Part

  1  1|             hogy adta a tanácsokat, mit tegyen a nő, hogy férjét
  2  1|          Nem emlékezem már rá, hogy mit cselekedtem az első órákban,
  3  1|        mondok. Ön tanúja volt, hogy mit kelle szenvednem, s mennyire
  4  2|      lamentáltak, utoljára sem volt mit tenni egyéb, mint elmenni
  5  3|             s asszonyok előtt nincs mit szégyenlenem.~– Nincs férfi
  6  4|             kérdezék Fengo vitézei: mit csinál, azt mondá, előkészületeket
  7  4|             ott kihallgatja valaki, mit beszél anyjával, az előtt
  8  4|             az, hogy nem árulta el, mit beszélt hozzá Hamlet. A
  9  4|           volt Fengónak; az üzenet, mit Fengo küldött neki, az volt,
 10  5|     mágusokkal Nagy Sándor halálát, mit ezek elébb megírtak, mint
 11  5|            a sápatag hajnalfény ez, mit a kelő hold küld maga előtt,
 12  5|           volt: „SZERET”.~„Szeret!” Mit is üzenhetett volna kedvesebbet
 13  6|             forgatja kardját; nincs mit tenni, keresztül kell szívén
 14  7|             legszerényebb vélemény, mit ez esetről hallani lehete.~
 15  7|        Bandi öcsémet.~– És én pedig mit találtam! – szólt ez phlegmatice (
 16  7|           úrnak, mint Attila képét, mit egy szerecsen mameluk lóháton
 17  8|         kozmetikumok hatását, tudom mit tehetnek a csipkék, ékszerek,
 18  8| megkérdeztem egy bijoutiérnél, hogy mit érhet, azt mondta rá, hogy
 19  9|         látni, hogy ha ön volna én, mit csinálna?~– Hát legelőször
 20  9|             hogy minek dolgozom én, mit iparkodom ezt a silány egyéniséget
 21 10|            rettenve e fölfedezésen. Mit tegyen? Ha elűzi magától
 22 10|             tudott vele boldogulni. Mit cselekvék? Fogott egy ollót,
 23 10|             eléjük, s kérdezé, hogy mit akarnak.~A gárda kapitánya
 24 11|        fogta ránk, s kérdezte, hogy mit akarunk. Megtudva aztán,
 25 12|      feleség, a kis senora Juanita, mit csinál azalatt odahaza?~
 26 13|           hogy már most megmutatja, mit tud, valamelyik impertinens
 27 13|           senki sem tudja, hogy sus mit jelent. No, és ha tudná
 28 13|            nem is gondolja, hogy én mit akarok most magának mondani?~–
 29 13|             köszönni meg semmit. Ki mit adott, adott, ha nem adott,
 30 13|   kerülgették, mint a majmos tevét, mit a talián mutogat, s járt
 31 13|          vagyok.~– Első? Hát azután mit tanulsz már? He?~– Conjugista
 32 13|            hát eredj be, hívd ki.~– Mit mondjak neki?~– Mondd, hogy
 33 13|          elé, s keményen rászólt.~– Mit keres ön itt megint? Minek
 34 13|  tisztességes; hanem… hanem…~– Nos, mit hanem? Álljon elő vele.~
 35 13|        reggelt többet.~– Hát azután mit csinált?~– Három nap óta
 36 14|        némaságot a beszédes ajakra. Mit a világ minden javáért nem
 37 14|           míg ő Mekkából visszatér, mit a jámbor férfiú a barátság
 38 14|          hogy magad sem tudod most, mit beszélsz. Az imént mondtad
 39 14|            én sohasem láttam. Tudod mit? Eredj most innen, aludd
 40 14|          volt a legkiválóbb ékszer, mit előtte a kereskedő leírt;
 41 14|            uram, e gyűrű és olvasó, mit kezedben tartasz, az enyém.~
 42 14|      bizományát, s kérdé tőle, hogy mit érdemel az ily szörnyeteg
 43 14|         találták mindazt a kincset, mit a kereskedő őrizetére bízott.~
 44 15|             mint Mahomed koporsója, mit tehessen szegény sánta lélek
 45 16|        annakutána nem hallottam).~– Mit csináljak, én uram Istenem? –
 46 17|             mint Mahomed koporsója, mit tehessen szegény sánta lélek
 47 18|        annakutána nem hallottam).~– Mit csináljak, én uram Istenem? –
 48 19|           Aradra.”~No, kedves báró! Mit mondhatok neki? Grófné,
 49 19|             a grófnő. – Azért nincs mit megállnunk, ha út van előttünk,
 50 19|     eljutunk rajta.~– Igenis, de…~– Mit igenis, de? Valahová csak
 51 19|                Az Istenért, grófné, mit akar? Az ott egy hírhedett
 52 19|             voltam megtanulni tőle.~Mit volt tennem? Le kellett
 53 19|       együtt az ajtón.” Uram Isten, mit csináljak már most ezzel
 54 19|              hogy semmit se tudjak. Mit tehettem? Szívemben a rettegés
 55 20|       melyben jár és semmi tárgyat, mit maga körül lát, nem tud
 56 20|       szavak értelméről, nem értik, mit jelentenek azok a kanyargó
 57 20|           alapító sírját nyomja.~De mit beszélünk sírról és halhatatlanságról,
 58 20|         tette; a fényt, dicsőséget; mit ő szerzett, mind neki engedte,
 59 20|       emelte föl.~Raghib mindenért, mit saját maga tett, egekig
 60 20|           elégetém. Te lássad, hogy mit cselekedtél országoddal?
 61 22|         akkor szép, hogyha kövér.~– Mit kívánsz még Xelenhoa, hogy
 62 22|           akarjátok hallgatni, hogy mit kívánt még Xelenhoa, meghalljátok,
 63 23|          meghalnod!”~Maga sem tudta mit beszél?~– Akarnád-e inkább,
 64 23|          magamét. – Ő értette, hogy mit mondott.~– Jó. Én megtartom
 65 23|        magukat az ablakokba. Hát ők mit akarnak látni? Remélik tán,
 66 23|           néma csendben várta, hogy mit fog mondani tovább.~– S
 67 23|           Végre, midőn már nem volt mit enni a városban többé, összegyűjté
 68 23|         előtt:~– Nos, öreg bajtárs, mit szólsz a mi Bolivárunkhoz?~
 69 23|          megfejtve legyen a talány, mit a válságos pillanat számunkra
 70 23|        zajjal; mindenki várta, hogy mit fog mondani.~– Hazafiak! –
 71 23|       megdöbbent a meglepetéstől.~– Mit keres ez az ember itt?~–
 72 23|          Gideon.~– Azt kérdem, hogy mit keres ez ember itt e helyen –
 73 23|             odalépett Bolivárhoz.~– Mit csináljunk az elfogottakkal?~–
 74 23|       tetszik.~– Hát ez öreggel itt mit csináljunk? – kérdé Paez,
 75 23|           összeszedi minden erejét, mit ész és szívmelegség kölcsönöz
 76 23|       Bolivár házába, s ha igaz az, mit szemeimről mondtak, hogy
 77 23|         azon szív szerelme valamit, mit egy férfinak hévvel adtam
 78 23|            bocsássátok meg neki, ha mit szavaival, büszkeségével
 79 23|      keverünk a legédesebb pohárba, mit egyszer nyújt az ég halandó
 80 23|          kormánybot diribdarabjain, mit Bolivár elvetett, örökös
 81 24|         vagy, hogy így beszélsz. Ki mit szenved, arra mindig okot
 82 24|         kapott ő Komnéna Annától, s mit nyert azzal, hogy ezt mondá
 83 25|          annak, aki itt van.~És íme mit látok? Egy gyanús külsejű
 84 25|     függönyei mögött.~– Kicsoda ön? Mit akar ön itt? Öné ez a sipka? –
 85 25|             koponyámat, akkor pedig mit használna nekem az ön sajnálkozása
 86 25|           Ne csináljon bolondságot. Mit művel ön?~– Asszonyom. Megmondám,
 87 25|          Asszonyom. Megmondám, hogy mit akarok – sóhajta ez, s fejét
 88 25|            nem tudta képzelni, hogy mit csináljon. Hogy gátoljon
 89 25|             már csak alig lihegett. Mit csináljon vele? Még meghal
 90 26|             hanem abból a kincsből, mit ő Benavides rablótanyáján
 91 26|            nem ura többé eszének, s mit tehetett vele rosszabbat,
 92 26|          belőle.~Ingresnek nem volt mit tennie, mint néhány becsületesnek
 93 26|             tűz támadt a Congreson, mit Robertson maga rendezett
 94 26|        kérdezte, hogy mi a nevük és mit akarnak.~– Úrnőddel akarunk
 95 26|        jókedvű férfi megszólítja.~– Mit búsul, master?~Robertson
 96 26|     nemsokára célnál leszünk. Vajon mit gondol ön, megbírja-e goelettem
 97 26|            mindent tudsz, úgy nincs mit kérdezz tőlem – felelt neki
 98 27|                                     Mit beszél rólunk a világ?~Semmit
 99 27|   összejönni, azok megmondták, hogy mit beszél róluk a világ.~A
100 27|        Feleségecském, tudod-e, hogy mit beszél rólunk a világ?~–
101 27|             rólunk a világ?~– Ugyan mit?~– Azt beszéli rólunk, hogy
102 27|        feleségecském, tudod-e, hogy mit beszél rólunk a világ?~–
103 27|             rólunk a világ?~– Ugyan mit?~– Azt beszéli, hogy mi
104 27|             feleségecske.) Tudod-e, mit beszél rólunk a világ?~Az „
105 27|           nem volt kinek elmondani: mit beszél róluk a világ? Azazhogy
106 27|   csodálatos a haláluk…~Annak, hogy mit beszél rólunk a világ, még
107 28|         aztán idehaza nem volt neki mit veszteni, ha elmegy, ami
108 28|        schlimm; hab ser gut gewohnt mit dem geladenen Kraut, und
109 28|            ebbéli szégyenében aztán mit tett? A délutáni álmot lopta
110 28|             magyar szónak hívják.~– Mit álmodtál, férjem? – kérdezé
111 29|   rácsajtóval, s azután megint volt mit beszélni a város népének
112 29|         megőszült hajért?~Hát aztán mit tettek a rokonok? A világ?~
113 29|             akkor ő is tudni fogja, mit tegyen. Nemes bánattal,
114 29|        ennevemet adom, a nyomorért, mit szenvedett, átadom mindenemet;
115 29|            nagyon jól kell értenie, mit tesz ez, mert ön maga is
116 29|        ellen védte minden erejével, mit a nőnek a szerelem kölcsönöz;
117 29|              Szeress vagy ölj meg!” mit tenne ön?~A csodálatos hölgy
118 29|             állt meg az ajtó előtt.~Mit látott? Mi tette azt, hogy
119 29|      teremben, ahol Malmont feküdt; mit tett, mit beszélt? Azt nem
120 29|           Malmont feküdt; mit tett, mit beszélt? Azt nem tudta senki,
121 29|            egyszer kiszabadulhatna, mit tenne, hová menne és hogyan
122 29|           egy régi római sarcophag, mit ő díszítménynek állíttatott
123 29|           delnő maga beszélt. Vajon mit mondhat?~A marquis ördögi
124 30|           mindenkinek van a másikon mit elménckedni, a szépek a
125 30|            őket, aki azt sem tudja, mit vétettek.~A szerelmes poéta
126 32|             nagy bizalmat!~Már most mit csináljak én ezzel az emberrel;
127 32|        tudtam, hogy e vallomás után mit csináljak vele.~Jóformán
128 32|           megvettem pénzen.~Mármost mit csináljak? Adjon valaki
129 32|            Arról gondolkodtam, hogy mit csináljak, hogy itt ne legyek?~
130 32|            a sörtés szemöldök alól; mit nem adna azért egy francia
131 32|             Akkor én rárivalltam:~– Mit tettél ebbe a palackba?~–
132 32|          toporzékolva.~A nyomorult, mit tehetett, hogy lelkiismerete
133 32|             a lelked. Nem jó volna, mit gondolsz? Ha én vagy harminc
134 32|         jobban! Hisz ez nem is fáj, mit ér azzal a kis pálcával?
135 32|       vállára üték: „Nem hallottad, mit mondtam?”~A kis szörny erre,
136 32|           nem látszott érteni, hogy mit akarok.~– Igenis kegyeddel;
137 32|            monomán, hallucinans! És mit tudom én még mi mindenféle
138 32|            is, azokon ki nem mehet; mit eszik, mit iszik, mivel
139 32|            ki nem mehet; mit eszik, mit iszik, mivel él; honnan
140 32|       fogadott. Szívdobogva vártam, mit fog mondani. Néhány szavából
141 32|      beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél. A gróf egyedül énvelem
142 32|           őrültet csinálnak belőle, mit tegyek vele?” Ekkor jött
143 32|          azt egyedül Viola tudja.~– Mit? Viola? (Annyira el voltam
144 32|          idő volt; odakinn nem volt mit csinálnom; egyedül üldögéltem
145 32|      reszketeg éji méccsel kezében, mit másik kezével eltakart –
146 33|             nyelven, mint magyarul. Mit lehetett tennem? Mestert
147 34|          rokka. No iszen, lesz majd mit hallgatni megint! Hol voltál?