Part

  1  1|             rákdaganat alatta, egészen olyan, mint másutt.~– Én mégis
  2  1|          fájdalom, amit a vérzés okoz, olyan az elébbire, mint a hűsítő
  3  1|              fogja rajta.~A férfi arca olyan volt, mint a viasz, s a
  4  1|                csak tettetés? Az ember olyan bolond, hogy szereti a legnagyobb
  5  1|             fejemtől szívemig; oh ezek olyan levelek, minőket első tekintetre
  6  1|          keltek, hogy én nős voltam és olyan boldog. Nem szólok önnek
  7  1|             védte volna magát ellenem; olyan csendesen, mint egy álom.
  8  1|           férje volt szegénynek. Ha én olyan lettem volna, én is megérdemleném,
  9  1|              én is megérdemleném, hogy olyan nőm legyen. Oh, de az én
 10  2|               vőlegényt~Sohasem láttam olyan meglepő hasonlatosságot
 11  2|              aztán Bratanszky is éppen olyan fényes arccal jött hozzá;
 12  2|       győzelemnek.~Pedig nem volt okuk olyan nagyon örülni; mert ha megfordítva
 13  3|              orgona mögött. – Kár volt olyan szép hangjának lenni!~Éjjel
 14  3|           szépségének; Mária mindennap olyan szép volt, mint azelőtt.~
 15  5|         ölelkeztek egymással!~És mégis olyan sokat tudtunk egymással
 16  5|              miért ne volna a szerelem olyan hatalmas bűvészet, mint
 17  6|                férfiaknak hatalma? Nem olyan emberek vagyunk-e mi is,
 18  6|           asszonya, a királyné is csak olyan rab legyen az ő palotájában,
 19  6|              testeiken a kék foltokat. Olyan emlékjeleket pedig a többi
 20  7|                tudják elgondolni, hogy olyan ember, ki negyven esztendeig
 21  7|            mázolás lesz ám ez.~– Éppen olyan kell nekem.~– Senki sem
 22  7|               nagyon kopogni, mert itt olyan por van, mely a legkisebb
 23  8|               utódja… no, de nem illik olyan nagyon belemerülni a dicsekedésbe.~
 24  8|                egy-egy külön ajtón egy olyan kis szűk ketrecbe, ahol
 25  8|        vallanom, hogy az én delnőm épp olyan jól játszotta vele Desdemonát,
 26  9|           egyelőre is tagadom. Az csak olyan mendemonda lehet.~– No,
 27  9|         Sándort…~– Nono; ne ismerne ön olyan derék nagy urat, mint Cserependy
 28  9|          elhagytam magamat, mert nincs olyan porcikám, amivel meg volnék
 29  9|              Haragszom a kezemre, mert olyan ügyetlen, haragszom a fejemre,
 30  9|             hogy az ember magát valami olyan idegen embernek nézze, akit
 31 11|         városról városra: engemet mint olyan komondort, aki írni és olvasni
 32 11|             olvasni tud, gazdámat mint olyan felnőtt embert, aki az ábécéből
 33 11|               utasokat, s benézegettek olyan fiókokba, melyekbe nem tettek
 34 12|            kiterjeszté, hogy alig volt olyan hét, melyben don Juan de
 35 12|               az ismerős szerszámokat, olyan boldog elégültség ült orcáján,
 36 13|          második személye: „tu es”. Ez olyan ismeretes dolog, hogy aki
 37 13|             jobban mondták.~Néha akadt olyan gondolatja, hogy elbúsulta
 38 13|            tanulók is valamire. Vannak olyan világtól elrugaszkodott
 39 13|                helyekre bizony csak az olyan qualifikált emberek jutnak,
 40 13|            hogy annak kimondóját éppen olyan jó szívvel tudta volna agyonütni,
 41 13|            pedig diák műnyelven minden olyan falut, aminek a nevét még
 42 13|            Susnak, a jámbor falubeliek olyan szépen megnagyjánosuramozták,
 43 13|              torzalakban: Sus pipázik.~Olyan jólesett itt a világ háta
 44 13|              köze őneki ahhoz? Hát nem olyan közömbös szó ez őrá nézve,
 45 13|               szoktak, s mely nem volt olyan vörös, mint a szeplőverte
 46 13|        csizmája is.~Tanárom megszánta. Olyan nyomorúságos képet tudott
 47 13|               fel a gallérjáig hasadt; olyan volt vele, amint a szél
 48 13|              nem.~A peregrinus most is olyan pufók volt: keveset változott.
 49 13|              tiltakozott: most már nem olyan hiábavaló ember, mint azelőtt
 50 13|           szigorú professzorát, akitől olyan jólesett volna neki még
 51 14|              már, és ő mindhiába várt; olyan koporsó, aminőt neki az
 52 14|        szemfedővel, vagy a szemfedő is olyan, de nem kék virágok rajta,
 53 14|           művész. Egy hideg lehelettel olyan hasonlóvá tudja tenni az
 54 14|         halottam arcát, hogy élve légy olyan, minővé őt halottan tevéd!~–
 55 14|               Allah, senki más. Hiszen olyan jó barátok voltunk, mintha
 56 14|                övébe dugva, mely éppen olyan volt, minőt neki a kereskedő
 57 14|               egy se jó! Hajh, nem tud olyan jó gyűrűt csinálni a nyíllövéshez
 58 14|         felhúzta hüvelykére, és azután olyan jól lőtt a célba mindig,
 59 16|                MINDIG PÁRBAJT VÍV~Soha olyan vérszopó hiénát, mint az
 60 18|                MINDIG PÁRBAJT VÍV~Soha olyan vérszopó hiénát, mint az
 61 19|                 te is, ő is, én is; de olyan szerencsés egyiktek sem
 62 19|              szegény legény?~– Igenis; olyan szegénylegényeket gondol
 63 19|           jutottunk.~A kocsis a bakról olyan hangon felelt, mint akiknek
 64 19|              már most ezzel a pénzzel? Olyan pénzzel, amiért már valakit
 65 19|             pusztán az én lakásom”-at, olyan szépen, olyan bűbájosan,
 66 19|             lakásom”-at, olyan szépen, olyan bűbájosan, hogy én elfeledtem
 67 20|        felvágatta volna.~A szép Saliha olyan jószívű teremtés volt; látta,
 68 20|            mindenfélét, amit a bizebán olyan hirtelen felfogott. A szép
 69 20|           miért ne volna egy siketnéma olyan háladatos, mint egy pók?~
 70 20|             mulatsága volt vele, midőn olyan dolgokat kérdezhetett meg
 71 20|              nevét engedte hangoztatni olyan tettek után, mikért kezét
 72 20|       felemelkedik Törökország holdja. Olyan szerencse volt az, ami csak
 73 20|               bölcs volt, oly derék és olyan vitéz. Mindenik nagyvezérének
 74 21|          Azután azt is beszélték, hogy olyan karcsú termete nincs senkinek,
 75 21|          alkotott virág. Azért írom le olyan körülményesen egész öltözetét,
 76 21|                öltözetét, mert arca is olyan szép piros volt, s aztán
 77 21|             többet. Meg volt halva; de olyan szépen meg volt halva, mintha
 78 21|               a férfiakra nézve, éppen olyan félelmes játszótárs kezdett
 79 21|               éltek.~És íme, a kelepce olyan jól volt ásva, hogy ő saját
 80 22|             fehér nyakát verték; szája olyan kicsiny volt, mint egy kétfelé
 81 22|             azt, hogy „napmadár” és ez olyan ritka madár, hogy ilyet
 82 22|         égszínkék öv fogja körül, mely olyan, mintha gallérja volna,
 83 22|             egyet sem többé.~Már ekkor olyan fehér volt az arca, mint
 84 23|               sem idegenből, árulóból. Olyan tiszta, jó, nemes vér volt
 85 23|               ifjú volt; amilyen szép, olyan bátor és nemes; mint mondák,
 86 23|            testvéreidé volt, de szíved olyan erős. Bátyáid már halva
 87 23|           Laurenzia –, miért sietnének olyan nagyon? Lovasság nem ostromolhat
 88 23|               ő arca lett volna a nap, olyan fényt vetett reájuk. Megismeré
 89 23|                a hősnek; de adtak neki olyan nevet, amit viselhet büszkébben,
 90 23|   közbocsánatot, az én barátom Paez is olyan együgyű volt, hogy hitt
 91 23|                 s ellenségeink most is olyan erősek, miként ezelőtt voltak;
 92 23|        egyenlőtlen harcban győzelmeit; olyan győzelmeket, mik kigyúnyolnak
 93 23|               teheted. Ha egyszer lesz olyan helyed, ahol valakinek szívesen
 94 23|          elleneidnek tartottál, önként olyan helyzetekre állítád, ahol
 95 23|             hanem cselekszik, s a tett olyan lesz, amely bizonnyal megállítandja
 96 23|            valódi zsarnokká tennék őt; olyan zsarnokká, aki gyanúra ölet.
 97 24|             Aeolos derült nyár derekán olyan hóförmeteges zivatart hozott
 98 24|               Mind a hang, mind az arc olyan volt, mint az angyaloké
 99 24|              gyermeket magában.~Hiszen olyan ártatlan volt még, hogy
100 24|            fordította el szívétől, két olyan kardét, mely az utolsó csapásig
101 25|               senki se látta volna, de olyan nagy lármát csaptam magam,
102 26|      honszeretet és a könnyelmű ábránd olyan közel állottak egymáshoz,
103 26|                hiszen annak tárgya egy olyan hölgy volt, ki már a világtól
104 26|           mosolyogni látja; az asszony olyan könnyen válik a férfi angyalából
105 26|                a Saypan-sziget valóban olyan volt, amilyennek ő leírta;
106 26|               hálni soha, és nem ivott olyan pohárból, amibe az töltötte
107 26|             testvéröcséinket túléltük, olyan makacs természettel bírunk,
108 26|       gyékényen szunnyadt a födözeten. Olyan hőség volt, hogy a födözet
109 27|              rázta fürtös fejecskéjét, olyan mulatságosnak találta azt
110 28|                mikor felébredek, akkor olyan rosszul esik, hogy megint
111 28|               szégyenlette magát, hogy olyan rossz diák, bizony-bizony
112 29|              világ fülibe ne jussanak.~Olyan középszerű városban, mint
113 29|              felőle, szép volt-e, vagy olyan rút, mint Gargantua, elmés
114 29|                ez a nő csodaszép volt!~Olyan szép, hogy még a halál sem
115 29| legbizonyosabbat mondanak róla, az már olyan hitványság és képtelenség,
116 29|                 és az egész alávalóság olyan jól el volt már sepergetve
117 29|              világban született Oliva.~Olyan anyától, akiről regényt
118 29|              szoktak. Néha pedig éppen olyan emberre is akadt, aki nagylelkűnek
119 29|               a józan tudás, ami éppen olyan keveset használt neki, mint
120 29|                beleszeretett Amáliába, olyan hamar meg is unta. A nő
121 29|                azt rád nézve: elmegyek olyan messze, honnan hírem se
122 29|          érzenék. De nem érzek semmit. Olyan távol tartom magamat mindenkitől,
123 29|            küldheté? – kérdé a marquis olyan csodálatos mosollyal, amit
124 29|          elnézte a szép halvány arcot, olyan nehéz volt elhinni neki,
125 29|            keresi: az leírt előtte egy olyan alakot, amelytől a marquis
126 29|          azután az ügyvéd úr csinálhat olyan cause célebret, amilyen
127 29|  belerozsdásodott sarkaiba; a halottak olyan keveset használják a kilincseket!~–
128 29|             kezét kezei közt tartja, s olyan gyöngéden, olyan szerelmesen
129 29|             tartja, s olyan gyöngéden, olyan szerelmesen tekint reá,
130 29|              egy szerető férj.~Egészen olyan, mint ő, de mégsem ő!~A
131 29|            őket ismét egyesítse.”~A nő olyan jókedvűen tudott kacagni
132 29|             közt létrejött házasságnak olyan lényeges akadálya volt,
133 29|      tekintettől sem lett az pirosabb: olyan halovány volt, mint a márvány.
134 29|              Ardent, hogy védje magát. Olyan melegen beszélt, ahogy csak
135 29|                magáénak?~A jó közönség olyan szívesen mondta volna neki:
136 29|          ellenvetés volt. Ez csakugyan olyan kő volt, amit fel kellett
137 30|                hanem szedtek aztán egy olyan kazal pimpimpárét és bagolyborsót,
138 31|              egyetlen fiának, Imrének, olyan nevelést kívánt adni, mely
139 32|      börzejátékom, itt láthat az ember olyan nyereséget, ami nem veszteség
140 32|             ilyen jól szerelt jószágot olyan olcsó árért. Az ügyvéd kiolvasta
141 32|          újólag biztosítám, hogy nekem olyan vastag idegeim vannak, mint
142 32|             arra gondoltam, hogy nekem olyan kastélyom lesz, ami egy
143 32|           bizonyosan a meghalt uráért; olyan hosszú gyászfátyol lógott
144 32|            lett belőlük. A kocsisa egy olyan maniacus volt, aki búskomolyságból
145 32|              lenni, ha kárpótlásul egy olyan derék, okos embert nem nyertem
146 32|               fennhangon is beszéltem, olyan dühös voltam; no, iszen
147 32|               ne jöjjenek, mert én meg olyan bolond vagyok, aki emberhússal
148 32|                s beszélnének egymással olyan nyelven, amiből én egy szót
149 32|               volnának hát bár ezek is olyan régimódi becsületes kísértetek,
150 32|              találtam heveredni. Éppen olyan kedvemben vagyok most, amikor
151 32|                 nem is dal, hanem csak olyan ábránd, amit valaki öntudatlanul
152 32|                erdei madár dalának, de olyan izgató, olyan túlvilági
153 32|              dalának, de olyan izgató, olyan túlvilági valami volt azt,
154 32|          közelebb akartam jutni hozzá, olyan közel, hogy egy válaszfalon,
155 32|         ritkaság; hogy is lehet valaki olyan prózai lélek, hogy ezt mindjárt
156 32|           elmetévelygéseinek semmi sem olyan jó ellenszere, mint egy-egy
157 32|            hozzájuthatott, akkor aztán olyan jucundus volt egész nap,
158 32|           legmagasabb vágya, hogy ha ő olyan piros frakkot viselhetne,
159 32|               könyörögni érette; pedig olyan jólesett volna aztán.~S
160 32|                egy párnak húzott is rá olyan becsületeseket, hogy meg
161 32|                már a magáét; a gazdája olyan harminc botot veretett rá
162 32|             szoktam elfogadni; ez csak olyan volna, mintha valakinek
163 32|                vagy mi?~Az őrült melle olyan terhesen lélegzett, szemei
164 32|                semmit, mert ez a tárgy olyan kényes titka volt a megholt
165 32|          elhagyni a kastélyt.~Az ember olyan válogatott szavakban beszélt,
166 32|                 esdekelve nézett reám, olyan hangokat nyögve, amilyenekkel
167 32|                pokolban is úr: ez csak olyan mendemonda.~Két hónapig
168 32|        szellemkék a száraz fából, amik olyan nagy barátai a táncnak,
169 32|            most pedig a szabadulás egy olyan csendes, hozzájárulhatatlan
170 32|                tanítok be neki, melyet olyan jól ismer minden ember;