Part

  1  1|    Szerelemből választottam. Egy igen szép, művelt és jószívű leánykát
  2  1|             hálószobájába. Úgy feküdt szép szőke feje a fehér vánkosok
  3  3|       elrejteni a klastromokba, s aki szép fiatal nőt vett, titokban
  4  3|              mögött. – Kár volt olyan szép hangjának lenni!~Éjjel a
  5  3|       Mindennap ellovagolt a király a szép Giblet Mária grófnő előtt,
  6  3|    szépségének; Mária mindennap olyan szép volt, mint azelőtt.~Az udvaroncoknak,
  7  3|      feltűzött ruháját lebontja, hogy szép fehér meztelen lábszárait
  8  3|         kérdezé tőle de Cive lovag:~– Szép úrnő, miért takarod el lábadat,
  9  4|     ellenfelét az északi tenger egyik szép puszta szigetére, magányos
 10  4|              magányos párbajra; ott a szép zöld pázsiton, a tengertől
 11  4|          egyaránt irigylé bátyjától a szép nőt és a trónt; s a derék
 12  4|             mondának kísérői – milyen szép paripák!~– Az ám – szólt
 13  4|               hitetni, hogy az milyen szép liszt.~– Nem csoda – felelt
 14  4|            felelt rá Hamlet –, ezek a szép átlátszó hullámok őrölték
 15  4|             beléjük aggassák, miket a szép leányok fonnak majd mindenféle
 16  4|    kisgyermekétől, s hajóra ülve, egy szép napon kiszállt Jütland partján
 17  4|             gyilkosa is.~Hamlet akkor szép csendesen kicserélte saját
 18  4|            beszélni a hír. De amilyen szép és okos, oly harcias és
 19  4|               hegyszakadékokon át egy szép viráglepte völgybe jutottak,
 20  4|     leánykérőket.~De amint meglátta a szép deli királyifjút, ezüstpajzsával
 21  4|       királyfi eszéből, azt elvevék a szép szemek, hogy végre elfelejté
 22  5|             egymással beszélni.~Mikor szép holdvilágos esték voltak,
 23  5|      istenhozzádot mondtuk egymásnak, szép telehold volt az égen; Emil
 24  5|                Akinek annyi észt, oly szép lelket adott az ég, hogy
 25  5|           nélkül; én sajnálni kezdtem szép ábrándomat, midőn az isméti
 26  6|            egész éjjel elsugdostak; a szép Velezke tartott háborító
 27  6|            értük a feleségét.~Velezke szép, deli hajadon volt, szőke,
 28  6|             aki sokáig nézett rá.~Sok szép ifjú volt a környékben,
 29  6|              mégis megsajnálta: ennyi szép ragyogó szemet halállal
 30  6|               halállal lezárni, ennyi szép dobogó keblet vassal átszúrni,
 31  8|              varrólánykáktól, hogy én szép fiú vagyok; sokat is tartok
 32  8|               Ott ült velem szemközt; szép volt irtóztató módon, s
 33  8|      okvetlenül előkelő hölgy, s igen szép tőle, hogy egy idegen férfira
 34  8|            hajfürtjeim közt játszatta szép, finom ujjacskáit; én szívemhez
 35  8|               én szívemhez szorítám e szép fehér kezet, ő aztán odahajolt
 36  9|             nekem egy anyám, aki igen szép leány volt a maga idejében.
 37  9| vendégfogadókban; énutánam néznének a szép konteszek az ablakokból,
 38  9|           tudom jól, hogy a képem nem szép, azért meg sem mosdom; én
 39  9|          emberre, irigylem a nagyurak szép ruháját, a tudósok eszét,
 40  9|          járok! Mégpedig egy gyönyörű szép leánykával. A kasznár leánya.
 41 10|             ajkán élt már, s kit igen szép tehetségnek tartottak ismerősei.~
 42 10|              hogy maga fésülje haját. Szép hosszú szőke haja volt,
 43 10|                Fogott egy ollót, és a szép haját levágta. Mikor ismerősei
 44 10|              ragyogtak szemei, azok a szép fekete szemek, mikor arról
 45 11|               a kisúrfiról lehúzták a szép ruhákat, s velem együtt
 46 12|              röhögni kezdett:~– Hát a szép feleség, a kis senora Juanita,
 47 12|    szolgálatában távol van, azalatt a szép menyecskét háborítatlanul
 48 12|         alcade karjával átölelhesse a szép Juanita karcsú derekát.~
 49 12|        szerszámai között keresgetett. Szép volna ugyan pallossal egyszerre
 50 12|            megkapta.~– Még egy csókot szép Juanita.~Azt is megkapta.~–
 51 13|           megszenved eléggé: ami elég szép drámai indok.~Pedig én ismertem
 52 13|             jó erős tenyereid vannak, szép dolog a kapálás, az ember
 53 13|         számára született, de melyik? Szép időbe került, amíg ezt kitanulmányozta.
 54 13|            elképzelte magában, milyen szép dolog lesz, ha a Krisztina
 55 13|         városba visszajönni. Pedig de szép földet beutazott azóta.~
 56 14|    gondolathoz hozzászokni, hogy az a szép szem többet ne mosolyogjon
 57 14|          Kadileszker neje halt meg, a szép Eminha.~Eminha!~Ez a név
 58 14|         látlak.~Ezzel a derék Hodzsia szép nyájasan kitolta Muhzint
 59 16|           néven ne tessék megütközni, szép név volt az, míg börzeárfolyam
 60 16|              Óh, maradjon itt, kérem, szép kisasszony, kegyed is segítsen
 61 16|         lebeszélni véres szándékáról, szép hölgyek szavai mindig hatályosabbak
 62 16|              kénytelen volt engedni a szép szónak, hacsak egyik kezét
 63 18|           néven ne tessék megütközni, szép név volt az, míg börzeárfolyam
 64 18|              Óh, maradjon itt, kérem, szép kisasszony, kegyed is segítsen
 65 18|         lebeszélni véres szándékáról, szép hölgyek szavai mindig hatályosabbak
 66 18|              kénytelen volt engedni a szép szónak, hacsak egyik kezét
 67 19|           este utazni, hogy az milyen szép, milyen ideális: a csillagok,
 68 19|            meghagyta kocsisának, hogy szép csendesen hajtson utána,
 69 19|       csárdásokat húznak. More, azt a szép asszony nótáját! Láb alatt
 70 19|            alighanem szerelmes ebbe a szép grófnéba, mert gyalázatosan
 71 19|                elkezdte az ő gyönyörű szép syréni hangján dalolni a „
 72 20|        sokszor küldött testvérének, a szép Salihának bizebánja által
 73 20|      hétszázét is felvágatta volna.~A szép Saliha olyan jószívű teremtés
 74 20|           olyan hirtelen felfogott. A szép Saliha úgy sajnálta ezt
 75 20|        nincsen ennek lelke?~Egyszer a szép Salihának az a gondolatja
 76 20|          arról az időről, mikor még a szép Saliha arca friss volt,
 77 21|              táncolók között volt egy szép halvány baronesse, fiatal
 78 21|          nézve pedig a baronesse igen szép és szeretetre méltó volt,
 79 21|         öltözetét, mert arca is olyan szép piros volt, s aztán lesz
 80 21|              táncterem jó hosszú; azt szép munka egyszer körültáncolni.
 81 21|               egy on dit szerint igen szép jószágot vásárolt magának –
 82 22|         sohasem látszott azon, szemei szép hosszúkásak és feketék,
 83 22|          csengettyűcskék lógtak, amik szép fehér nyakát verték; szája
 84 22|             voltak már levágva, hanem szép arany tokba valának zárva,
 85 22|            zenélni és mesét mondani s szép hajat szépen befonni. Kell-e
 86 22|                mert a férjes nő akkor szép, hogyha kövér.~– Mit kívánsz
 87 22|       balfelől állt a fum hoan madár, szép tollait felborzolva, tarka
 88 23|               hetedik is elesett.~Hét szép fia volt don Esteban di
 89 23|            sem szólt semmit. Ah, az ő szép csengő hangja nem volt minduntalan
 90 23|              ellen: don Gideon derék, szép ifjú volt; amilyen szép,
 91 23|               szép ifjú volt; amilyen szép, olyan bátor és nemes; mint
 92 23|              előtte, tudva, hogy ez a szép hajadon szemérmes büszkeségét
 93 23|             ideig don Gideon még azon szép fehér kézhez sem mert hozzányúlni,
 94 23|              e halálos pillanatban.~– Szép dona, mibe fogadjunk halálunk
 95 23|               Egy babérkoszorú volt a szép hölgy kezében; azt hozta
 96 23|        föltette magában, hogy ma igen szép fog lenni, kék selyemdolmányt
 97 23|          előlépett a San Sol leány, a szép Laurenzia, engesztelő, csillapító
 98 23|        kápolnába Bolivár; ott találta szép menyasszonyát haldokolva.~–
 99 24|          szinte kezében volt már az a szép ország második Rómájával
100 24|            arca, termete oly elragadó szép, éneke oly bűbájos, hogy
101 24|             ringatá térdein az éneklő szép leánykát, simogatá lágy
102 25|             és utoljára megkísértem a szép szót. Ön tudja, hogy én
103 25|               a szobából.~Clarisse, a szép özvegy, nagyot nevetett
104 26|           rablókat elfogták, volt egy szép terebély kenyérfa, mely
105 26|               ott elfelejtse valaha a szép földet.~Azonban midőn másodszor
106 26|               ugyancsak megnézi azt a szép asszonyt.~Robertson visszatekintett;
107 26|              az öreg tátit, aki ezt a szép örökséget ránk hagyta.~Robertson
108 26|              ki addig elfoglalta őket szép szóval és értéktelen ajándékkal,
109 26|             volt felőle, hogy az az ő szép szeméért történt.~– Tehát
110 26|            választanod kell közülünk, szép donna – folytatá Williams –,
111 26|           nekem, hogy jutottak önök e szép birtokhoz, csak azt nem
112 28|       esztendő alatt.~– Hm, ez nagyon szép. Lássa, professzor uram,
113 28|             azt felelte rá, hogy igen szép nap van.~– Welcher Sonne
114 28|               schönes Leder” (magának szép bőre van). – Nemsokára e
115 29|         találgatásnak azzal, hogy egy szép reggelen a város notabilitásaihoz
116 29|       mindenki meggyőződhetik felőle, szép volt-e, vagy olyan rút,
117 29|              nő csodaszép volt!~Olyan szép, hogy még a halál sem bírt
118 29|                Így azután harmadnap a szép halottat eltemették abba
119 29|             város népének egy ideig a szép márvány urnákról, az arany
120 29|               a cirfa rácsot is meg a szép asszonyt is, aki azon belül
121 29|         szeretője volna. A hölgy igen szép, igen kacér és igen kegyetlen.
122 29|              mint inkább – nem is két szép szemére, hanem – szépen
123 29|          zárdai nevelést kapnak.~Igen szép leány volt, előkelő család,
124 29|          gyermek hitt az álomnak és a szép szavaknak, s egy napon megvallá
125 29|            már azokat keresni, mert a szép fő egészen megőszült.~Mennyi
126 29|            magasztalhatták leányát, a szép, tündéri Olivát. Oliva pedig
127 29|            volna meg azzal, hanem egy szép kis virágos ligetbe, mely
128 29|           gazdag volt, fényes nevű és szép férfi.~– Kedves marquis,
129 29|               a delnő bizonyosan igen szép akar lenni nászéji pongyolájában,
130 29|               Ott lefektette ágyára a szép halottat, és vallott neki
131 29|        kedvesének.~És amint elnézte a szép halvány arcot, olyan nehéz
132 29|       hatalmába adott, s megkísérté a szép halottat életre hozni. Mind
133 29|             álom még egyre tartott. A szép arcra visszatért az élet
134 29|    meghallotta Ardent csókjait, mik a szép alvó arcát és ajkait eláraszták;
135 29|             úr ki akarja magát valami szép beszéd által tüntetni, ő
136 29|    gondolkozni akarnék azon, hogy egy szép, deli férfi, kit hajlamból
137 29|        összedőlt erdő közepén. Valami szép kis mulató erdő volt az,
138 29|                mely ágaival egy egész szép csoport taxusfát nyomott
139 29|             utálatos napfény.~Annak a szép napfénynek pedig igen sok
140 29|          fejtve. Ott van mellette egy szép, szelíd arcú ifjú, ki a
141 29|      kényszeríté vele együtt leülni a szép puha pázsitra.~– Haragszol
142 29|        marquis nevetve fogadta.~– Ah, szép menyecske! Ön reklamálni
143 29|             sem gondnokságról semmit, szép kisasszony, mert ön nekem
144 29|            kezedbe adtam. Eredj haza, szép delnő, és keress mást magadnak,
145 29|         Kegyed maga? Ah, az is nagyon szép. Csak kérem, hogy el ne
146 29|          bocsáthassuk az ügyet.~Azzal szép barátságosan elváltak egymástól.~
147 29|         prefét udvarias ember volt, a szép előkelő cliensnő kedvéért
148 29|               tekintett a szoborszerű szép alakra, s vállat vonva mutogatott
149 29|           fekszik a sírban, és alszik szép csendesen.~Ah! Ah! Az egész
150 30|        azonban kikeresett magának egy szép árnyékos helyet, a kalapokat,
151 30|           boldog család tanyája felé, szép csendesen legelészve.~A
152 30|              énekli végig ezt az igen szép nótát a szivargyártó kisasszonyoknak,
153 30|           lakomáját dicsőíté, másik a szép társaságot, melyben forgott.~–
154 30|       rózsabokortól kaptam, melyről a szép comtesse-nek egy cameliát
155 31|            után deszkabódék paródiái!~Szép, mert fönséges az első magyar
156 31|              holt.~A bölcs atyai gond szép királyleányt választa ki
157 32|       Istenáldotta földdel bíbelődni, szép ökröket, lovakat nevelni,
158 32|            ott a szekrényem tetején.~(Szép gyümölcsös, Napóleon-körte,
159 32|              időben? Olvastam; nagyon szép regék, hanem én nem félek
160 32|             teher nyomja az ő lelkét.~Szép, csak a nyakamat ki ne törd.~
161 32|          vigyáz az uraságéra; hahaha.~Szép társaság.~– Hát ez a kis
162 32|           vagyok a hetedik, aki ezt a szép társaságot megvettem pénzen.~
163 32|               dühös voltam; no, iszen szép mulatságot szereztem én
164 32|              dalkísértetemet. Nemigen szép kíváncsiság volt ugyan tőlem,
165 32|            eszmével, hogy ez most itt szép nyugodtan beszél velem,
166 32|             ültünk egymás mellett egy szép gránátfa árnyékában; előttünk
167 32|              tengerből vetett világot szép tündérem arcára, ami azt
168 32|              gránátalma különben igen szép gyümölcs, de nem valami
169 32|          Ennek véget kell szakítanom. Szép dolog az az ábrándozás nagyon,
170 33|            orvosaink ápolására bízom. Szép. Hanem mikor megérkeztem
171 33|               azt mondá: igen. Nagyon szép szemei voltak, uram.~Adándy
172 34|         megkereszteltük. Hát még az a szép kis táncosleány? Az a fekete