Part

  1  1|        idegen levert kedéllyel. – No, de amint végezve van felőlem.
  2  1|          tanácsokat, mit tegyen a nő, hogy férjét elámítsa; és
  3  1|         volt azon levelekben? – A nő megrezzent e kérdésemre,
  4  2|      énbelém és melyik tebeléd?~– No, mert a többi aztán mindegy.~–
  5  2|           hogy ők férjhez mennek: no hála Istennek, mondá az,
  6  2|        most írasson mindent újra.~No, képzelhetni azt a főfiscusi
  7  2|           egymással találkozni.~– No, te Minka – monda Tinka
  8  3|          Elítélve, egy hitszegett nő gyalázatát hordozni lelkében
  9  3|  iskolájából, hogy a meggyalázott nő férje, apja, testvére rossz
 10  4|     érkezett a szobába Genutha. A nő elkezdett fia őrült magaviseletén
 11  4|          a gyilkossali frigyét. A nő kétségbeesett, s hogy borzalma,
 12  4|     királyné nem született szabad nő, mert előbb valóban a király
 13  6|       szebbek, jobbak náluknál. A nő jobban szereti gyermekeit,
 14  6|       gyermekeit, mint a férfi, a nő szemérmesebb, tisztább,
 15  6|       ülnek és dolgoznak értük. A nő bilincsbe vert rabszolgája
 16  6|        sárt vethet rá; ha pedig a nő szeret mást, azt a férj
 17  6|       legyen otthon ülő szolga, a nő parancsoljon!…~És talán
 18  6|       Egyet sem fogtak el élve; a nő harcolt, amíg egyet bírt
 19  8|       most egy igénytelen utódja… no, de nem illik olyan nagyon
 20  8|         vette rólam a lorgnonját. No, már ahhoz nagy világbeli
 21  8|          a szeme fénye elveszett.~No, már kérem alássan, én láttam
 22  8|     bizonyos, hogy nem közönséges nő. Végtelenül szerelmes belém.
 23  9|        Bizony nincs szerencsém.~– No, nézzen meg jobban.~– Úgy,
 24  9|        meg jobban.~– Úgy, igenis. No lám! Ettől a nagy hajától
 25  9|   tanítottam kegyedet hintázni.~– No, isz ugyan jól megtanított,
 26  9|       Persze. De ami belül van.~– No például, nyolc fogamat húzattam
 27  9|        most kevesebb van belül.~– No, de félre a tréfával. Én
 28  9|        Ezt már igazán csodálom.~– No, hát régen, igen régen,
 29  9|         olyan mendemonda lehet.~– No, kérem. Én csak tudom. Hiszen
 30  9|       volt sem fia, sem leánya.~– No, azzal járt volna ön legjobban.~–
 31  9|        szántja az egész földet?~– No, ne izéljen. Lássa, az a
 32 10|         ellenségek által.~A nemes nő hirtelen elhatározta magát;
 33 12|         még egyet mondott neki:~– No, hát tudd meg te vén bolond,
 34 12|        megkapta.~– Ah, még egyet.~No még azt is.~– Nesze hát
 35 13|           megnyomják, orra nagyot nő, egyszóval a puszta Biribinker
 36 13|            és az is rajta maradt.~No, de végtére mégis egyszer
 37 13|          minden embernek golyvája nő; a megboldogult rectornak
 38 13|      volna szebb is, a többi nem. No, de hiszen nem csupán a
 39 13|       tudja, hogy sus mit jelent. No, és ha tudná is? Hát mi
 40 13|              Conjugista vagyok.~– No, hát ha conjugista vagy,
 41 13| nevetéséről van ilyen fogalmam.~– No, ne sírj no. Odabenn van
 42 13|           fogalmam.~– No, ne sírj no. Odabenn van a professzorod?~–
 43 13|          nagyon megszégyenülve.~– No, hát eredj be, hívd ki.~–
 44 13|        Nem én, egy fillért sem.~– No, csak egy pár garast; no,
 45 13|          No, csak egy pár garast; no, ne haragudjék, rogo humillime;
 46 13|         tudott csinálni előtte.~– No megálljon; pénzt nem adok,
 47 13|           találta neki mondani:~– No, Sus pajtás, férjhez ment-e
 48 14|          ujjaid hegyével a halott nő szempilláit és ajkait, s
 49 14|        volt, de a halott nem volt nő, hanem hatéves fiúgyermek.~
 50 14|           a szemfödelet.~A fiatal nő, ki ott feküdt, valóban
 51 14|   szívesen fogadta a megérkezőt: „No, csakhogy megjöttél, Muhzin,
 52 16|           nem hogy kicsúfoljon.~– No, Euphemia, hisz azért ne
 53 18|           nem hogy kicsúfoljon.~– No, Euphemia, hisz azért ne
 54 19|           utazhatott volna éjjel. No persze, a társalkodóné is
 55 19|      szíves, kísérjen el Aradra.”~No, kedves báró! Mit mondhatok
 56 19|            a szalontai erdőben.~– No, biz a szalontai erdő nem
 57 19|           Vagy pedig a lovakat.~– No, már azokhoz van köze.~–
 58 19|      ablakon keresztülhangzott.~– No, mon Dieu; most éppen tele
 59 19|          támasztva egy szögletbe.~No, mi jó helyre jöttünk. A
 60 19|   Köszönöm, nem tudok táncolni.~– No, jól van. – Szólt és visszament
 61 19|           mert nagyon paprikás.~– No, hát jól van. – Azzal ismét
 62 19|      kártyát vont elő a zsebéből.~No, most ez azt akarja megtudni,
 63 19|        tudok semmiféle kártyát.~– No, majd mindjárt megtanítom
 64 19|       asztalra, s kacagva mondá: „No, öreg uram, ha maga így
 65 19|           tegyenek mindnyájunkon.~No, még ez a biztatás kellett
 66 19|        lovait, hadd menjen odább.~No, most lesz mindjárt agyonverés.~
 67 21|           mondják, hogy szerette; no annál nagyobb baj neki,
 68 21|        mindjárt ki fogja hívni.~– No, hát csak ide azzal a tudós
 69 22|   Xelenhoa valóban a legboldogabb nő volt a világon.~Milyen nagy
 70 22|       benne.~Mert aki már egyszer nő lett; annak boldogság a
 71 22|           kellemes, mert a férjes nő akkor szép, hogyha kövér.~–
 72 23|         volt, aki nem harcos, egy nő sem, aki nem rajongó, ahol
 73 23|         spanyol caballerok ellen.~No de kifolyt, s csak úgy beitta
 74 23|         Igen. Láttam szavaiból.~– No, és milyennek láttad őt
 75 23|    gyermek, hogy e férfi Bolivár? Nő vagy, megveszteget a szív,
 76 23|           ez, amit beszélek. A hű nő összeszedi minden erejét,
 77 23|          vissza!~És ott meghalt a nő.~Kinn az utcán az ablakok
 78 25|          maradnom vagy hat napig. No, képzelheted, kedves barátom,
 79 25|          füle tanúbizonyság rá.~– No, ahelyett hányat vettem
 80 25|        vitt neki saját kezűleg.~– No, kedves barátom, ne tréfáljon
 81 25|            Itt van egy kis leves; no lássa, magam hoztam, egyék
 82 25|         csakugyan kár meghalni.~– No, kedves barátom, még egyszer
 83 25|          elhoztam önnek a levest. No, nyissa föl a száját, engedje
 84 25|        Hiszen – szeretem önt, hát no…~Azzal odaborult rá Clarisse,
 85 26|           özvegye.~– Tehát özvegy nő? Különös, hogy milyen meglepően
 86 26|           fehér rendöltözetben…~– No, ez az, barátom, ugyanaz;
 87 26|   szakadozott öltözetben.~A creol nő szerecsen pitvarnoka nem
 88 26|         fogod választani?~A creol nő ránézett két pokoltűz-szép
 89 26|         Tereza szívét is. A kreol nő pedig azt mondta: „Azé leszek,
 90 26|              Tehát azt nem tudod? No, hát nem is fogod megtudni
 91 27|     viselt középen elválasztva; a nő még kisebb, módos, parányi
 92 27|       ismeretlen volt a városban.~No, de lehet is ott ismeretlennek
 93 27|     maradni, ha a férj középre, a nő pedig oldalvást választva
 94 27|         neveznek vadembereknek.~– No, hát beszéljünk ezután minden
 95 27|          összecsapta tenyereit.~– No, hát ezután beszéljünk mindig
 96 27|           kártyázószobákba, a kis nő ottmaradt az ifjú emberekkel
 97 27|      világ, hogy te kacér, hűtlen nő vagy, s én egy ostoba fölszarvazott
 98 28|        bárkivel elbeszélgethet.~– No, ha engem annyira megtanít
 99 28|          nem tudta, hogy mi az.~– No hát! Zum blasen den Nasen (
100 28|       erschuf, hat erschaffen”.~– No hát – kiálta Zsilipy, öklével
101 28|     delicti ott hevert lábánál; a nő felcsókolta őt álmából,
102 29|       többé elzárva a titokteljes nő, mindenki meggyőződhetik
103 29|        volt felőle: az, hogy ez a nő csodaszép volt!~Olyan szép,
104 29|         arról beszélni, hogy ez a nő meg van mérgezve.~Honnan
105 29|        hideg hírszellő, hogy ez a nő meg volt mérgezve férje
106 29|          idő alatt egy sajátságos nő volt a divat királynéja.~
107 29|       nyeri, keveset használnak a nő jóhírének. Legjobb hír az
108 29|         hódítás, ha egy férfi egy nő álomlátásait is el tudja
109 29|         természetes.~Az elhagyott nő sokáig várta vissza eltávozott
110 29|          A szerencsétlen megcsalt nő szégyentől égő arccal, fájdalomtól
111 29|   keresztülsötétlik a boldogtalan nő fájdalma.~A bánatot, a gyalázatot
112 29|         haldoklott.~Meglátszott a nő arcán, hogy tizennégy évig
113 29|          világon, mint egy fiatal nő, akinek a sors emberismeretet
114 29|     használtak senkinek semmit. A nő csak játékszernek nézte
115 29|   pillanatban megtudta, hogy ki e nő, már akkor az késő volt
116 29|        szerepre készen volt. Ha e nő valóban az a démon, akinek
117 29|        olyan hamar meg is unta. A nő nem szerette férjét, s mindig
118 29|         valaki lakik már ottan.~A nő és a fiatalkori kedves azután
119 29|        éltek ott, akkor meghalt a nő, és eltemették.~Szüleinek
120 29|      futni a törvény keze elől. A nő védte, rejtegette, ápolta
121 29|       menhelyét. A férj egészen a nő kezében volt. Mennyi aggodalmat,
122 29|       előtt ült és imádkozott egy nő fehér öltözetben, melyen
123 29|   társaságában.~– Ah, te nem vagy nő, hanem pokolbeli bosszúálló.~–
124 29|         Oh, hallgass! Hallgass!~A nő egy percig hallgatott; azon
125 29|     inferni circumdederunt me!”~A nő megfogta a férfi kezét,
126 29|         ereje kezét kiszakítani a nő kezéből, reszketett, erőtlen
127 29|      tünedezett el a megmérgezett nő idegeiből. Azalatt csak
128 29|           hogy nem boldog vele. A nő tudja kínozni férjét.~Ardent
129 29|       attól a suttogástól, amit a nő beszélt férjéhez, s amire
130 29|          uralkodni ama csodálatos nő, ki nem sajnálta ifjú életét
131 29|           nincsen-e valami idegen nő az utcán, aki be akar jönni
132 29|          őket ismét egyesítse.”~A nő olyan jókedvűen tudott kacagni
133 29|            ez Charlotte.~A pajkos nő azonban tréfásan ölelte
134 29|       segítette vissza; nélküle a nő a legnyomorultabbul, a legkétségbeejtőbb
135 29|        nincs felbontva, mihelyt a nő életben van. Akárhogy történt
136 29|     Elmondá, mennyit szenvedett a nő, míg Malmont nevét viselte,
137 29|       hogy néhány gyönge idegzetű nő elhagyta a termet miatta.
138 29|          volna felőle, vajon ez a nő csakugyan elraboltatott
139 30|           a másik hátramaradoz; a nő minden percben kérdi: megvan-e
140 30|           maradt? – kérdi akkor a nő.~– Hát nincs itt? – kérdi
141 30|         Savanyu uram majorjába.~– No, hát csak vissza hegynek
142 32|        valamelyik zselléremnél?~– No, mert én azt nem tudtam,
143 32|   alázatos komornyikja, hahaha.~– No, hála Istennek, csakhogy
144 32|          meg a negyedik bolond.~– No, édes Louis, hát csak mosolyogja
145 32|         feltételekkel együtt jár. No, ez nem volt rendjén, ha
146 32|    erősebben zár.~– Nem szeretem, no. (Magam sem tudom, miért
147 32|    beszéltem, olyan dühös voltam; no, iszen szép mulatságot szereztem
148 32|        Nevetett rajta szörnyen.~– No, öcsém Louis, hiszen most
149 32|           hogy csak jobban üssön! No, még jobban! Hisz ez nem
150 32|  felolvadt foltot: ott ment ő ki.~No, ez legalább költői felfogással
151 32|           voltak mind a ketten, a nő is, a férfi is; a világ
152 33|         egy feleségem, aki magyar nő volt. Annak én csodálatos
153 33|       hanem az lett a baj, hogy a nő meg volt tébolyodva. Ez
154 34|     feleségem! A vén pergő rokka. No iszen, lesz majd mit hallgatni