Part

  1  1|  képzelődésben szenved.~– Maradjon ön itt, majd néhány nap alatt
  2  1|          én azért jöttem ide, hogy ön azt messe ki innen.~– De
  3  1|        bajt, mint saját kezemen.~– Ön csakugyan azt látszik hinni,
  4  1|            egész világ azt mondaná ön felől, hogy idióta volt,
  5  1|    legalább egy szívességet tegyen ön meg velem. Én magam is képes
  6  1|          semmit. Annyit tegyen meg ön, hogy ha a műtételt végbevittem,
  7  1|     csakugyan múlhatlannak találja ön a műtételt, ám legyen.~Azzal
  8  1|          fogom, hogy meddig menjen ön a késsel.~És valóban, az
  9  1|      folynia véremet. Csak engedje ön folyni. Nekem igen-igen
 10  1|       hangon mondá neki:~– Fogadja ön legőszintébb hálámat ezért.
 11  1|        legőszintébb hálámat ezért. Ön valódi jót tett velem. A
 12  1|          nagy szolgálattal, amiben ön részesített, azonban egész
 13  1|        kötelezettségemet leróhatni ön iránt.~Az orvos azonban
 14  1|      kimondhatatlan kín! Tekintsen ön az arcomra, és látni fogja
 15  1|           seb. Azonban ne ütközzék ön meg, ha egy hónap múlva
 16  1|            látni.~– Ah uram, verje ön ki fejéből ezt a gondolatot.~–
 17  1|          mely kezem fejére esett – ön jól tudja, hogy hová –,
 18  1|          felelé hevesen: »Uram, az ön neje nagylelkűbb volt, mint
 19  1|        neje nagylelkűbb volt, mint ön; mert midőn elvállalá irataim
 20  1|      grófnőnek. »Igen, igen! Lássa ön, még most is úgy vannak
 21  1|          volna senki, amit mondok. Ön tanúja volt, hogy mit kelle
 22  9|           múlt, hogy nem én vagyok ön, és nem kegyed én.~– Nem
 23  9|      kergetnek érte.~– Igen, de az ön nevét nagyon sokan ismerik.~–
 24  9|      egyiket hagyjuk abba. Tudja-e ön, erről a témáról nem szeretem
 25  9|     tengeren.~– Természetesen most ön volna az mind a három.~–
 26  9|               No, azzal járt volna ön legjobban.~– Nem azzal;
 27  9|        Sándort…~– Nono; ne ismerne ön olyan derék nagy urat, mint
 28  9|       kellett volna lennem”-re.)~– Ön tehát személyével sincsen
 29  9|           Szeretném látni, hogy ha ön volna én, mit csinálna?~–
 30  9|           hogy megfordítva essünk: ön az én helyembe, én meg az
 31  9|          önébe, mitévő lenne akkor ön?~– Hát jöjjön vissza hozzám
 32 12|          senor Juan, hát hogy érzi ön magát?~A nép kacagott e
 33 13|      keményen rászólt.~– Mit keres ön itt megint? Minek jött megint
 34 13|            több ilyen koldus, mint ön. Valóságos botrány.~A peregrinus
 35 13|        legalább ne hívjon így per „ön”; nevezzen te-nek, mint
 36 13|          Hogyne haragudnám? Lépjen ön a szobámba.~Ott az én kegyetlen
 37 13|         ezt a rongyos gúnyát kösse ön össze, s ajándékozza oda
 38 13|        majd hordani, ha meglát!”~– Ön úgy tesz, mintha örülne
 39 13|      elkomorodott e szóra.~– Lássa ön: ez az egyetlen ember a
 40 16|            a levelet. – Hát látott ön ilyen iszonyú tigrist? –
 41 16| orvosnövendékekkel, de ne énvelem. Ön férje csupán érdekessé akarja
 42 16|        ujjakkal fenyeget, mondva: „Ön, ön Istentagadó!”~
 43 16|    ujjakkal fenyeget, mondva: „Ön, ön Istentagadó!”~
 44 18|            a levelet. – Hát látott ön ilyen iszonyú tigrist? –
 45 18| orvosnövendékekkel, de ne énvelem. Ön férje csupán érdekessé akarja
 46 18|        ujjakkal fenyeget, mondva: „Ön, ön Istentagadó!”~
 47 18|    ujjakkal fenyeget, mondva: „Ön, ön Istentagadó!”~
 48 19|            önön a sor, énekelje el ön is a magáét.~Én rettenetes
 49 19|             kedves báró, nem álmos ön?~– Nem biz én – felelék
 50 21|            dandynek:~– Nem találja ön különösnek, hogy éppen ma
 51 25|        függönyei mögött.~– Kicsoda ön? Mit akar ön itt? Öné ez
 52 25|               Kicsoda ön? Mit akar ön itt? Öné ez a sipka? – ordíték
 53 25|           meg a nőket~– Asszonyom, ön két év óta visszautasítja
 54 25|            bírom tovább a kínokat; ön kacag rajtam, én pedig szenvedek.
 55 25|           megkísértem a szép szót. Ön tudja, hogy én mennyire
 56 25|            Pedig mindennap mondom. Ön látott engemet sírni maga
 57 25|          azért jöttem ide, hogy ha ön meg nem lágyul irántam,
 58 25|          lágyul irántam, én itt az ön szemei előtt megölöm magamat.~–
 59 25|     nevetni. Nem úgy van az, ahogy ön gondolja; persze, ha pisztolyt
 60 25|      pisztolyt fognék az agyamnak, ön addig a percig mindig nevetne,
 61 25|       pedig mit használna nekem az ön sajnálkozása és részvéte.
 62 25|     halállal fogom magamat megölni ön előtt – éhen akarok meghalni
 63 25|            éhen akarok meghalni az ön szobájában. Legyen meg önnek
 64 25|         Uram, ez már szemtelenség! Ön megszöktet engemet a házamtól;
 65 25|     megszöktet engemet a házamtól; ön hírbe hoz, ön engem egészen
 66 25|            házamtól; ön hírbe hoz, ön engem egészen idegessé tesz.
 67 25|   csináljon bolondságot. Mit művel ön?~– Asszonyom. Megmondám,
 68 25|       istenem, én nem akarom, hogy ön meghaljon.~A halni akaró
 69 26|        megszólítá.~– Ej, kapitány, ön ugyancsak megnézi azt a
 70 26|         imádójának:~– Kapitány úr! Ön mostan kapitány még és szegény
 71 26|           bátoré a diadal. Kezdjen ön valamihez! Engem csak merészsége
 72 26|           szól Thomsonnak –, nézze ön meg a térképen, micsoda
 73 26|          leszünk. Vajon mit gondol ön, megbírja-e goelettem az
 74 26|              Hogyne bírná.~– Tudja ön, ötven hordó ezüsttel terhelve
 75 26|      osztályrésze örökösévé. Tudja ön: az ember halandó.~Robertson
 76 26|     dollárt. Ellenkező esetben kap ön száz korbácsütést. Gondolkozzék
 77 29|       tanácsot. Mikor szolgát akar ön venni, vigyázzon, hogy ne
 78 29|           hogy az édesanyám már az ön nevén tanított sírni. –
 79 29|          És nagyon sokat sírtam az ön nevén, higgye el. És most
 80 29|            végtelen sokat vétettem ön anyja ellen, s ha nem bántam
 81 29|         végighallgatom, ne keresse ön más okát, mint hogy oly
 82 29|        volna az első indulat, amit ön iránt érzenék. De nem érzek
 83 29|         értenie, mit tesz ez, mert ön maga is az.~Malmont hallgatott,
 84 29|      csodálatos hölgynek:~– Oliva, ön engem megtébolyít. Őrült
 85 29|             midőn beszélni hallom. Ön az életet kívánja a szerelemért. –
 86 29|           titkát, melyet ha elárul ön, nem visz ugyan vérpadra,
 87 29|           hölgy fedetlen vállát.~– Ön azt mondá, hogy e férfinak,
 88 29|           vagy ölj meg!” mit tenne ön?~A csodálatos hölgy tudott
 89 29|      komornájának:~– Most távozzék ön Jeanette, s bocsássa be
 90 29|            érni, akármi baj: fogja ön e kulcsot, írószekrényemet
 91 29|         lépett.~– Marquis Malmont! Ön megijed menyasszonyától?~–
 92 29|       óhajt, mert ez az úr lesz az ön védője. Legyen hozzá teljes
 93 29|          vége lesz értekezésüknek, ön ismét vissza fog jönni.
 94 29|           Asszonyom, hogy tudhatja ön ezeket? Éppen ezért hívattam
 95 29|        Éppen ezért hívattam önt, s ön már előre tudja, amit mondani
 96 29|            alapja, amit megítélhet ön abból, hogy a szerencsétlen
 97 29|       valószínűleg hosszú leend.~– Ön meg fogja tudni, uram, hogy
 98 29|           győződve.~– Nem gondolja ön, hogy jó lenne, ha vele
 99 29|            hozzá a főnök –, legyen ön bizalommal e derék férfiúhoz,
100 29|            ő szívén hordozandja az ön ügyét; benne valódi jóakaró
101 29|     fogadta.~– Ah, szép menyecske! Ön reklamálni jön? Bizony mondom,
102 29|    liaisont felmondani.~– Marquis, ön komolyan meg van tébolyodva,
103 29|            harag siettetett önhöz. Ön tudja, hogy én önnek törvényes
104 29|      semmit, szép kisasszony, mert ön nekem nem törvényes nőm.~–
105 29|          mondani. Olyasvalami, ami ön anyja volt önnek atyjára
106 29|            volt benne:~„Asszonyom! Ön ismeri életem fájdalmas
107 29|          tőle – a hullát. Keressen ön fel, amint e levelet elolvasá,
108 29|           ahol egyedül lakom. Mire ön ideér, én akkor már halva
109 29|     segíteni fog önnek. Ezt küldje ön Ardent anyjához vissza. –
110 32|           kísértet elszalad; tudja ön, uram, semmit sem utálnak
111 32|      sejtenem.~– Jó estét, atyafi; ön a vadász?~Az ember semmit
112 32|        Megvallom, uram, hogy mikor ön e jószágba bejött, nagyon
113 32|       Ilyenkor mindig tudakozódtam ön felől, s megdöbbenve vettem
114 32|            ott szokott ülni, mikor ön alszik, hogy álmainál virraszt;
115 32|            hogy álmainál virraszt; ön ezt talán nem is tudta eddig.~–
116 32|        volt őrült a gyermek, de ha ön elmegy, az fog lenni. Ma
117 32|      arcával, szemeivel, hogy amíg ön aludt, ismét odalopózott,
118 32|     könyörgött, hogy ne haragudjék ön reá; bocsásson meg neki,
119 32|            háznál, észre sem fogja ön venni többé ittlétét; csakhogy
120 32|            nem hiszem, hogy Violát ön többé megláthassa, de ha
121 33|         estét, uram.~– Jó estét.~– Ön Adándy György?~– Szolgálatjára.~–
122 33|       Davidson vagyok; csodálkozik ön, hogy én magyarul beszélek?
123 33|       kedvéért megtanultam. Akarja ön, hogy leüljünk?~– Biz az
124 33|       jutottam a birtokába. Akarja ön meghallani, hogyan?~– Ráérek.~–
125 33|            illett az arcához. Unja ön a történetet, uram? Gyújtson
126 33|                Semmi sincs. – „Tud ön rendelkezni jövendő sorsa