|         miért volnánk mi vademberek, mikor még csak egy szóval sem
129 27|            Rajtakapták sokszor, hogy mikor nem sejt közellevő embert,
130 28|              tudott ülni naphosszat, mikor a nyulakat kergette az ugarban,
131 28|        ketten igen nagyon szerették. Mikor már nőni kezdett, akkor
132 28|         beszélünk egymással, s aztán mikor felébredek, akkor olyan
133 28|              ha maga elneveti magát, mikor én valami furcsát mondok,
134 28|          mindegynek találta. Később, mikor már sok szót tudott, szeretett
135 28|     meglátszottak a betegség nyomai; mikor aztán ismét találkozott
136 29|              úgy belészeretett, hogy mikor aztán a másik pillanatban
137 29|              A jámbor cseléd azután, mikor volt vagy tizenkét levele
138 29|           adták ki az utat Olivánál, mikor e leveleket kapta. Volt
139 29|        mondok önnek egy jó tanácsot. Mikor szolgát akar ön venni, vigyázzon,
140 29|           jelen volt, s megszólíták, mikor egymás után eltűntek a teremből.
141 29|           neki, hogy még nem szabad. Mikor aztán készen volt a delnő,
142 29|              Jutottak eszébe esetek, mikor négy, őt napig elrejtőzött
143 29|              ki nem jött rejtekéből.~Mikor ismét jó sötét lett, akkor
144 29|              gondolkozott, hogy majd mikor megint éjszaka lesz, a sírbolt
145 29|         pedig elkerget küszöbéről, s mikor eszébe jutsz, még csak azt
146 29|            az ő saját életének fele.~Mikor ezt beszélte, hogy sírtak
147 30|        családapa éppen akkor ér oda, mikor már a házat eloltották. „
148 32|              mondani; nevetni rajta, mikor mások a gyertyalobogástól
149 32|        gyertyalobogástól reszketnek, mikor a látogatók felijednek a
150 32|       felijednek a bútorroppanástól, mikor a cselédek nem mernek kimenni
151 32|              sírnék, nagyságos uram, mikor ezen a helyen ütöttem agyon
152 32|              magamnak megmagyarázni.~Mikor a kastély kapujához értünk,
153 32|            vadász dühös bolond volt; mikor idehozták, láncra volt kötve,
154 32|            honnhagyni a kastélyában, mikor eladja; az új ember valahányszor
155 32|             folytonos nevetés miatt.~Mikor leggyönyörűbben kacagott,
156 32|             velem azt az élcet, hogy mikor bort hozattam véle, akkor
157 32|            is jót tettem szegénnyel. Mikor egyszer nagyon megsajnáltam,
158 32|            ha meglát. Még fütyül is, mikor a lovakat hajtja, s ha valaki
159 32|        különösen ha tiszta idő volt, mikor a hold, ez a betegek tükre
160 32|              megszaladni előle, mint mikor az ostromló hadsereget megszalajtja
161 32|              később azt is elmondta, mikor és hogyan jutott ő e kínzó
162 32|          honnan jő.~Ez még nem elég. Mikor alszom, ott jár-kel a szobámban
163 32|              magam szoktam felhúzni, mikor este lefekszem. Tegyük fel,
164 32|        Tegyük fel, hogy tíz óra van, mikor lefekszem, tizenegy, mire
165 32|            én láthatatlan látogatóm, mikor szobámban terem, megállítja
166 32|         ütésével fel ne ébresszen, s mikor eltávozik, ismét elindítja;
167 32|     szobáiból ez a rejtélyes valaki, mikor ablakait látom, de ajtaját
168 32|           bámulni egymás szeme közé, mikor elvégre sem találtunk semmit.~
169 32|             keresztet vetett magára, mikor kérdezősködtem tőle, s azt
170 32|         virágillattal, mint a lepke; mikor akarja, köddé változik,
171 32|          ajtón, ablakon keresztül, s mikor nem akarja, hogy lássák,
172 32|             vigyázzak az ablakaimra, mikor be lesznek fagyva, ha találok
173 32|           ami ragyog, mint az arany, mikor szétziláltan rásüt a nap;
174 32|            tudni; azt mondá egyszer, mikor a leány már tízéves volt: „
175 32|                Megvallom, uram, hogy mikor ön e jószágba bejött, nagyon
176 32|            sóhajtoz, úgy nyögdécsel, mikor felőle kérdezősködöm; hát
177 32|               hogy ott szokott ülni, mikor ön alszik, hogy álmainál
178 32|        felmentettem őt az alól, hogy mikor velem találkozik, bohókás
179 32|           halottunk: a jámbor kapus. Mikor a cselédek lámpát hoztak
180 33|         ápolására bízom. Szép. Hanem mikor megérkeztem vele Londonba,
181 33|        folytatá nyugodt szavakkal:~– Mikor a hölgy egészen visszanyerte
182 33|          sajnáltam. Jó asszony volt. Mikor haldoklott, odahívatott