bold = Main text
     Part                                               grey = Comment text

6001 32   |               rajtuk.~Louis nagyon szerette a bort, s ha hozzájuthatott,
6002 32   |                     nem lehetett vele bírni a folytonos nevetés miatt.~
6003 32   |              rárivalltam:~– Mit tettél ebbe a palackba?~– Én? Semmit.
6004 32   |                magad?~Louis száját elhagyta a nevetés. Megijedt nagyon.
6005 32   |               nevetés. Megijedt nagyon. Nem a méregtől, hanem a víztől.~–
6006 32   |               nagyon. Nem a méregtől, hanem a víztől.~– Ha azt állítod,
6007 32   |                   Ha azt állítod, hogy ebbe a palackba nem tettél mérget,
6008 32   |                     mérget, idd ki előttem!~A jámbor fiú rettenetest fohászkodott,
6009 32   |          rettenetest fohászkodott, felvette a palackot, ivott belőle egy
6010 32   |                     kortyot, azután levette a szájáról, s rám nézett kétkedve:
6011 32   |                    kiálték rá toporzékolva.~A nyomorult, mit tehetett,
6012 32   |            bebizonyítsa, palástul veté neki a gyomrát, s megitta mind
6013 32   |                     gyomrát, s megitta mind a vizet. Rettenetes komoly
6014 32   |                     mindig két poharat tész a tálcára, egyikből iszom
6015 32   |                 tálcára, egyikből iszom én, a másikból te.~Ez a cura használt.
6016 32   |                 iszom én, a másikból te.~Ez a cura használt. Louis nagyon
6017 32   |                 odalenn erősen panaszkodott a cselédeknek, hogy az ő gazdája
6018 32   |                    mindennap megissza velem a bruderschaftot – vízben,
6019 32   |                   akkor is két poharat tett a tálcára, s egyikbe magának
6020 32   |                  hogy abba sem tett mérget.~A jámbor kapus sokkal kevesebb
6021 32   |               sokkal kevesebb gondot adott; a szegény dőrének az volt
6022 32   |                     szegény dőrének az volt a legmagasabb vágya, hogy
6023 32   |                 viselhetne, amilyet egyszer a boldogult gróf idejében
6024 32   |             elhitesse vele, hogy nem ő most a megnézésre legméltóbb lény,
6025 32   |                 földön mozgó teremtés közt.~A kocsisommal is jót tettem
6026 32   |                   Voltál te valaha büntetve a te elkövetett vétkeidért?~–
6027 32   |                     Hogyha kiállottad volna a büntetésedet, mindjárt könnyebb
6028 32   |               mindjárt könnyebb volna utána a lelked. Nem jó volna, mit
6029 32   |                   mindjárt előttem lefeküdt a padlóra, hogy csapjam én
6030 32   |                   hanem majd mindjárt bejön a Louis, az elvégzi.~Azzal
6031 32   |               kötöttem, hogy nagyon ne üsse a jámbort, s valami vékony
6032 32   |                   vesszőt használjon hozzá.~A műtétel pompás sikerrel
6033 32   |                  édes megnyugvással fogadta a bűnhődést; engem kért, hogy
6034 32   |           számláljam, nehogy egy elmaradjon a harmincból; Louist pedig
6035 32   |                    nem is fáj, mit ér azzal a kis pálcával? Hozzon nádpálcát,
6036 32   |            könnyebbülve, nem győz áldani és a kezeimet csókolni, ha meglát.
6037 32   |                meglát. Még fütyül is, mikor a lovakat hajtja, s ha valaki
6038 32   |                    igen bizony, kikapta már a magáét; a gazdája olyan
6039 32   |               bizony, kikapta már a magáét; a gazdája olyan harminc botot
6040 32   |                     megint másik harmincat.~A kis gnómot is meghódítottam
6041 32   |                individualitás volt; egészen a Ritterrománok törpéinek
6042 32   |                     Ritterrománok törpéinek a fajából; büszke, mérges,
6043 32   |                   megkötözve, s maga bebújt a borz után a lyukba; hanem
6044 32   |                     maga bebújt a borz után a lyukba; hanem ha parancsolgattak
6045 32   |                   ha elgondolta azt, hogy ő a lapponiai király!~Kivált
6046 32   |                   ha tiszta idő volt, mikor a hold, ez a betegek tükre
6047 32   |                  idő volt, mikor a hold, ez a betegek tükre egész erejéből
6048 32   |                    gázolják; azonnal kaptam a fegyveremet, s kiálték Nimródnak (
6049 32   |                     emeljen ő is egy puskát a vállára, s jöjjön velem
6050 32   |                     vállára, s jöjjön velem a lesbe.~Az én dzsipszimnek
6051 32   |             dzsipszimnek már akkor forogtak a szemei a fejében, úgy tett,
6052 32   |                     akkor forogtak a szemei a fejében, úgy tett, mintha
6053 32   |                   mintha nem hallotta volna a felszólítást, s hátat fordított.~
6054 32   |                     Én egy kicsit bosszúsan a vállára üték: „Nem hallottad,
6055 32   |                    hallottad, mit mondtam?”~A kis szörny erre, mint valami
6056 32   |                     orrlyukai széttágultak, a két füle is egyenesre állt;
6057 32   |                   kezével, jól láttam, hogy a dókája alatt a vadászkését
6058 32   |                 láttam, hogy a dókája alatt a vadászkését keresi.~Louis
6059 32   |                   alá, nem volt erős oldala a bátorság. – Én azonban nyugodtan
6060 32   |                 nyugodtan szeme közé néztem a kis tömzsi koboldnak, hidegen
6061 32   |                    én lidércem, nagyot ütve a mellére:~– Én vagyok a lapponiai
6062 32   |                 ütve a mellére:~– Én vagyok a lapponiai király!~– Én pedig
6063 32   |                  erre csendesen visszadugta a vadászkést hüvelyébe, meghajtá
6064 32   |                      amennyire bírta, vette a puskát, s jött utánam engedelmesen.~–
6065 32   |                   már tudta, hogy neki csak a fél világ ura, a nagy potentát
6066 32   |                  neki csak a fél világ ura, a nagy potentát parancsol,
6067 32   |                     parancsol, és senki más a földön.~Az én tiszttartóm,
6068 32   |                  Könnyű volt kifognod annak a sok mindenféle parasztnak
6069 32   |                   sok mindenféle parasztnak a bolondságán, de fogj ki
6070 32   |                    százszorta jobban ismeri a chemiát, mint én, s úgy
6071 32   |                     chemiát, mint én, s úgy a szegletbe szorított rettenetes
6072 32   |                     hadsereget megszalajtja a várőrség.~Különben talpig
6073 32   |               talpig becsületes ember volt, a becsületesség fanaticusa,
6074 32   |               valakit sem egy fillérig, sem a világ minden kincse végett.~
6075 32   |                  este volt, az ő szobájában a szokásos Davy-féle lámpa
6076 32   |                     kívántunk egymásnak; én a kaucsuk zsákot lehelyeztetém
6077 32   |                kaucsuk zsákot lehelyeztetém a szögletbe.~– Mi az? – kérdé
6078 32   |                 szögletbe.~– Mi az? – kérdé a tiszttartó.~– Holmi gumilasticum
6079 32   |               képpel –, most hozattam ebben a percben.~– Hát aztán mire
6080 32   |                 hiszen azért jöttem ide: én a kastélyban gázvilágítást
6081 32   |                  akarok létrehozni, s ebben a zsákban szállítottam odáig
6082 32   |                  zsákban szállítottam odáig a légszeszt.~– Jól van; de
6083 32   |                   hozok ide, s telefújtatom a zsákomat levegővel ebből
6084 32   |                    zsákomat levegővel ebből a szobából, két ember a vállára
6085 32   |                 ebből a szobából, két ember a vállára veszi, s nekem aztán
6086 32   |                   veszi, s nekem aztán csak a csőbe kell eresztenem a
6087 32   |                     a csőbe kell eresztenem a gázt, s meggyújtanom a végit.~
6088 32   |           eresztenem a gázt, s meggyújtanom a végit.~Az én emberem elkezdett
6089 32   |            elkezdett nyugtalanul feszengeni a székén.~– Úgy hiszem, hogy
6090 32   |               kegyed úgyis kárba veszti ezt a használható produktumot,
6091 32   |                 hónapra ki is fizetem előre a díját. Nos – áll az alku?~
6092 32   |                     ember sápadt lett, mint a fal. Az ember habozott,
6093 32   |                    nem fogadhat el; mire én a büszkét kezdtem eljátszani,
6094 32   |                használni, vagy az ügyvédnek a szóbeli tárgyalásra vesztegetett
6095 32   |                kieresztik. Itt van az úrnak a pénze; nekem gázt az ördög
6096 32   |                   én megveszem; majd biz én a mostani praktikus világban
6097 32   |                    homloka izzadni kezdett; a pénzt odatettem az asztalára;
6098 32   |             hatalmas és erőszakos, az egyik a rendületlen becsületesség,
6099 32   |                  rendületlen becsületesség, a másik a tébolyító rögeszme.
6100 32   |          rendületlen becsületesség, a másik a tébolyító rögeszme. Az egyik
6101 32   |                   el, megcsalsz egy embert; a másik azt mondta: ha el
6102 32   |           megtagadsz engem; pedig én vagyok a te lényednek egyedüli ura;
6103 32   |                     lényednek egyedüli ura; a lelkedhez vagyok nőve, engem
6104 32   |                 innen.~– Nos, uram, kevesli a díjt, vagy mi?~Az őrült
6105 32   |                tekintének felém, egypárszor a pénz felé akart nyúlni,
6106 32   |                     nyúlni, meg visszahúzta a kezét, utoljára elszántan
6107 32   |  elhatározottságával, ki kanócot akar vetni a lőporos hordóba, hogy magát
6108 32   |                 ostromló ellenséggel együtt a levegőbe vettesse, odalépett
6109 32   |                 íróasztalához, lekapta róla a Davy-féle sodronytakarót,
6110 32   |                  egész szoba; nem repültünk a levegőbe, nem gyulladtunk
6111 32   |               levegőbe, nem gyulladtunk meg a gáztól.~Hanem az én tiszttartóm
6112 32   |                idegében rázva: hogyne? Akit a kapernaumi ördög elhagy…~
6113 32   |         kőszénbányát látogatott meg, amidőn a hirtelen előtóduló föld
6114 32   |             előtóduló föld alatti gáz, amit a bányászok gonosz szélnek
6115 32   |                    szélnek neveznek, kioltá a kezükben levő Davy-lámpát;
6116 32   |                    azok hirtelen menekültek a kijárás felé, a lámpában
6117 32   |                  menekültek a kijárás felé, a lámpában izzó platinsodrony
6118 32   |                     is magukkal ragadva. Ez a néhány perc támasztá rögeszméjét;
6119 32   |                  járt-kelt, mindenütt annak a fojtó gáznak sajátságos
6120 32   |                  mindig azt lehelli vissza. A heroicus cura használt.
6121 32   |                   fel talál ugrani, s azzal a papirosnyíró ollóval elvágja
6122 32   |                papirosnyíró ollóval elvágja a gégémet.~Most már csak két
6123 32   |                   csak két őrültem volt még a háznál, akiken gyógyrendszerem
6124 32   |                 láthatatlan dalos szirénem, a másik meg saját magam, aki
6125 32   |             mindenféle variatiója van ennek a szónak: „őrült”, én az mind
6126 32   |                     megszólal valahonnan az a bevégzetlen ének, az a pacsirtazengemény
6127 32   |                   az a bevégzetlen ének, az a pacsirtazengemény emberi
6128 32   |                   Mikor alszom, ott jár-kel a szobámban ez az énekes kísértet,
6129 32   |                     nálam, leül ágyam mellé a székre és lesi, hogyan alszom.~
6130 32   |            felébredék, mindig ki van oltva; a csavar által letolt gyapotbél
6131 32   |                     ajtókat magam zárom be, a kulcsokat belülről a zárban
6132 32   |                    be, a kulcsokat belülről a zárban hagyva; ablakaimon
6133 32   |             ablakaimon keresztvasak vannak; a padlaton nem lehet süllyesztő,
6134 32   |                    szőnyeggel van bevonva s a szőnyeg szélei a falnál
6135 32   |                  bevonva s a szőnyeg szélei a falnál csavarokkal leszegezve;
6136 32   |                     csavarokkal leszegezve; a falakat is körülkopogtattam,
6137 32   |                     is meg kellene látszani a mindennapos nyitogatástól. –
6138 32   |                 minden képrámát leemelgetni a falakról, hogy talán azok
6139 32   |                    mint pókhálót. Felmentem a kastély padlására, hogy
6140 32   |                     az omlana legelőször is a nyakamba.~De hát egyáltalában
6141 32   |                  egyáltalában honnan jár ki a szobáiból ez a rejtélyes
6142 32   |                honnan jár ki a szobáiból ez a rejtélyes valaki, mikor
6143 32   |                     kevésbé lettem okosabb.~A kapust elő sem vettem, mert
6144 32   |                     házamban sem vagyok úr.~A tiszttartó azt válaszolta,
6145 32   |                     sem tud semmit, mert ez a tárgy olyan kényes titka
6146 32   |                     olyan kényes titka volt a megholt grófnak, hogy ha
6147 32   |               elvégre sem találtunk semmit.~A kocsis keresztet vetett
6148 32   |                    mondta, hogy ő jól tudja a titkot, de kér szépen, hogy
6149 32   |              áruljam, ha tőle tudom meg; az a rejtélyes lény nem élő ember,
6150 32   |                      hanem kísértet; valaha a gróf feleségét hűtlenségen
6151 32   |            hűtlenségen kapta, s befalaztatá a magányos szobákba, úgy ölte
6152 32   |                  majd talán megnyugszik.~Ez a magyarázat nem ért semmit,
6153 32   |               kigondolni.~Elővettem Louist. A jámbor fiú nem nevetett,
6154 32   |                    mint virágillattal, mint a lepke; mikor akarja, köddé
6155 32   |                    ha találok rajtuk reggel a jégvirágok közt egy-egy
6156 32   |                   bír felőle.~Nem úgy, mint a kis gnóm vadász, aki azt
6157 32   |                    kis gnóm vadász, aki azt a titkot közölte velem, hogy
6158 32   |             változik, az ablakon kicsúszik, a faluból elragadozza a kisgyerekeket,
6159 32   |            kicsúszik, a faluból elragadozza a kisgyerekeket, azokkal él,
6160 32   |                    az erdőn; rá is lőtt, de a golyó nem járja, mert meg
6161 32   |                    mikor szétziláltan rásüt a nap; fehér, halovány arca
6162 32   |                   melynek átlátszó zománcát a vér semmi pírja sem teszi
6163 32   |                  rögtön megjelen előttem ez a kettős kép: a való alakja
6164 32   |                    előttem ez a kettős kép: a való alakja odalép hozzám
6165 32   |                     kuruzsolom, azt hiszik, a legtüzesebb gazda vagyok;
6166 32   |       bezárkózhassam, lefekhessem és járjak a tündérek után.~Sokszor feltettem
6167 32   |                    el ébren is hozzám. Erre a gondolatra sem jönne valami
6168 32   |                 ébren feltettem magamban, s a szerelmi vallomással rendesen
6169 32   |               gránátfa árnyékában; előttünk a végtelen tenger terült,
6170 32   |                     végtelen tenger terült, a nap, mely a fényes levelek
6171 32   |                  tenger terült, a nap, mely a fényes levelek miatt nem
6172 32   |                  süthetett reánk, tükréből, a tengerből vetett világot
6173 32   |                    is van és gránátfa-erdő.~A gránátalma különben igen
6174 32   |                talál benne, pirosakat, mint a gránát; ezek megenni valók.
6175 32   |                 közé szorítottam, úgy, hogy a piros szem kilátszott közülük,
6176 32   |                     mint álmában? Oh, ébren a világért rá nem jöttem volna
6177 32   |                     nézett szelíden azokkal a kéklángú szemekkel, s mindig
6178 32   |                    ajkaival elvegye számból a számára nyújtott gránátszemet;
6179 32   |                 csókolnak; én magamon kívül a mondhatatlan gyönyörtől
6180 32   |             hirtelen két karommal, és abban a pillanatban egy éles sikoltás
6181 32   |                   felugrottam fekhelyemről: a kandallóhoz futottam. –
6182 32   |                     képzelni, hogy tündérem a kürtőn jár be! Pedig az
6183 32   |                      Pedig az nem is lehet: a kandalló most is tele hamvadó
6184 32   |              hamvadó parázzsal, s azonfelül a rostlappal is el van zárva.~
6185 32   |                 öleléstől, ajkam most is ég a csóktól.~Amint kioltott
6186 32   |            egyszerre egy idegen tárgy tűnik a szemembe.~Egy kis hímzett
6187 32   |                hiszen oly igaz, hogy ez itt a kezemben nem más, mint papucs,
6188 32   |                     hideg vizet öntök végig a fejemen.~De azután mégiscsak
6189 32   |                   álomhoz kezd. Én most ezt a kis bámulatraméltó parányi
6190 32   |        bámulatraméltó parányi portékát, ezt a bábuzni való cipőcskét elzárom
6191 32   |                  való cipőcskét elzárom ide a fiókomba, de bizonyos vagyok
6192 32   |               nyissam már ki: tíz óra lesz. A szegény fiú megijedt, azt
6193 32   |                   ajtót.~Alig nyitottam fel a szemeimet, első dolgom volt
6194 32   |                     valamit, vagy álmomban.~A kis hímzett cipőcske – most
6195 32   |                    ráhímezve finoman.~Attól a perctől fogva nem volt maradásom
6196 32   |                  volt maradásom többé ebben a házban. Egész nap mindig
6197 32   |                    engedi magát elfogni, ez a legegyenesebb út volt arra,
6198 32   |                   kompániába álljak ezekkel a furcsa emberekkel, akiket
6199 32   |                   furcsa emberekkel, akiket a néhai úr idegyűjtött maga
6200 32   |                 nekem való. El fogom hagyni a kastélyt, visszamegyek Pestre,
6201 32   |                 visszamegyek Pestre, kiadom a jószágot haszonbérbe, vagy
6202 32   |                   haszonbérbe, vagy rábízom a tiszttartóra az egészet,
6203 32   |                 nekik, hogy itthagyom őket; a fizetéseiket, azonfelül,
6204 32   |               fizetéseiket, azonfelül, amit a gróf hagyománya biztosít
6205 32   |                    ábrázatot gyűlöl látni.)~A jámbor fiúk kotródtak, éppen
6206 32   |                  fiúk kotródtak, éppen csak a bohókás kapus maradt hátra
6207 32   |                  bohókás kapus maradt hátra a szobámban: bizonyosan azt
6208 32   |                    odajött hozzám, megfogta a kezemet, megcsókolta, s
6209 32   |                 kérdezé:~– Miért akarja ezt a helyet elhagyni? Bántja
6210 32   |               elhagyni? Bántja önt, hogy az a szegény leány itt van? Terhére
6211 32   |                  alig bírtam magamhoz térni a bámulattól. Hisz ez az ember
6212 32   |              megértette, nem fogja elhagyni a kastélyt.~Az ember olyan
6213 32   |                   bolondos beszéde által.~– A megholt grófnak volt egy
6214 32   |            végződött. – Hibásak voltak mind a ketten, a nő is, a férfi
6215 32   |               Hibásak voltak mind a ketten, a nő is, a férfi is; a világ
6216 32   |                     mind a ketten, a nő is, a férfi is; a világ nem ítélt
6217 32   |                ketten, a nő is, a férfi is; a világ nem ítélt felettük,
6218 32   |       mindnyájunknak ítélő bírája az égben. A gróf legalább a gyermekben
6219 32   |                   az égben. A gróf legalább a gyermekben akarta helyrepótolni
6220 32   |                     amely órában született, a másik órában már árva volt.
6221 32   |                 másik órában már árva volt. A gróf idevette őt magához,
6222 32   |              idevette őt magához, s az volt a szándéka, hogy itt fogja
6223 32   |                fogadja. De nem engedte neki a bölcs Mindenható, hogy itt
6224 32   |               gátolá meg őt e szándékában – a leány felnőtt szépen, de
6225 32   |                 ahelyett csak énekelt, mint a madár. – Nem volt siketnéma,
6226 32   |                    Nem volt siketnéma, mert a legcsöndesebb neszt is meghallja,
6227 32   |                     soha, csak énekel; mint a kismadárnak az erdőn megvan
6228 32   |                 kismadárnak az erdőn megvan a maga hangja, amivel örömét
6229 32   |                    értetni meg magát. – Óh, a szegény gróffal mi sokat
6230 32   |               gróffal mi sokat tanultuk ezt a beszédet, s én már tudom,
6231 32   |                     tudom, hogy mit beszél. A gróf egyedül énvelem közölte
6232 32   |                    azt mondá egyszer, mikor a leány már tízéves volt: „
6233 32   |                 halni, ha kimondom, hogy ez a gyermek enyém, mi fog történni
6234 32   |                    tegyek vele?” Ekkor jött a gróf arra a különös gondolatra,
6235 32   |                      Ekkor jött a gróf arra a különös gondolatra, hogy
6236 32   |                  őrültekházát. Összekereste a vidéken távolról, közelről
6237 32   |                  vidéken távolról, közelről a falu bolondjait, a tiszttartót
6238 32   |                 közelről a falu bolondjait, a tiszttartót magát valóságos
6239 32   |                  hanem éppen én űztem azért a legtöbb bódultságot, hogy
6240 32   |            türelmesen, álmatlan gondok közt a szerencsétlenekkel, lassanként
6241 32   |                   annak, hogy halandó ember a másvilági bűnhődésből még
6242 32   |                  még e földön leszolgáljon, a gróf megtalálta azt, mert
6243 32   |                    senki sem jön ide lakni; a kastélyt sem bérbe, sem
6244 32   |                 hónap alatt el fogja hagyni a kastélyt. Ez a kastély úgy
6245 32   |                 fogja hagyni a kastélyt. Ez a kastély úgy van építve,
6246 32   |               vettem észre magamat, hogy az a leány neve – úgy képzeltem,
6247 32   |                     tőlem; ha én meghalnék, a tiszttartó gondoskodnék
6248 32   |              megdöbbenve vettem észre, hogy a szegény leány, ahelyett,
6249 32   |                        Eddig nem volt őrült a gyermek, de ha ön elmegy,
6250 32   |                     jött hozzám, és sírt és a haját dúlta két kezével,
6251 32   |                   álmában megcsókolá. – Azt a gyöngéd, reszketeg mosolygást
6252 32   |               hangokat nyögve, amilyenekkel a szárnyaszegett madárka könyörög
6253 32   |             szárnyaszegett madárka könyörög a vadásznak, hogy ne fogja
6254 32   |             énekével sem. Meglesz csöndesen a háznál, észre sem fogja
6255 32   |                   uramnak, ne hagyja el ezt a kastélyt, tudja most már
6256 32   |                     azon kímélettel, amivel a szerencsétlenségnek tartozik
6257 32   |                  vettem észre magamat, hogy a kapusommal barátságosan
6258 32   |                     hogy nem fogok elszökni a háztól, Violára sem haragszom,
6259 32   |               rablóbanda hősködött itt ezen a tájon; sok úri lakot felvertek,
6260 32   |              úriembert, aki véletlenül ezen a falun ment keresztül, helyettem
6261 32   |                      s aligha rám nem kerül a sor.~Törődtem is én ezzel,
6262 32   |                  sem nappal nem jártam ezen a világon.~Egy novemberi este
6263 32   |                   kandallóm előtt, s raktam a hasábokat a tűzre s néztem,
6264 32   |                 előtt, s raktam a hasábokat a tűzre s néztem, hogy támadnak
6265 32   |                  néztem, hogy támadnak azok a fényes süvöltő szellemkék
6266 32   |                   fényes süvöltő szellemkék a száraz fából, amik olyan
6267 32   |                     amik olyan nagy barátai a táncnak, amidőn egyszerre
6268 32   |                 halálordítás hangzik – mind a két kiáltásban kapusom hangját
6269 32   |                     kiléptem az előterembe. A terem szemközti ajtaján
6270 32   |                  visszalőtt, de nem talált, a másik valószínűleg találva
6271 32   |                     találva volt, mire mind a ketten visszavonultak ismét,
6272 32   |                     visszavonultak ismét, s a félig nyitott ajtón keresztül
6273 32   |                  másfelől készen arra, hogy a belépőt üdvözölhessem.~Ebben
6274 32   |                belépőt üdvözölhessem.~Ebben a helyzetben egyszer csak
6275 32   |                   bezártam az első ajtót, s a második felé fordulva, amint
6276 32   |                    szobámban nem világítana a kandalló; így az ostromlók
6277 32   |                midőn én meglepetve tekinték a kandalló felé, íme az tüzestől,
6278 32   |                   mindenestől együtt eltűnt a szobából, s ahol azelőtt
6279 32   |           megtestesült képe.~Egy villámperc a bámulatra, a másodikban
6280 32   |                     villámperc a bámulatra, a másodikban tündérem odaszökött
6281 32   |                 kezemet, odarántott magához a kandalló helyére, s abban
6282 32   |                   kandalló helyére, s abban a percben, mint a színpadi
6283 32   |                     s abban a percben, mint a színpadi süllyedő, alácsúszott
6284 32   |                süllyedő, alácsúszott velünk a csodás talapzat.~Tehát ez
6285 32   |                     talapzat.~Tehát ez volt a titok megfejtése. Az egész
6286 32   |                     fel tűzhelyestől együtt a kürtőjébe, s ugyanakkor
6287 32   |                   alább szállítá az embert. A földszint és az emelet között
6288 32   |                     s egy rugót hátranyomva a falban, a padlatkocka, amelyen
6289 32   |                 rugót hátranyomva a falban, a padlatkocka, amelyen álltunk,
6290 32   |                    Miként nálam, úgy itt is a kandalló alatt volt a titkos
6291 32   |                    is a kandalló alatt volt a titkos feljárás a szobába,
6292 32   |                alatt volt a titkos feljárás a szobába, melybe ily tüneményes
6293 32   |             virrasztanék át: egy perc előtt a minden oldalról fenyegető
6294 32   |                    halálveszély, most pedig a szabadulás egy olyan csendes,
6295 32   |                  tündérem lakik.~Egészen az a sokszor megálmodott tünemény,
6296 32   |                   megálmodott tünemény, aki a gránátfa alatt megcsókolt.
6297 32   |                  megcsókolt. Azon arc, azok a szemek, az a beszédtelen
6298 32   |                 Azon arc, azok a szemek, az a beszédtelen ajk – és azután
6299 32   |              beszédtelen ajk – és azután az a rögtöni eltűnés, mire körülnéztem,
6300 32   |                    pillanat múlva hallottam a kastély tornyában megcsendülni
6301 32   |              kastély tornyában megcsendülni a vészharangot; ezen toronyhoz
6302 32   |                   toronyhoz sem leltem soha a feljárást, tehát ez is Viola
6303 32   |                      Szegény gyermek! Amint a kastélyban váltott lövésekből
6304 32   |                 váltott lövésekből megtudta a veszélyt, mely éltemet fenyegeti,
6305 32   |                    azután kezdett jelt adni a lakosoknak a veszélyről.~
6306 32   |              kezdett jelt adni a lakosoknak a veszélyről.~Kis idő múlva
6307 32   |                     Kis idő múlva hallottam a felriadt lakosok zajos közeledtét
6308 32   |                     valami heves dulakodást a tornác alatt, melyből vadászom
6309 32   |                hangja volt kivehető; azután a rablók káromkodásait, gyér
6310 32   |                    szekerek zörgését, végre a diadalmas jó emberek örvendő
6311 32   |               emberek örvendő hálálkodását; a rablók el voltak űzve. Egy
6312 32   |                másik holtan maradt ott, kit a törpe vadász szúrt le saját
6313 32   |                     szúrt le saját késével. A vakmerő meg merte támadni
6314 32   |                   vakmerő meg merte támadni a lapponiai királyt, ki az
6315 32   |            potentátjának segélyére sietett. A többi rablót egy év alatt
6316 32   |               nekünk is volt egy halottunk: a jámbor kapus. Mikor a cselédek
6317 32   |            halottunk: a jámbor kapus. Mikor a cselédek lámpát hoztak elő,
6318 32   |                ember véres tetemét felvevék a földről, Viola, mint az
6319 32   |              kezdett sírni, leborult arccal a földre, azt hittem, most
6320 32   |                   Én gyöngéden fölemelém őt a földről, és mondám neki,
6321 32   |               ezentúl én leszek rá nézve az a hű oltalmazó, akit a megöltben
6322 32   |                     az a hű oltalmazó, akit a megöltben elvesztett, mire
6323 32   |                   pillák alól gördültek elő a könnyek. Tehát megérté szavaimat.~
6324 32   |              megérté szavaimat.~Aki megérti a szót, az el is tudja azt
6325 32   |               esemény óta, mialatt én abban a munkában fáradok, hogy egy
6326 32   |                  nem e földről való tündért a mi emberi beszédünkön szólni
6327 33   |                                             A jó ember~Adándy úr igen
6328 33   |                     valami nagy fátuma volt a feleségével, s azóta egészen
6329 33   |                  azóta egészen visszavonult a világtól. Hogy mi baja volt?
6330 33   |                     száll le, s meggyőződve a ház száma felől, bezörget,
6331 33   |            leemeltet egy hosszú deszkaládát a társzekérről; a szerekes
6332 33   |                 deszkaládát a társzekérről; a szerekes szörnyen panaszkodott
6333 33   |                    Azt az utazó beállíttatá a folyosó alá, s azzal bekocogott
6334 33   |                   rendes oka van: valakinek a kedvéért megtanultam. Akarja
6335 33   |                   csodálatos módon jutottam a birtokába. Akarja ön meghallani,
6336 33   |                  jártak át Budára. Egy este a hídon jöttem át, előttem
6337 33   |                 csak hirtelen keresztülbújt a híd karfája alatt, s beleugrott
6338 33   |                 karfája alatt, s beleugrott a vízbe. Én rögtön utána.
6339 33   |                 vízbe. Én rögtön utána. Még a víz fenekére sem ért, már
6340 33   |                    perc alatt kiúsztam vele a partra. Megnéztem az órámat:
6341 33   |               hajtson valami orvoshoz, mert a hölgy eszméletén kívül vala.
6342 33   |                 életre hozta; hanem az lett a baj, hogy a nő meg volt
6343 33   |                   hanem az lett a baj, hogy a nő meg volt tébolyodva.
6344 33   |             történet, uram. Egy nőt kifogni a vízből, aki aztán tébolyodott
6345 33   |                   szegény, hogy ő Medea, az a hajdani görög asszonyság;
6346 33   |                    akkor vettem észre, hogy a hölgynek még egy más baja
6347 33   |              esztendeig. Egy esztendő múlva a hölgy egészen fölgyógyult;
6348 33   |                  illett az arcához. Unja ön a történetet, uram? Gyújtson
6349 33   |                 hogy miért kelljen neki ezt a történetet meghallani.~A
6350 33   |                    a történetet meghallani.~A mylord folytatá nyugodt
6351 33   |                  nyugodt szavakkal:~– Mikor a hölgy egészen visszanyerte
6352 33   |                 uram.~Adándy úr nagyot vont a vállán. – Bánja is ő.~–
6353 33   |                hónapja és három napja, hogy a mylady meghalt. Nagyon sajnáltam.
6354 33   |                 angol hidegvérrel vonta elő a mylady tárcáját.~– Ez volt-e
6355 33   |                    mi van azon kívül benne. A myladyt elhoztam magammal,
6356 33   |                 ólomkoporsóba téve; itt van a folyosón. Köszönöm; igen
6357 33   |                 tovahajtatott.~Adándyt csak a kocsizörgés verte fel kábultából;
6358 33   |                  fel kábultából; kisietett, a folyosón útját állta a hosszú
6359 33   |                      a folyosón útját állta a hosszú deszkaláda.~Csakugyan
6360 34   |                   Aki már nem bírta bevenni a bort, azt megkereszteltük.
6361 34   |                 megkereszteltük. Hát még az a szép kis táncosleány? Az
6362 34   |                    szép kis táncosleány? Az a fekete szemű, még most is
6363 34   |                   fekete szemű, még most is a fülemben van a hangja, ahogy
6364 34   |                  még most is a fülemben van a hangja, ahogy az nevetett;
6365 34   |               odahaza ördögöm! Kicsoda? Hát a feleségem! A vén pergő rokka.
6366 34   |                   Kicsoda? Hát a feleségem! A vén pergő rokka. No iszen,