bold = Main text
     Part                                               grey = Comment text

5001 29   |                   fényt vetett a tárgyakra, a mennyezetes ágy helyén egy
5002 29   |                  fedele félre volt hajtva s a fehér selyem szemfödél feltakarva,
5003 29   |                 marquis Malmont neje, midőn a koporsóban feküdt; s ez
5004 29   |                koporsóban feküdt; s ez volt a menyasszonyi pongyola, amiben
5005 29   |                hangzott enyészetes zúgással a „de profundis” gyászéneke.~
5006 29   |                    reszketett.~Most felállt a haloványalak a halálfős
5007 29   |                 Most felállt a haloványalak a halálfős asztaltól, s eléje
5008 29   |                lihege irtózattól fuldokolva a férfi.~– Akarod tudni? Gondoltam,
5009 29   |                     pokolbeli bosszúálló.~– A szél süvöltött, bolygó tűz
5010 29   |               süvöltött, bolygó tűz táncolt a sírok lapályain, a sötét
5011 29   |                  táncolt a sírok lapályain, a sötét akászok csikorogtak;
5012 29   |                  sötét akászok csikorogtak; a halottrablók kezében reszketett
5013 29   |             halottrablók kezében reszketett a tolvajkulcs, egy sem tudta
5014 29   |                     sem tudta vele kinyitni a kripta ajtaját.~– Oh, hallgass!
5015 29   |                     Oh, hallgass! Hallgass!~A nő egy percig hallgatott;
5016 29   |                      azon percet kitöltötte a mélységből felhangzó ének
5017 29   |                 inferni circumdederunt me!”~A nő megfogta a férfi kezét,
5018 29   |           circumdederunt me!”~A nő megfogta a férfi kezét, és fülébe súgá:~–
5019 29   |                     súgá:~– Kinyitottam én.~A férfinak nem volt ereje
5020 29   |                     ereje kezét kiszakítani a nő kezéből, reszketett,
5021 29   |                     volt.~– Lassan felnyílt a nehéz vasajtó, a rozsdás
5022 29   |                   felnyílt a nehéz vasajtó, a rozsdás sarkak csikorogtak,
5023 29   |                   nehéz fohászok hangzottak a sötét mélységből elő, az
5024 29   |              hidegen.~– Irgalom, irgalom!~– A tolvajlámpa világánál előtűnt
5025 29   |               tolvajlámpa világánál előtűnt a koporsó: arannyal kivert
5026 29   |                     folytatá kegyetlenül:~– A koporsón nem volt a födele.~–
5027 29   |          kegyetlenül:~– A koporsón nem volt a födele.~– Isten! – sikoltá
5028 29   |                    önkéntelenül ragadva meg a feszületet, mely a fekete
5029 29   |              ragadva meg a feszületet, mely a fekete gyöngyfüzéren függött.~–
5030 29   |              ijedten ejté azt ki kezéből.~– A szemfödél alatt nem volt
5031 29   |               feküdt egy fehér alak, arccal a földnek fordulva, ajkát
5032 29   |                    Malmont, jer, ölelj meg!~A férfi kétségbeesetten sikolta
5033 29   |                    felnyitá az ajtót, s ott a küszöbön ájulva esett keresztül.~
5034 29   |               parancsolá nekik, hogy vigyék a marquist szobájába, mert
5035 29   |                     ő egyedül akar maradni. A vendégek a tivornyateremben
5036 29   |                    akar maradni. A vendégek a tivornyateremben nevettek,
5037 29   |                    mondák: ugyancsak címere a vőlegényeknek, akit nászestéjén
5038 29   |                      akit nászestéjén kitör a nehéz nyavalya. Úgy szánták
5039 29   |                 nehéz nyavalya. Úgy szánták a szegény menyasszonyt.~Az
5040 29   |                    fel s alá, úgy ragyogtak a szemei.~Azután lefeküdt
5041 29   |                szemei.~Azután lefeküdt abba a szomorú ágyba, ami bársonnyal
5042 29   |                     mesénél egyéb.~Nem járt a csodaasszony Issoduneban,
5043 29   |                Issoduneban, nem rabolta meg a halottat, nem törte fel
5044 29   |                     halottat, nem törte fel a sírboltot, hanem egyszerűen
5045 29   |                 gyászpipereárusnál ugyanazt a halotti mezt, amit az Amália
5046 29   |               elmesélt, tapasztalandá, hogy a koporsófödél félre van ugyan
5047 29   |                     félre van ugyan hajtva, a szemfödél is fölemelve,
5048 29   |                  szemfödél is fölemelve, de a kriptában nincsen halott.
5049 29   |               eltemetett neje eltűnt onnan: a sírbolt üres.~Azon az éjszakán,
5050 29   |                     eltemették, eljött érte a hű szerető, felnyitotta
5051 29   |                     hű szerető, felnyitotta a vasajtót, elrablá kedvese
5052 29   |            fektessék.~Ott lefektette ágyára a szép halottat, és vallott
5053 29   |                kedvesének.~És amint elnézte a szép halvány arcot, olyan
5054 29   |                elevenek.~Ardent orvos volt. A tudományok hatalma kimeríthetetlen.~
5055 29   |                      Az ifjú elővette, amit a tudás hatalmába adott, s
5056 29   |               hatalmába adott, s megkísérté a szép halottat életre hozni.
5057 29   |                    feküdt; akkor az álom és a megfeszített lelki küzdelem
5058 29   |                  végig arcán; föltekintett. A halott keze volt az, mely
5059 29   |                  aki mély álomban szunnyad.~A halálból az álomba!~A pokoli
5060 29   |             szunnyad.~A halálból az álomba!~A pokoli méreg most kezdé
5061 29   |                     kezdé veszteni hatását; a halálfagy felolvadt a szívről,
5062 29   |              hatását; a halálfagy felolvadt a szívről, s az életműszerek
5063 29   |                     álom még egyre tartott. A szép arcra visszatért az
5064 29   |              visszatért az élet rózsaszíne, a gyengéd termet meleg hajlékonysága;
5065 29   |                     meleg hajlékonysága; de a lélek még távol volt, az
5066 29   |                    még tán nem hallotta meg a dobogó szív hívogatását.~
5067 29   |            meghallotta Ardent csókjait, mik a szép alvó arcát és ajkait
5068 29   |                 arcát és ajkait eláraszták; a selyem szempillák lassanként
5069 29   |                 bágyadt szempár áttekintett a halál rémországából az élő
5070 29   |               rémországából az élő világba, a megnyíló ajk halkan susogta: „
5071 29   |                   halkan susogta: „Ardent”, a lecsüggedt kar lassan fölemelkedék,
5072 29   |                 körül fonódott, kinek arcát a magáéhoz szorítá, s azután
5073 29   |                   azután megint lecsukódtak a selyempillák, elnémult az
5074 29   |             selyempillák, elnémult az ajak, a lélek folytatta álmait ott
5075 29   |                  lélek folytatta álmait ott a túlvilág küszöbén.~Hajh,
5076 29   |                    túlvilág küszöbén.~Hajh, a halál országa messze fekvő
5077 29   |                   hetek múlva tünedezett el a megmérgezett nő idegeiből.
5078 29   |                     Ardent karján végigjárt a szobában, hanem beszélni
5079 29   |             emlékezett semmire, ami elmúlt, a jelent is csak úgy észlelte,
5080 29   |                ápolás lassanként visszaadta a nőt az életnek; kigyógyult
5081 29   |                  nőt az életnek; kigyógyult a halál utáni mámorból, megrázott
5082 29   |                     isten előtt magáénak az a férfi, ki őt a sírból hozta
5083 29   |                  magáénak az a férfi, ki őt a sírból hozta fel, ki eltávozott
5084 29   |                    gonddal édesgette vissza a földi világba? Nem szűnt-e
5085 29   |                    lenni Malmontnak, amidőn a koporsó födelét rászegezték?
5086 29   |               minden viszony közöttük, ahol a sírboltajtó elválasztá őket
5087 29   |                     most jár, egy új világ, a halál országa utáni lét,
5088 29   |                     ki üldözhetne valakit – a túlvilágon?~Amália valóban
5089 29   |                  túlvilágon?~Amália valóban a túlvilágon találta magát
5090 29   |                   még gyermek lenni, örülni a mezei virágnak, az apró
5091 29   |                    az apró háziállatkáknak, a boldog családi csendéletnek. –
5092 29   |                   csendéletnek. – Mintha az a szomorú, kétségbeesett halvány
5093 29   |              azelőtt marquis Malmont őrzött a kastélyában, sóhajtani sem
5094 29   |                      valóban halva feküdnék a földben, s egy másik lény
5095 29   |                    kell őt figyelmeztetni: „A nagy öröm megárt! Malmont
5096 29   |                  delnőjét, de azt már tudja a világ, hogy nem boldog vele.
5097 29   |                világ, hogy nem boldog vele. A nő tudja kínozni férjét.~
5098 29   |                 férj és neje között van.~Ez a férfi, ki oly hiú, oly merész
5099 29   |                    oly hiú, oly merész volt a világ előtt, ki hideg szívével
5100 29   |                szeretett dicsekedni máskor, a gyávaságig szelíd volt úrnője
5101 29   |              megszólítá, összerezzent bele. A marquist éjente valami csodálatos
5102 29   |                    volna ki ember, hogy azt a nyögést, azt a kísértetes
5103 29   |                     hogy azt a nyögést, azt a kísértetes sóhajtozást órákig
5104 29   |                     órákig hallgassa; közbe a marquis eleven vízióinak
5105 29   |                    reggelig eljárkált abban a teremben, ahol Malmont feküdt;
5106 29   |                     Azt nem tudta senki, de a mellékszobában fekvő cselédek
5107 29   |                    szemeiket lehunyni attól a suttogástól, amit a nő beszélt
5108 29   |                   attól a suttogástól, amit a nő beszélt férjéhez, s amire
5109 29   |                    mézeshetei.~Fél év alatt a délceg, daliás férfi egy
5110 29   |               lelték őt cselédei szobájában a térdeplő előtt, a feszületet
5111 29   |                szobájában a térdeplő előtt, a feszületet görcsösen szorítva
5112 29   |                     lehessen neki, amíg él.~A marquis-ról eszeveszett
5113 29   |                    utcán, aki be akar jönni a házba. A cselédek unják
5114 29   |                  aki be akar jönni a házba. A cselédek unják már a sok
5115 29   |                 házba. A cselédek unják már a sok szaladgálást, s inkább
5116 29   |                    hogy nem találták el azt a képet, ami az ő lelke előtt
5117 29   |                 szobaleánya valamit mondott a marquis inasának; midőn
5118 29   |                     marquis inasának; midőn a marquis a következő éjjel
5119 29   |                   inasának; midőn a marquis a következő éjjel ismét felkölté
5120 29   |              következő éjjel ismét felkölté a cselédet, azt kérdezve,
5121 29   |                  egy olyan alakot, amelytől a marquis arcából eltűnt a
5122 29   |                    a marquis arcából eltűnt a vér, amitől reszketett minden
5123 29   |                     az inast, hogy vegye le a falról azt a pisztolyt,
5124 29   |                  hogy vegye le a falról azt a pisztolyt, s lője őt vele
5125 29   |              rongyos embereket keresett fel a külvárosokban; azoknak ígért
5126 29   |                  Issoduneba, törjék fel ott a Malmont-család sírboltját;
5127 29   |                helyére, és szegezzék rá jól a koporsó födelét. Azok azt
5128 29   |                      amint szobájába lépett a marquis, irtózatosan sikoltva
5129 29   |                  vissza az ajtóból, s azzal a lépcsőkön lerohant és elfutott
5130 29   |              lépcsőkön lerohant és elfutott a háztól.~Mi úgy megrezzenté,
5131 29   |                alatt ágya fölé függeszteté.~A marquis hová futott el házától?
5132 29   |                  futott el házától? Először a Szajna partjára; de ahhoz
5133 29   |                     bátorsága; végigsietett a parton, egyik hídon keresztül,
5134 29   |                      egyik hídon keresztül, a másikon megint vissza, a
5135 29   |                    a másikon megint vissza, a hidakról lenézegetett a
5136 29   |                     a hidakról lenézegetett a vízbe. Nem volt bátorsága
5137 29   |                   vízbe. Nem volt bátorsága a korláton keresztülugrani.~
5138 29   |                    azt mondá, hogy vigye őt a rendőrfőnökhöz.~Még a bérkocsisnak
5139 29   |                    őt a rendőrfőnökhöz.~Még a bérkocsisnak is feltűnt
5140 29   |                     bérkocsisnak is feltűnt a férfi feldúlt arca; azt
5141 29   |                      Malmont komolyan vette a humorisztikus kérdést, s
5142 29   |                    felelé, hogy csak odáig.~A rendőrfőnök személyes ismerőse
5143 29   |                    volt sok apró részletnek a marquis életéből, különösen
5144 29   |                    ebben az órában fölfedte a hivatalnok előtt, hogy ő
5145 29   |                   neki, hogy annyira nyomja a bűntudat, hogy inkább szabadulni
5146 29   |                     s enyhülést talál abban a gondolatban, hogy bűneiért
5147 29   |                     lélekjelenésekkel, hogy a rendőrfőnök nem hitte el
5148 29   |                  felőle.~Malmont észrevette a kétkedést a hivatalnok arcán;
5149 29   |              Malmont észrevette a kétkedést a hivatalnok arcán; a mániákusok
5150 29   |               kétkedést a hivatalnok arcán; a mániákusok nagyon éles tekintettel
5151 29   |                     is megmondta neki, hogy a bizonyítékok, a készített
5152 29   |                  neki, hogy a bizonyítékok, a készített mérgek, azoknak
5153 29   |                 azoknak készítője nevével s a részletes gyilkosság leírásával
5154 29   |                    adta át, csak kérje tőle a főnök; ez az asszony bizonyosan
5155 29   |                   Legyen az ő öröme teljes.~A rendőrfőnök egyet gondolt:
5156 29   |                   helyre; azzal karon fogta a marquis-t, s azt mondta
5157 29   |                  azután őrizet alá tehetik.~A marquis megköszönte a figyelmet,
5158 29   |              tehetik.~A marquis megköszönte a figyelmet, melyet a főhivatalnok
5159 29   |             megköszönte a figyelmet, melyet a főhivatalnok rangja iránt
5160 29   |              karonfogva levezettetni általa a lépcsőkön, ott beült a rendőrfőnök
5161 29   |               általa a lépcsőkön, ott beült a rendőrfőnök fedett hintajába,
5162 29   |               csupán az egyenruhás cselédek a bakon. Malmont gondolá:
5163 29   |              estélyre megyünk együtt, pedig a börtönbe visznek.~Éspedig
5164 29   |               börtönbe visznek.~Éspedig nem a börtönbe vitték.~Abban az
5165 29   |                  épületben, melynek udvarán a rendőrfőnök kocsija megállt
5166 29   |                Malmont hiába akarta keresni a bíró szigorúságát, vagy
5167 29   |                     bíró szigorúságát, vagy a tömlöcőr keménységét, inkább
5168 29   |                 emberhez, például orvoshoz.~A rendőrfőnök azt mondá Malmontnak,
5169 29   |                     nem akarja magát, de ha a fiatal ügyész úr ki akarja
5170 29   |                     úrnak mindent, amit már a rendőrfőnök előtt is fölfedezett.
5171 29   |           rendőrfőnök előtt is fölfedezett. A fiatal, tudósképű ember
5172 29   |                 folyvást szemei közé nézett a beszélőnek, néha a kezét
5173 29   |                   nézett a beszélőnek, néha a kezét megfogta, s ez érzé,
5174 29   |                   előtte tovább történetét, a maga rémes valóságában,
5175 29   |                     valóságában, hogy arcán a hideg verejték gyöngyözött
5176 29   |                félbe kellett azt szakítania a titkos borzadály miatt.~
5177 29   |                    borzadály miatt.~Ezalatt a rendőrfőnök várta a mellékteremben
5178 29   |                 Ezalatt a rendőrfőnök várta a mellékteremben Olivát.~Néhány
5179 29   |                    múlva az is megérkezett.~A rendőrfőnök eléje sietett.~–
5180 29   |                    más verzióját találva ki a történetnek. Féltem őt,
5181 29   |                    képzeletben festett rém; a mesének semmi alapja, amit
5182 29   |                   megítélhet ön abból, hogy a szerencsétlen ember engemet
5183 29   |                      uram. Midőn nőül vett, a nászestén epilepticus roham
5184 29   |                 sokszor megtörténik – mondá a rendőrfőnök, ki semmi csodálnivalót
5185 29   |           gondolnunk. Amíg monomániája csak a közöttünki jelenetekre szorítkozott,
5186 29   |                     én kénytelen vagyok ezt a hidegvért erőltetni magamra,
5187 29   |                 erők megorvosolják. – Hanem a gyógyítás valószínűleg hosszú
5188 29   |               asszonyom haza.~Oliva elment, a rendőrfőnök pedig visszatért
5189 29   |                pedig visszatért Malmonthoz.~A marquis a rémtörténet elbeszélésétől
5190 29   |            visszatért Malmonthoz.~A marquis a rémtörténet elbeszélésétől
5191 29   |              kifáradtan ült karszékében; az a különös ügyvéd forró homlokát
5192 29   |             simogatta.~– Uram – szólt hozzá a főnök –, legyen ön bizalommal
5193 29   |                   hogy megtanulja azt itt – a börtönben.~Az pedig nem
5194 29   |                börtönben.~Az pedig nem volt a börtön, hanem a Bicétre,
5195 29   |                    nem volt a börtön, hanem a Bicétre, az őrültek háza.
5196 29   |           gyógyításában; csepegették fejére a vizet, s töltötték összecsikart
5197 29   |                     egy bérelt lakba vonult a Bicétréhez közel.~Azt mondta
5198 29   |                 minden ember, hogy példánya a női hűségnek. Minden nap
5199 29   |                     személyesen tudakozódni a marquis hogyléte felől;
5200 29   |                  órákig eltanácskozott vele a marquis betegsége okairól,
5201 29   |            folyamáról, fokozatairól; azután a használandó gyógyszerekről,
5202 29   |                  mindig ezt tanulmányozza.~…A marquis-ra ki volt mondva,
5203 29   |                 mondva, hogy ott haljon meg a Bicétrében.~
5204 29   |                Malmont csak egy útját látta a szabadulásnak: csendesen
5205 29   |                 felelt értelmesen, nevetett a mulatságos adomákon, miket
5206 29   |                     neki; örömest hallgatta a zenét, s maga is kért egy
5207 29   |                     s nem vette észre, hogy a zene, a nevetés, a kártyázás
5208 29   |                   vette észre, hogy a zene, a nevetés, a kártyázás háta
5209 29   |                     hogy a zene, a nevetés, a kártyázás háta mögött szüntelen
5210 29   |          gyógyíthatatlan tudás… Hanem éjjel a csendes, árnyékos lélekjárta
5211 29   |                   sóhajtoz, mint veri magát a földhöz; imádkozik az Istenhez,
5212 29   |              orvosok szépen törhették rajta a fejüket, hogy micsoda neme
5213 29   |                támadt; az őrültek egy része a Bicétre kertjében sétált,
5214 29   |              előzmény nélkül rajtuk csapott a vihar. Akkora jegek kezdtek
5215 29   |                   el hullani, mint egy dió, a heves szél gyökereikből
5216 29   |                     szél gyökereikből tépte a lakat, egy villám éppen
5217 29   |                     lakat, egy villám éppen a kert vízmedencéjébe csapott
5218 29   |                     eszébe: menekülni erről a helyről.~Az őrök annyira
5219 29   |                    figyelhettek akkor; maga a zivatar, ez a természet
5220 29   |                   akkor; maga a zivatar, ez a természet őrült fia, pártul
5221 29   |                     őrült fia, pártul fogta a menekülőt; porfelleg, jégeső
5222 29   |                 tébolyodott ember felmászik a három ölnél magasabb kőfalra,
5223 29   |                    nélkül leveti magát arra a kockára, hogy összezúzva
5224 29   |              kockára, hogy összezúzva marad a földön.~Az orkán nem engedte
5225 29   |                 orkán nem engedte őt leesni a kövezetre, hanem elrepíté
5226 29   |                   magát, s kezdett futni ki a szabadba. Tudta jól, hogy
5227 29   |                   merre kell mennie, amerre a zivatar húzódott: ez volt
5228 29   |                     útmutatója. Tudta, hogy a zivatar mentében senki sem
5229 29   |               őrültet el akart volna fogni. A sűrű jég paskolta a futó
5230 29   |                  fogni. A sűrű jég paskolta a futó födetlen fejét, a szél
5231 29   |             paskolta a futó födetlen fejét, a szél széttépte ruháit, a
5232 29   |                    a szél széttépte ruháit, a villám cikázva vágott keresztül
5233 29   |                  dörgését hagyva maga után; a futó nem gondolt velük,
5234 29   |                   nem gondolt velük, amerre a szél vitte, amerre a hulló
5235 29   |                 amerre a szél vitte, amerre a hulló jég kergeté, arra
5236 29   |                      s azután megint futott a szél előtt, a villámok után.~
5237 29   |                 megint futott a szél előtt, a villámok után.~Két óráig
5238 29   |                     Két óráig tartott, amíg a zivatar elfutott fölötte;
5239 29   |                   zivatar elfutott fölötte; a vihar mégis jobb futó, mint
5240 29   |                      Párizstól kétórányira; a kitépett fák, mik az utakon
5241 29   |          jázminbokrokat, miket sűrűn fedett a halomra hullott jég.~Ez
5242 29   |                    sötét menedéket talált – a jeget kihányta maga alól,
5243 29   |                 beborult, sötét lett, hanem a távozó zivatar még egyre
5244 29   |              világított benne. Egyik villám a másik után percről percre,
5245 29   |                  itt, majd amott deríté fel a tájat, szomorgó kékes színt
5246 29   |                      Két óráig gunnyasztott a fenyők és taxusfák sötétjében,
5247 29   |                      ment, míg nem virradt. A vihar egész éjjel világított
5248 29   |          találkozhatott senkivel; kikerülte a falvakat, s reggelre elbújt
5249 29   |                Néhány óra alatt kiért abból a szomorú pásztából, amit
5250 29   |                     szomorú pásztából, amit a jégeső hosszú vonalban egész
5251 29   |                jégeső hosszú vonalban egész a tengerpartig elvert, s zöld
5252 29   |                lakomát tartott e fák alatt. A gyümölcs félérett volt már,
5253 29   |             azonfelül ruháját is teleszedte a hulladékkal, mert még holnap
5254 29   |                    és nem tudja, hol fognak a számára teríteni. Holnaputánon
5255 29   |               többet, vagy sem.~Néhol mégis a mérföldmutatók kedvéért
5256 29   |                   véletlen észre ne vegyék.~A következő virradatra egy
5257 29   |                    magát, s ott várta végig a hosszú napot. Parasztok
5258 29   |                  kuvaszkutya meg is ugatta, a béresek azt mondták: hörcsögöt
5259 29   |                  belerozsdásodott sarkaiba; a halottak olyan keveset használják
5260 29   |                    olyan keveset használják a kilincseket!~– Itt vagyok,
5261 29   |                     éjszakát várj még, csak a jövő éjfélt, akkor majd
5262 29   |                    ott élő embert keressen.~A marquis oda rejté magát.~
5263 29   |                  mikor megint éjszaka lesz, a sírbolt tetején keresztül
5264 29   |                jönni. Nem is szükséges. Ott a koporsóból kikelt hullát
5265 29   |                  azután – egy vasszegre ott a fülke mellett felakasztja
5266 29   |             bizonyosan, hogy most is ott az a kötél, melyen a koporsót
5267 29   |                   is ott az a kötél, melyen a koporsót leeresztették.
5268 29   |          leeresztették. Majd azután egyszer a jövő században, ha ez a
5269 29   |                     a jövő században, ha ez a sírbolt is rommá lesz, s
5270 29   |                  rommá lesz, s szétbontják, a temető helyére várost építenek,
5271 29   |                     rajta, hogyan került az a kötélen csüggő csontváz
5272 29   |                      Hogy kapnak majd rajta a regényírók és a tárcaköltők!~
5273 29   |                  majd rajta a regényírók és a tárcaköltők!~Tetszett neki
5274 29   |               tárcaköltők!~Tetszett neki ez a gondolat; hiú volt rá.~A
5275 29   |                    a gondolat; hiú volt rá.~A nap szépen feljött, szűk
5276 29   |             keresztül látta, hogy ragyognak a fűszálakon rezgő harmatcseppek,
5277 29   |              harmatcseppek, hogy nyitják ki a vadvirágok éjjel alvó kelyheiket;
5278 29   |             kelyheiket; hallotta, hogy dong a vadméh virágról virágra
5279 29   |                     utálatos napfény.~Annak a szép napfénynek pedig igen
5280 29   |                 városi nép ilyenkor siet ki a zöldbe, meglátogatja a mulatókerteket,
5281 29   |                   ki a zöldbe, meglátogatja a mulatókerteket, még a temetőket
5282 29   |          meglátogatja a mulatókerteket, még a temetőket is szereti, ha
5283 29   |                    temetőket is szereti, ha a nap melegen süt akkor.~Ott
5284 29   |                  Százan is megfordultak ott a sírbolt előtt, s betűzték
5285 29   |                 fennhangon az aranyos írást a sírlapról. Némelyik rosszul
5286 29   |                  egy gyermekkel, leült vele a sarcophagra; mulattatá a
5287 29   |                    a sarcophagra; mulattatá a gyermeket zörgettyűvel,
5288 29   |                  zörgettyűvel, danolt neki, a gyermek nem akart aludni.~
5289 29   |                   nejének hangja.~De nem az a sírokból jövő hang, mellyel
5290 29   |                 sírokból jövő hang, mellyel a rémek ijesztgetnek, éjjelenként
5291 29   |        felkiáltásokkal.~Malmont kitekintett a sarcophag nyílásán, és látta
5292 29   |                     arcot és alakot, akit ő a sírba letett, és aki most
5293 29   |                 letett, és aki most itt jár a virágos fűben.~De mégsem
5294 29   |                    teremtés, akinek arcáról a boldogság sugárzik.~A boldogság
5295 29   |               arcáról a boldogság sugárzik.~A boldogság meg is van fejtve.
5296 29   |                  szép, szelíd arcú ifjú, ki a hölgy kezét kezei közt tartja,
5297 29   |                 olyan, mint ő, de mégsem ő!~A hölgy odafutott a sírkőhöz,
5298 29   |                 mégsem ő!~A hölgy odafutott a sírkőhöz, s elolvasta, ami
5299 29   |                 Malmont feledhetetlen neje; a vigasztalhatatlan férj ide
5300 29   |                 minden boldogságát, óhajtva a boldog feltámadást, mely
5301 29   |                 mely őket ismét egyesítse.”~A nő olyan jókedvűen tudott
5302 29   |                    az ifjú, s elvonta onnan a sírkőtől.~Malmont gondolá,
5303 29   |               tévedt, ez más: ez Charlotte.~A pajkos nő azonban tréfásan
5304 29   |                   Malmont figyelni kezdett.~A hölgy odavonta férjét a
5305 29   |                     A hölgy odavonta férjét a sírt körülvevő orgonabokrok
5306 29   |              kényszeríté vele együtt leülni a szép puha pázsitra.~– Haragszol
5307 29   |                   az nem árthat már. Azután a halottak jó emberek, nem
5308 29   |                  nem árulnak el senkit. Még a halál is jó ember; nélküle
5309 29   |                   ember; nélküle nem volnék a tiéd. Látod, én azért jöttem
5310 29   |                   engem Ardentomnak adtál.”~A férj magához ölelte nejét
5311 29   |            hazugságain. Kinek jutott már az a szerencse, hogy saját sírján
5312 29   |             olvashatta?~– Bohó gyermek, te! A boldogság elbizakodottá
5313 29   |                 teszen.~– Megérdemeltem ezt a boldogságot, mert nagyon
5314 29   |                    csak akkor láttak, midőn a koporsóban feküdtem; hasonlítok
5315 29   |                 kétszer is megcsókolá, mind a két szemét egyszer. Mind
5316 29   |                    két szemét egyszer. Mind a két szem úgy nevetett utána.~–
5317 29   |                  meggyógyult? – szólt ekkor a hátuk mögött egy hang, s
5318 29   |                    hátuk mögött egy hang, s a szétváló orgonabokrok között
5319 29   |                nemsokára egy levelet kapott a marquistól, mely így szólt:~„
5320 29   |                    alig merem remélni, hogy a fentebbi címzeten kegyed
5321 29   |                vagyok kegyeddel tudatni azt a különös körülményt, mely
5322 29   |                különös körülményt, mely ezt a megszólítást indokolja.
5323 29   |               hallhatott valamit róla, hogy a bolondoknak néha jó ötleteik
5324 29   |                   jó ötlet volt tőlem annak a fölfedezése, hogy a köztem
5325 29   |                   annak a fölfedezése, hogy a köztem és kegyed közt létrejött
5326 29   |                  sohasem adhattam kegyednek a Malmont nevet. Aminthogy
5327 29   |                  azon oknál fogva, mert ezt a nevet egy más nőnek fogom
5328 29   |              tanácsot kegyednek: ott vannak a hírlapok, hirdettesse ki
5329 29   |        Biztosíthatom önt, hogy lesz sikere; a reclame útján sok derék
5330 29   |                    kérdésére megtudta, hogy a marquis itt ismét nagy zajjal
5331 29   |               palotájába, mert asszonyt hoz a házhoz.~Oliva át sem öltözött
5332 29   |                  úgy sietett őt felkeresni.~A marquis nevetve fogadta.~–
5333 29   |                  későn. Én kénytelen vagyok a liaisont felmondani.~– Marquis,
5334 29   |                tébolyodva, s ezúttal inkább a szánalom, mint a harag siettetett
5335 29   |                     inkább a szánalom, mint a harag siettetett önhöz.
5336 29   |              Malmont visszahozza első nejét a házhoz, téged pedig elkerget
5337 29   |                      Oliva nem hallotta már a nevetést. Szégyentől égő
5338 29   |                    az? De e merő átváltozás a marquis lényében mégis azt
5339 29   |                     kell abban lenni.~Oliva a preféthez sietett. Elmondá
5340 29   |                 neje még él; mi igaz ebből?~A prefét arcából láthatta,
5341 29   |                  hogy ő nagyon restell erre a kérdésre felelni; valami
5342 29   |             önvallomások nem hitelesítenék. A marquis eltemette feleségét,
5343 29   |              valóban eltemette; ott voltunk a gyászszertartáson, láttuk
5344 29   |      gyászszertartáson, láttuk őt meghalva. A nőnek azonban volt egy régi
5345 29   |                     aki éjszaka felnyitotta a sírboltot, s ellopta a halottat.
5346 29   |          felnyitotta a sírboltot, s ellopta a halottat. Hazavitte, és
5347 29   |                   csak tetszhalott volt, ki a természet különös rendje
5348 29   |                  folytán ismét életre tért. A régi szerető titokban tartá
5349 29   |                 régi szerető titokban tartá a dolgot, s kedvesével, kinek
5350 29   |               mindaddig elrejtőzve élt, míg a marquis valami téveszme
5351 29   |               marquis valami téveszme miatt a Bicétrébe került. Kegyed
5352 29   |               biztosnak kezdte magát érezni a világban és előjött; azonban
5353 29   |                világban és előjött; azonban a marquis megszökött a Bicétréből,
5354 29   |                azonban a marquis megszökött a Bicétréből, s a véletlen
5355 29   |                  megszökött a Bicétréből, s a véletlen szeszélyéből éppen
5356 29   |                     velük össze, midőn azok a legbizalmasabban beszéltek
5357 29   |       legbizalmasabban beszéltek egymással. A marquis meggyőződött felőle,
5358 29   |                      az ifjú akkor elfutott a nővel együtt; később azonban,
5359 29   |                      később azonban, miután a nőt elrejté, nem tudni hova,
5360 29   |                   tudni hova, önmaga önként a hatóságok kezébe adta magát,
5361 29   |                   aki valótlanságokat mond. A törvényszék rossz regényolvasó
5362 29   |                   segítette vissza; nélküle a nő a legnyomorultabbul,
5363 29   |              segítette vissza; nélküle a nő a legnyomorultabbul, a legkétségbeejtőbb
5364 29   |                     nő a legnyomorultabbul, a legkétségbeejtőbb halállal
5365 29   |                   halállal veszett volna el a sírboltban, az elevenen
5366 29   |                     az méltán sajátja…~– És a törvényszék nem veszi azt
5367 29   |                tekintetbe?~– Ah, asszonyom, a bíró nem poéta. Marquis
5368 29   |                    nincs felbontva, mihelyt a nő életben van. Akárhogy
5369 29   |                   van. Akárhogy történt ez, a tény megváltoztathatatlan,
5370 29   |                kimenetele van.~– S mi az?~– A fiatal nőrabló, tekintve
5371 29   |                   azért homályt vetni, mert a bona fides kétségbevonhatatlan;
5372 29   |                 kegyed kárpótlási pert akar a marquis ellen kezdeni, azt
5373 29   |               közelről érdekel, kérem, hogy a tárgyaláson személyesen
5374 29   |                érdekes per fog lenni. Önnek a kedvéért siettetni fogom
5375 29   |            barátságosan elváltak egymástól.~A prefét elbeszélte az ügyvédeknek,
5376 29   |               megtudta az egész város, hogy a hírhedett szépségű delnő,
5377 29   |                     maga is jelen fog lenni a nyilvános tárgyaláson, s
5378 29   |                 nagy sensatiót gerjesztett; a mairet, a prefétet már napokkal
5379 29   |            sensatiót gerjesztett; a mairet, a prefétet már napokkal előre
5380 29   |                 előre ostromolták jegyekért a törvényszéki terembe mindenféle
5381 29   |              mindenféle urak s asszonyságok a kitűzött határnapra, melyről
5382 29   |                kitűzött határnapra, melyről a prefét jóeleve tudósította
5383 29   |                 jóeleve tudósította Olivát.~A határnap előtti estén Oliva
5384 29   |      eltitkolhatatlan felindulással sietett a preféthez, arra kérve őt
5385 29   |                 hogy halassza el egy héttel a tárgyalási határidőt, mert
5386 29   |                    és addig nem vehet részt a tárgyalásban, míg azt meg
5387 29   |                      míg azt meg nem járta.~A prefét udvarias ember volt,
5388 29   |                 prefét udvarias ember volt, a szép előkelő cliensnő kedvéért
5389 29   |                     százszorosan felfokozta a kíváncsiságot, most már
5390 29   |                     még az utcát is elállta a közönség, hogy a tárgyalási
5391 29   |                    elállta a közönség, hogy a tárgyalási teremhez közelebb
5392 29   |                 teremhez közelebb lehessen. A kitűzött órára csakugyan
5393 29   |                   csakugyan megjelent Oliva a teremben.~Minden szem, minden
5394 29   |                   olyan halovány volt, mint a márvány. Tekintete szilárd,
5395 29   |                     Nem nézett senkire, még a marquisra sem, aki pedig
5396 29   |                  fecsegve sokszor tekintett a szoborszerű szép alakra,
5397 29   |                  nyugalommal hallgatá végig a marquis ügyvédének hosszú
5398 29   |                   igaz fájdalom tud szólni; a hallgatóság részvéte észrevehetőleg
5399 29   |                 Elmondá, mennyit szenvedett a nő, míg Malmont nevét viselte,
5400 29   |                  akarják őt ismét fosztani. A halál, az Isten adta e nőt
5401 29   |                    nevezheti-e őt magáénak?~A jó közönség olyan szívesen
5402 29   |                      ha ő el nem rabolja őt a sírból, a felébredő kétségbeesését,
5403 29   |                    nem rabolja őt a sírból, a felébredő kétségbeesését,
5404 29   |                felébredő kétségbeesését, ki a hideg falak közt látja eltemetve
5405 29   |                   eltemetve magát, az éj és a magány rémeit, az éhhalál
5406 29   |               borzasztó fantáziával rajzolá a hallgatók előtt, hogy néhány
5407 29   |                 gyönge idegzetű nő elhagyta a termet miatta. Csak Oliva
5408 29   |              borzadni.~Azután szólt az ifjú a gyöngéd ápolásról, a meleg
5409 29   |                   ifjú a gyöngéd ápolásról, a meleg szerelemről, arról
5410 29   |                    meleg szerelemről, arról a gyógyító figyelemről, amivel
5411 29   |                  körös-körül, hogy törülték a nők könnyeiket, hogy bámultak
5412 29   |                  észre.~Az elnök összevette a tárgyat, s azután föltette
5413 29   |                  tárgyat, s azután föltette a kérdéseket az esküdteknek,
5414 29   |                     érdekeset sem talál még a tragédiában.~Pedig marquis
5415 29   |                  mérgezési elismervényével, a veszedelmes adatokkal, miknek
5416 29   |                    ha átlátszó üvegben áll, a puszta világosságtól; és
5417 29   |                  hallgatott, és nem beszélt a gyilkosságról.~Fél óra múlva
5418 29   |              méretni büntetése, ami szerint a törvény parancsának engedelmeskedik.~
5419 29   |                gerjeszte az egész teremben; a hallgatók éljeneztek, a
5420 29   |                     a hallgatók éljeneztek, a hölgyek zajongtak. Az elnök
5421 29   |                    az ifjú szava túldörgött a zajon.~– Öljenek meg mind
5422 29   |                   zajon.~– Öljenek meg mind a kettőnket.~Ekkor látták,
5423 29   |              mindenki elcsöndesült magától; a sóhajtást meg lehetett hallani:
5424 29   |             sóhajtást meg lehetett hallani: a delnő maga beszélt. Vajon
5425 29   |                 beszélt. Vajon mit mondhat?~A marquis ördögi gúnymosollyal
5426 29   |             nevethet azok haszontalanságán.~A hölgy pedig megszólalt igen
5427 29   |                támadja meg; engemet téve ki a világ gúnyának és megfosztva
5428 29   |                     csodálatos találkozása. A tárgyalásokban egy igen
5429 29   |         meggyőződtek volna felőle, vajon ez a nő csakugyan elraboltatott
5430 29   |                   pedig most is ott fekszik a sírban, és alszik szép csendesen.~
5431 29   |                   Ah! Ah! Az egész teremben a csodálkozás zsibaját lehetet
5432 29   |                  törvényszéki szolgát, hogy a Malmont-sírboltból hozzák
5433 29   |                     három esküdtszéki tag s a marquis és Ardent ügyvédei,
5434 29   |                    roppant néptömeg.~Minden a legnagyobb nyilvánosságban
5435 29   |                    tanú előtt nyitották fel a sírboltajtót, lementek a
5436 29   |                    a sírboltajtót, lementek a lépcsőkön, megtalálták a
5437 29   |                    a lépcsőkön, megtalálták a leszegezett koporsót, azt
5438 29   |                    címereivel, szemfedőivel a törvényterembe.~Valami bántalmas
5439 29   |                   szomorú tárgyakat letevék a törvényszék zöld asztalára,
5440 29   |                    lesték, mint bontják fel a födél szegeit, mint feszítik
5441 29   |                   halott.~Most félreemelték a födelet, a selyem szemfödelet
5442 29   |                     félreemelték a födelet, a selyem szemfödelet feltakarták,
5443 29   |                sikoltás volt hallható, mely a lelkeken járt keresztül;
5444 29   |             lerogyott és meghalt ő is.~Csak a szíve szakadt meg, semmi
5445 29   |            elszakítják őket egymástól, mind a ketten egyszerre meghalnak.~
5446 29   |              gyógyulása helyére.~– Nem! Nem a Bicétrébe! – ordíta fel
5447 29   |                   tajtékzó ajakkal –, hanem a guillotinra. Én gyilkos
5448 29   |                 hogy nejét megölte.~– Ennek a másiknak pedig az volt,
5449 29   |                    mert dühös lett, s fejét a falon akarta szétzúzni.~
5450 29   |                 akarta szétzúzni.~Csakugyan a Bicétrében halt meg és igen
5451 29   |                    halt meg és igen sokára. A leggonoszabb, a legdühödtebb
5452 29   |                     sokára. A leggonoszabb, a legdühödtebb őrültnek tarták;
5453 29   |                 kulcsa örökre rejtve maradt a világ előtt.~Egy levél volt
5454 29   |                     ami iszonyúbb rám nézve a halálnál. Azt mondják, ez
5455 29   |              elrabolt tőle egy halottat, az a hulla pedig Malmont tulajdona
5456 29   |                    Jó. Legyen tehát igazság a földön! És a föld alatt!
5457 29   |                  tehát igazság a földön! És a föld alatt! Én visszaadom
5458 29   |                   amit Ardent elvett tőle – a hullát. Keressen ön fel,
5459 29   |                   amint e levelet elolvasá, a Nevers melletti száraz kallóban,
5460 29   |      végrendeletemet. Vigye el holttestemet a Malmont-sírboltba, a sírbolt
5461 29   |           holttestemet a Malmont-sírboltba, a sírbolt álkulcsát megtalálja
5462 29   |              hátrahagyta kocsijával. – Mire a száraz kalló épületét feltalálta,
5463 29   |              lehetett többé segíteni rajta. A többiben csak az ő akaratát
5464 29   |                   hogy Amália vár reá, mert a holt kedvese első látására
5465 29   |                 első látására odament, ahol a törvényszék sem parancsol
5466 29   |                     bosszút állt az emberen a két szerető szívért és édesanyjáért,
5467 29   |                     hogy elárulta volna azt a titkot, ami a föld alatt
5468 29   |                     volna azt a titkot, ami a föld alatt van, s mely Malmont
5469 30   |                  Zöld mulatság ~(HUMORESZK)~A nap felébredt, a szél pedig
5470 30   |                 HUMORESZK)~A nap felébredt, a szél pedig le sem feküdt,
5471 30   |                   szél pedig le sem feküdt, a pacsirták, fülemilék szintén
5472 30   |              fülemilék szintén felébredtek, a mesterek és mesterlegények
5473 30   |               mesterek és mesterlegények és a diákok és diáknék, és a
5474 30   |                     a diákok és diáknék, és a becsületes polgárok s azoknak
5475 30   |                     feleségeik, nemkülönben a cigányok és kintornások
5476 30   |               hasonlatosképpen felébredtek, a por is felébredt, s valaki
5477 30   |                     felébredt, mind tart ki a Svábhegy felé.~Korán reggel,
5478 30   |                     megzendül, már kezdődik a népvándorlás, jön aki jöhet,
5479 30   |                    fogunk ma mulatni – mond a becsületes krisztinavárosi
5480 30   |                Azóta is mindig készültek ki a jó emberek, de csak húsz
5481 30   |                     visz az oldalára kötve, a másik egy kendőbe kötött
5482 30   |             bográccsal. Csak úgy izzad mind a kettő.~– Jól fogunk ma mulatni –
5483 30   |                     s ez azt feleli „igen”. A férj egyik kezén kisfiát
5484 30   |                fogva. Az egyik előreszalad, a másik hátramaradoz; a nő
5485 30   |          előreszalad, a másik hátramaradoz; a nő minden percben kérdi:
5486 30   |                     percben kérdi: megvan-e a kiskutya?~– Jól fogunk ma
5487 30   |                      s Ferihegyről hordatja a sert.~– Jól fogunk ma mulatni –
5488 30   |                    egy ingre vetkőzve viszi a kulacsot, a gazdasszony
5489 30   |                  vetkőzve viszi a kulacsot, a gazdasszony egyik marka
5490 30   |               csibével, másik fokhagymával, a nagyobbik leány egy gyermekkocsit
5491 30   |              tejeskávé között ül és zakatol a bepólyált csecsemő; a nagyobbik
5492 30   |               zakatol a bepólyált csecsemő; a nagyobbik fiú egy fickándozó
5493 30   |                    mely nálánál is nagyobb, a többi kis Bourbillonok az
5494 30   |                    fogunk ma mulatni – szól a szerelmes poéta, megszorítva
5495 30   |                    bérkocsin vágtatva végig a ballagó tömeg között. –
5496 30   |                  között. – Ma az elite mind a Fácánnál lesz, az X fiúk
5497 30   |               ígérkeztek, az Y kisasszonyok a Leopoldmezőre, báró ez meg
5498 30   |             Leopoldmezőre, báró ez meg amaz a vadászudvarhoz, mindenüvé
5499 30   |             kisasszonyt mulattatva nyomulni a hegyen fölfelé, fején ideális
5500 30   |                 tolong, egymás hegyin-hátán a tömeg, mindenkinek van a