Part

  1  1|         vigasztalá, hogy nem szükség itt mindjárt a késhez folyamodni,
  2  1|          szenved.~– Hol fáj önnek?~– Itt, uram – szólt az idegen,
  3  1|             tette oda ujja hegyét.~– Itt fáj önnek?~– Irtózatosan.~–
  4  1|         nagyságú helyet kezén vele: „itt”.~Az orvos ránézett. Azt
  5  1| képzelődésben szenved.~– Maradjon ön itt, majd néhány nap alatt segíteni
  6  1|      jólesett.~– Nem égeti önt semmi itt többé? – kérdé az orvos.~–
  7  1|             ha egy hónap múlva ismét itt fog látni.~– Ah uram, verje
  8  1|          túlvilágra, szenvedtess meg itt, kínozz meg, ölj meg. Ne
  9  1|         miután ő bosszút állt rajtam itt, amott túl talán meg fog
 10  3|           nem viselném én e láncokat itt! E szó talált.~Másnap Péter
 11  4|       lovagolni egész vára kapujáig. Itt a felvonóhídhoz érve, a
 12  5|         messze”, hanem lábaink alá: „itt alant!”, s még csak az sem
 13  5|             egyszerre álmodunk, mert itt nap van akkor, mikor ott
 14  5|          akkor megy le a hold, mikor itt felkel. A legelső naptárból
 15  6|          eljött piros pünkösd napja; itt van, itt van a szabadulás
 16  6|              pünkösd napja; itt van, itt van a szabadulás napja”.~
 17  7|      korsófület még nem láttam, mint itt egy rakáson.~Rozsdás kardok,
 18  7|              maradt az utókor előtt.~Itt volt:~1. Egykor roppant
 19  7|              a pénzhez, öcsém?~– Hát itt a régi vár udvarában a fűben
 20  7|      őrizkedjék nagyon kopogni, mert itt olyan por van, mely a legkisebb
 21  8|    páholysorokon, hogy amennyi hölgy itt most ül velem szemközt,
 22  8|             s ha én azt mondom, hogy itt a szemem fénye elveszett,
 23  8|      Magyarországról, ki már tíz éve itt lakik. Az első öröm után,
 24  9|            nem adnék magamért, ahogy itt állok, egy hajító fát, s
 25 10|          Saint Creux-nek –, s maradj itt, míg a kutatók eltávoznak;
 26 10|    szellentyű zsinórja elszakadt; én itt megfulladok, de el nem árullak.
 27 11|          Egyszer azonban találkoztam itt is, amott is rokonokkal,
 28 11|        univerzálzsenik sorsát. Engem itt szánkó elé fogtak; lovat
 29 12|             vén bolond, hogy amíg te itt mást alacsonyabbá tész egy
 30 13|          declinálni, sem conjugálni. Itt bizonyosan nem fogja neki
 31 13|          pocsolya az elysium mezeje. Itt nem hívta őt senki Susnak,
 32 13|          diákok istentelenkedéséról.~Itt kezdett apródonként visszatéregetni
 33 13|              pipázik.~Olyan jólesett itt a világ háta mögött lenni;
 34 13|           ebbe a nyomorúságba, nincs itt se nézni, se venni, se eladnivaló;
 35 13|              unalomból nótáruskodott itt, inkább nagy méhes kertje
 36 13|           meg volt általa babonázva.~Itt minden rendében van, gondolá
 37 13|       padlásra.~Sus bácsi! Tehát már itt is Sus bácsi!~Mennybéli
 38 13|            állomásaikból elüldözött; itt kitették, ott elcsapták,
 39 13|         rectorok kelletlen vendégei, itt bolondnak tartják, amott
 40 13|             nevezetes nagy embernek: itt a Sus, itt a Sus!~Egyszer
 41 13|            nagy embernek: itt a Sus, itt a Sus!~Egyszer az iskola
 42 13|          mondjak neki?~– Mondd, hogy itt van a peregrinus; beszélni
 43 13|              rászólt.~– Mit keres ön itt megint? Minek jött megint
 44 13|              fog élni, s most megint itt van?~– Rogo humillime.~–
 45 13|        Álljon elő vele.~A peregrinus itt egyszerre visszatette magát
 46 14|             fog nevezni férjének, ki itt várok reá már egy év óta.
 47 14|             a Kalideszker neje volt, itt született, itt élt gyermeksége
 48 14|            neje volt, itt született, itt élt gyermeksége óta, hogy
 49 16|             vívni fog N. N. urammal (itt egy vad pávián nevét írta
 50 16|         hajtattunk az Akácfa utcába; itt lakott Ludmilla kisasszony,
 51 16|              egy üres bérkocsi állt, itt mi is kiszálltunk, s én
 52 16|        coulissa-mosollyal. – Hol jár itt ily korán?~– Hála Istennek,
 53 16|         fiatal hölgynek a férje, aki itt a karomba csibenkedik: az
 54 16|           nem csalódom. Óh, maradjon itt, kérem, szép kisasszony,
 55 16|        feketeségemet észre nem véve.~Itt megállt, bal kezét szívére
 56 18|             vívni fog N. N. urammal (itt egy vad pávián nevét írta
 57 18|         hajtattunk az Akácfa utcába; itt lakott Ludmilla kisasszony,
 58 18|              egy üres bérkocsi állt, itt mi is kiszálltunk, s én
 59 18|        coulissa-mosollyal. – Hol jár itt ily korán?~– Hála Istennek,
 60 18|         fiatal hölgynek a férje, aki itt a karomba csibenkedik: az
 61 18|           nem csalódom. Óh, maradjon itt, kérem, szép kisasszony,
 62 18|        feketeségemet észre nem véve.~Itt megállt, bal kezét szívére
 63 19|            el éjszaka hazulról, most itt hálhatunk az erdő közepén;
 64 19|             is; bárcsak a revolverem itt volna.~– Hogy még azt is
 65 19|     szerencsésnek érzi magát. Ő most itt a gazda, neve Fekete Józsi (
 66 19|            vagyunk mi a malom alatt. Itt a bank. – Ezzel kiterített
 67 19|           nyer, akkor én elveszteném itt egy óra alatt Bihar vármegyét!” –
 68 19|          mikor Zerindre értünk. Csak itt kezdtem el azután szemrehányásokat
 69 21|             ki nemrég jött a laphoz; itt dolgozik a mellékszobában,
 70 23|         zsöllyeszéke mellett.~– Íme, itt van menyasszonyod, vezesd
 71 23|             ádáz vezéreikkel együtt…~Itt Bolivár megállt; a nehéz
 72 23|              mondani tovább.~– S még itt nem volt vége az éjszakának;
 73 23|             E vezért megadta a sors…~Itt marcona társára mutatott
 74 23|   legdélcegebb.~Igen, mert még nincs itt Bolivár. Majd azt nézzétek
 75 23|           kivégezteté. Miért nincsen itt Sanjago Narino, a popayai
 76 23|     hüvelyébe kardodat! Ezek az urak itt az én bíráim; és én felelni
 77 23|           velem történt, hanem ezzel itt.~Azzal háta mögé mutatott
 78 23|                Mit keres ez az ember itt?~– Téged keres itt, hogy
 79 23|             ember itt?~– Téged keres itt, hogy bevádoljon – felelt
 80 23|              hogy mit keres ez ember itt e helyen – kiálta Bolivár
 81 23|          lépjenek a tanácsterembe, s itt fogják el e szent helyen
 82 23|            tetszik.~– Hát ez öreggel itt mit csináljunk? – kérdé
 83 23|              tudja azt is, hogy most itt ültök tanácsot, s fejeitek
 84 23|              ott várakozott alant.~– Itt vagy, Gideon? – kérdezé
 85 23|                Elhoztad fegyvered?~– Itt van – szólt Gideon, puskáját
 86 23|                monda neki. – Bolivár itt ez ajtón fog bejönni, hosszú,
 87 24|            mily rémek közt rejtőzött itt, amott; hogy költötte saját
 88 24|           annyit mondott nekik, hogy itt e helyen harcolt Caesar
 89 24|        tudatá, hogy elveszett leánya itt van, itt Guiscard táborában,
 90 24|            elveszett leánya itt van, itt Guiscard táborában, az ő
 91 24|        lobogós kopjájával:~– Robert! Itt van a perc, melyben megértünk
 92 25|         felragadom: „Kié ez a sipka? Itt férfinak kell lenni!”~Arra
 93 25|              és pamlagokkal.~– Ahán! Itt van valaki!~De mi szekrény
 94 25|            Berohanék. Jaj annak, aki itt van.~És íme mit látok? Egy
 95 25|              Kicsoda ön? Mit akar ön itt? Öné ez a sipka? – ordíték
 96 25|           meg nem lágyul irántam, én itt az ön szemei előtt megölöm
 97 25|         mondja neki, hogy még mindig itt van ám az az úr. Clarisse
 98 25|          uram, elment önnek az esze? Itt akar hálni?~– Itt akarok
 99 25|              esze? Itt akar hálni?~– Itt akarok meghalni. Megmondtam.~–
100 25|          hazulról.~– Sajnálom, de én itt maradok.~Clarisse nem akart
101 25|       haragszom.~– Mondtam már, hogy itt akarok meghalni.~– Itt hát,
102 25|          hogy itt akarok meghalni.~– Itt hát, a gutába! Ott a Duna,
103 25|              menjen innen.~– Nem, én itt akarok meghalni.~– Hát itt
104 25|           itt akarok meghalni.~– Hát itt egy tollkés, vágja el vele
105 25|          nagyon halhatnék.~– Nem. Én itt akarok meghalni.~Clarisse
106 25|           barátom, ne tréfáljon már. Itt van egy kis leves; no lássa,
107 26|             lelkén?~Ha azt mondanák: itt van húszmillió, nyúlj hozzá,
108 26|              adnád…~Ha azt mondanák: itt van, vigyed, de felejtsd
109 26|           adnád…~És ha azt mondanák: itt van húszmillió, áruld el
110 26| tenger-közepetti kis paradicsomában.~Itt élt azután édenkerti ősörömök
111 26|    meghasonlott fiatal remete, s tán itt is vénült volna meg, ha
112 26|         legkönnyebben szert tehetsz; itt horgonyoz a szomszédunkban
113 26|               csaljon meg és hagyjon itt!~Könnyű volt a nagylelkűt
114 26|      rakodott martalócokat; reggelre itt fogják őket lepni. Nincs
115 26|     sárkányát.~– Hát e részeg haddal itt mi történjék? – kérdé tőle
116 26|            csak azt mondd neki, hogy itt van az a két férfi, akinek
117 26|        jutottak kincseik rejtekéhez. Itt sok jó, becsületes ember
118 26|         minden erősebb szélfúvás hol itt, hol amott elszakasztott.~
119 26|   Saypan-sziget irányának fordultak. Itt volt az utolsó állomás.~
120 27|              egy hét múlva, hogy van itt most egy furcsa emberpár,
121 27|             azután meg ez a kis baba itt ni?~Azzal fölkapta kisleánykáját
122 29|          volna betegségéről valamit. Itt valami nincsen rendjén.~
123 29|              aranyos betűkkel, hogy „itt nyugszik Delmaure Camilla
124 29|             az élet. Annak, hogy önt itt elfogadom s önnel beszélek,
125 29|        kegyed tudja, hogy férje most itt van?~– Gyanítottam.~– Nem
126 29|         sérteni, ha azt mondom, hogy itt is fog maradni?~– Uram,
127 29|              helyen van, és nekem őt itt kell hagynom – akkor akár
128 29|             hívatni fogják, maradjon itt és viselje magát nyugodtan.~
129 29|          reméli, hogy megtanulja azt itt – a börtönben.~Az pedig
130 29|            után percről percre, majd itt, majd amott deríté fel a
131 29|              ahol elrejthesse magát, itt egy boglyába ásta be magát,
132 29|          használják a kilincseket!~– Itt vagyok, halovány kísértő
133 29|            sírba letett, és aki most itt jár a virágos fűben.~De
134 29|        elolvasta, ami rá volt írva.~„Itt nyugszik Lizardin Amália,
135 29|            megcsókolá.~– Látod, most itt ülünk együtt sírhalmomon;
136 29|         szenvedtem érte. Aztán éppen itt nincs mitől tartanunk. Egész
137 29|           magát tovább keresésemmel; itt vagyok Issoduneban. Minthogy
138 29|             megtudta, hogy a marquis itt ismét nagy zajjal él; hitele
139 30|     esztendővel milyen vígan voltunk itt? – Azóta is mindig készültek
140 30|              esztendővel ez sem volt itt. – Nem ám. – Térjünk be
141 30|          nagy diadallal az ölében.~– Itt a kutya – szól megérkezve
142 30|              akkor a nő.~– Hát nincs itt? – kérdi az apa elijedve.~–
143 30|          Herr von Stiglicz már nincs itt, öt perce hogy elindult
144 30|    furkósbotjával, s rájuk rivall:~– Itt nem szabad letelepedni!~–
145 30|         furkósbotos ember.~– Tán biz itt sem szabad lennünk? – kérdik
146 30|               hogy el ne repüljön.~– Itt van, megvan, nem repült
147 32|         igazi ártatlan börzejátékom, itt láthat az ember olyan nyereséget,
148 32|           Uhm; be fucsa emberek ezek itt énkörültem; be különös sajátsága
149 32|              egymásnak.~Teringettét! Itt már csak vígan fogunk élni.~
150 32|        elhallgatta előlem.~– Tessék. Itt az írószer. Mindjárt behozatom
151 32|           micsoda Bedlámot veszek én itt a nyakamra, és hogy most
152 32|             hogy mit csináljak, hogy itt ne legyek?~Kimenjek ebből
153 32|           kezébe nyomom a kulcsokat: itt van a vacsora, itt a vetett
154 32|        kulcsokat: itt van a vacsora, itt a vetett ágy, tessék jóllakni
155 32|              hozzáfogott, hogy engem itt üldözzön. Amint meghúztam
156 32|          Majd megmutatom én, hogy ki itt az úr a háznál!~Egyszer
157 32|          háznál!~Egyszer csak, amint itt legjobban dühösködöm, elkezdek
158 32|              ablak az udvarra nyílt, itt éppen nem lehetett semmit
159 32|               s eszembe jutott, hogy itt még egy őrült lakik: egy
160 32|              mint dalol. Annak tehát itt kell valamelyik alattam
161 32|            függöny volt lebocsátva – itt valaki járt.~Azután ismét
162 32|           sok különös ember, akit én itt ráadásul kaptam a jószágomra,
163 32|           meg nem is hiszem, hogy ez itt kifizesse magát.~– Oh, én
164 32|             ki vastagon, kieresztik. Itt van az úrnak a pénze; nekem
165 32|            az eszmével, hogy ez most itt szép nyugodtan beszél velem,
166 32|       szobáimban annak, hogy kívülem itt még más élőlény is lakik;
167 32|          sikoltás volt.~És még sincs itt senki.~Egy gondolat villant
168 32|        bizonyítványom van rá, hogy ő itt volt: itt ült mellettem,
169 32|             van rá, hogy ő itt volt: itt ült mellettem, itt járt,
170 32|             volt: itt ült mellettem, itt járt, innen futott el, siettében
171 32|             hiszen oly igaz, hogy ez itt a kezemben nem más, mint
172 32|            hogy reggelre mégsem lesz itt; mert hiszen sokszor álmodik
173 32|              hogy az a szegény leány itt van? Terhére van önnek?
174 32|             az volt a szándéka, hogy itt fogja neveltetni, s törvényes
175 32|             a bölcs Mindenható, hogy itt e földön leróhassa adóját;
176 32|           nyomorultaknak holtom után itt lakhatást biztosítok, örököseim
177 32|            most már egész titkát; mi itt úgy szeretjük önt mind;
178 32|             van, öreg. Meggondoltam, itt maradok.~– Én ugyan nem
179 32|       szemezett rablóbanda hősködött itt ezen a tájon; sok úri lakot
180 32|            velünk. Miként nálam, úgy itt is a kandalló alatt volt
181 33| bebalzsamozva és ólomkoporsóba téve; itt van a folyosón. Köszönöm;