Part

  1  1|              támadt valami, nem tudom mi. Tán pokolvar vagy rákseb;
  2  1|          nyújtá kezét az orvos elé.~– Mi történt? – kérdé ez megdöbbenve.~–
  3  1|               engem gyötreni kezdett. Mi lehet ott, amit előlem rejt?
  4  1|             irtózatos óra volt nekem.~Mi volt e levelekben? A legundokabb
  5  1|           fájdalom, vagy nem tudom én mi, összezavarták szavait,
  6  1|     hidegséggel azt kérdém tőle, hogy mi volt azon levelekben? –
  7  1|             megőrzését, nem kérdezte, mi van bennük, sőt szavát adta,
  8  4|      Grammaticus okosabb ember volt a mi jámbor Anonymusunknál, mint
  9  4|            tudattal válogatva ki azt, mi művének hatását sokszorozza,
 10  4|              Hamlet állt ott ismét, s mi lehetett volna tőle bolondosabb
 11  4|             hogy nem tudá megfejteni, mi történt vele.~A büszke amazon
 12  4|              Csak egy aggodalma volt: mi lesz Hermotrudából, ha ő
 13  5|           másiktól kérdezhette volna, mi baja, anélkül, hogy egymást
 14  5|              senki sem gondolta, hogy mi most egymással beszélünk,
 15  5|             értettelek”, és bizonnyal mi értettük egymást, és sokat
 16  5|              se hallhassuk egymásnak.~Mi úton is lehetett volna?~
 17  5|              kérdésre, hol kedvesünk? mi nem mutathatunk a távolba: „
 18  5|               nincs lehetetlenség. Ha mi úgy akarjuk, úgy lesz. A
 19  5|              volna kedvesebbet onnan. Mi lehetett nagyobb gondolatja?
 20  6|               között: „miért nevezzük mi a férfit uramnak? Miért
 21  6|               olyan emberek vagyunk-e mi is, mint ők? Sőt szebbek,
 22  6|         legyen az ő palotájában, mint mi kunyhóinkban.~Ilyen ádáz
 23  6|               ha tudsz, mert különben mi ölünk meg téged”.~Ekkor
 24  6|              voltaképpen ő parancsol, mi vagyunk, akik engedelmeskedünk
 25  7|            régi krajcárok s ki tudná, mi mindenféle kopott kacatbirodalom,
 26  7|           egy-whistmarqueot, melyet a mi hölgyeink egy szóval „tantusz”-
 27  7|  bagolyhuhogásnál, lélekröpülésnél. S mi természetesebb, minthogy
 28  7|               meglátja nála, s kérdi: mi az?~Ez hidegvérrel mondja,
 29  8|            jött, és kezét nyújtá (ah, mi bájos, puha kéz!); leültetett
 30  8|          forgatva magamból. Ki lehet, mi lehet ez az asszony? Annyi
 31  9|            tréfa.~– Tehát voltaképpen mi cél vezette önt hozzám?
 32 11|         anyámat.~– Hát téged, pajtás, mi lelt, hogy úgy haragszol? –
 33 11|              paraszt vagy, nem tudod, mi a divat, a te gazdád mezítláb
 34 11|             küldettünk előcsapatul.~A mi nevünk volt „los maracoderos”.~
 35 11|               gondolkozám róla, vajon mi hivatás várhat reám ily
 36 12|       elszaladt világgá. Hogy azontúl mi lett belőle? Arról már nem
 37 13|               No, és ha tudná is? Hát mi köze őneki ahhoz? Hát nem
 38 13|         futottam végig, nem tudom már mi dolgom volt, mialatt a lecke
 39 13|              kellett volna kezdenie: „Mi kell, Sus bácsi?”, az elfutott
 40 13|              van?~– Rogo humillime.~– Mi baja volt ott? Nem ruházták,
 41 13|          megindult kifelé a folyosón, mi mentünk a classis felé vissza;
 42 14|               A szultán kérdezé tőle: mi van az olvasó egyes szemeire
 43 16|         megcsúfítják, agyonszúrják, s mi lesz énbelőlem?~– Ugyan,
 44 16|           akarta tőlem megtudni, hogy mi vérengzőbb állat az oroszlánnál,
 45 16|               üres bérkocsi állt, itt mi is kiszálltunk, s én Euphemiával
 46 16|              igazság! – ellenfeleddel mi fog történni? – kérdé Euphemia,
 47 16|           illően benyirkosítá.~– Majd mi ketten elbánunk vele – mondám,
 48 18|         megcsúfítják, agyonszúrják, s mi lesz énbelőlem?~– Ugyan,
 49 18|           akarta tőlem megtudni, hogy mi vérengzőbb állat az oroszlánnál,
 50 18|               üres bérkocsi állt, itt mi is kiszálltunk, s én Euphemiával
 51 18|              igazság! – ellenfeleddel mi fog történni? – kérdé Euphemia,
 52 18|           illően benyirkosítá.~– Majd mi ketten elbánunk vele – mondám,
 53 19|          védelmezhetem egyedül. Aztán mi szükség ma elindulni? Holnap
 54 19|        ég-föld összeszakad is.~Enfin, mi választásom maradt? Vagy
 55 19|            nagy álmosan kérdezi, hogy mi baj.~Az inas leugrik a bakról,
 56 19|            nem jó hely a világon. Hát mi tájon vagyunk?~– Instállom,
 57 19|             nagyságos asszonyt.~– Hát mi köze hozzám a kocsisnak?~–
 58 19|           hogy egyedül is odamegy, ha mi félünk.~Már az igaz, hogy
 59 19|          támasztva egy szögletbe.~No, mi jó helyre jöttünk. A fickók,
 60 19|           nagyságtoknak tovább menni, mi is éppen bált adunk; ha
 61 19|         értette még velem senki, hogy mi az, mint ez a semmirekellő
 62 19|       rézpénzre játszani? Nem vagyunk mi a malom alatt. Itt a bank. –
 63 19|           gazfickók tőlem nem félnek, mi mindenféle sotiset követhettek
 64 19|     ismerősnek mondta el ő maga, hogy mi történt vele. Mire a bálba
 65 20|             ijedtség miatt. E titkot, mi egyedül lelkében volt elzárva,
 66 20|           magukat.~Csak ő tudta, hogy mi történt.~
 67 21|             sem. Elég azt tudni, hogy mi történt.~Az egész finom
 68 23|     enyészhetetlenül. – Ezrek könnye, mi koszorúdra hullott, megőrzi
 69 23|           Azok nem oly boldogok, mint mi, hogy tekintetedtől újra
 70 23| kegyetlenségük nélkül nem volna éle a mi fegyverünknek, az ő tetteik
 71 23|            munkájához és bevégzé azt. Mi csak ezerszáz hullát találtunk
 72 23|           haragba és félelembe hozta; mi lehetne ily fajzatból, ha
 73 23|               Nézzétek ezt az alakot! Mi ennek harmincfontos bilincs?
 74 23|            öreg bajtárs, mit szólsz a mi Bolivárunkhoz?~Az öreg összeráncolá
 75 23|               ők ismerik végcéljukat, mi nem. Hadviselésünk egy véres
 76 23|             aki már előre tudja, hogy mi lesz ennek a vége, s türelmetlen
 77 23|          rohanjatok! Ne kérdje senki, mi vár ott ránk, hanem rohamra
 78 23|               tenné elleneinket, mint mi vagyunk. A spanyol parancsszóra
 79 23|          spanyol parancsszóra harcol, mi küzdünk lelkesülésből, s
 80 23|            ahol összecsaptak velük. – Mi szíveinkben visszük a vezényszót,
 81 23|            magát a csata hevében. – A mi harcosaink nem zsoldért,
 82 23|         kiszámítani nem tudott volna. Mi úgyis odaadjuk vérünket
 83 23|           vérünket az utolsó cseppig; mi úgyis odaadjuk vagyonunkat
 84 23|            adtuk és nem kényszerítve; mi összebeszélés nélkül is
 85 23|          szólt:~– Barátaim, rokonaim. Mi, kik egyetértünk a gondolatban,
 86 23|            után barátai eltávoznak és mi egyedül maradunk, akkor
 87 23|                 Oh, én nem tudom már, mi értéke van az esküvésnek,
 88 23|              ordítanak. Jól tudom én, mi bajuk nekik. Nem a brutusi
 89 23|        országot. Minek beszélünk most mi erről? Mérget keverünk a
 90 24|               jót ezen a világon.~– S mi rosszat találsz a világon?~–
 91 24|           háremébe vitték, és mindezt mi bűnömért? Csupán azért,
 92 24|         uralmáért, Caesar helyén most mi állunk, Pompeius helyén
 93 25|              Ahán! Itt van valaki!~De mi szekrény és pamlag egy dühbe
 94 26|          hallgatná a boldogok énekét.~Mi is lehetett volna más ez
 95 26|             akart még osztozni abban, mi jutott volna így egyre?
 96 26|     dollárokból osztozni akarnak. Azt mi sem bánjuk; pusztítsd el
 97 26|            többieket, ahogy tudod, de mi ketten csak testvéreid maradunk,
 98 26|             Georgessal és legényeivel mi történik, mint saját veszélyére.
 99 26|               Hát e részeg haddal itt mi történjék? – kérdé tőle
100 26|              tudjon róla semmit, hogy mi van a hajón.~Rio de Janeiróban
101 26|         előszobánál, s kérdezte, hogy mi a nevük és mit akarnak.~–
102 26|       Williams –, mert bizony mondom, mi ketten, akik édes testvéröcséinket
103 26|             fürdőből kiszabadultak.~– Mi történt velünk? – kiálta
104 26|         lassanként elterült, hirdeté, mi történt a tenger fenekén.~
105 27|              Azt beszéli rólunk, hogy mi vademberek vagyunk.~A kis
106 27|            elkezdett rajta nevetni.~– Mi vademberek? Te, meg én,
107 27|                  De hát miért volnánk mi vademberek, mikor még csak
108 27|              mit?~– Azt beszéli, hogy mi igen illetlenül viseljük
109 27|           magunkat a társaságokban.~– Mi viseljük magunkat illetlenül?
110 27|               ugye mennyire szerettük mi egymást? Ugye még most is
111 28|               tudta hegyezni ajkait a mi szűkszájú beszédünkhöz,
112 28|            professzor nem tudta, hogy mi az.~– No hát! Zum blasen
113 28|            Ebből aztán megtudta, hogy mi kell neki?~– Bin heute sehr
114 29|                                       Mi van a föld alatt?~(NOVELLA)~
115 29|            nem beszéltek róla többet.~Mi történik tovább a föld alatt?
116 29|       bizonyítékokkal indokolni, hogy mi joggal jött a világra; a
117 29|           kereskednék nálam. Csakhogy mi mind a ketten nagyon jól
118 29|               ajtó előtt.~Mit látott? Mi tette azt, hogy a vőlegényi
119 29|             csodálatos viszony felől, mi e férj és neje között van.~
120 29|        lerohant és elfutott a háztól.~Mi úgy megrezzenté, az egy
121 29|               akárki azt hiheti, hogy mi most valami estélyre megyünk
122 29|          gyöngéden ápolám mindig.~– S mi ok lehetett e képzelgés
123 29|              mellé, ki lehetett az és mi hozta oda. Hogy kapnak majd
124 29|              nem törvényes nőm.~– Hát mi vagyok?~– Azt nem akarom
125 29|                hogy első neje még él; mi igaz ebből?~A prefét arcából
126 29|            használt volna sokat, mert mi nagyon hamar elfogjuk az
127 29|               egy kimenetele van.~– S mi az?~– A fiatal nőrabló,
128 29|               Azután elmondá az ifjú, mi történt volna e nővel, ha
129 29|             Mindenki feszülten várta, mi végzéssel jönnek vissza.
130 29|      bizonyítékot, melyben nem tudni, mi van írva.~Remegve, lélegzet
131 30|                  Haragszik érte, hogy mi kijöttünk.~– De bizony vendégeket
132 32|               000 forint. Tudjuk meg, mi ez?~Felkerestem az ügyvédet,
133 32|             lakni a kastélyban?~– Hát mi a gutát? Csak nem fogadok
134 32|               megkérdeztem tőle, hogy mi baja, azt felelte rá, hogy
135 32|             úgy látszott, hogy sír: – Mi lelte kendet?~– Nagy az
136 32|          komolyan megijedtem rajta: – Mi a baja? Miért sír?~– Hogyne
137 32|             mondám a tiszttartónak –; mi a csuda lelte ezt az itteni
138 32|         testvért sem ölt biz az, mint mi ketten. A kapus dőre volt,
139 32|              a Davy-féle bányalámpák. Mi az ördögnek ez a sodronyszövet
140 32|         megállt bennem a gondolkozás. Mi volt ez? Dal-e vagy zene?
141 32|             mielőtt kivehettem volna, mi volt az.~Hanem én meg voltam
142 32|              bajaival, elfelejtettem, mi bajom, kinyitottam az ablakot,
143 32|             is.~Azt bizony nem tudom, mi rendszert szokott a nemes
144 32|          lehelyeztetém a szögletbe.~– Mi az? – kérdé a tiszttartó.~–
145 32|            uram, kevesli a díjt, vagy mi?~Az őrült melle olyan terhesen
146 32|      hallucinans! És mit tudom én még mi mindenféle variatiója van
147 32|                 Óh, a szegény gróffal mi sokat tanultuk ezt a beszédet,
148 32|        énvelem közölte minden titkát. Mi oka volt rá? Mi részem volt
149 32|               titkát. Mi oka volt rá? Mi részem volt nekem e szerencsétlen
150 32|              hogy ez a gyermek enyém, mi fog történni vele, bizonyosan
151 32|             én el nem tudtam találni, mi lelte. Hogy azután kissé
152 32|          tudja most már egész titkát; mi itt úgy szeretjük önt mind;
153 32|              e földről való tündért a mi emberi beszédünkön szólni
154 33|         visszavonult a világtól. Hogy mi baja volt? Azt egészen bizonyossággal
155 33|            Tessék átvenni. Nem tudom, mi van azon kívül benne. A
156 34|            angyalbőrbe bújt ördög. De mi az ördögnek emlegetem én