Part

  1  1|                 meg ne ütközzék. Bajom oly csodásan rendkívüli, hogy
  2  1|          semmit.~– Magam sem. És mégis oly irtózatos fájdalmat érzek
  3  1|                midőn egy reggel, ismét oly szokatlan korai órában,
  4  1|           körülkerített helyen; de ott oly kín van, oly kimondhatatlan
  5  1|            helyen; de ott oly kín van, oly kimondhatatlan kín! Tekintsen
  6  1|       hazajönni a grófnétól. Úgy lett. Oly sietve ugrott le a hintóról,
  7  4|                 Testvére Fengo, ki sem oly deli, sem oly hős nem volt,
  8  4|            Fengo, ki sem oly deli, sem oly hős nem volt, mint ő, egyaránt
  9  4|            inni nem akart, s általában oly kedvetlenül viselte magát,
 10  4|                 mely az asztalon volt, oly búzából készült, mely csatatéren
 11  4|                A nép gondolva, hogy ki oly sokáig tudott magán uralkodni,
 12  4|               De amilyen szép és okos, oly harcias és kegyetlen is
 13  5|              most egymással beszélünk, oly édes dolgokat, minők a szívet
 14  5|               szívet boldogítják, vagy oly szomorúkat, amiktől el kell
 15  5|       megtébolyítani, mikor én mindazt oly világosan láttam.~Minő nyugtalanul
 16  5|               neki? Akinek annyi észt, oly szép lelket adott az ég,
 17  6|          tegzeik is elröpíték a nyilat oly messze, mint a férfiaké,
 18  7|                éktelenül fösvény ember oly hírben állott az adózó nép
 19  7|            Naso saját kezével festett, oly silány macskakaparás, aminőt
 20  7|          Attila, plaga Dei”. A vonások oly ismerősek, mintha tegnap
 21  7|                volna a gazdájukkal, de oly ismerősek, mintha saját
 22  7|            özönvíz előtti állatfogért, oly sommákat kidobott, minőket
 23  7|              vadrózsát ismerték, s ezt oly nagy tiszteletben tarták
 24  7|        megalkudtak három evőkanálnyira oly árban, amilyenért három
 25 10|               arcképét látta. Emellett oly fiatal volt, hogy még szakáll
 26 11|              kamasz volt, s még mindig oly kicsike, hogy egy becsületes
 27 11|              az egész mezítlábos sereg oly zavarba jött lábikrái védelmében,
 28 11|            egész csata folyamata alatt oly iszonyú hasrágása volt,
 29 11|            látnám a tutu főkötőt, mely oly kecsesen illett frizérozott
 30 11|         észrevételt akkor tevém, midőn oly országba hoztak bennünket,
 31 13|                volna feje lágyára, ami oly dühössé tette, hogy annak
 32 13|           vissza; egyszer visszaordít, oly hangon, mint egy megrettent
 33 13|       nótárius-leány?~Az ember e szóra oly ádáz dühbe jött, hogy nekirohant
 34 14|          csodaír hatását, de senki sem oly hívó áhítattal, miként maga
 35 14|                szobájába ment, s azzal oly kárhozatos játékot űzött,
 36 16|               vevé, sőt ily alkalommal oly jó kedvvel tudott saját
 37 16|     tisztességes vezetéknevem, melyhez oly úton-módon jutottam, hogy
 38 16|           vágott borospalack forgácsai oly szerencsétlenül találtak
 39 16|              Ludmilla kisasszony pedig oly bókot vágott vissza érte
 40 16|                 ez a vérszopó vadállat oly kényes a point d’honneur
 41 16|           Ludmilla még a színpadról is oly szemeket vet rám, ha meglát,
 42 18|               vevé, sőt ily alkalommal oly jó kedvvel tudott saját
 43 18|     tisztességes vezetéknevem, melyhez oly úton-módon jutottam, hogy
 44 18|           vágott borospalack forgácsai oly szerencsétlenül találtak
 45 18|              Ludmilla kisasszony pedig oly bókot vágott vissza érte
 46 18|                 ez a vérszopó vadállat oly kényes a point d’honneur
 47 18|           Ludmilla még a színpadról is oly szemeket vet rám, ha meglát,
 48 19|             vixolt padimentomon járná, oly kedvvel és tűzzel lejtett.
 49 20|           felejthetetlen Raghibot, aki oly bölcs volt, oly derék és
 50 20|          Raghibot, aki oly bölcs volt, oly derék és olyan vitéz. Mindenik
 51 22|           metszett Bilboa bimbó; fogai oly fehérek, mint a porcelán,
 52 22|              válnék.~Lábai Xelenhoának oly kicsinyek voltak, hogy ha
 53 22|          madarat, mellyel apja házánál oly sokáig együtt töltötte ifjúságát.~
 54 23|               pedig ott a hölgyek mind oly szépek. Mikor a bogotai
 55 23| fegyverforgatáshoz lett volna tanulva, oly erő mutatkozott gyöngéd
 56 23|           alakban fogja be arcát, mely oly fehér, mint egy európai
 57 23|                 és szemei, mint a tűz, oly égetőek, messziről is látni,
 58 23|               is látni, mint villognak oly iszonyatosan.~Dona Laurenzia
 59 23|              amily sebesen idáig tört, oly gyorsan vágtatott vissza,
 60 23|                 nyájas arcú férfi, aki oly mosolyogva jön, mintha díszmenetet
 61 23|            megállva helyüket. Azok nem oly boldogok, mint mi, hogy
 62 23|            megjelenjenek a csatatéren, oly rettenetes ellent állítva
 63 23|            hogy hitt neki. Látjátok, ő oly ártatlan jó ember, hogy
 64 23|                ki Venezuela védelmében oly nevet szerze magának, mely
 65 23|          boruljon, hogy méltóbb helyen oly szív, mint az övé, nem doboghat –,
 66 23|         doboghat –, hogy semmi jutalom oly nagy nem lehet a hősnek,
 67 23|           haragját; e dél-amerikai faj oly könnyen megy át haragból
 68 23|           Laurenziának nyújtá.~A hölgy oly szomorúan mosolygott reá.~–
 69 23|            mondák: „menyasszony, azért oly halovány”.~A templomból
 70 23|             bocsássa meg nekem, amiért oly nagyon szeretlek.~Bolivár
 71 24|          szíves ígéretei az egyezségre oly főszemély nevében, aki azokat
 72 24|             fiatal rabnő arca, termete oly elragadó szép, éneke oly
 73 24|               oly elragadó szép, éneke oly bűbájos, hogy a byzanczi
 74 24|         tudatlan fejecskéjét, s valami oly mondhatatlan édes, magasztos
 75 24|             hullott ki, és Guiscardnak oly két hőse volt ott, aki elszánta
 76 25|             vágja el vele a nyakát, ha oly nagyon halhatnék.~– Nem.
 77 26|           gondol vissza rá.~És valóban oly nevetségesnek látszott előtte
 78 26|                lelkén, s e pillanatban oly üdvözültnek érzé magát,
 79 26|                nézett a hölgy után, ki oly meglepően hasonlított az
 80 26|             álomképéhez, s attól mégis oly különböző volt, midőn valaki
 81 26|          örvény, ellenár között csupán oly ügyes, tapasztalt hajóvezér
 82 26|     hozzáfogtak a végső munkához, amit oly régóta terveztek előre.
 83 26|       keresztülcsapott rajta.~Az egész oly hirtelen jött, hogy a hajósok
 84 26|         magában. Száz korbácsütés! Egy oly büszke, nagyravágyó embernek,
 85 28|             csapata az első intrádánál oly szemtelen szerencsével és
 86 28|              szemtelen szerencsével és oly stratégiaellenes bátorsággal
 87 28|        megtanítja magyarul. Lám, férje oly derék jó ember és őneki
 88 28|               alkalmas tanítvány volt; oly szépen tudta hegyezni ajkait
 89 28|                szűkszájú beszédünkhöz, oly könnyen megtanulta lágy
 90 28|             szíve legyen jó, hanem ezt oly válogatott kifejezésekkel
 91 29|           szóra vár, ajkai még most is oly pirosak, vonásai most is
 92 29|               pirosak, vonásai most is oly lágyak, oly gyöngédek, mintha
 93 29|            vonásai most is oly lágyak, oly gyöngédek, mintha ez a hideg
 94 29|             láthatá, hogy anyja mindig oly bánatos, hogy ha ránéz is,
 95 29|         keresse ön más okát, mint hogy oly igen el vagyok már fásulva
 96 29|        folytatták napjaikat. E kéz még oly puha, oly ruganyos, ez arc
 97 29|         napjaikat. E kéz még oly puha, oly ruganyos, ez arc még oly
 98 29|               oly ruganyos, ez arc még oly üde, ez ajkak oly elevenek.~
 99 29|              arc még oly üde, ez ajkak oly elevenek.~Ardent orvos volt.
100 29|             aki közelében él, aki néha oly túlcsapongó örömében, hogy
101 29|             között van.~Ez a férfi, ki oly hiú, oly merész volt a világ
102 29|                Ez a férfi, ki oly hiú, oly merész volt a világ előtt,
103 29|               dolgot adtak nekik, hogy oly nyugalmasabb betegekre,
104 29|                hozzászokjam. Látod, te oly gondtalan vagy.~Ah! Malmont
105 29|               az éhhalál rideg kínjait oly borzasztó fantáziával rajzolá
106 29|               mely saját érdekeimet is oly közvetlen támadja meg; engemet
107 32|          asztalára; valami két szellem oly gonosz harcot űzött lelkében
108 32|              hímzett cipő ágyam előtt.~Oly keskeny, oly finom, oly
109 32|              ágyam előtt.~Oly keskeny, oly finom, oly parányi, hogy
110 32|                Oly keskeny, oly finom, oly parányi, hogy az talán nem
111 32|             tagadhatatlan, mert hiszen oly igaz, hogy ez itt a kezemben
112 32|            gyógyíthatott meg.~Az eddig oly dőrének látszó arcvonásai
113 32|              szeretjük önt mind; senki oly jól nem tudna bánni e szegény