Part

  1  1|        ellene, semmi sem használt; majd nyilallni, lüktetni kezdett
  2  1|        szenved.~– Maradjon ön itt, majd néhány nap alatt segíteni
  3  1|       vérét látja.~– Szükségtelen. Majd inkább mutatni fogom, hogy
  4  1|            hittem, hogy lassanként majd a szívig, vagy a főig terjed
  5  1|            semmi. Néhány nap alatt majd beheged a seb. Azonban ne
  6  2|      neveinkre.~– Az nem nagy baj; majd rajta megyünk mind a ketten,
  7  4|         vágnak – válaszolt Hamlet.~Majd a tengertől mosott fövényre
  8  4|        miket a szép leányok fonnak majd mindenféle mezei virágból.~
  9  7|         festményemről beszélni, de majd megvertek, hogy miért nem
 10  7|         követ veszek s lesem, hogy majd agyonütöm, mikor hirtelen
 11  8|          milyen szerelmesek fognak majd egykor lenni, s amellett
 12  8|            van bízva. Gyere velem, majd én elviszlek valahová, ahol
 13  8|             az angol lord utoljára majd felakasztotta magát a girandolra,
 14  9|          história az. Ha elmondom, majd meglátja, hogy igazságom
 15  9|       vissza hozzám egy hét múlva, majd akkor megmondom.~Az alatt
 16 10|          mintha szobaleánya volna; majd ő rajta lesz, hogy más segélye
 17 10|           gyakran hallott is hírt, majd ismerősöktől, majd hírlapok
 18 10|           hírt, majd ismerősöktől, majd hírlapok által. A megindult
 19 10|            türelmetlen, féltékeny, majd haragos és méltatlankodó
 20 10|           hívő közönség ámítására, majd dicsvágyból, majd aljasabb
 21 10|       ámítására, majd dicsvágyból, majd aljasabb érdekekből felhasználták
 22 12|           érzem magam valahogy, de majd azt mondd meg, hogy mint
 23 12|       képes ábrázatjához, hogy azt majd a nehéz nyavalya törte ki
 24 13|          az volt a reménység, hogy majd domine Sust, ha már nagyon
 25 13|          mind a kilenc osztályban, majd valahova egy ilyen deperditus
 26 13|        elvinni; ne is várjanak rá, majd utánuk megy batyujával.~
 27 13|    asztalnál megkínálta valamivel, majd belebújt a nénjei nagykendőjébe;
 28 13|         dolog lesz, ha a Krisztina majd a rector-ház udvarán eteti
 29 13|       libákat magával hozza; akkor majd ő is hizlal disznót…~Átkozott
 30 13|     iskolából, ugye? Korhely vagy. Majd kikapsz most.~Ez a sértés
 31 13|            s onnan nem tiltott ki, majd hogy fog szidni, ha meglepem”.~
 32 13|            De hogy le fog az engem majd hordani, ha meglát!”~– Ön
 33 14|         Eminhádat. A halottkísérők majd nem fogják hinni, hogy az
 34 14|    távozott a temető küszöbétől, s majd megfojtá szívének dobogása,
 35 14|            többi kegyes muzulmánok majd gondoskodnak többi napjaidról
 36 14|           innen, aludd ki magadat, majd ha eszed egy kissé kitisztul,
 37 16|            ott is rád emlékezem” – majd megint: „Imádkozzál érettem,
 38 16|           szegény asszony ilyenkor majd a várost vette fel siralmaival,
 39 16|  csókjaival illően benyirkosítá.~– Majd mi ketten elbánunk vele –
 40 18|            ott is rád emlékezem” – majd megint: „Imádkozzál érettem,
 41 18|           szegény asszony ilyenkor majd a várost vette fel siralmaival,
 42 18|  csókjaival illően benyirkosítá.~– Majd mi ketten elbánunk vele –
 43 19|           csendesen hajtson utána, majd ő előtte megy gyalog, s
 44 19|            büszkén tekintve le rá, majd meg belerikkantott a zenébe,
 45 19|       voltam győződve felőle, hogy majd mikor lerészegednek, akkor
 46 19|           semmiféle kártyát.~– No, majd mindjárt megtanítom én egyre.
 47 20| országoddal? A próféta színe előtt majd megvitassuk a többit. –
 48 21|     bizonyosan hány esztendős, azt majd néhány sorral alább megmondom.
 49 21|         dolgozik a mellékszobában, majd mindjárt ki fogja hívni.~–
 50 21|           kelle jönni: hogy fog az majd megrettenni tőle!~De hogy
 51 23|         befejezni. Jó, felelt Pug, majd visszatérünk rá! És azzal
 52 23|        mert még nincs itt Bolivár. Majd azt nézzétek meg, ha jön.
 53 23|            született, még gyermek; majd megtanul saját lábain járni.
 54 23|       viseltem kormánybotomat, azt majd ítélje meg az utókor; egyedül
 55 23|       hívei mindenütt ne követnék, majd pórnak, majd szolgának öltözve,
 56 23|          ne követnék, majd pórnak, majd szolgának öltözve, s szemeikkel
 57 23|          még – könyörge a hölgy.~– Majd holnap.~– Bolivár, menyasszonyod
 58 24|       bennlevő harcosokkal együtt; majd Epirus régi istenei is segítségükre
 59 24|            császári hölgynek, hogy majd a holnapi reggel meghozza
 60 25|           ha a vacsora ideje eljő, majd elhagyja az a helyét. Maga
 61 25|        bezárta rá az ajtót. Hiszen majd csak megszökteti az éhség!
 62 26|          egy rakáson; csak a súlya majd százötven mázsa, hogyne
 63 26|           ez a rendetlen ember, ki majd egy, majd más hajón szolgál,
 64 26|      rendetlen ember, ki majd egy, majd más hajón szolgál, hol hadnagynak,
 65 26|            meg sem hallom – jöjjön majd akkor, ha merészen teheti
 66 26|       lecipeljük a dereglyébe, ott majd kijózanodnak. Dologra, legények!
 67 26|           odakötve a hajó farához. Majd ráérnek őket felhordani
 68 26|            vannak azok ott. Holnap majd feljönnek a maguk lábán.
 69 26|            vele; azt mondták, hogy majd ők is vigyázni fognak, s
 70 26|           hogy ha nagyon eldugják, majd úgy találnak járni, hogy
 71 26|           osztályrészüket, s akkor majd elválik, hogy ki felé nyomja
 72 26|          egy pálinkás butikba, ott majd egy pohár grog mellett elmondom.~
 73 26|           tengerre valakinek, hogy majd azon keresztülkoldulja magát.
 74 26|            fejét akarta szétzúzni; majd látva, hogy nem szabadulhat,
 75 27|       megyek, eltemetnek, most már majd nem beszél rólunk többet
 76 28|           a reménységben élt, hogy majd valami jó házassággal helyrehozza
 77 28|            így mindenből kimaradt. Majd meg pöröket kezdett avult
 78 29|          Hogy miért tette ezt? Azt majd megtudjuk később. Most csak
 79 29|         ott eltemetni, hogy egykor majd őt is mellé fektessék.~Ott
 80 29|         másik után percről percre, majd itt, majd amott deríté fel
 81 29|          percről percre, majd itt, majd amott deríté fel a tájat,
 82 29|          csak a jövő éjfélt, akkor majd többet beszélünk egymással.
 83 29|        többet beszélünk egymással. Majd éjfélkor, addig nyugodjál…~
 84 29|           arról gondolkozott, hogy majd mikor megint éjszaka lesz,
 85 29|            koporsót leeresztették. Majd azután egyszer a jövő században,
 86 29|          mi hozta oda. Hogy kapnak majd rajta a regényírók és a
 87 29|           tanú vagy kárvallott, az majd ki fog derülni később.~–
 88 29|       Malmont azt várta tőle, hogy majd elő fog állni bizonyítékaival,
 89 30|        égve. De annál jobban lehet majd rá inni.~Az emberséges családapa
 90 30|         utolérte őket, a lelkét is majd kiadta már.~– Hát a kiskutya
 91 32|          iparkodjunk bejutni, mert majd beesteledik, rossz az út.~
 92 32|        csak a nyakamat ki ne törd.~Majd elővette a zsebkendőjét,
 93 32|            mindegyiknek: nem tudom majd, hogy szokom hozzájuk? Erre
 94 32|           Áthívjam? Hehehe.~– Nem, majd magam megyek át hozzá.~–
 95 32|       haragos voltam!)~– Akkor hát majd odakint méltóztassék a másik
 96 32|           minek. Nevessünk ketten, majd én kontrázok, hahaha, hehehe.
 97 32|          akkor nem gazdálkodhatom.~Majd azt gondoltam, hogy pert
 98 32|      jóllakni és lefeküdni; én meg majd megyek Amerikába, ott még
 99 32|          még a holdvilág is! Hanem majd én megmutatom, hogy én nem
100 32|   Kezdjenek ők ellenem aztán pert; majd megmutatom én azután a Klárándy
101 32|            őket ott az archívumba. Majd megmutatom én, hogy ki itt
102 32|            hajdú nem vagyok, hanem majd mindjárt bejön a Louis,
103 32|         egy szobát lámpagázzal, én majd csak egy fújtatót hozok
104 32|         izzadni, azt én megveszem; majd biz én a mostani praktikus
105 32|    pacsirtazengemény emberi ajkon; majd közelebb, majd távolabb
106 32|       emberi ajkon; majd közelebb, majd távolabb hangzik; majd elalszom
107 32|             majd távolabb hangzik; majd elalszom rajta, majd felébredek
108 32|      hangzik; majd elalszom rajta, majd felébredek rá, és nem tudom
109 32|           az üdvéért néhány misét, majd talán megnyugszik.~Ez a
110 32|       válik, s kimegy akármerre. – Majd ha tél lesz, vigyázzak az
111 32|          az úr pokolban is úr”. Én majd bizonyítom neki, hogy ez
112 34|        pergő rokka. No iszen, lesz majd mit hallgatni megint! Hol
113 34|           meg nem javítom magamat, majd meglátom, hogy megjáratja