Part

  1  1|          tréfálok – szólt a beteg; azzal elővett tárcájából egy ezer
  2  1|          ön a műtételt, ám legyen.~Azzal elővette műtőkését, s a
  3  1|           tehát valami kórházra, s azzal szépen eltávozott.~** még
  4  1|           kezemet fehér nyakára, s azzal hirtelen összeszorítottam
  5  1|           gavallér ember nem fogok azzal visszaélni. Ő egy csomag
  6  1|                Fel fogom keresni.« Azzal fogtam nőm kulcsait, s elkezdtem
  7  1|           ismét ottmaradt ajkáról; azzal ismét lehunyta szemeit,
  8  2|            két gyámleány rajtament azzal a jajveszékeléssel, hogy
  9  3|    bűnösnek találnak, az lakoljon.~Azzal bezárkózott palotájába,
 10  3|         mondták már ezt nekem! – S azzal negédesen átölelte a hölgy
 11  4|    keresztülszúrta a leskelődőt, s azzal kihurcolta azt és elrejté.~
 12  4|      torára hazajöjjön.~Hamlet még azzal növelte a jó kedvet, hogy
 13  4|           hogy moccanni ne tudjon.~Azzal felment Fengo hálószobájába,
 14  5|            ott.~Szerettük egymást, azzal a kínzó tudattal, hogy sohase
 15  6|            zászlót és a kardot, és azzal kirontott az ostromló férfihad
 16  8|            sokat is tartok efelől. Azzal a biztos öntudattal hordozám
 17  8|        búcsút vettünk egymástól, s azzal az én delnőm azt súgá fülembe: „
 18  8|         ilyenkor jöjj el ismét!” S azzal egyik ajtón eltávozott,
 19  9|         sem fia, sem leánya.~– No, azzal járt volna ön legjobban.~–
 20  9|          volna ön legjobban.~– Nem azzal; hanem negyedszer megkérette
 21 10|         segélye nélkül ellehessen.~Azzal elzárta magát hálószobájába,
 22 11|           ordíték bajtársaimnak, s azzal hanyatt-homlok az ellenség
 23 12|       nyavalya törte ki ijedtében. Azzal a hóhér kiugrott ismét az
 24 13| csizmakefével lesimította a haját.~Azzal nekiindult a merész fogadásnak.~
 25 13|          kiálta a leány ijedten, s azzal becsapta az utcaajtót a
 26 13|           teszi, hogy véres hurka.~Azzal szörnyű jóízűt nevetett
 27 13|        senkit sem szabad csúfolni. Azzal megfogta kezemet – kedvence
 28 13|           s azt én észrevettem – s azzal megint felöltem rongyos
 29 13|          ne szóljon többet hozzám!~Azzal betette maga után az iskolaajtót.~
 30 13|           kiemelte a tíz körmével. Azzal a kővel kezdte el döngetni
 31 13|            világos volt, hogy akit azzal a kővel megüt, azt semmi
 32 13|          fog szidni, ha meglepem”.~Azzal előkeresett gúnyájából egy
 33 13|           Susnak egész életfátuma.~Azzal elhagyott; bocsánatot kért,
 34 14|       szelencét, ebben van egy ír, azzal kend meg ujjaid hegyével
 35 14|          elevenen képzelé, s végre azzal erősíté meg kétkedését,
 36 14|         útravalót is adott neki, s azzal visszaindult Stambul felé,
 37 14|         tekergőző gyűrűt felhúzni, azzal fogták meg a tegez húrját,
 38 14|           Muhzin szobájába ment, s azzal oly kárhozatos játékot űzött,
 39 16|        vetve, helyzetem comfortját azzal rongáltam, hogy a divatlapból
 40 18|        vetve, helyzetem comfortját azzal rongáltam, hogy a divatlapból
 41 19|      tréfált a kis daemon kacagva; azzal, mielőtt gátolhattam volna,
 42 19|             tehát nincs válogatás. Azzal meghagyta kocsisának, hogy
 43 19|     elátkozott csárda felé; mert ő azzal fenyegetett, hogy egyedül
 44 19|          senki sem kerülheti el. – Azzal vakmerően sietett az ajtó
 45 19|            mintha keblére rohanna, azzal egyet pördült, megint messze
 46 19|         megköszönte szívességét, s azzal odalépett hozzám, s kegyesen
 47 19|     paprikás.~– No, hát jól van. – Azzal ismét békét hagyott.~A bort
 48 19|         magát? Szeret-e kártyázni?~Azzal egy tucat kártyát vont elő
 49 19|          alatt Bihar vármegyét!” – Azzal összeszedte, ami pénze maradt,
 50 19|           meg, melyik az én nótám. Azzal vágtam ki magamat, hogy
 51 19|         álmos vagyok.~Egész Aradig azzal a gondolattal kecsegtettem
 52 20|           amit szívében elgondolt.~Azzal bezárta a könyvet és a siketnémát,
 53 20|          Azt elvitték a szultánhoz azzal a hírrel, hogy Raghibot
 54 21|            neki –, három a tánc.~S azzal továbbrohant a tündérkaréj,
 55 21|          hívni.~– No, hát csak ide azzal a tudós ifjúval! – mondja
 56 21|   sápadtabb lett, mint eddig volt. Azzal csendesen helyeikre léptettek.~
 57 21|          harmadikra úgy lőtte főbe azzal a rossz pisztollyal a gavallért,
 58 22|          innen tanulták el, s most azzal dicsekszenek, mintha az
 59 22|          aki azokat viselje többé.~Azzal bezárták a kapukat, és Toipingvang
 60 23|          készülő percét jelenté, s azzal mindenünnen megszólaltak
 61 23|           majd visszatérünk rá! És azzal előcsapatunkkal megküzdve,
 62 23|           Laurenzia di San Solnak.~Azzal kétfelé szakítá a babérfüzért
 63 23|  oltalmazza. – Uralkodni vágyó, ki azzal vesztegeti meg a legjobb
 64 23|         erős összefüggésben van ez azzal, amit ez órában nektek mondani
 65 23|           veszély helyéről, s most azzal menti magát, hogy népét
 66 23|  fölépített, a másik le ne rontsa.~Azzal Bolivár meghajtá térdét
 67 23|          történt, hanem ezzel itt.~Azzal háta mögé mutatott Gideon,
 68 23|            neki meg kell halni.~És azzal elindult, lassan tapogatózva,
 69 24|      megállt, mintha imádkoznék, s azzal sebesen a tengerbe veté
 70 24|           testvérének nevezi őt, s azzal kirántva győzelemmel ismerős
 71 24|          vagy a dicső halálra! – s azzal kopjáját előreszegezve,
 72 24|      dárdát, jobbjába a pallost, s azzal megfúvatá a rohanót a görög
 73 24|     gyermek még, hadd játsszék…~És azzal megszűnt beszélni örökre.~
 74 24|       Komnéna Annától, s mit nyert azzal, hogy ezt mondá neki:~„Gyermek
 75 25|        elmúlni leghívebb imádóját.~Azzal leült az öngyilkos imádó
 76 25|              szeretem önt, hát no…~Azzal odaborult rá Clarisse, s
 77 26|  felnyitott tonnákat, színig telve azzal a sárga porral, amitől az
 78 26|          hordó volt még hátra, még azzal vesződtek a martalócok,
 79 26|          viharos tenger.~Robertson azzal maga is köpenyébe burkolta
 80 26|     hajósokat is, és elrémíté őket azzal a hírrel, hogy társaik által
 81 26|       sűrűn legszegezve azokat, és azzal maguk a csónakra szállva,
 82 26|      Ötmillió dollár mindegyiknek! Azzal meg lehettek elégedve.~Megelégedés?
 83 26|          tízmilliót hozza magával.~Azzal táncolva, dalolva libegett
 84 26|       gyöngyhalászás örve alatt, s azzal tengerre szálltak együtt.~
 85 26|       kitűzött cél felé, egész nap azzal volt bajuk, hogy a támadt
 86 26|     kevésbé halandó, mint a többi. Azzal pisztolyait kirántva, parancsolá
 87 26|      Gondolkozott, gondolkozott, s azzal a tengerbe vetette magát.~–
 88 27|          meg ez a kis baba itt ni?~Azzal fölkapta kisleánykáját ölébe,
 89 27|  gondolatot, hogy az ő kicsi férje azzal a szelíd ábrázattal vad
 90 28|       nekik, merre van Szilézia, s azzal útra bocsátá őket. Már aztán
 91 29|     vetette az egész találgatásnak azzal, hogy egy szép reggelen
 92 29|           órában kegyeskedjenek őt azzal megtisztelni, hogy szeretett
 93 29|            hogy sértette volna meg azzal, hanem egy szép kis virágos
 94 29|           nyújtá neki.~– Az elsőt!~Azzal hirtelen megfordult, s mint
 95 29|       szökött vissza az ajtóból, s azzal a lépcsőkön lerohant és
 96 29|           életéből, különösen amik azzal második házassága óta történtek.~
 97 29|       általa meghatározott helyre; azzal karon fogta a marquis-t,
 98 29|            hírt s nevet szerezhet.~Azzal elmondott az ügyvéd úrnak
 99 29|          ki hol született. Az ifjú azzal hiszi védelmezhetni ügyét,
100 29|         elé bocsáthassuk az ügyet.~Azzal szép barátságosan elváltak
101 30|            Ta, ta, ta, Pamina! – S azzal nyargal vissza a néptömeg
102 30|          amoda utasítják. Van, aki azzal vigasztalja: hogy talán
103 30|       odább.~A kalapokat, kendőket azzal ismét leaggatják a bokrokról,
104 30|         hisz ez a tehénlegelő –, s azzal jön vagy hatvan mindenféle
105 30|            ti újmódi seregélyek, s azzal lehúzza lábaiknál fogva
106 30|         kedves a kalap alá nyúl, s azzal sikoltva kapja vissza kezét,
107 30|        legyen a zavar, valaki bejő azzal a hírrel, hogy a városban
108 32|       ember vagyok, akit meg lehet azzal ijeszteni, ha azt mondják,
109 32|           az adósom megszökött, de azzal, hogy valaki, akinek nem
110 32|       magát az ember: „Queraus!” – Azzal elkezdett dobolni, trombitálni
111 32|       megtette a nyolcféle tempót, azzal leugrott a kő tetejéről,
112 32|            sötét fekete szemeivel, azzal felemelte a fejét büszkén,
113 32|         okom van megelégedve lenni azzal, hogy ezt a kis jószágot
114 32|            de annyi bizonyos, hogy azzal a nevetséges disharmoniával,
115 32|             mintha fölöttem volna.~Azzal lefeküdtem, valami úgy húzott
116 32|      lephet, s aki minden mondását azzal fejezi be: „az úr pokolban
117 32|            jólesett volna aztán.~S azzal ott mindjárt előttem lefeküdt
118 32|         bejön a Louis, az elvégzi.~Azzal előkerestem Louist, egy
119 32|         Hisz ez nem is fáj, mit ér azzal a kis pálcával? Hozzon nádpálcát,
120 32|           dorongot, petrencerudat, azzal üsse; Louis aztán utolsó
121 32|           nem nyugtalanított többé azzal az eszmével, hogy ez most
122 32|           csak fel talál ugrani, s azzal a papirosnyíró ollóval elvágja
123 33|          odabenn van.~– Jól van. – Azzal leemeltet egy hosszú deszkaládát
124 33|       beállíttatá a folyosó alá, s azzal bekocogott Adándy úr szobájába.~–
125 33|    Köszönöm; igen jó asszony volt.~Azzal megszorítá Adándy kezét,
126 34|           tovább. Tudjátok? Mindig azzal fenyeget, hogy ha meg nem