| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] ayacuchói 2 ayacuchónál 1 aymerich 2 az 2446 azalatt 18 azáltal 2 azaz 1 | Frequency [« »] ----- ----- 6366 a 2446 az 1906 hogy 1546 nem 1382 s | Jókai Mór Politikai Divatok IntraText - Concordances az |
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 1 | lőn kénytelen elfogadni; az előszobájában várakozó férfi
2 1 | várakozó férfi azt üzente be az inastól, hogy rá nézve veszélyes
3 1 | rögtöni segélyre van szüksége.~Az orvos hirtelen hálóköntöst
4 1 | egészen idegen férfi volt az, külsejéről, modoráról ítélve
5 1 | semmi kellemes sincs benne.~Az orvos látta, hogy látogatója
6 1 | viselnem, elkárhozom vele.~Az orvos vigasztalá, hogy nem
7 1 | fájdalmas részt magamból.~Az orvos kérte, hogy engedje
8 1 | nyújtá oda bepólyált kezét az orvosnak, ki nagy óvatosan
9 1 | csodásan rendkívüli, hogy az önt meg fogja lepni, de
10 1 | rajta.~** orvos biztosítá az idegent, hogy ő igen erős
11 1 | tanúsítá azonban, hogy az idegen nem tréfálni jött
12 1 | önnek?~– Itt, uram – szólt az idegen, keze fején azon
13 1 | végigborzongott egész teste, midőn az orvos gyöngén kémlelve tette
14 1 | fejemmel a falnak rohanni.~Az orvos nagyító üveget vett,
15 1 | Ez a bőr ép, eleven. Az erek működnek benne, semmi
16 1 | valamivel pirosabb ott.~– Hol?~Az idegen irónt vett elő a
17 1 | helyet kezén vele: „itt”.~Az orvos ránézett. Azt kezdte
18 1 | ki nem gyógyít. Nekem ez az irónnal körülkerített hely
19 1 | nem fogom tenni – szólt az orvos.~– Miért nem?~– Mert
20 1 | forintos bankjegyet, s letette az orvos asztalára. – Ím lássa,
21 1 | rá általa, hogy valakinek az ép testét betegnek nézzem,
22 1 | bele.~– Miért nem?~– Mert az orvosi tudományomat és hitelemet
23 1 | hitelemet hozná kétségbe; az egész világ azt mondaná
24 1 | ugyan a bal kezem hozzá, de az nem tesz semmit. Annyit
25 1 | bekötéséről gondoskodik.~Az orvos bámulva látta, hogy
26 1 | kabátját, felgyűri karjáról az inget, s tollkését bal kezébe
27 1 | bőrben.~– Megálljon – kiálta az orvos, ki megijedt, hogy
28 1 | ön a késsel.~És valóban, az idegen egész hidegvérrel
29 1 | kinyitott keze meg sem mozdult az orvos kezében, s midőn a
30 1 | semmi itt többé? – kérdé az orvos.~– Minden megszűnt –
31 1 | Minden megszűnt – szólt az idegen, és még mosolygott
32 1 | amit a vérzés okoz, olyan az elébbire, mint a hűsítő
33 1 | Nekem igen-igen jólesik.~Az idegen valódi gyönyörrel
34 1 | a sebből elfolyó vérét; az orvosnak komolyan kellett
35 1 | míg a bekötés készen volt, az idegen arca egészen átváltozott.
36 1 | arca egészen átváltozott. Az elébbeni kínlódó kifejezés
37 1 | kedélyes tekintet mosolygott le az orvosra; megtért életkedv
38 1 | megtért életkedv látszott az elébb elmérgesedett fanyar
39 1 | helyén; a homlok kiderült, az arca színe visszatért, az
40 1 | az arca színe visszatért, az egész ember szemmel látható
41 1 | változáson ment keresztül.~Mikor az orvos jobb kezét ismét felköté
42 1 | ballal forróan megszorítá az orvos jobbját, s meleg,
43 1 | kötelezettségemet leróhatni ön iránt.~Az orvos azonban éppen ellenkező
44 1 | s nem akarta elfogadni az idegentől asztalára tett
45 1 | előle s, végre, látva, hogy az orvos mindjárt megharagszik,
46 1 | vendéglői szállásán, hol az idegen addig maradt, míg
47 1 | szokatlan korai órában, jelenté az orvos szolgája ama különös
48 1 | idegen urat, ki a minap még az inasnak is egy aranyat adott
49 1 | aranyat adott eltávozásakor.~Az idegen, kit az orvos sietett
50 1 | eltávozásakor.~Az idegen, kit az orvos sietett elfogadni,
51 1 | szobába, s arcvonásai a kíntól az ismerhetetlenségig el voltak
52 1 | s szótlanul nyújtá kezét az orvos elé.~– Mi történt? –
53 1 | rejtélyes lob, s véget vet az egész nyomorú életnek, de
54 1 | egész nyomorú életnek, de az nem történik meg. Az egész
55 1 | de az nem történik meg. Az egész fájdalom nem terjed
56 1 | kimondhatatlan kín! Tekintsen ön az arcomra, és látni fogja
57 1 | veríték izzadt homlokán.~Az orvos kibontá a bepólyált
58 1 | új bőr képződött fölötte, az egész kezében egy ér sem
59 1 | határos! – szólt elbámulva az orvos. – Ez eset túlmegy
60 1 | Ne kutassa, ne fürkéssze az okát, hanem szabadítson
61 1 | ez egyedüli menekülésem.~Az orvos kényszerülve érzé
62 1 | rá, anélkül azonban, hogy az életvidám mosolygás helyreállna
63 1 | múlva megint ki fog újulni az égető kín – szólt az idegen
64 1 | újulni az égető kín – szólt az idegen levert kedéllyel. –
65 1 | felőlem. A viszontlátásig.~Az orvos közlé több pályatársával
66 1 | akkor egy levelet kapott az orvos betege lakhelyéről.~
67 1 | lakhelyéről.~Felbontá; látta az aláírásról, mely a sűrűn
68 1 | kezével írta, miből azt az örvendetes dolgot kezdé
69 1 | dolgot kezdé gyanítani, hogy az elébbi fájdalom nem tért
70 1 | bizonyosan gátolta volna az írásban.~Ez volt a levélben:~„
71 1 | tudor úr. Nem akarom önt és az orvosi tudományos búvárlatot
72 1 | óta már harmadszor tért az vissza, s ezúttal nem akarok
73 1 | éltem, jó barátságban voltam az egész világgal, s tudtam
74 1 | mindennek örülni, amiben az ember harmincöt évvel örömet
75 1 | mérföldig elém gyalogolt az úton, melyen várt, s ha
76 1 | legyen kénytelen megfogni az enyém helyett, s sírva fakadt,
77 1 | tudom, micsoda démon volt az, ami egyszer azt sugdosta
78 1 | hátha ez mind csak tettetés? Az ember olyan bolond, hogy
79 1 | támadtak, midőn még nem volt az enyém? Lehetek-e én féltékeny
80 1 | előttem ábrándjai: vétek-e az? Bűnt ki tehetne fel róla?
81 1 | miről álmodik, midőn már az enyém volt. Felbontottam
82 1 | fel és olvastam végig…~Oh, az irtózatos óra volt nekem.~
83 1 | önnek arról, amit éreztem. Az olyasvalami volt, mint aki
84 1 | méregtől részegült meg. Én az utolsó cseppig kiittam ezt
85 1 | olvastam minden órát. Mikor az első negyedet ütötte éjfél
86 1 | felkeltem, és átmentem az ő hálószobájába. Úgy feküdt
87 1 | azt felelé hevesen: »Uram, az ön neje nagylelkűbb volt,
88 1 | kellett ráakadnom. »Ez-e az?« – szóltam odanyújtva azt
89 1 | olyan nőm legyen. Oh, de az én nőm ártatlan angyali
90 1 | akkor is szerette, midőn az őt meggyilkolá. Nem emlékezem
91 1 | rá, hogy mit cselekedtem az első órákban, csak annyit
92 1 | után is, tedd velem azt az irgalmat, hogy állj rajtam
93 1 | állj rajtam bosszút ebben az életben. Ne halaszd bűnhődésemet
94 1 | hamvakhoz, s ott egyszerre az álom vagy talán az ájulás
95 1 | egyszerre az álom vagy talán az ájulás elnyomott. Csak azt
96 1 | hogy felnyílik csendesen az előttem levő koporsó teteje,
97 1 | Egy óra múlva meghalok. Az a gondolat vigasztal, hogy
98 1 | irányomban. Áldja meg értük az Isten.”~*~Pár nap múlva
99 2 | állítva, hogy úgyis mindegy az, mikor egy mértéke van mind
100 2 | sokszor összetévesztette őket, az egyik által kikért pénzt
101 2 | hajszálra hasonlók; sőt inkább az egyik nádorhuszár volt,
102 2 | tréfás mulattató volt, az uhlán finomabb, érzelgőbb;
103 2 | rosszul beszélt németül, az uhlán rosszul magyarul;
104 2 | sem tudták, hogy melyik az egyik leány, melyik a másik,
105 2 | vis-à-vis; confundálták az engagemen-t; kétszer köszöntek
106 2 | kétszer köszöntek jó reggelt az egyiknek, a másiknak meg
107 2 | sem, s elmondták Minkának az üzenetet, amit ő küldött
108 2 | e két leány közül melyik az egyik, melyik a másik?~–
109 2 | többi aztán mindegy.~– Hát az igen egyszerű dolog. Lépjünk
110 2 | aki téged szeret, te meg az enyémet, s kosarat kapunk
111 2 | Amelyikünkre jön a szerencse, az elébb lép fel mint kérő.
112 2 | választásával szerencsétlenül jár, az annak a jele, hogy a másik
113 2 | tudni fogja, hogy melyik az övé.~– Áll az alku!~A két
114 2 | hogy melyik az övé.~– Áll az alku!~A két vitéz rögtön
115 2 | amelyik elveszti a játékot, az fog előbb leányt kérni.~
116 2 | huszárnak való. Kertészy indult az első rohamra; mint jó huszárhoz
117 2 | illik, nem sokat válogatott az ellenségben, amelyiket legelébb
118 2 | győzelem; én meghódítám az enyémet, siess te a magadéért.~
119 2 | leányok mindjárt siettek az öreg főfiscusnak bejelenteni,
120 2 | no hála Istennek, mondá az, s tíz évvel fiatalabb lett
121 2 | költségeket s több efféle.~Az öregúr örömmel ígért mindent;
122 2 | Minka eszéből nem tudott az kimenni, hogy Bratanszky
123 2 | Te Minka – kezdé egyszer az egyik –, nekem jobban tetszik
124 2 | tetszik a te vőlegényed, mint az enyém.~– Te Tinka, én éppen
125 2 | nagyobb baj a főfiscus bácsi, az már mindent megíratott;
126 2 | is kivette a neveinkre.~– Az nem nagy baj; majd rajta
127 2 | dispensatiók, másikat kell kérni az alispántól.~Az öregúr szörnyen
128 2 | kell kérni az alispántól.~Az öregúr szörnyen lamentált,
129 2 | tenni egyéb, mint elmenni az alispánhoz, magára vállalni
130 2 | Hanem annyi belátása volt az öregúrnak, hogy a régieket
131 2 | Minka szerencsésen hozzáment az uhlánushoz, Tinka pedig
132 2 | te Minka – monda Tinka az első összecsókolózás után,
133 2 | Oh, te Tinka – felelt az rá hasonló hangsúlyozással.~–
134 3 | Cyprusból, melynek soraiban az öreg Visconti reszkető vonásait
135 3 | beszéli szerte; te vagy az utolsó, aki azt megtudod.
136 3 | látta volna, összegyűjté az országtanácsot, s felolvasva
137 3 | Akit bűnösnek találnak, az lakoljon.~Azzal bezárkózott
138 3 | bezárkózott palotájába, s az ítélet hozataláig eltilta
139 3 | főtanács, akkor meghozták az ítéletet, s leírva a király
140 3 | király dobogó szívvel fogott az ítélet olvasásához, mert
141 3 | hogy bűne köztudomású, az utolsó cypriota ismeré azt;
142 3 | alattvalói számára hozott, az őt sem nem kötelezi, sem
143 3 | neki elégtételt nem ad! – Az országlás rendje nem engedi
144 3 | férjéhez, vagy sem, mert az a trónörököst fosztaná meg
145 3 | erről hallgatni kötelesség. Az ország nem vetheti oda a
146 3 | szíve meg van sértve. Azért az ország legfőbb tanácsa kitörli
147 3 | a mély fájdalom lepte el az ítélet olvastára. Önmaga
148 3 | mindhalálig.~Nem tépte szét az ítéletet; meghagyta azt
149 3 | meghagyta azt tanulságul az utódok számára, aláírta
150 3 | király egyszerre hallá meg az orgia zenéjét és Visconti
151 3 | amivel azok döftek szívéhez.~Az ország connetableje volt,
152 3 | büszkeség; futott mindenki az udvar közeléből; kit még
153 3 | elrabolta a nemes szűzeket az oltár elől, s ha ráunt könnyeikre –
154 3 | fogolynép ne heverjen ott hiába, az a gonosz ötlete jött, hogy
155 3 | őket leverhesse. Maguk az elégületlenek kényszerültek
156 3 | rajtarontottak a zárdán, s Máriát az oltár lépcsőjéről ragadták
157 3 | veté a szentségrablást:~– Az én házamnak is van szüksége
158 3 | bűnbarlang.~– Nem én adom-e az égnek a mártírokat? – szólt
159 3 | mezítláb, fedetlen fővel az égető nap alatt a sáros
160 3 | mezítláb és átkozzák azt az országot, ahol a törvény
161 3 | mindennap nézte, ártott-e már az égető nap arca szépségének;
162 3 | szép volt, mint azelőtt.~Az udvaroncoknak, kik a királyt
163 3 | királyt kísérték, feltűnt az, hogy a fogoly hölgy, midőn
164 3 | lecsúszott fehér válláról az öltöny, minden lehajlásnál
165 4 | kritikusi büszkeséggel elveté az útféli énekesek meséit,
166 4 | fölszedegetése által hívebb az igazsághoz, mintha adatait
167 4 | igazsághoz, mintha adatait az udvaroncok hízelgő krónikáiból,
168 4 | ne óhajtaná látni magát az ősregét, ahogy az kezdve
169 4 | magát az ősregét, ahogy az kezdve és bevégezve van;
170 4 | tárgyismerettel mellőzve, ami az érdeket szétvonná; másfelől
171 4 | fel, melyik a való, melyik az árny.~Hamlet apja Horwendill
172 4 | harcnak, kihívta ellenfelét az északi tenger egyik szép
173 4 | meggyilkolá.~A gyilkos tudott az özvegynek hazudozni, hízelkedni,
174 4 | nagyokat kacagtak.~Kacagtak az együgyűek, de a mélyebben
175 4 | mélyebben látók félni kezdtek az őrjöngő titkosabb gondolataitól,
176 4 | udvaroncát adva mellé, hogy azok az úton kémleljék ki Hamlet
177 4 | kémleljék ki Hamlet lelkét.~Az ifjú királyfi az úton még
178 4 | lelkét.~Az ifjú királyfi az úton még bolondosabban viselte
179 4 | farkasok futottak keresztül az úton:~– Nézd csak – mondának
180 4 | milyen szép paripák!~– Az ám – szólt Hamlet – milyen
181 4 | színlelve.~– Nagy bizony, de az is sonka legyen ám, amit
182 4 | akarták vele hitetni, hogy az milyen szép liszt.~– Nem
183 4 | s megírták azt Fengónak. Az udvarnál nagyokat nevettek
184 4 | midőn Hamlet visszatért az útról, kérdezék tőle, minő
185 4 | még mind e tébolygásnak. Az ő ajánlatára azt főzték
186 4 | valaki, mit beszél anyjával, az előtt bizonyosan meg fogja
187 4 | emberi test mozog. A kém volt az, ki oda rejtőzött Hamlet
188 4 | őszinte volt, bizonyítja az, hogy nem árulta el, mit
189 4 | hová lett.~Hamlet azt mondá az udvaroncoknak, midőn nagyon
190 4 | fegyverfrigyese volt Fengónak; az üzenet, mit Fengo küldött
191 4 | mit Fengo küldött neki, az volt, hogy ölesse meg Hamletet
192 4 | Hamlet lefaragta a tábláról az írást s azt metszé helyébe,
193 4 | táblát a királynak, mire az mindnyájuk számára pompás
194 4 | lakomát rendezett.~Hamlet az egész vendégség alatt sem
195 4 | gondolja tán, hogy méreg van az étkekben.~Hamlet azt felelte: „
196 4 | csakugyan a kenyér, mely az asztalon volt, oly búzából
197 4 | királytól kísérői vérdíját, amit az, csakhogy kiengesztelje,
198 4 | férj és okos ember.~Amint az év lejárt, Hamlet búcsút
199 4 | azt hitték, Hamlet lelke az; de amint megszólalt, ismét
200 4 | visszatért a régi kedv; hisz ez az igazi Hamlet, akinek nincsen
201 4 | vérdíjával teleöntve:~– Ez az egyik – ez a másik…~Ki ne
202 4 | csomós kötelet, mellyel anyja az ő megérkeztének örömére
203 4 | csüggtek, sorba ráhurkolta az ittas lovagokat, valamennyit
204 4 | kardot kapott ő is; hanem az Hamlet kardja volt, amit
205 4 | föllépett a nép előtt, s elmondá az egész véreseményt: a gyilkosságot
206 4 | kedvéért; azonban, mikor az első áldomást Fengo egészségére
207 4 | fölösleges minden egészség, mert az meghalt. Hamlet volt, aki
208 4 | Azon időkben nem arra volt az embereknek gondjuk, hogy
209 4 | haláluk meg legyen bosszulva.~Az adott szó teljesítésre várt,
210 4 | halottnak adott szó volt az, s a régi emberek jobban
211 4 | féltek a halottól, mint az élőtől.~Azonban Hamlet a
212 4 | gondolá ki, hogy miután az ő neje meghalt, Hamletet
213 4 | Hermotrudához, hogy azt az ő számára nőül kérje.~Hamlet
214 4 | rövid magyarázó mondat – az egész pajzson egy regényes
215 4 | rengeteges hegyein áthágva, az örök ködlepte mocsárokon,
216 4 | fáradság és a déli verőfény s az erdei madárfütty és a mezők
217 4 | míg mindnyáját elnyomta az álom.~Pedig a halál ott
218 4 | közt tért vissza várába az alvó ifjútól, ki nemsokára
219 4 | gondolt egyébre.~Végre jött az idő, hogy vissza kellett
220 4 | eltaszított neje eléje jött az úton, kisgyermekét karján
221 4 | magát atyja haragjától, mert az halált esküdött fejére.~
222 4 | udvariasan maga előtt bocsátá az ifjút, s amint az előreléptetett,
223 4 | bocsátá az ifjút, s amint az előreléptetett, hátulról
224 4 | a várba, Hamlet csapatja az erdőben szállt meg.~Mindkét
225 4 | seregének trombitái, s újra jött az Hamlet ellen új és kipihent
226 4 | előjött a maga seregével az erdőből, s amint a britek
227 4 | kevesen álltak ellen, azok az utolsó emberig elhulltak,
228 4 | alkirály hírét és erejét, s az elég ok volt arra, hogy
229 4 | eseményeit választották volna; s az újabbkori drámakészítő társulatok
230 4 | ígérő címmel lephetni meg az újdonságvágyó közönséget: „
231 5 | veszélybe, s ez a tisztelet volt az örök válaszfal köztűnk és
232 5 | amit egymás iránt érzünk s az érzelem nem vált szégyenünkre
233 5 | észrevehette Emil szemeimen az éjszakai sírás nyomait,
234 5 | Nagyon kellett őrizkednünk, az ilyen őrült titok nem lehet
235 5 | elárulhatott volna bennünket az emberek előtt, s ez árulás
236 5 | visszatérő vándorra, mert az mind elárulhatott volna
237 5 | szabad menni, s még csak az a vigasztalásunk sem marad,
238 5 | pontja után sóhajtsunk, mert az egész földgömb fekszik közöttünk,
239 5 | itt alant!”, s még csak az sem boldogíthat bennünket,
240 5 | nap van akkor, mikor ott az éj.~Mikor az utolsó istenhozzádot
241 5 | mikor ott az éj.~Mikor az utolsó istenhozzádot mondtuk
242 5 | egymásnak, szép telehold volt az égen; Emil megszorítá a
243 5 | egymásnak, te is értetted az én szavamat, én is a tiedet.
244 5 | most megvigasztalt volna. Az a gondolat, hogy soha, de
245 5 | belgrádi dervistől tanultam. Az indu bűvészek ezen módon
246 5 | bűvészek ezen módon tudatták az afrikai mágusokkal Nagy
247 5 | hónapba belekerült, míg az újvilágba átutazott; ez
248 5 | lehetett látni. Én ott ültem az ablakban, midőn közelgett
249 5 | ablakban, midőn közelgett az ígért perc, s szívem dobogása
250 5 | magasabbra kezdett emelkedni az égre; a földnek önvetette
251 5 | mindig szélesebbre terjedt; az a sápatag hajnalfény ez,
252 5 | néma csillag: szomorú képe az élettelenségnek, lakatlan
253 5 | betűt nyertem, vagy talán az is csak káprázat volt?~Másnap
254 5 | Másnap ismét ott vártam az ablakban a hold feljöttét.~
255 5 | benne, mely rögtön eltűnt. Az egy E betű volt.~Reszketni
256 5 | Texasban van!~Hatodnap beborult az ég: nem láthattam semmit;
257 5 | tagadni fogják mások, s az képes lett volna megtébolyítani,
258 5 | a következő holdtöltét!~Az idő ismét kedvezett titkos
259 5 | napon át hat új betűt hozott az új világ határáról; e hat
260 5 | keresni ment; minek volt az neki? Akinek annyi észt,
261 5 | észt, oly szép lelket adott az ég, hogy szánhatja az magát
262 5 | adott az ég, hogy szánhatja az magát arra, hogy éhes, önző
263 5 | földi vágy elvette tőle az égiekre gyakorlott varázst.~
264 5 | sápadt csillagzatot, elmúlt az egész negyed egy jelentés
265 5 | kezdtem szép ábrándomat, midőn az isméti holdtöltén még egyszer
266 5 | Én reszketve távoztam el az ablaktól és bementem szobámba
267 5 | hajnalban, mely minálunk az estével összeüt, San Francisco
268 6 | nyolcadik században történt az a hallatlan eset, hogy a
269 6 | hogy a férfi nevezné így az asszonyt?”~Csehországban
270 6 | rabjai voltak lennének ezután az urak és a férfiak az ő szolgáik.~
271 6 | ezután az urak és a férfiak az ő szolgáik.~Egyszer csak
272 6 | tűrték maguk között, csak az asszonyt és leányt.~Ott
273 6 | vert rabszolgája a férjnek, az őt megverheti, megvetheti,
274 6 | koszorúzzák, haját levágják, s még az álnok csábító is sárt vethet
275 6 | uralkodjék: felesége; s az ország legelső asszonya,
276 6 | is csak olyan rab legyen az ő palotájában, mint mi kunyhóinkban.~
277 6 | egy faluból a másikba, az egész kerületbe; a férfiak,
278 6 | nem akart férjhez menni.~Az anyja nem erőltette, hanem
279 6 | anyja nem erőltette, hanem az apja egy napon véget akart
280 6 | teszi, agyoncsapja, s hogy az agyoncsapásból előre kóstolót
281 6 | megverte irgalmatlanul; az anya engesztelni akarta,
282 6 | ködösen, megkérdezé Velezkét az apja: van-e kedve férjhez
283 6 | hétfordulóra, megverte őt újra.~Az asszonyok hat hét alatt
284 6 | pünkösd másodnapja, a leányok, az asszonyok ilyenkor az erdőkön
285 6 | leányok, az asszonyok ilyenkor az erdőkön koszorúkat fonnak,
286 6 | mérges erős sertől.~És azon az éjszakán háromezer férfit
287 6 | feleségeik, testvéreik, leányaik, az anyák is megölték fiaikat,
288 6 | is megölték fiaikat, hogy az egész környéken nem maradt
289 6 | neki.~És akkor felvették az asszonyok a férfiak fegyvereit,
290 6 | fellázadt nők tábora megveré az eléje küldött seregeket,
291 6 | küldött seregeket, elfoglalá az egész megyét, a nők mindenütt
292 6 | mindenütt hozzájuk csatlakoztak, az őrült eszme terjedni kezd;
293 6 | minden házban benn van az ellenség!~A férfiak sok
294 6 | helyütt előre kifutottak az erdőkre, otthagyva a falvakat
295 6 | erdőkre, otthagyva a falvakat az asszonyoknak, azok a férfi
296 6 | dárdahajításra. A király az első veszély zavarában várába
297 6 | voltak, hogy azt bevehessék, az átelleni dombon egy másik
298 6 | ellene.~Onnan üzent hadat az egész férfivilágnak a vérittas
299 6 | parancsoljon!…~És talán felfordítja az egész világot ez az egy
300 6 | felfordítja az egész világot ez az egy őrült leányzó, ha a
301 6 | sokáig állták a harcot, az ő tegzeik is elröpíték a
302 6 | számára.~Végre kifogytak az asszonyok a lőszerekből;
303 6 | kardot, és azzal kirontott az ostromló férfihad közé.~
304 6 | utoljára csak egyedül harcolt az őrült szűz, jobbkezét is
305 6 | tudománnyal vitte azt ki azóta az emberi nem szebbik része,
306 6 | nem szebbik része, hogy az erősebben uralkodjék; nekünk
307 6 | csak a nevét, a látszatát az uraságnak; voltaképpen ő
308 6 | mondjuk rá, hogy jól van az így…~ ~
309 6(1)| rómaiak idejében is élt már az a hit, hogy a hüvelykujj
310 7 | archaeologiae professzor volt az *** líceumnál, s mint ilyen
311 7 | ember oly hírben állott az adózó nép előtt, mint kinél
312 7 | fölszámítás szerint nem ért az összes státus activusa 100,
313 7 | annyinak itták meg előre az árát.~Hová tette? Hová nem
314 7 | jött azokból pénz elő. Ez az ember elvitte azt magával
315 7 | császárnak adott pénzt kölcsön, s az okirat bizonyosan ott van –
316 7 | között – a kuckóban, amiből az angyalok sem értenek egy
317 7 | holmiját elárverezték.~Már az igaz, hogy annyi ócska cinkanálnyelet
318 7 | petrificatum hírben maradt az utókor előtt.~Itt volt:~
319 7 | garason dohányvágónak.~2. Az az olló, mellyel Arnulf
320 7 | garason dohányvágónak.~2. Az az olló, mellyel Arnulf császár
321 7 | farkát elvágták, mikor éjjel az Enns hídján keresztüllovagolt.
322 7 | betűkkel írva, mellyel hajdan az ördögöket űzték, mikor még
323 7 | fejű fehér galamb kitömve. Az öreg tíz esztendeig csodálta
324 7 | orrokat szoktam festeni az embereknek. Ki lehet az,
325 7 | az embereknek. Ki lehet az, ki engemet ezelőtt háromszáz
326 7 | festettem, de ki hát ez az Attila?~Dehogy Attila, dehogy
327 7 | keresztyéni erényt. Bizony pedig az öreg úr nem volt az az ember,
328 7 | pedig az öreg úr nem volt az az ember, aki valaha valakinek
329 7 | pedig az öreg úr nem volt az az ember, aki valaha valakinek
330 7 | vágatni vele, csak hogy az övé legyen. Gyakran egy
331 7 | nem kell egyéb, mint csak az, ami rongyos és rozsdás,
332 7 | rongyos és rozsdás, akad az ősi kacattárban annyi tarajtalan
333 7 | egyenként a kövek közé, az udvarban, a bokrok alá szépen
334 7 | találta fel Guericke Ottó az időjóslót; ott a szegletben
335 7 | nak neveznek, s mutatja az öregúrnak.~Ez azt hitte:
336 7 | vagy egypár rózsaforma is.~Az antiquista el nem tudta
337 7 | rosa dictum. – Mármost csak az a kérdés, hogy vajon a Lancaster
338 7 | pénznyomatékoktól bírta az öregurat megszabadítani.
339 7 | kezeiből ki nem akarta adni, az öregúr utóbb is saját kezűleg
340 7 | Aztán borzasztó rococo lesz az egy hét alatt, amit én festek,
341 7 | írni, arra kellett neki.~Az öregúr meglátja nála, s
342 7 | meglátja nála, s kérdi: mi az?~Ez hidegvérrel mondja,
343 7 | Vigyázva kell vele bánni. Ezzel az üveggel az egész várost
344 7 | bánni. Ezzel az üveggel az egész várost levegőbe lehetne
345 7 | frictiótól elsül. Nekiesett az öreg, kérte, könyörgött,
346 7 | volna venni.~Ritkítja párját az a comicus helyzet, amily
347 7 | tüsszentett, s alló!, szétröpült az egész dicsőség. Végre is
348 7 | egész dicsőség. Végre is az egész üveggel meg kelle
349 7 | úrnak.~Őrizte ő aztán ezt az üveget. Dupla almáriomba
350 7 | azt gondolva, hogy most az egész mindenség összetörik,
351 8 | FURCSA KALAND ~(Beszéli az, akivel megtörtént)~Párizsba
352 8 | hordozám végig lorgnettemet az átelleni páholysorokon,
353 8 | most ül velem szemközt, az egy óra alatt mind szerelmes
354 8 | belemerülni a dicsekedésbe.~Elég az hozzá, hogy egyszer csak
355 8 | valami szegény istenasszony.~Az én tündérem az egész előadás
356 8 | istenasszony.~Az én tündérem az egész előadás alatt le nem
357 8 | kellene, hogy ezt el ne értse az ember. Tudom, Très humble
358 8 | végeztével odafurakodtam az előcsarnokba, melyen keresztül
359 8 | keresztül kellett haladni. Az én istennőm egy percig sem
360 8 | ékszereket mellékelhet, az nem lehet kalandornő, az
361 8 | az nem lehet kalandornő, az okvetlenül előkelő hölgy,
362 8 | volt neki szabad hajtatni az udvarra, ott csak urasági
363 8 | joga zörögni; most is állt az udvaron egy pár.~Csak hadd
364 8 | pofával; amint meglátta az ujjamon a rubint, rögtön
365 8 | szalonokon keresztül, ahol az embernek a szeme fénye elveszett.~
366 8 | szemem fénye elveszett, az sokat jelent.~Végre egy
367 8 | nem soká volt időm ezeket az üvegcsillagokat számlálgatni,
368 8 | számlálgatni, mert íme nyílt az ajtó, s belépett az én istenasszonyom.~
369 8 | nyílt az ajtó, s belépett az én istenasszonyom.~Most
370 8 | epedő ajkak, és ez mind az én kedvemért mosolyog. A
371 8 | volna. Én esküdtem, hogy az én leszek, aki őt megérti,
372 8 | gyöngéden, én aztán megcsókoltam az ő arcát, de forrón; ő szerelmes
373 8 | Júlia első felvonását, ahol az emberek még csak ígérik
374 8 | vettünk egymástól, s azzal az én delnőm azt súgá fülembe: „
375 8 | magamból. Ki lehet, mi lehet ez az asszony? Annyi bizonyos,
376 8 | Estefelé, hogy hamarább múljék az idő, meg azon reményben,
377 8 | hogy őt újra látom, ismét az operaszínház felé mentem,
378 8 | ki már tíz éve itt lakik. Az első öröm után, hogy egymást
379 8 | unalmas ostoba mulatság az, ahol a súgó után betanult
380 8 | beszélnek el a csinált emberek; az ember tudja, hogy az nem
381 8 | emberek; az ember tudja, hogy az nem igaz szerelem, nem valódi
382 8 | ahol igazi komédiát látunk. Az igaz, hogy száz frank egy
383 8 | páholy ára, de megéri. Ott az ember valódi színdarabot
384 8 | ahol éppen maga elfért az ember. Az a ketrec egészen
385 8 | éppen maga elfért az ember. Az a ketrec egészen sötét volt,
386 8 | Ugyanaz a gömbölyű terem volt az, ahol én délben eljátszottam
387 8 | Rómeót és Júliát; s azok az üvegcsillagocskák ott a
388 8 | nézi a komédiát.~Ezúttal az én marquisnőm egy Othellót
389 8 | meg kell vallanom, hogy az én delnőm épp olyan jól
390 8 | Desdemonát, mint énvelem Júliát; az angol lord utoljára majd
391 8 | nehogy valakivel találkozzam az utcán, aki azt mondja, hogy „
392 9 | Én lehettem volna az ~HUMORESZK ~(Egy divatlapszerkesztő
393 9 | már mind megtalálta azt az igazságot, ami a borba van
394 9 | a… a – Vilmos.~– Igenis, az – a Sándor.~– Úgy, úgy,
395 9 | Nem emlékezem én abból az időből egyébre, mint hogy
396 9 | kergetnek érte.~– Igen, de az ön nevét nagyon sokan ismerik.~–
397 9 | csak többet ér a feje, mint az enyém.~– Nem ér biz az,
398 9 | mint az enyém.~– Nem ér biz az, nézze, hogy elment a hajam,
399 9 | nézze, hogy elment a hajam, az öné mind megvan.~– Persze.
400 9 | Oh, uram, bolond história az. Ha elmondom, majd meglátja,
401 9 | régen, igen régen, kegyednek az édesatyja nőül kérette az
402 9 | az édesatyja nőül kérette az én anyámat, azazhogy még
403 9 | Ezt egyelőre is tagadom. Az csak olyan mendemonda lehet.~–
404 9 | Hiszen ha esze lett volna az anyámnak, hozzá is ment
405 9 | többit szeretném hallani, ezt az egyiket hagyjuk abba. Tudja-e
406 9 | dominium van: főszolgabíró volt az apja. Igaz, hogy mikor az
407 9 | az apja. Igaz, hogy mikor az anyámat megkérte, még akkor
408 9 | megkérette egy indzsellér, akinek az egyik fia most kétezer forint
409 9 | Természetesen most ön volna az mind a három.~– Igen. Hanem
410 9 | hanem negyedszer megkérette az anyámat őnagysága Cserependy
411 9 | fiánál hozzá.~– Hogyan? Az szántja az egész földet?~–
412 9 | hozzá.~– Hogyan? Az szántja az egész földet?~– No, ne izéljen.
413 9 | No, ne izéljen. Lássa, az a fiatalember most négylovas
414 9 | néznének a szép konteszek az ablakokból, ha az anyám
415 9 | konteszek az ablakokból, ha az anyám ilyen szörnyű módon
416 9 | lakodalom napján, egy órával az esküvő előtt elmegy az anyám
417 9 | órával az esküvő előtt elmegy az anyám a háztól egy német
418 9 | valaki ne legyen megelégedve az apjával.~– Igen uram, de
419 9 | benne. Hiszen én tisztelem az apámat, jó ember is volt,
420 9 | de minek vette el éppen az én anyámat? Ha meggondolja
421 9 | anyámat? Ha meggondolja az ember, az igazán rettenetes
422 9 | Ha meggondolja az ember, az igazán rettenetes dolog,
423 9 | változtatna a sorsán ezáltal.~– Az igaz. Báró Sinának egyszerre
424 9 | legalább azok közül, akik az embernek az anyját nőül
425 9 | közül, akik az embernek az anyját nőül kérték, ment
426 9 | fiává lenni legjobban esnék az embernek; a sors lám jót
427 9 | elestem minden javamtól; nem az lett belőlem, akinek kellettem
428 9 | tudósok eszét, a költők hírét, az arszlánok daliás alakját,
429 9 | neme a monomániának, hogy az ember magát valami olyan
430 9 | hogy megfordítva essünk: ön az én helyembe, én meg az önébe,
431 9 | ön az én helyembe, én meg az önébe, mitévő lenne akkor
432 9 | múlva, majd akkor megmondom.~Az alatt a hét alatt írtam
433 9 | gazdasági tisztség körül.~Az én furcsa praetendensem
434 10 | municipal garde ezredet az összeesküvők elfogására.~
435 10 | jó barátai, ismerőseinél.~Az ilyen igénybevétele a jó
436 10 | forgott; dalai előtt, miket az utcaszegleteken is árultak,
437 10 | a sergeant meg is csípte az orcáját.~Így jutott el egész
438 10 | utóbbinak köszönheté, hogy az udvartól száműzetett, s
439 10 | riversi várát elhagyni; az előbbinek köszönheté pedig
440 10 | ajánlotta magát. Ott pedig az volt a szokás, hogy a grófnő
441 10 | fajához tartoztak volna az embereknek, kikről az Oeil
442 10 | volna az embereknek, kikről az Oeil de Boeuf krónikái annyi
443 10 | grófnő; s midőn Josephine az első este behívatá új szobaleányát,
444 10 | Saint Creux kezei reszkettek az első kapocs kibontásakor,
445 10 | nem leány, hanem férfi, az üldözött, szerencsétlen
446 10 | válóper lefolytát, melyet az esemény után bizonyosan
447 10 | találni; azt húzd meg, mert az nyitja fel a szellentyűt,
448 10 | szabadulás fölötti örömét növelte az a tudomás, amit legelőször
449 10 | tapasztalá, hogy ez nem volt az ő kedvence, nem a leányarcú
450 10 | brutális alakoskodó, ki az ismeretes hazafi nevét felhasználta
451 10 | egészen letett róla, hogy az igazi Saint Creux-t feltalálja,
452 10 | Ott képzetében fölidézte az édes emlékeket, mik lelkét
453 10 | öltözetében, milyen jól illett az neki. Szelíd arca alig hazudtolá
454 10 | Milyen különös is volt az. Mintha még most is ott
455 10 | szellentyű zsinórja. Azok az apró kis férgek, miknek
456 10 | szellentyűt kelle fölnyitni, s az ifjú ott fulladt meg.~A
457 10 | de el nem árullak. Adieu.~Az ifjú még azalatt halt meg,
458 11 | vitatkozásokat olvasott.~Az előttünk fekvő memoárok
459 11 | gyermeknapjaimra, a kisúrfi mindig az én szobámban lakott; ő ugyan
460 11 | azt hitte, hogy én lakom az övében, de erről már bizonyost
461 11 | tudom határozottan, vajon az ember, kit a háznál instructornak
462 11 | nevelt-e, vagy a kisúrfit. Elég az hozzá, hogy nekem egy kis
463 11 | tanult, én szolgálni, őt az üléssel, engem a két lábon
464 11 | kívüle mást is szeretett; az asszonyság megszökött a
465 11 | asszonyság megszökött a háztól, az úrfit pedig elverék onnan.
466 11 | cukorsüteményekkel tömtek, ma kirugdostak az ajtón, mintha az én anyámra
467 11 | kirugdostak az ajtón, mintha az én anyámra is sült volna
468 11 | sírva-ríva bolyongott azután az utcán, sem dolgozni, sem
469 11 | szemétdomb mellett, ott töltöttük az éjszakát. Másnap megtalált
470 11 | emberséges juhászgazda; az hazavitt a tanyájára, jól
471 11 | árába, én odakinn maradtam az udvaron. Ott egy háromszegletű
472 11 | úgy haragszol? – kérdém az atyafitól.~– Krrrrrr… Mizantróp
473 11 | bátrabban kezdék széttekintgetni az utcákon, melyeken a juhászt
474 11 | amott is rokonokkal, kiknek az orrukra mindenféle réz-,
475 11 | kérdém egytől közülük; az egy fényes fekete szőrű
476 11 | te gazdád mezítláb jár, az enyém még a kezére is tokot
477 11 | pedig, mert gavallér vagyok, az orromra húzom a kesztyűt,
478 11 | III.~Hogy az ember üldözi az állatokat,
479 11 | III.~Hogy az ember üldözi az állatokat, az tőle elég
480 11 | ember üldözi az állatokat, az tőle elég embertelenség,
481 11 | hogy még a kutya is üldözi, az pláne kutyátlanság. Szégyenpirulva
482 11 | ellenszenv. Nem tűrhetjük ezeket az állatokat, akik azon ürügy
483 11 | legutálatosabban énekelnek.~De hogy az elején kezdjem, meg kell
484 11 | indulva, feltaláltam őt az anglus udvarában, ahol a
485 11 | vadászkutya vagyok, mert dupla az orrom, s elvittek a vadaskertbe
486 11 | Igaz, hogy jó futó voltam, az is igaz, hogy elfogtam a
487 11 | hogy elfogtam a nyulat, de az is igaz, hogy mire a vadászok
488 11 | azután megtanulhattam, hogy az ember nem azért kutya, hogy
489 11 | IV.~Az anglus nyughatatlan ember
490 11 | nem volt a táborban, ezt az egy silbakot is árendába
491 11 | kérték.~Megismerkedés után az anglus azt tanácsolta a
492 11 | egy ember sem veszett el”.~Az indítvány plausibilisnek
493 11 | Nemsokára csatánk lett az ellenséggel. Én és vitéz
494 11 | ijedtek agyon a hidalgók az új ellenségtől.~„Előre!” –
495 11 | s azzal hanyatt-homlok az ellenség soraira rohantunk,
496 11 | rohantunk, s egy pillanat alatt az egész mezítlábos sereg oly
497 11 | lábikrái védelmében, hogy az utánunk jövőknek gyermekmunka
498 11 | győzni.~A guerillavezérnek az egész csata folyamata alatt
499 11 | maracoderos-bataillon egész az utolsó komondorig elveszett,
500 11 | elveszett, magam voltam az utolsó, nekem is egy fustéllyal