Part

  1  1|              szépen eltávozott.~** még azután néhány nap meglátogatta
  2  1|              Mintegy három hét múlt el azután, midőn egy reggel, ismét
  3  1|       rejtélyes beteg nem tért vissza.~Azután még egy pár hét folyt le;
  4  1|           leveleket egyenként mind. És azután megint összehajtottam rendben,
  5  1|                 s bámulva tekinte rám, azután lassan lecsukta azokat ismét
  6  2|        huszárhoz; Bratanszky nemsokára azután kilépett a tisztségből,
  7  3|              ne hurcolt volna, ahonnan azután csak a kész gyalázat tért
  8  4|                 kinél sem azelőtt, sem azután nagyobb nem volt és nem
  9  4|               mely a drámát végzi, még azután kezdődik életének zajosabb,
 10  4|                bodzafapálcába.~Így élt azután álló esztendeig a brit király
 11  5|               onnan elolvashatjuk.”~És azután órákig elmerengtünk így,
 12  5|             fejezett volna ki.~Egyszer azután el kelle távoznunk Komáromból.
 13  5|             egy percig elgondolkozott, azután hozzám fordult.~– Én azt
 14  5|              világosan kürt betű, mely azután rögtön el is tűnt onnan.
 15  5|              csak, ameddig ott láttam; azután vége volt. Szemeimet dörzsölém –
 16  6|                asszonyt és leányt.~Ott azután egész éjjel elsugdostak;
 17  6|                ölünk meg téged”.~Ekkor azután megfuvatta a vezér a trombitákat,
 18  6|                védték; úgy elhullottak azután egyenként, egy domb támadt
 19  8|          nagyon hevesen bántam vele, s azután szelídebben kezdék hozzá.
 20  9|              semmim sincs. És már most azután legyen gondom magamra; de
 21  9|          helybe volt állítva.~Két évig azután nem láttam; mint hallám,
 22 10|             status-börtönbe, s ott ült azután évekig, anélkül, hogy csak
 23 10|          ál-Saint Creux-t fedezett fel azután, kik mind a könnyen hívő
 24 11|           kisfiú sírva-ríva bolyongott azután az utcán, sem dolgozni,
 25 11|               ettem. Megvertek. Amiből azután megtanulhattam, hogy az
 26 11|           szájjal csamcsogtak körül, s azután betettek egy ólba hizlalni.
 27 13|           jutnak, mint domine Sus; ott azután élete folytáig oszthatja
 28 13|            eminens vagyok.~– Első? Hát azután mit tanulsz már? He?~– Conjugista
 29 13|             való. Csak ezt mondd neki; azután, ha akar, kijön, ha nem
 30 13|               jó reggelt többet.~– Hát azután mit csinált?~– Három nap
 31 13|        elhallgatott, elsápadt e szóra; azután sírva fakadt és továbbment,
 32 13|                 hogy még visszahívják, azután duzzogva, morogva ment odább…~…
 33 14|         meghalni, ahányszor kívánja, s azután egy másik országban ébred
 34 14|                a lélekállapothoz, amit azután őrültségnek neveznek, midőn
 35 14|             végezd be a búcsújárást, s azután eredj haza Stambulba, s
 36 14|               hogy visszatérj.”~Muhzin azután elmondá előtte, hogy milyen
 37 14|                felhúzta hüvelykére, és azután olyan jól lőtt a célba mindig,
 38 14|             úgy veték bele a mozsárba.~Azután négy bosztandzsi megfogta
 39 14|               csak rémletes nyögés; és azután semmi egyéb, mint a csontok
 40 14|            mint a csontok ropogása.~És azután addig zúztak a sulyokkal
 41 16|            senki sem csinál. Egy hétig azután azon imádkozott a szegény
 42 18|            senki sem csinál. Egy hétig azután azon imádkozott a szegény
 43 19|             skatulyát adott az ölembe, azután egy muffot, később egy úti
 44 19|       necessairet akasztott a karomba, azután még egy pár darab collit;
 45 19|       feküdtem-e rá a kalapskatulyára? Azután megnyugtatva aludt tovább.
 46 19|              ugrálni, táncolni; később azután, hogy megszámláltam őket,
 47 19|              őrülten felragadta; annak azután sohasem kellett magáról
 48 19|             mindjárt át akarná ölelni, azután csak megállt, egyet dobbantva
 49 19|                maga ivott a kulacsból, azután megtörülve annak száját
 50 19|             mikor lerészegednek, akkor azután agyonvernek bennünket. Megittak
 51 19|                csepp okom sem volt rá.~Azután megint táncolni kezdtek,
 52 19|            értünk. Csak itt kezdtem el azután szemrehányásokat tenni a
 53 20|               még nem tudnak beszélni.~Azután valami növényekből készített
 54 20|            valaki a betűk sorozatát, s azután mutatna neki egy ismeretes
 55 20| billegtetéseket követte el ujjaival, s azután ismét sebesen visszahúzódott.~
 56 20|             Mustafa sokszor megsiratta azután Raghibot, s lassanként egész
 57 21|                könnyűséggel a walzert.~Azután azt is beszélték, hogy olyan
 58 21|          leverték a golyóra a fojtást; azután hideg januári reggelen ingre
 59 21|               jobban reszkessenek, így azután alig valószínű, hogy valamelyik
 60 22|       férhetett a halotthoz.~Harmadnap azután felállíták az aranyos árbocokat
 61 22|             hogy jöjjenek őt megnézni.~Azután minden kapuját kinyitották
 62 22|                ébreszteni úrasszonyát, azután hátradugta fejét szárnyai
 63 23|          gránát a földben szétpattant, azután szólt csak, hideg nyugalom
 64 23|           gyújtsd meg égő szivaroddal. Azután jöjj vissza, ahol engem
 65 23|         elhagyni a nyomorult testet, s azután még sebesebben repülni még
 66 23|                gyülekeztek a csapatok, azután egyszerre sebesebb pörgéssel,
 67 23|         végigsöpörve a támadó hadakon; azután az apró fegyverek ropogása
 68 23|                elvégezni imáját s csak azután lőj rá, midőn az ament kisóhajtá,
 69 23|                teszek, Laurenzia.~– És azután biztosan célozz! Kínt ne
 70 24|   örömvillanással szikráztak e szónál, azután nyugodtan mondá a boldogtalannak:~–
 71 24|            hadat gyűjtsön.~Mikor pedig azután egyedül voltak, akkor Dukas
 72 25|             makacs kapitulálót – hanem azután sietett is a leveshez nyúlni.
 73 26|              hogy az ott szolgálja őt, azután meg egy pár kétségbeesett
 74 26|                paradicsomában.~Itt élt azután édenkerti ősörömök közt
 75 26|       világítottak a tengeren, egyszer azután nagy dördüléssel fellobbant
 76 26|         társával egyedül maradjon – és azután még ezt a kettőt. Gyakran
 77 26|                s a fedezeten maradnak. Azután ki ide, ki oda leheveredett,
 78 26|          elrejteni az egész kincset, s azután a Sandwich-szigetek felé
 79 26|    hengeríttetett a barlang nyílására, azután szétszóratta a patak gátjait,
 80 26|                azt kiönték a tengerbe, azután szétszedték a kormányt,
 81 26|               azt a tenger színéhez, s azután keresztülcsapott rajta.~
 82 26|              egy haldokló végkiáltása; azután megint csak a hab zúgott;
 83 26|               miként rejtették azt el. Azután meggondolva, hogy az ember
 84 26|                amint féloldalt fordul. Azután egyszerre magasra kiemelkedék
 85 27|           kisleány milyen kicsiny volt azután.~A kis emberpár más városból
 86 27|                vademberek? Te, meg én, azután meg ez a kis baba itt ni?~
 87 27|       mindenüvé.~Abban egyeztek meg, s azután jártak mindenüvé, szépen
 88 27|             meg nem indították. Másnap azután az egész világ megint arról
 89 27|               hozzá mindig hű volt.~És azután megint nem mentek sehová,
 90 27|        esküdött, és íme, betelt rajta.~Azután meghalt maga az asszonyka;
 91 27|          senkivel: a halottakkal.~Ezen azután végképp elbúsulta magát
 92 29|         törvényes közbenjárulásra.~Így azután harmadnap a szép halottat
 93 29|                 ezüstös rácsajtóval, s azután megint volt mit beszélni
 94 29|         megteltek vele a napi rovatok, azután írt róla egy kisnevű poéta
 95 29|               poéta egy rossz regényt, azután elővette egy nagynevű költő,
 96 29|            szobáikba, azt meggyújtsák, azután lefeküdjenek egymás mellé
 97 29|          együtt a végrendelet is.~Most azután nem maradt a bárónak egyéb
 98 29|            megtörtént rajta az igézet, azután érkezett a józan tudás,
 99 29|            odaajánlá igézőjének… Akkor azután kitiltá őt a házából, s
100 29|              nő és a fiatalkori kedves azután is leveleztek egymással.
101 29|       őriztetni nejét.~A jámbor cseléd azután, mikor volt vagy tizenkét
102 29|         Malmont széttépte a levelet, s azután hidegvérrel mondá magában:~–
103 29|             egy embert, kit gyűlölt, s azután kezébe adta magát annak
104 29|                úgy ragyogtak a szemei.~Azután lefeküdt abba a szomorú
105 29|            arcát a magáéhoz szorítá, s azután megint lecsukódtak a selyempillák,
106 29|                visszanyerte látását, s azután megtanult boldog lenni.
107 29|              hogy de igenis van. Akkor azután kérdezi tőlük, hogy milyen.
108 29|                éppen eszűkbe jut. Azon azután megnyugszik. Látszik, hogy
109 29|                oda elszállítatni, ahol azután őrizet alá tehetik.~A marquis
110 29|               együtt elmondani, amiből azután az ügyvéd úr csinálhat olyan
111 29|              folyamáról, fokozatairól; azután a használandó gyógyszerekről,
112 29|              elesett, ott megpihent, s azután megint futott a szél előtt,
113 29|              menne és hogyan érne oda.~Azután útra kelt és ment – ment,
114 29|               ő megint futott odább, s azután még egy fáradságos éjszaka
115 29|        következett, az utolsó éjszakán azután célt ért.~Reggelre ott volt
116 29|            marquis oda rejté magát.~És azután arról gondolkozott, hogy
117 29|                elhagyott fekhelyére, s azután – egy vasszegre ott a fülke
118 29|           koporsót leeresztették. Majd azután egyszer a jövő században,
119 29|              gyermek nem akart aludni.~Azután délre harangoztak, s egy
120 29|           benne, és az nem árthat már. Azután a halottak jó emberek, nem
121 29|               rá, nem haragudott érte.~Azután felállt Florion Ardent,
122 29|              haza és éljetek boldogul!~Azután elmondá az ifjú, mi történt
123 29|           Oliva nem látszott borzadni.~Azután szólt az ifjú a gyöngéd
124 29|                összevette a tárgyat, s azután föltette a kérdéseket az
125 29|                és Ardent ügyvédei, meg azután egy roppant néptömeg.~Minden
126 30|     kérdezősködés következik, amelynek azután késő estig nem is szakad
127 30|             kosár éretlen cseresznyét, azután bementek valahová aludttejezni,
128 30|               átázott mulatozó, akinek azután senki sem akar helyet adni.~–
129 32|         magamat a tiszttartóhoz, onnan azután visszaküldtem.~A tiszttartó
130 32|                 hogy ragad az emberre!~Azután azt gondoltam, hogy ittmaradok;
131 32|               pert; majd megmutatom én azután a Klárándy grófoknak, hogy
132 32|          lebocsátva – itt valaki járt.~Azután ismét megálltam hallgatózni,
133 32|       fénymázzal barátságosan keneget; azután az a komondorhűségű kapus,
134 32|               belőle egy párt kortyot, azután levette a szájáról, s rám
135 32|           tizennégy napig lázban volt, azután felgyógyult szépen, s többet
136 32|                 hogy valaki van nálam.~Azután – egy falióra van az ágyam
137 32|  Kérdezősködtem bolondjaimtól, akiktől azután még kevésbé lettem okosabb.~
138 32|      egészítettem, azt hozzáálmodom, s azután képzelődöm és álmodozom
139 32|         futottam. – Akkor szégyeneltem azután csak el magamat, azt képzelni,
140 32|              öntök végig a fejemen.~De azután mégiscsak oda kellett visszatérnem,
141 32|      bódultságot, hogy híre menjen. És azután éjjel-nappal vesződött,
142 32|          virágot képzeltem, aki tudja, azután vettem észre magamat, hogy
143 32|                találni, mi lelte. Hogy azután kissé nyugodtabb lett, mutatta
144 32|             írni, amivel azt kifejezé; azután ijedten eltakarta arcát
145 32|              az a beszédtelen ajk – és azután az a rögtöni eltűnés, mire
146 32|            árán megszabadítson, s csak azután kezdett jelt adni a lakosoknak
147 32|               közeledtét lakásom felé; azután valami heves dulakodást
148 32|        rikácsoló hangja volt kivehető; azután a rablók káromkodásait,