Part

  1  1|           egy-egy fájdalmas szisszenés ne hagyja el ajkait.~– Kegyed **
  2  1|              azon, amit látni fog, meg ne ütközzék. Bajom oly csodásan
  3  1|            fogja lepni, de kérem, hogy ne ütközzék meg rajta.~** orvos
  4  1|           fogok rajta.~– Nem várhatok. Ne higgye uram, hogy én bolond,
  5  1|           rémséges csoda ez, orvos úr. Ne kutassa, ne fürkéssze az
  6  1|              ez, orvos úr. Ne kutassa, ne fürkéssze az okát, hanem
  7  1|            majd beheged a seb. Azonban ne ütközzék ön meg, ha egy
  8  1|             jegyekkel, hogy ismerőseim ne jöhessenek el idejére.~Midőn
  9  1|              bosszút ebben az életben. Ne halaszd bűnhődésemet a túlvilágra,
 10  1|              itt, kínozz meg, ölj meg. Ne várj reám a halál után a
 11  2|               udvarolt a két leánynak. Ne tessék hinni, hogy csupa
 12  3|            hogy hívét, Visconti Jánost ne érje büntetés; ezt nem szabad
 13  3|                vagy erőszak palotájába ne hurcolt volna, ahonnan azután
 14  3|                 S hogy e sok fogolynép ne heverjen ott hiába, az a
 15  4|           drámát mindenki ismeri, s ki ne óhajtaná látni magát az
 16  4|             felemelte ruháját, hogy be ne piszkolja a földön, ezt
 17  4|              az egyik – ez a másik…~Ki ne kacagott volna rajta?~Utóbb
 18  4|             vele; mire, hogy több kárt ne tehessen magában, egy nagy
 19  4|              megkötözve, hogy moccanni ne tudjon.~Azzal felment Fengo
 20  4|              ellenség is jutott, miért ne juthatott volna szívének
 21  5|          eléggé mélyen elásva, hogy ki ne törjön sírja alól; egy tekintés
 22  5|        vigyáztunk, hogy egymás kezéhez ne érjünk, pedig szíveink úgy
 23  5|        szavamat, én is a tiedet. Miért ne szólhatnánk tovább is így?”~
 24  5|                de soha egymásnak hírét ne halljuk, ne tudjuk, merre
 25  5|            egymásnak hírét ne halljuk, ne tudjuk, merre jár? Él-e?
 26  5|                régi mesterség, s miért ne volna a szerelem olyan hatalmas
 27  6|          megvonni, s a nyíllal célozni ne tudjanak, ha megnőnek, ahelyett
 28  8|       járatlanság kellene, hogy ezt el ne értse az ember. Tudom, Très
 29  8|               marchesa hotelét, ah, ki ne tudná azt: hol van, egyenesen
 30  8|           lesüté szemeit és kért, hogy ne ítéljem meg érzelmei bevallása
 31  9|             cserével?~– Kérem alássan, ne tessék izélni. Én csak egy
 32  9|               nekem egy anyám…~– Ugyan ne mondja!~– De bizony Isten,
 33  9|                Lukács Sándort…~– Nono; ne ismerne ön olyan derék nagy
 34  9|         szántja az egész földet?~– No, ne izéljen. Lássa, az a fiatalember
 35  9|            igazán eredeti, hogy valaki ne legyen megelégedve az apjával.~–
 36  9|             kellettem volna lenni. (Ki ne igazítsa valami philologus „
 37  9|           legelőször is megmosdanám.~– Ne bántson engem. Lássa, én
 38 10|               híre nélkül cselédet fel ne fogadjanak, tehát őt is
 39 11|                 szeretném tudni, miért ne lehetne nekem eme komondornyelven
 40 11|             mizantróp vagyok, hogy meg ne harapjak valakit. Krrrrrr…~–
 41 11|                   X.~Jótét helyett jót ne várj. Ez arany mondatot
 42 12|           innen vagy amonnan szekérrel ne jöttek volna, hogy más városba
 43 13|            eresztették odább, csakhogy ne példáskodjék már előttük.
 44 13|                 sem oktalant, hogy azt ne válaszolták volna rá „sus”,
 45 13|             kérte az elöljárókat, hogy ne mondják itten senkinek,
 46 13|               hogy őt akarják elvinni; ne is várjanak rá, majd utánuk
 47 13|          szívének egész keserűségét ki ne öntse azon, megrugdalva
 48 13|       beleveszett, azt onnan többet ki ne húzzák.~Ebben a boldog megnyugvásban
 49 13|                hogy oda nevessen.~– De ne nevessen hát…~– Nem nevetek
 50 13|              van ilyen fogalmam.~– No, ne sírj no. Odabenn van a professzorod?~–
 51 13|          kérdém én egész ártatlanul.~– Ne, bolond, ne! Hát hová való
 52 13|              ártatlanul.~– Ne, bolond, ne! Hát hová való volna a peregrinus?
 53 13|               tisztességesen? Csakhogy ne csavarogjon a vallás gyalázatára.~
 54 13|               csak egy pár garast; no, ne haragudjék, rogo humillime;
 55 13|             nem kap.~– De hát legalább ne hívjon így per „ön”; nevezzen
 56 13|               hogy rettenetes hahotára ne fakadjon, midőn Sust ilyen
 57 13|              valami rongyszedőnek; meg ne lássam többet rajta.~Sus
 58 13|                már, hogy takarodjék, s ne szóljon többet hozzám!~Azzal
 59 13|               adott, hogy ő egymaga be ne feszítse azt vállával.~Akkor
 60 13|          elpusztuljon innen, és vissza ne merjen többé térni soha.~
 61 13|          melyről ő tapasztalás szerint ne tudná: milyen urak, milyen
 62 14|             hogy az a szép szem többet ne mosolyogjon őrá, hogy az
 63 14|                az a kedves száj többet ne szólítsa őt meg.~Egy éjszakán,
 64 14| odazarándokolsz, ittlevő kincseidet el ne pazarolják, vagy ha veled
 65 14|              vinnéd, gonosz emberek ki ne raboljanak, bízzad azokat
 66 14|           átkot szórok magam körül. El ne temessétek azt, aki él!~
 67 14|              Kívánom, hogy nagyobb baj ne várjon rád otthon.~Muhzin
 68 14|          Hodzsia –, mondtam ugye, hogy ne menj el. Ha itthon maradsz,
 69 14|                magadból és koldust. De ne búsulj; egy héten egyszer
 70 16|                megházasodott. (A néven ne tessék megütközni, szép
 71 16|              rá akarták beszélni, hogy ne hagyja magát, de Bankó öcsém
 72 16|          vagyok!~(Közbevetőleg mondva, ne méltóztassék azon hiszemben
 73 16|          énbelőlem?~– Ugyan, Euphemia, ne akarjon hát elbolondítani,
 74 16|            vagy orvosnövendékekkel, de ne énvelem. Ön férje csupán
 75 16|               No, Euphemia, hisz azért ne haragudjék; tudhatja, hogy
 76 16|              úgy feltrancsírozott, meg ne haljon férje lelkére; ami
 77 16|             bon jour, mademoiselle! De ne szaladjon hát, az Isten
 78 16|           haragszom – akarom mondani – ne haragudj – nem erre – hiszen –
 79 18|                megházasodott. (A néven ne tessék megütközni, szép
 80 18|              rá akarták beszélni, hogy ne hagyja magát, de Bankó öcsém
 81 18|          vagyok!~(Közbevetőleg mondva, ne méltóztassék azon hiszemben
 82 18|          énbelőlem?~– Ugyan, Euphemia, ne akarjon hát elbolondítani,
 83 18|            vagy orvosnövendékekkel, de ne énvelem. Ön férje csupán
 84 18|               No, Euphemia, hisz azért ne haragudjék; tudhatja, hogy
 85 18|              úgy feltrancsírozott, meg ne haljon férje lelkére; ami
 86 18|             bon jour, mademoiselle! De ne szaladjon hát, az Isten
 87 18|           haragszom – akarom mondani – ne haragudj – nem erre – hiszen –
 88 19|          grófné mantille-ját, hogy meg ne mondja, kinek hívják; már
 89 19|             utazni ilyen éjszaka?~(Meg ne mondja! – inték neki szemeimmel.)~–
 90 20|     kellemesebb a bástyákénál, s miért ne volna egy siketnéma olyan
 91 20|           beszélni, hogy azt más észre ne vehesse – a kezek által.~
 92 20|             romlására történik, de azt ne merészelje ura tudta nélkül
 93 20|           meghaljak és eleget, hogy el ne felejtsenek. Az iratokat,
 94 21|         kezdhessenek vele stb.~Hogy is ne! Egy férfi, aki egy delnőt
 95 22|             szoktak lenni, azért, hogy ne tehessenek semmiféle munkát,
 96 22|               a nehéz gyöngyfüzérek le ne rántsák a földre.~Tizenkét
 97 23|                vele; s ha halnod kell, ne mondhassa a rágalom, hogy
 98 23|              elesik leányom, vőlegénye ne jöjjön vissza nála nélkül,
 99 23|              elesik vőm, menyasszonyát ne lássam többé, egy koporsóban,
100 23|                s rákiáltott: „Tristán! Ne védd magad, hanem imádkozz
101 23|           gondod rá, hogy a harcban ki ne aludjék. Ha látni fogod,
102 23|           érezni, mint gyönge nőnek.~– Ne siess e helyről, Libertador;
103 23|              beszél, hogy szemeiből ki ne olvashassa az, amit érez. –
104 23|              mondja: előre rohanjatok! Ne kérdje senki, mi vár ott
105 23|              azt mondja: álljatok meg! Ne nézzen senki se hátra, se
106 23|                mondja: fussatok innen! Ne hallja senki az ellen gyalázó
107 23|               lövetlek. Hanem ezt most ne számítsuk a bűnök közé,
108 23|                álljon meg Cumanában és ne hajtson semmire akármi oldalról
109 23|                korlátlan urunkká, hogy ne legyen korlátlan urunk?”…
110 23|                mint saját esküm.~– Oh, ne mondd ezt. Esküdet el tudná
111 23|           tudná némítani más gondolat? Ne felelj rá; te nem volnál
112 23|              év fölépített, a másik le ne rontsa.~Azzal Bolivár meghajtá
113 23|               Gideont veszélyes helyre ne küldje.~Don Gideon arca
114 23|              Sol maradt ülve helyén.~– Ne érints, szolga! – kiálta
115 23|                és elfogjam őket.~– Azt ne tedd. A San Sol kastélyban
116 23|            arccal állt meg közöttük.~– Ne ijedjetek meg tőlem, hazafiak.
117 23|          arccal fordult el tőle.~– Oh, ne szólj, Laurenzia. Elég sebet
118 23|             sebet ejtettél már rajtam, ne iparkodjál azt újakkal tetézni.
119 23|          észrevétlenül hívei mindenütt ne követnék, majd pórnak, majd
120 23|     kápolnájában a Szűzanya képe előtt ne imádkozott volna. Ez este
121 23|                az ég halandó ajkaknak. Ne szólj nekem ma közügyekről,
122 23|              hogy ajkait lássam és meg ne csókoljam.~– Oh, nem azt,
123 23|                 nem gondolatod, melyet ne teljesítsek. Engedelmes
124 23|               töltve? Nem sül-e föl?~– Ne féltsd, akinek ez szól,
125 23|               ő igen kegyes ember. Meg ne zavard imádkozása közt.
126 23|           azután biztosan célozz! Kínt ne okozz neki! Ha a kereszt
127 23|             szívét találod. Kérlek, el ne felejtsd, amikre utasítalak!~
128 24|               klasszikus földjén. Hová ne mehetne még?~Pedig szinte
129 24|                 hogy magadat elöld; de ne öld el magadat. Tedd és
130 24|            mögött volt, senki még csak ne is gondolhasson a menekülhetésre.~
131 25|                                        Ne légy Othello!~Tudod, barátom:
132 25|        bútorokat, míg a tensúr odajár. Ne tessék összegyűrni a sipkámat,
133 25|               egyszer tenné meg.~– Oh, ne tessék rajta nevetni. Nem
134 25|                rettenetes tréfa öntől. Ne csináljon bolondságot. Mit
135 25|         kezűleg.~– No, kedves barátom, ne tréfáljon már. Itt van egy
136 26|        kiválasztottak maguk közül, aki ne igyék akkor, midőn a többiek
137 26|            dereglyében levő cimborákat ne hordják-e most fel.~– Hát
138 26|               feljönnek a maguk lábán. Ne féltsd te őket, kapitány!~–
139 26|             lehetett, hogy valami nyom ne maradjon utána. Attól is
140 27|       csókolózzunk… nem, azt már mégis ne tegyük – mással.~Jó is volt
141 27|                biz annak a kedvéért se ne élj, se meg ne halj.~
142 27|             kedvéért se ne élj, se meg ne halj.~
143 28|             sokszor megérdemelné, hogy ne kapjon ebédet; ebbéli szégyenében
144 28|             alatt, hogy hozzá senki be ne merjen lépni, amíg alszik,
145 29|              férj, hogy a világ fülibe ne jussanak.~Olyan középszerű
146 29|                kezét, azt mondá neki: „ne szeress senkit” – és megszűnt
147 29|              ön venni, vigyázzon, hogy ne vegyen magának urat.~– És
148 29|         vallomásait is végighallgatom, ne keresse ön más okát, mint
149 29|                  Ölj meg ha akarsz, de ne szólj tovább, ne szólj tovább!~
150 29|            akarsz, de ne szólj tovább, ne szólj tovább!~Az pedig folytatá
151 29|                Ardent neje lett.~Miért ne lett volna az? Nem mondhatta-e
152 29|      kétségbeesve ordítozott fel, hogy ne szóljon tovább, és mégsem
153 29|             végig, hogy véletlen észre ne vegyék.~A következő virradatra
154 29|       jókedvűen tudott kacagni erre.~– Ne nevess, Charlotte! – feddé
155 29|              tőled idejönni.~– Ah! Ah! Ne félj; az egész föld tele
156 29|             szólt:~„Kedves kisasszony! Ne fárassza kegyed magát tovább
157 29|           fentebbi címzeten kegyed meg ne ütődjék, bátor vagyok kegyeddel
158 29|              szép. Csak kérem, hogy el ne felejtsen papier timbréere
159 30|              ezt a kutyát? Ezt vegyük, ne – azt vegyük, végre megvettek
160 30|              Csendesen lépjen, hogy el ne repüljön.~– Itt van, megvan,
161 32|               Szép, csak a nyakamat ki ne törd.~Majd elővette a zsebkendőjét,
162 32|                az egészen bolond. Arra ne tessék hallgatni, mert az
163 32|               az áldozatot a kedvéért: ne szivarozzam az ő jelenlétében.~
164 32|           elmegyek. Alászolgája, uram. Ne kísérjen ki, kérem, hátha
165 32|               bolondnak is, hogy felém ne jöjjenek, mert én meg olyan
166 32|                mit csináljak, hogy itt ne legyek?~Kimenjek ebből a
167 32|            magamat előle: engem bizony ne csúfoljon.~Akkor meg egészen
168 32|               aztán többet soha vissza ne találjon a szobájába. Bejártam
169 32|              hogy az executio alatt el ne nevesse magát, s lelkére
170 32|          lelkére kötöttem, hogy nagyon ne üsse a jámbort, s valami
171 32|            véletlenül felébrednék, meg ne lássam, hogy valaki van
172 32|                órát, hogy ütésével fel ne ébresszen, s mikor eltávozik,
173 32|                 de kér szépen, hogy el ne áruljam, ha tőle tudom meg;
174 32|             hanem már most menjenek és ne bámuljanak rám.~(Kezdtem
175 32|                 akit valami elmebajból ne gyógyított volna ki. Oh,
176 32|             könyörög a vadásznak, hogy ne fogja el, ne ölje meg. Viola
177 32|           vadásznak, hogy ne fogja el, ne ölje meg. Viola azért könyörgött,
178 32|           Viola azért könyörgött, hogy ne haragudjék ön reá; bocsásson
179 32|               többé ittlétét; csakhogy ne haragudjék reá. Én pedig
180 32|           könyörgök önnek, jó uramnak, ne hagyja el ezt a kastélyt,
181 33|              az, lehetetlen, hogy ágyú ne legyen benne. Azt az utazó