Part

  1  1|     forduljon félre. Némely emberre nagyon szokott hatni, ha saját
  2  1|          régi úrnőjéhez, ki most is nagyon szerette, onnan rendesen
  3  2|           Pedig nem volt okuk olyan nagyon örülni; mert ha megfordítva
  4  2|           észrevenni, hogy Kertészy nagyon szereti a borfélét, Tinka
  5  2|         tapasztalá, hogy Bratanszky nagyon örömest kártyázik. Aztán
  6  2|          Egy este a két menyasszony nagyon szomorú képeket csinált
  7  4|            lehetett kitalálni, s ha nagyon rájött a gonosz óra, mikor
  8  4|             az udvaroncoknak, midőn nagyon keresték a vén tanácsost: „
  9  4|             halottait és elborzadt.~Nagyon sokan feküdtek ott.~Előre
 10  5|      egymást vigasztalhattuk volna.~Nagyon kellett őrizkednünk, az
 11  5|             vizsgára, pedig szemeim nagyon meg voltak gyengülve. Éppen
 12  7|          megintett, hogy őrizkedjék nagyon kopogni, mert itt olyan
 13  8|              no, de nem illik olyan nagyon belemerülni a dicsekedésbe.~
 14  8|         csillag mindegyik rámán. Ez nagyon elegáns ötlet.~De nem soká
 15  8|             jobban megijedtem, hogy nagyon hevesen bántam vele, s azután
 16  9|          nem volt fogam.~– Pedig én nagyon jól emlékezem rá; én tanítottam
 17  9|                Igen, de az ön nevét nagyon sokan ismerik.~– Hát Sobri
 18  9|         hozzá is ment volna, de hát nagyon könnyelmű teremtés volt
 19  9|            ragyogó orcával, melynek nagyon használt a falusi levegő –,
 20 11|            a tudományos világ előtt nagyon ismeretes idióma, arról
 21 11|              I.~Születtem. És akkor nagyon kicsiny valék. A háznál,
 22 12|             idején.~De azonkívül is nagyon örömest dolgozott e szakban
 23 12|          ami senor Juan büszkeségét nagyon ingerlé.~– Ostoba kölyök,
 24 12|        egymáshoz hajolnak, de annak nagyon hamar vége van. Ezt tudja
 25 13|             is emberek laknak, akik nagyon óhajtják az öreg Á-t és
 26 13|            majd domine Sust, ha már nagyon megunták mind a kilenc osztályban,
 27 13|  professzorod?~– Igenis – mondám én nagyon megszégyenülve.~– No, hát
 28 13|             kéregetésről van szó, s nagyon könnyűszerrel lerázhatta
 29 13|             Hisz éppen azért jöttem nagyon tisztelt professzor úrhoz,
 30 13|          szegbe beleléptem.~Valóban nagyon rongyos volt a csizmája
 31 13|       gyűjtöttem össze, tudom, hogy nagyon szeret hollótollal írni.
 32 14|              a gyászoló Kadileszker nagyon szerette meghalt nejét;
 33 14|          hogy rosszul van csinálva, nagyon megfogja az ideget, s nem
 34 16|           titokban akartak maradni, nagyon sokan tudnak.~Bankóné asszonyság
 35 16|          hanem azt hagyjuk abba, az nagyon régen volt). Legyen megnyugodva
 36 18|           titokban akartak maradni, nagyon sokan tudnak.~Bankóné asszonyság
 37 18|          hanem azt hagyjuk abba, az nagyon régen volt). Legyen megnyugodva
 38 19|           ijedünk fel, hogy a kocsi nagyon féloldalra fordul és megáll,
 39 19|          alkalmatlannak, sőt inkább nagyon szerencsésnek érzi magát.
 40 19|          ékszerek!)~– Óh, akkor hát nagyon jól jött az eltévedés: nem
 41 19|          Köszönőm, nem ehetem, mert nagyon paprikás.~– No, hát jól
 42 19|        egyre. Könnyű azt megtanulni nagyon. Nézze, egy kártyát kiteszek
 43 19|        hintóba. Gyanús volt előttem nagyon, hogy a tárcámat nem kérik
 44 20|      eladható állapotra növeltetik, nagyon is drága.~A nyomorult teremtés,
 45 20|         lélek nélküli emberek tehát nagyon keresett cikkek a szerájban.~
 46 20|          viselje.~A török birodalom nagyon roskadozott már akkor, míg
 47 21|           mellékneve, mert egyrészt nagyon tréfás, másrészt meg nagyon
 48 21|         nagyon tréfás, másrészt meg nagyon különös.~Előkelő urak bált
 49 21|         karjára nehezül, hogy fejét nagyon hátrahajtja, hogy szemei
 50 22|           szerelme tárgyául.~Milyen nagyon szerette Toipingvang Xelenhoát?
 51 22|       láttak Nankingban soha.~Ilyen nagyon szerette Toipingvang Xelenhoát.~
 52 23|               miért sietnének olyan nagyon? Lovasság nem ostromolhat
 53 23|           az én érdemeim e munkában nagyon csekélyek. Legnagyobb érdemük
 54 23|          könnyeit:~– Jól van, fiam, nagyon jól van! – mondá.~A Gideonhoz
 55 23|      barátai, mert szeretik őt mind nagyon, úgy őrködnek fölötte, hogy
 56 23|              Te lész az Gideon? Így nagyon jól leend.~– Ha el akarsz
 57 23|     föláldoztad Bolivárnak, ez fájt nagyon; még fejemet is föláldozhatod
 58 23|              Amit én remélek, az is nagyon jó – dörmögé keserűen a
 59 23|      bocsássa meg nekem, amiért oly nagyon szeretlek.~Bolivár megcsókolá
 60 24|          mai kor énekesnőié, amivel nagyon sok van mondva.~Anna Guiscardnak
 61 25|     sipkámat, mert még új.~Én aztán nagyon szerettem volna, ha ezt
 62 25|            el vele a nyakát, ha oly nagyon halhatnék.~– Nem. Én itt
 63 26|   tengerészt, akit különben nemigen nagyon szeretett, sőt, kissé nem
 64 26|        mutatna valamerre.~Robertson nagyon jól ismeré ezt a tengerészábrándot,
 65 26|        magáról semmit, másik valami nagyon keveset; volt aki meg tudott
 66 26|             lehetett félni, hogy ha nagyon eldugják, majd úgy találnak
 67 26|          van a kezében.~A pitvarnok nagyon megbámulta azt a rongyos,
 68 26|          hangzott fülében.~Williams nagyon jól tudta azt, hogy akivel
 69 27|        beszél róluk a világ.~A férj nagyon megütődött rajta, s hazamenve
 70 27|          haldokló kis ember, milyen nagyon csalatkozott. Alig várták,
 71 28|          állítani, hogy az armalisa nagyon hamar kéznél lett volna,
 72 28|    természetesen mind a ketten igen nagyon szerették. Mikor már nőni
 73 28|            esztendő alatt.~– Hm, ez nagyon szép. Lássa, professzor
 74 28|     feleségemmel. Pedig szeretem ám nagyon. De ezt is hiába mondom,
 75 28|        kétezer várt rá.~A grófnővel nagyon könnyen ment az oktatás:
 76 28|         múlva azt vette észre, hogy nagyon kevésre ment; szégyenlette
 77 28|            földre, a jó vitéz férfi nagyon nagy dosist talált bevenni
 78 29|          azt mondta, hogy a marquis nagyon szerelemféltő, a marquisnő
 79 29|           belebolondult, s most már nagyon bánja, hogy azt tevé.~Leleményesebb
 80 29|             magukat, csakhogy kissé nagyon csendes társalkodók.~Miután
 81 29|             nőül akar menni.~Az apa nagyon büszke ember volt, kinek
 82 29|   szerencsétlent.~A marquis amilyen nagyon beleszeretett Amáliába,
 83 29|           Csakhogy mi mind a ketten nagyon jól ismerjük már egymást
 84 29|          nevén tanított sírni. – És nagyon sokat sírtam az ön nevén,
 85 29|             Lássa marquis, énbennem nagyon régi ez a fájdalom; sokkal
 86 29|       legidomultabb mértékig. Önnek nagyon jól kell értenie, mit tesz
 87 29| menyasszonyától?~– Ah, ez öltöny…~– Nagyon tetszhetik önnek, mert megholt
 88 29|      hivatalnok arcán; a mániákusok nagyon éles tekintettel bírnak,
 89 29|             ezt a boldogságot, mert nagyon sokat szenvedtem érte. Aztán
 90 29|          Bizony mondom, hogy későn, nagyon későn. Én kénytelen vagyok
 91 29|            arcából láthatta, hogy ő nagyon restell erre a kérdésre
 92 29|       használt volna sokat, mert mi nagyon hamar elfogjuk az embert,
 93 29|              Kegyed maga? Ah, az is nagyon szép. Csak kérem, hogy el
 94 29|           ügy hovadőlése engemet is nagyon közelről érdekel, kérem,
 95 29|           Mint együtt érdekelt fél. Nagyon jól van, asszonyom. Ez igen
 96 31|         országnagyjai elszomorodtak nagyon e szókra. A királyfi, a
 97 31|             utolsó Péter, és efelől nagyon szomorú lapok vannak teleírva
 98 32|              a megmaradt pénz pedig nagyon jó lesz szabad befektetésre,
 99 32|      gyümölcsös, Napóleon-körte, ez nagyon megvesztegető említés volt
100 32|           írt egy időben? Olvastam; nagyon szép regék, hanem én nem
101 32|      tartsak ilyen kocsist? – Pedig nagyon jól hajtott különben; úgy
102 32|      mifélék és más egyebekről; azt nagyon csodálnám. Hisz ez az eladási
103 32|            a nyakamra, és hogy most nagyon goromba tudnék lenni, ha
104 32|             vagyok most, amikor nem nagyon respektálom a csavargó szellemeket.~
105 32|            uralkodtam rajtuk.~Louis nagyon szerette a bort, s ha hozzájuthatott,
106 32|        elhagyta a nevetés. Megijedt nagyon. Nem a méregtől, hanem a
107 32|           Ez a cura használt. Louis nagyon sokat elvesztett nevetési
108 32|           szegénnyel. Mikor egyszer nagyon megsajnáltam, hogy annyit
109 32|           lerovás fejében?~Az ember nagyon kapott rajta.~– De bizony
110 32|           kapott rajta.~– De bizony nagyon jó lenne, könyörgöm alássan!
111 32|            s lelkére kötöttem, hogy nagyon ne üsse a jámbort, s valami
112 32|            tudom én azt, ha alszom?~Nagyon jó okaim vannak rá, hogy
113 32|        magamnak magyarázni. Valahol nagyon közel hozzám.~Ítélje meg
114 32|         gondolatra sem jönne valami nagyon okos ember. – Hanem természetesen
115 32|          még túlvilágibbá vette.~Én nagyon örültem neki, hogy tehát
116 32|             gyümölcs, de nem valami nagyon sok megennivaló van rajta;
117 32|         Szép dolog az az ábrándozás nagyon, de nem nekem való. El fogom
118 32|         mikor ön e jószágba bejött, nagyon számítottam rá, hogy két
119 32|              úgy képzeltem, hogy az nagyon illik hozzá.)~– Ezen az
120 33|           utaztam keresztül, az már nagyon régen volt. Még akkor fahídon
121 33|         szemeit, s azt mondá: igen. Nagyon szép szemei voltak, uram.~
122 33|              hogy a mylady meghalt. Nagyon sajnáltam. Jó asszony volt.